Igen, a normál mellet néha van light és black, de ezek külön betűtípuskollekciókba vannak szervezve. (Ugyanis a bold, cursive, bold-cursive is külön font-fájlokban van), de a kezelőfelületen csak max regular-cursive-bold-boldcursive választható.
Tehát azt a felfogást tükrözi, hogy csak ez a négy "stílus" van, és ha Arial Black-et, vagy Arial Narrow-t használsz az ugyanúgy egy másik betűtípus (a lebutított word-nézetben), mint ahogy a TNR vagy a Courier vagy a Garamond más, mint az Arial, és ennek a (történetesen Arial Blacknek nevezett, az Arialhez eléggé menő) típusnak is egy négyes-szervezése lehet (tehát az Arial Black -bold = Arial black, és az Arial Blaxk +bold = Arial extrablack, mondjuk). Természetesen, valójában egy család.
Amúgy a szimpla szövegszerkesztők stílusmodellje még önmagában nem lenne baj, a felhasználói köre szemszögéből, azonban ez befolyásolta a font fájlformátumok specifikációját is, és azok is csak egy 2x2-es csoportosítást engednek, azaz csak négy–négy stílus között lehet egy belső logikai összefüggést definiálni, minden továbbiakra a fonttervező rákényszeredek ilyen pontatlan és strutúrálatlan megoldásokra, minthogy a font nevével machinál.
Azaz a család neve koncepciója és a stílusoké mint olyan nincs tisztán elválasztva a fontfájl-specifikációkban sem, még a legújabb, OpenType ipari szabványban sem — a digitális tipográfia szimpla szövegszerkesztőkből való kinövésének köszönhetően.
Az Arial Black egy kissé más felfogást tükröz. A Wordben is több fokozat van, csak külön betűtípusként jelennek meg. Most nem érek rá végignézni, de úgy rémlik, van, ahol a normál mellett van light és bold.
Ja, így már értelek. De azért a Wordben is ott van az Arial Black. (Egyébként a Wordöt én nagyon is a DTP részének tekinteném. Ezért értettelek félre.)
És párhuzamul hoztam az angol és német terminológiát, bemutatván, hogy nem dől össze a világ, ha egy ilyen négyelemes (2x2-es) koordinátarendszerben csak az elsődleges tulajdonságok, és nem a (dimenziórendszeren kívüleső világ tulajdonságai, amelyek per definitionem a belső térből tekintve megismerhetetlenek, csak mi külső, úgymondd magasabb dimenziójú tudásunkkal felismerők)-hoz képest relatív terminológiát használjuk.
A hagyományos tipográfiában PERSZE, hogy volt. Hát onnan jön a terminológia!
Én csak azt állítottam, hogy az átlag felhasználó számára lebutított szövegszerkesztők, .doc, .rtf, .html stb. formátumokban csak egyféle kövérségi fokozat dívik, és hogy a számítógépes időben a több kövérségi fokozat csak a DTP privilégiuma.
A tömegeszközökben a koordinátarendszer mindkét tengelye diszkrét, kételemű: -kövér : +kövér ill. -dőlt : +dőlt.
Ezért ezen alkalmazások területén a "fél"-kövér használata túldeterminált. Mihez viszonyítjuk a felet, ha nincs teljes??
Hát én szótárgyártó vagyok, és ezért bízvást mondhatom, hogy már az ólomszedett szótárak korában funkcionális különbség volt a kövér és a félkövér szedés között. Szóval egy oldalon volt világos, félkövér és kövér egyaránt. És ezt ma is így csináljuk. De ha betűmintakönyveket nézel a kéziszedés és a fényszedés korából, ott is fogsz találni olyan betűtípusokat, amelyeknek számos kövérségi/vastagsági változata van. Nem a DTP találta fel a spanyolviaszt.
Igen, a kövér kövérebb, mint a félkövér, de a nem DTP-programok vilábában effektíve csak egy "árnyalata" van a kövérítésnek egy-egy betűkészletből, azaz a különbségtétel indokolatlan. valójában a félkövér túldeterminált, ha arragondolunk, hogy nincs sima - félkövér - kövér hármas, csak sima - (fél)kövér.
Egyébként nem véletlen, hogy míg van természetesen halbfett:fett, semibold:bold a megfelelő német/angol szakzsargonban, a szövegszerkesztők a jelöletlen "fett" és "bold"-ot használják.
Hogy a magyar számítógépes (nem-DTP-s) terminológiában (=értsd kb. Word + HTML) a "félkövér" terjedt el, az valamelyik korai, akríbikus, mármár tudálékos programmagyarítónak köszönhető, szerintem.
Véleményem szerint a "kövér" használata a szövegszerkesztő/HTML kontextusában teljesen korrekt, akkor is, ha "a kövér kövérebb, mint a félkövér". A korrekt DTP az már más. De azt úgyis csak "tanult" ember kezeli.
Dehogy baj, tartottam tőle, hogy félreérted. Csak azért kaptam fel rá a virtuális fejemet, mert annyira szokatlan volt, hogy első két ránézésre fogalmam sem volt, miről beszélsz (és a ferdítésre asszociáltam). Elnézést, félig off zárójel bezárva.
Miért baj az, hogy olyan fordulatokat használok, ami természetes nekem? A félkövérít végső soron megfelel a jelentését tekintve abban a mondatban, de stílusértékét tekintve már kevésbé. A félkövérrel ír, szed viszont nem is lenne jó, hiszen én nem a valahogyan-t, hanem a valamilyenné-t akartam érzékeltetni. A dőlt betűs szedésnél sincs gond: akkor kurziválunk.
Akkor félkövérít. Félkövérrel ír. (Az ír sokszor el is hagyható a mondatból. És akkor itt van még a dőlt betűs szedés is.;) Megdönt? Nem túl élénk fantáziával is félreérthető az is. )
A kövér viszont kövérebb a félkövérnél. (Amúgy akkor már inkább magamat cikizném, mint téged. És hol politizálás az, ha a munkahelyi szobám egyik előző lakóját emlegetem?)
Csak a fettre mondtam. Az -ít képző produktív a ’vmilyenné tesz’ jelentésben, tehát ennek alkalmazása olyan nyelvi szabály mentén történik, mint ahogy új és új mondatokat rakunk össze meglevő szavakból.
(Vigyázat: az, hogy a Google nem vagy alig ad egy beszéltnyelviségre találatot, nagyon sokat nem jelent.)
Attól tartok, hogy a fettítés már nem nyomdászzsargon, hanem már inkább rumcizmus :-). Nem véletlen szvsz, hogy a gugli nem ad rá találatot. Egyébként én is szeretem a német eredetű zsargonszavakat, van hangulatuk.
Egyébként egyet értek azzal, hogy az számít, hogy azzal foglalkozz, ami érdekel ne azzal amivel jól keresel. A nyelvek minden formája érdekel! Ezért tudom, hogypl. anglisztikával és turizmussal ezen belül el lehet úgy isw helyezkedni, hogy jól keressek. Ha a nyelvész keveset keres, nem megyek arra, mert még van más is amivel szívesen foglalkoznék! Köszönöm a tanácsokat!
Így már sokkal árnyaltabb a kép. Az, hogy nyelvész, nagyon sok foglalkozást takarhart. Nyelvészként lehet valaki tanár, szótárszerkesztő, kiadói szerkesztő, lehet kutató és van még néhány raffináltabb szakma.
Nem feltétlenül nyelvész azonban az, aki valamely nyelvet használ a megélhetéséhez. Az idegenvezető, a tolmács, a fordító nem (feltétlenül) nyelvész,(bár akár az is lehet).
A nyelvész általában nem keres jól. Rumci írta, hogy az a nyelvész, aki közalkalmazott, úgy keres, mint bármely más közalkalmazott. A nyelvvel kapcsolatos szakmák közül talán a tolmács az, aki sokat tud keresni, és még esetleg a szakfordító (de a szépirodalmi fordító nem!).
A jó nyelvtudás valóban esélyt ad a külföldön való munkavégzésre, azonban az idegen nyelvet tudó sem feltétlenül nyelvész.
Ha nyelvészetet akarsz tanulni, az dicső dolog, de a pénzt máshol keresd.
Szerintem ha jó vagy, azaz jó leszel a szakmádban, akármi lesz is a szakmád, lesz állásod, és jól meg fognak fizetni (jón azt értem, hogy meg fogod tudni találni azt a kompromisszumot, ahol olyan összegért, ami elfogadató számodra olyan munkát végezhess, ami elfogadható számodra). Éppen ezért nagyon kontraproduktívnak tartom, ha elsősorban egy prognosztizálható átlagos fizetés alapján választ az ember szakmát. Válassza azt, ami érdekli, amihez tehetsége van, és hiszem, hogy így tudja magából a legtöbbet kihozni, és ha a legtöbbet hozza ki magából, akkor a bevételre se lesz oka panaszkodni.
P. S.: Ha közalkalmazott leszel, a közalkalmazotti bértábla szerint fognak megfizetni, az meg nyilvános. (De nyelvészként a reklámiparban, a kommunikációban is megtalálhatod majd magad. Arról nem beszélve, hogy mondjuk, anglistaként egyáltalán nem biztos, hogy majd Magyarországon fogsz elhelyezkedni.)
