Egyébként egyet értek azzal, hogy az számít, hogy azzal foglalkozz, ami érdekel ne azzal amivel jól keresel. A nyelvek minden formája érdekel! Ezért tudom, hogypl. anglisztikával és turizmussal ezen belül el lehet úgy isw helyezkedni, hogy jól keressek. Ha a nyelvész keveset keres, nem megyek arra, mert még van más is amivel szívesen foglalkoznék! Köszönöm a tanácsokat!
Így már sokkal árnyaltabb a kép. Az, hogy nyelvész, nagyon sok foglalkozást takarhart. Nyelvészként lehet valaki tanár, szótárszerkesztő, kiadói szerkesztő, lehet kutató és van még néhány raffináltabb szakma.
Nem feltétlenül nyelvész azonban az, aki valamely nyelvet használ a megélhetéséhez. Az idegenvezető, a tolmács, a fordító nem (feltétlenül) nyelvész,(bár akár az is lehet).
A nyelvész általában nem keres jól. Rumci írta, hogy az a nyelvész, aki közalkalmazott, úgy keres, mint bármely más közalkalmazott. A nyelvvel kapcsolatos szakmák közül talán a tolmács az, aki sokat tud keresni, és még esetleg a szakfordító (de a szépirodalmi fordító nem!).
A jó nyelvtudás valóban esélyt ad a külföldön való munkavégzésre, azonban az idegen nyelvet tudó sem feltétlenül nyelvész.
Ha nyelvészetet akarsz tanulni, az dicső dolog, de a pénzt máshol keresd.
Szerintem ha jó vagy, azaz jó leszel a szakmádban, akármi lesz is a szakmád, lesz állásod, és jól meg fognak fizetni (jón azt értem, hogy meg fogod tudni találni azt a kompromisszumot, ahol olyan összegért, ami elfogadató számodra olyan munkát végezhess, ami elfogadható számodra). Éppen ezért nagyon kontraproduktívnak tartom, ha elsősorban egy prognosztizálható átlagos fizetés alapján választ az ember szakmát. Válassza azt, ami érdekli, amihez tehetsége van, és hiszem, hogy így tudja magából a legtöbbet kihozni, és ha a legtöbbet hozza ki magából, akkor a bevételre se lesz oka panaszkodni.
P. S.: Ha közalkalmazott leszel, a közalkalmazotti bértábla szerint fognak megfizetni, az meg nyilvános. (De nyelvészként a reklámiparban, a kommunikációban is megtalálhatod majd magad. Arról nem beszélve, hogy mondjuk, anglistaként egyáltalán nem biztos, hogy majd Magyarországon fogsz elhelyezkedni.)
Most végzek a gimnáziumban, és egyetemre vagy főiskolára szeretnék menni. Érdekel a nyelvek története, fejlődése, nyelvtana stb... Úgy tudom, hogy van olyan szakma, hogy "nyelvész". Nem néztem még utána melyik egyetemen, és hol tanítják, mert nem akarok olyanra jelentkezni amivel nem tudok elhelyezkedni, vagy el tudok, de nem sokra megyek vele. Ezért kérdezem, hogy hogy lehet vele elhelyezkedni, és mennyi a fizetése egy egyetemet végzett nyelvésznek. Egyébként nyelvekkel kapcsolatban egyenlőre ilyeneken gondolkoztam: anglistika, turizmus vendéglátás (ide is kell a nyelv és a matek amivel jól kijövök). De legszivesebben nyelvészetet tanulnék! Segítség!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)
Természetesen feltehetsz junkbustert, vagy más proxyként működő spam-szűrőt, esetleg a /etc/hosts-ban átirányíthatod a www2.keymedia.hu-t a 127.0.0.1-re (ez persze ronda gányolás;)
Az írás-olvasás eredendően hangos, csak az idő múltával némul el. A jelen idő a Haeckel-szabálynak szól: minden egyed először a hangzó nyelvet alakítja át írássá, illetve amikor olvas, hangoztatja a betűket - ez 2-3 év után némul el megbízhatóan. Ugyanez ment végbe az emberiséggel is, az olvasás igazán csak a könyvnyomtatás feltalálása, illetve a nyomtatott könyv elterjedése után vált általánossá. Bár MacLuhane gy helyen hivatkozik egy forrásra, mely szerint a néma olvasás méh mind a mai napig kivált bizonyos motorikus mozgásokat a hangszalagok környékén.
A mai, iskolázott ember természetesen nem mozgatja feltétlenül a száját írás közben, azonban ez az interneten - legalábbis nálam - kissé másképp van. Ez számomra eléggé beszélt nyelvi szituáció, de ahogy megfigyelem, mások számára is. Ez nem föltétlenül abban nyilvánul meg, hogy felfedezhető a diktálás, hanem az interakció sajátos voltában.
Kedves rumci! Te árultad el régebben, hogyan kell kikapcsolni ezeket a zöld hiperlinkes hirdetéses hülyeségeket itt az indexen. Most újratelepítettem a linuxot és közben elfelejtettem. Légyszíves, mondd el megint. És szerintem másokat is érdekelhet.
Különben, politika és nyelvi tervezés: van egy rivális portugál helyesírás is, amelyet a brazil kommunisták, az egyik jelentős brazíliai portugál nagyszótár és a galegisták (galíciai szélbal) használnak.
Még egy fontos szempont: ez a luzofón összefogás, a helyesírás egységesítése legföljebb erősíti a hamis látszatot, hogy ez egy világméretű nyelvközösség, amelynek a tagjai bárhol jól képesek kommunikálni egymással. Brazíliára erős diglosszia a jellemző. A művelt, írott nyelvváltozat nagyon hasonlít az európai portugálra, bizonyos határig mindig átvesz jelenségeket a beszélt nyelvből, de nem sok akadályt nem állít a megértés elé egy kontinentális portugál számára. (Érvényes ez a telenovelák nyelvére is, amely pont azért olyan bugyuta, hogy a nézők millióit ringassa abban az illúzióban, hogy minden iskola nélkül is képesek "szépen" beszélni.) Az alsóbb rétegek beszélt nyelve azonban nemcsak hangtanilag, de nyelvtanában és szókincsében is nagyon nagy mértékben eltér az európaitól. Az európai portugálok meg olyan gyorsan, nazalizáltan és a hangsúlytalan magánhangzókat centrálisnak ejtve (inkább azt mondanám: nem ejtve) beszélnek, hogy azt egy brazil nem nagyon képes követni. Megértetni azért inkább képes magát velük. Aztán ott vannak szegény gyarmatbeliek, akik közül a műveltek persze beszélnek valami portugált és a nagyvárosiak valami portugál alapú kreolt, dehát az egy elég kicsiny töredék.
Az összes XIX-XX. századi nyelvi korpusztervezés genetikus viszonyban van a nemzetállami gondolattal, a nemzetállamot képzelte vonatkozási rendszerének, befelé az egységesítés, kifelé az elhatárolás (volt) a célja. Volt olyan is, ahol egy bizonyos nacionalizmuson belül két rivális nyelvi program vívott nagyon éles, politikailag motivált harcot (ha már Haugen neve fölmerült). Így aztán napjainkban az egész korpusztervezéshez való viszonyulás alapvetően politikai kérdés. A kortárs német purizmusnak pl. van egy erős jobboldali stichje, amiért aztán egy tisztességes, 68-as örökségű német baloldali legfeljebb hányni tud a hallatán. A francia baloldalnak máig élő nemzetállami hagyománya van (neki van igazán), ott meg az mérsékli a lelkesedést pl. a "nemzeti" couriel használatával szemben a "amerikai" e-mail helyett, hogy erősen tudatosodott, mennyire a status quót betonozza be az oktatási rendszer pl. azzal, hogy a nyelvhasználatuk miatt diszkriminálja "hiányos kódok" beszélőit, mondjuk a plurális nyelvi közegből érkező többedgenerációs bevándorlókat.
> A százalékos arányok meg arra vonatkoznak, hogy nagyjából a szavak ekkora részének helyesírását kell megváltoztatni, tehát az egyezmény a brazil változatokat szentesíti...
Lehet, hogy nem jött jól át, de én is pont erre próbáltam utalni. Ehhez képest hozzászólásod legfontosabb elemének azt tartom, hogy rámutattál arra, miszerint a fonetikus írásmód diadalmaskodik az etimologikus fölött. Ez a változás föltehetően a portugál szavak (főként) latin eredetének elhomályosulása irányába hat, és ezáltal megerősíti azt (az általam sem túlértékelt, don't worry) meglátásomat, miszerint az európai kultúra hanyatlásának egy sajátos jelenségét is konstatálhatjuk a portugál ortográfia reformját látva.
Nem, az mivel az interneten diktálok magamnak, elírás. Ha átolvasom, javíton. Egyébként élő bizonyíték a helyesírás és a nyelv közötti csillagászati távolságra.
Én némileg otthon vagyok a portugál témában. A bulvár diadala, hogy az index az ipszilont emelte ki a változtatások közül, aminek szinte semmilyen jelentősége nincs. A százalékos arányok meg arra vonatkoznak, hogy nagyjából a szavak ekkora részének helyesírását kell megváltoztatni, tehát az egyezmény a brazil változatokat szentesíti, de sok esetben szabadságot ad az eltérő változatok használatához. Nagyjából a hangjelölő elvet érvényesíti, az etimologikus írásmód rovására.
Nagyon hasznos a figyelemfelhívás a portugál reformra. E vonatkozásban az is érdekes, hogy az anyaország nemcsak hogy nem kezdeményező, hanem a jelek szerint szignifikáns mértékben alkalmazkodik volt gyarmatainak úzusához. Persze ahhoz képest, hogy Brazília egy nagyságrenddel népesebb Portugáliánál, nem olyan nagy az a különbség, hogy a helyesírási reform hordereje (a reformtól érintett szavak aránya) Portugáliában háromszorosa a megfelelő brazil ortográfiai aránynak (1,6% kontra 0,5%). Ha sarkítva akarok fogalmazni, kontinensünk eljelentéktelenedésének egy sajátos jelével szembesülhetünk. Persze jogos most az a megjegyzés, hogy bárcsak ez lenne a legnagyobb baja Európának...
