Keresés

Részletes keresés

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.24 0 0 146

VÁROM A HAVAT


Hó essen, olcsó öröm,
vér-emlékű szememre hó,
könnyítsen csömörömön.


Hol vagy te tündökletes
energia, hol vagy remény!
Az ész hiába keres.


Üldöz egy üszök-sötét
hattyú, csőrében krónika,
hozza a holtak nevét.


Szívemtől hessegetem,
rekeszd el hazúg hóesés,
éltető hiedelem!

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.24 0 0 145

ARANYALMAFÁM


Bízom egyetlen pirkadatban,
bizalmam immár irthatatlan:
aranyalmafámhoz elérek.


Nem késlekedve s nem korábban
vér-gömbjeim az aortákban
mint az aranyalmák megérnek.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.24 0 0 144

BÁNAT ÉS GYALÁZAT


Engem nem ringat ringató,
de csöndes leszek nemsokára,
nem üt lelkembe fecske szárnya,
holttal tele van ez a tó.


Halott nékem az anya-öl,
az én szemeim ólomgombok,
fejemben megfagytak a gondok,
halvány az is, mi tündököl.


Engem nem sirat sirató,
haldoklik isten harsonása,
egy láb alatt vagyok bogárka,
dallam gyaláz és kurta szó:


Sarkantyúra most pendülj,
duhajságra most zendülj,
gyöngyharmatot rabolj most,
szemeidet azzal mosd,
csillagos ég nem őriz,
elvisz piszkos esőviz.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.23 0 0 143

ŐSSZEL


Mennyi csöndes szépség, mennyi tünemény!
Állok a kökényes halom tetején.
Cigarettám füstje vékony lobogás,
merengek, míg végig sajog a parázs.

 

Vörös erdőkön át idekéklenek
sötéten a vaskos rendeki hegyek.
S mintha dúlna harc, ott túl a halmokon:
égi fényt az égre szór a Balaton.

 

Két szemem bogára mégis itt időz
közel a mezőben, korán jött az ősz.
Embernek, madárnak ami drága volt:
levelenként földre pilléz már a lomb.

 

Termőnövényeknek sorsa már betölt,
nedvek elapadnak, elpihen a föld,
lesüllyed az ég is, de az én szivem
most akar teremni, azért nem pihen.

 

Serényedem egyre, így vagyok erős,
csak gyümölcsözésben lehetek én hős,
olyan fa, mely bírja, ha a jég ömöl,
az én szelid szívem nem fél semmitől.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.23 0 0 142

ANYÁM ÜL, MINT EGY ÓRIÁS


Anyám ül, mint egy óriás,
gúzsba kötözve tart ölén,
ott rúgkapálok, pántlikás,
ütköző-szarvú kis bölény.


Bontsd a bogot, mert meghalok,
szeretnék élni szabadon,
a lányok vörös angyalok,
öklelném őket friss havon!

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.23 0 0 141

FIGYELMEZTETÉS


Ne mocskold a vizet
gunarunk, gunarunk,
ott iszik a Busa,
csontsovány szarvasunk.


Kutya, ne légy hozzá
haragos, haragos,
ha a vizet issza,
lábához ne kapdoss.


Ne fuss el előle
almafa, almafa,
törzsed ha dörzsöli
viszkető homloka.


Szelek, aludjatok,
ha lépked, ha lépked,
fején szalag nincsen,
nehogy ellökjétek.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.23 0 0 140

ÁLOMBELI TELEFON, HARANGSZÓVAL


Halló, itt a kalapos nő beszél,
vagyis: a kalap is meg a nő is,
civakodtunk ma önért, bocsánat,
döntsön: a kalapot csípte a szeme,
vagy a nőt, vagy az egész tüneményt?
Bocsánat, most éppen harangoznak,
hallgassa csak, reng meg döng a torony,
és az a bronz hogy bong, milyen boldog
vagyok: a harangot közvetítem!
Hajam gyökétől végig a lábam
ujjáig a gyönyör borzong bennem,
mintha belőlem szólna a harang
elöntve távolt, a harangszóban
keresi a lélek a másik lelket,
én megtaláltam, én rátaláltam,
diadal szól a harangszóban,
bánat is, hogy egyszer elveszítem.
Jaj, ha bolondot mondok, bocsánat.
Ez a kalapocska a búbomon,
ez volt a födelünk, másunk semmi,
de építkezem érc-logikával,
s liftem a fohász is, mennyei kék.
Dögletes hús a tehetetlenség,
a nyüvek mennyországa, bocsánat.
Bolond kis kalap ez, de csak szóljon,
vehetek nagyobbat is, akkorám lesz
akár a harang vagy malomkerék,
hűsölhet és kávézhat alatta,
dúdolhat, s ha erő kell, adok én,
fejéből ujjaim kiveszik a kínt
oroszlánzsírnál jobban, csak szóljon,
megölöm a sárkányt, a hétfejűt,
mert nem a sárkány, de saját kezünk,
kezecskénk, amitől meghalhatunk,
vad buborékok, de ha szeretünk,
húzatlanul a koszorús harang
szól majd értem és érted, bocsánat.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.23 0 0 139

A GYÖNGYKAKAS FELRIKOLTOZ


A gyöngykakas felrikoltoz
a felkelő csillagokhoz,
malac visít mintha ölnék,
csupa lárma ez a környék.


Jászol előtt holdas lovak
türrögetnek, dobbantanak,
gondolkodva a tehenek
kérődzeni lefekszenek.


Dől a holdfény lobogósan
mint lángliszt a gőzmalomban,
minden csillag csipkés-kerék,
tündököl a végtelenség.


A fűszál is elszunyad már,
csörömpölve jár a zsandár,
csupa szijj a válla, álla,
fölszagol a holdvilágba.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.22 0 0 138
Neked is jó éjszakát! :)
Előzmény: Vukkancs (137)
Vukkancs Creative Commons License 2007.01.22 0 0 137

Szia!

Igen, elég vacak ma a fórum, azt hiszem mára fel is adom és elköszönök, amíg tudok. :) Jó éjszakát!
---------------

AMIKOR NINCS KEGYELEM

Feküdtél sujtó fény alá:
a virág térdedre dől,
szerelmem súlyos zászlaja
tűzve van fejed felől.

Lecsukott zsalu-levelek
homályán, itt ülök én,
varasodnak a zöld lapok,
repednek, dőzsöl a fény.

Üvegben málna-alkonyat.
Lenyesett rózsa zihál,
illata fölszáll, fönn bolyong
új nyaram ormainál.

Újra remeg a levegő,
hol kezed integetett.
Ágyadra szakadt óriás
lepke az emlékezet.

Kereng a nyárban köszörű,
szívemből szikraesés.
Feküdtél sujtó fény alá,
keltsen a fölismerés.

Ifjúság, szentség szétomol,
gyere be, birkózz velem.
Fönségesebb az ölelés,
amikor nincs kegyelem.

Előzmény: ikercsillag (133)
ikercsillag Creative Commons License 2007.01.22 0 0 136

Ó, csodálatos jégvirág


Ó, csodálatos jégvirág,
táncolva megdermedt leány,
fátyolos, csipke-kombinés,
napvilágomnak ablakán.

 

Csillag-kripta a két szeme,
kialudtak a csillagok,
lángudvarukba éjjelre
meghíva nem ballaghatok.

 

Ó, csodálatos jégvirág,
mi lesz így velem s teveled?
Ha rádlehelek: tovatűnsz,
ha megbűvölsz: megdermedek.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.22 0 0 135

FARSANGI ÉNEK


Italom a tiszta ég, erősít
      jobban, mint az alkohol.
Jég hasad már és csatorna retten,
      benne kormos víz dobol.


Dolgos kéz az ablakot mossa
      s törli gyorsan, micsoda
zene, mintha durcáskodna bőgő
      és riogna oboa!


Verőfényes tócsák tükre szélén
      táncba kezd a diáklány,
fias anyák sugárban és sárban
      járnak, szájuk halovány.


Felettük a nappali hold úszik,
      fánktészta az, nyersfehér.
Sistergő ég süsse bár pirosra,
      ember abból sose kér.


Táncol a fény, néha eltünődik
      kátránytetőn, hó levén,
azúr-ezüst autóbuszok hátán,
      lómészárszék üvegén.


Nincs it álarc, nem tűri az élet.
      - tűnődöm és ballagok -
Azt csak a víg őrültek s hazúgok
      hordják, ők a maszkosok.


Hiába a mosoly, varázsillat,
      én a büdös szívüket
megérzem és hamis igéjükre
      az én fülem csak süket.


Ebben a nagy zenebonás fényben
      vas-reménybe öltözöm,
kisértések ellen a hatalmas
      naphoz szívemet kötöm.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.22 0 0 134

FEHÉR LOVAM


Fehér lovam jól galoppol,
fehérebb lesz a haboktól,
bundás felhőt rúg a porból,
ugat minket por-komondor.


Híd előttem: fadobogó,
horkanva át robog a ló,
víz rezeg: békabujtató,
sás remeg: récealtató.


Kék homályban ezüstnyárfák,
felragyogó ezüstmáglyák,
hajladozva sustorogják:
így ronahhak, akik árvák.


Bombázókról kondenz-fátyol
úszik, északig világol,
édes lovam, égre lábolj,
vágtassunk ki a világból!

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.22 0 0 133

Szia Vukkancs!

Elég nehéz ma este felpaszírozni az indexre a verseket, de látom megoldottad :)

 

**

 

AZ ÉN SZÍVEM

 

Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.

 

Születtem, felnőttem
durva-gaz erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.

 

Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.

Vukkancs Creative Commons License 2007.01.22 0 0 132

VERSEIM VERSE

KÍVÁNCSISÁG VAGYOK ÉN AKARAT
EMBERT LEIGÉZEK A FÁRÓL JÁRJON
SZÁLEGYENEST ÁLLJON DE A VIRÁGNAK
LETÉRDEPELJEN A TÖRVÉNY VAGYOK
ANYA-ODUJÁBÓL NAGYOBB CSALÁDNAK
TÜZÉHEZ IDÉZEM CSILLAG KÖRÉ
TÜZEIT ZÁSZLAIT FÚVOM VALA
ÉN HADASÍTOM A FÉNY VAGYOK ÉN
A FEGYVEREIN IS MÉGSE RAGYOG
HIÁNY VAGYOK ÉN MERT ÚJRA MEG ÚJRA
FÉNYT HALMOZOK CSILLAGOT ÚJ SZERSZÁMOT
HALMOZVA HALMOZOK HALMAZOKAT
HALMOZÁS VAGYOK Ő MÉGSE RAGYOG
TÉVEDÉS VAGYOK? VAGY KÉRDÉS VAGYOK?
VÉTEK VAGYOK ÉN ÉS MINDEN MAGOM
VÉTEK HA MEGÖLTÖK ÜNNEP LESZ AZ
MERT NEM RAGYOG SOHASE RAGYOG
Vukkancs Creative Commons License 2007.01.22 0 0 131

 

Federico García Lorca

A CIGÁNY APÁCA


Mész és mirtusz némasága.
Mályva nyílik gyenge fűben.
Ő meg ibolyákat hímez
sárga tüllre gyönyörűen.
Csillárra száll a szivárvány
hét madara, büszke, tünde,
távolban a templom dörmög:
öreg medve, hanyatt dűlve.
Szépen hímez! Milyen édes!
Ó, ha végül sikerülne
ráölteni, amit képzel,
rá a szalmasárga tüllre!
Magnólia, napraforgó,
szalag, inda, flitter-ünnep,
sáfrány, s hold - a szent oltári
terítőre testesülnek.
Öt vérnarancs künn a konyhán,
most érik be cukros üdve,
Krisztus öt sebe - a forró
Almería napja küldte.
Káprázattól ragyog, izzik
az apáca szeme-tükre,
két lócsiszár üget benne,
tépik ingét kihevűlve.
A messzeség: magasság lett,
hegy mered föl, felleg csüng le,
lujzafüves cukor-szíve
most reped meg üdvözülve.
Ó, meredek, tömör fennsík,
nap fölötte húsz is lüktet!
Ó, megindult folyók zúgnak
s képzeletén elterülnek!
De ő itt ül, ő csak hímez,
virágokat ölt a tűje,
s fény játszik a rácsok sakkján
szélben állva, eltünődve.

Nagy László fordítása

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.22 0 0 130

John Masefield


      STRATTON KAPITÁNY ÁBRÁNDJA


Ó, van, ki fehér bort nyel és van, ki pirosat,
és van, ki táncra szomjas a sárga hold alatt;
gyönyört az én szivemnek a jó rumital ad,
      szól a "Henry Morgan" kapitánya.


Ó, van, ki spanyol bort nyakal és van, ki franciát,
és van, ki hörpöget teát, a csitrik italát;
de én csak jó Jamaicát, a pad alá leránt,
      szól a "Henry Morgan" kapitánya.


Ó, van, kit rózsa bűvöl és van, kit liliom,
engem a nád, a cukornád, rum abból van finom;
hevíti ormányom rezét a Jamaica-rum,
      szól a "Henry Morgan" kapitánya.


Ó, van, ki síró húrért, vagy lágy dalért remeg,
és van, kit fűt a muzsika s tátogva nyekereg;
de szám kupára született, a hordót húzza meg,
      szól a "Henry Morgan" kapitánya.


Ó, van, ki táncra perdül, míg más kockára les,
és van, ki rúzsos ajkat, vagy szép szemet keres;
nekem egy hordó rumital finom fogás, nemes,
      szól a "Henry Morgan" kapitánya.


Ó, van derék istenhivő, ki zordan elborul,
pohár ha vígan körbe jár s a dollár elgurul;
az én hitem a türelem, iszom hallatlanul,
      szól a "Henry Morgan" kapitánya.


Ó, van borzongó, szenvedő, akin selyem suhog,
s galád, akinek glória a jussa s nem hurok;
én tiszta szívvel ihatok, csizmásan pusztulok,
      én, a "Henry Morgan" kapitánya.


/fordította: Nagy László/

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.22 0 0 129

TULIPÁNFEJŰ KAKASOK


Lelkemből kelve világra,
dalaim tollasodjatok,
táncoljatok, ti sarkantyús,
tulipánfejű kakasok.

 

Ágaskodjatok vállamon,
hívjatok új hajnalt nekem
kukorékolva köznapon,
pirossal nyomott ünnepen.

 

Ne cibáljátok hajamat,
hogyha a búbaj rámesett.
Fölfuvalkodva vörösen
védjétek meg a szivemet.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.21 0 0 128

A MEGGYFA ALATT


Kerted végében roskadozva
egy pírhólyagos meggyfa áll,
aljában térdel teéretted
szent László, szép aranykirály.


A hajló meggyfán megkötözve
egy fehér angyal reng, röpös,
meggyet szakítok, elpattantom,
attól lesz ajkad vérvörös.


Gallyat török: rubinkoszorú
ott remeg homlokod körül,
a meggyfa táncol és az angyal
megszabadulva elröpül.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.21 0 0 127

Dylan Thomas

 

A SIR JOHN-HEGY FÖLÖTT


A Sir John-hegy fölött
Függ az ölyv: lángfütött.
Az alkony felvont fellegén bitó-karmot kitart,
S a part-kanyarból madárrajt húz fel szemsugarán,
A csibékből vidám
Zsivajt,
S húz hattyudalt, mert végsőt szól, ki a bozsgó sövény
Tetején dalra gyújt,
Mig vérpad izzik fönt a tusakvó szilfák fölött,
A tűz-ölyv le-lesújt,
S midőn villáma vág, egy lassu szent halász, a gém
Rábólint sirkő-fejével a Towy sík vizén.


Villám dob tollat szét,
A csóka gyászsötét
Bírósüveg Sir John hegyén, s a kis becsapottak megint
Föl,
Vonzódnak, föl, a tűz-ölyvhöz bitó-magasba mind,
A vesszőző szele
Felől,
Ahol az elégikus gém döf és csattint,
Lepényhal és kavics
Zsúfolta tocsogón és "'dili-di" a tűz-ölyv hízeleg,
"Ölődjetek ti is" --
Fölnyitom én a vizek könyvét, ahol verse áll
Zsoltárnak, árnynak, ágaskodó rák ollóinál


Kagylóból olvasom
Halálvilágosan,
Mint bólya-csengetyű: "Dicső az ölyv, a lángsugaru toll
Míg vipera-gyujtózsinór függ szárnyai alól
Szikrával bogosan,
S alul
Áldott az öböl zöld csibéje mind, mig cseveg: Dilli-di,
Vérpadra ki"


Mi bánkódunk, hogy ők vidáman hagynak el örökre szilt s fövényt --
A gém meg én,
Ifju Ezópusz én, az ángolnák völgyében itt,
Aki az éj elé mesél, s a gém, ki himnusszal terít
Egy kristály-kikötőt,
Hol rengők, lebegők
A tenger útja-kövei, hol fal ráng, s darvak állanak, fehér karók.
A gém meg én, ítélő Sir John szilfás hegye alatt:
Gyászharang-híreket
Adók
A becsapottak vétkéről, kiket az Úr a füttyükért
Kegyébe vett,
S óv forgószéllel, ő, ki fecskeszóra hegyezi fülét,
Mert jók:
Fölveszi lelküket.
Im búsan nézi most a gém a kigyomlált határt,
Suttog, s én látom víz meg alkony ablakain át:


Tükörben jár, amíg
Toll-tépés havazik,
A Towy könnyében halász -- fenn kuvik nyikorog,
Mint nyer csuhé marokra fogva s fosztva csügg a lomb
Zöld hím s tojóka ott,
Sir John
Hegyén már nem kiált, de vízpikkelyben jár a gém,
Bokája sás-csomón
Zendít zenét. Víz-lassú dallamot hallgatok én,
Fűzfátyol-foszlatót,
S az éj előtt még kőbe rovom kottajegyeit,
Kitépett madárlelkekért, kik felsikoltottak itt.

 

/Nagy László fordítása/

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.21 0 0 126

FÉLELMES ALKONYAT


Napnyugaton az ég csupa vér,
piros tenger hegytetőig ér,
köröttem az élet csupa por,
marhacsordát portenger sodor.


Nem dalol a földön senkisem,
gyászpántlika leng a sziveken,
aranytorkom porral van teli,
szivemet a bánat elnyeli.


Kút nyöszörög, valaki itat,
leány zokog gyászlevél miatt,
szól a harang, még nem vitték el,
nekem a félelemről énekel.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.21 0 0 125

VASÁRNAP ESTE


Vasárnap este, borzasak a fák,
hajlik nagy esőre az ég,
ma este súlyosan hajolok rád,
számon csodaszép muzsika-beszéd.
Angyalom, a fejedet ne rázd,
gyöngy a nyakadon, szétpereg,
megrázkódik az ég, de ne lásd,
leütő gyöngyei ménkövek.
Oda, hol ágyad van, elvezess,
égszakadásban megszeress,
utána a világ kiderül,
Dávid király a holdban
édesen hegedül.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.20 0 0 124

APÁM


Ujjától nőtt a zöld palánta,
derékhajlásért dohány a bére,
dohánylevélből koszorúját
ráfonhatja hideg fejére.


Görnyed a tűznél, hólé-marta,
vörös bakancsa kifűzve tágra,
fejénél táncos azúr-szálak
nullákat nyílnak, ez a virága.


Fölszáll a füst, de ő lehorgad,
vénül, hozzá a virtus is hűtlen,
régi vágyai gazdátlanul
galoppolnak a csillagos űrben.


Nem akar semmit, nem szól semmit.
Könnyezhetek a pogány apámon.
Levegő is csak úgy kell neki,
ha átszívhatja dohány-parázson.


Nem oxigén az: forró számum,
belső világát járja sikongva,
nikotin hullik szerveire:
sivatag sárga pora a lombra.


Nikotin-ember, sóhajt, füstöl,
így emésztődik esztendők óta
s hamvadra néz a néma földre,
erre az öblös hamutartóra.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.20 0 0 123

HA DÖNG A FÖLD


Már tudtam én, ha döng a föld:
szívemhez anyám közelít,
oda emel, hol elkereng
tej és akácméz illata,
a gyolcs sikongó kapuit
sarkig kitárja, mosolyog,
s rámszabadítván kútjait
a Mindenségben altat el.


S láttam később a dögnehéz
zsákot mint pólyát úgy viszi,
és csípején forognak el
sötét öntöttvas éjszakák,
cukorrépából télidőn
gyémántos kazlat ő gyalul,
ő sétál fehéringesen
a mennyköves mezőkön át.


És képzeletem tudta már:
a Csodálatos Anya ő,
szivárványkörben ott rezeg
örökzöld tölgyfa-koronán,
dob-táras acélfegyverek
hiába veszik célba őt,
mert a golyókat vértelen
elnyeli mint a délibáb.


Meséből ő a Fehér ló,
növendék fia vagyok én,
törvényt és könyvet hord elém
gyöngy-tüzü állkapcsai közt,
s hátára forraszt, úgy röpít
az égi kökényfák alatt,
hogy a tövisnek hajamat
csupán fésülni engedi.


Európa, íme, itt vagyok,
te félelmemnek fókusza,
gyönyör és tőr itt számosabb
mint a barbárok síkjain,
mezítlen itt sikoltozok
sípcsontjaid közt, gótika,
Le Corbusier, inaim
beton-küllőkre csavarod.


De zene zendül, nagy zene,
túl alkonyom vérpadjain,
az örök halál falait
anyám sörénye átveri,
s tudom: ha újra döng a föld,
szívemhez anyám közelít,
s akár ha tengert hallanék:
a Mindenség nekem beszél.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.20 0 0 122

Vérugató tündér 
 
Ó, aki csontra vesz fel inget, 
jéggel veri meg szemeinket!
 

Fehér vagy mint a jég verése,
zuhansz vaságyra, jégfehérre.
 

Ráfekszik szívemre a sorsod,
csak fáj, csak fáj, ahogy te mondod.
 

Véren, zuzmarán túl tavasz van,
lesz-e még nyár – kérdem magamban.

 
Aranyeső tündököl sárgán,
árva vagy, itt maradtam árván.
 

Mint pirkadatban őrült álom,
szél dobol gyulladt mellhártyádon.

 
Tüdődön láthatatlan térdek
rengetik bölcsőit a vésznek.
 

Favirág habzik s te letüntél,
világos vért ugat egy tündér.

 
Csak ez kellett, csak ez hiányzott,
csírázik itt az átok átkot.
 

Forgok arcomon új pecséttel:
új tehetetlenség dühével.

 
Nikotin ikrásodik számban,
a csikkek szétmásznak szobámban.
 

A szesz kék tüzein keresztül
idegeim lármája zendül.

 
Alkohol nincs ami ledöntsön,
valami szörnyűt tervez az ösztön!
 

Ó, aki csontra vesz fel inget,
jéggel veri meg szemeinket!

 
Kitárva fejednél az ablak,
nyitok ajtót a léghuzatnak.
 

Mintha a szél fujna egy holtra,
nem mozdulsz, csak a hajad fodra.

 
Tulipánt hozok, meg se látod,
álmod a morfium s virágod.
 

Lehet, hogy hozzád késve jöttem,
lehet, hogy el se köszönsz tőlem.

 
Csak elmész, elzengnek a szárnyak
s marad a vérhomály utánad.

 
Érted már félig megszakadtam,
tündérem, ne légy irgalmatlan.
 

A földi szerelmet ne vesd meg,
ne vidd a Semmibe a tested.

 
Hiszek s hitemet levagdalja
tündéri fintorod hatalma!
 

Csalogatlak sírva magamhoz,
te csak a halálhoz ragaszkodsz!

 
Nappalom éjjelem tiéd lett,
te csak a temetőt igéred!
 

Fényleni éretted akartam,
te az észt rombolod agyamban!

 
Szeretni tehozzád szegődtem,
te sírkövet faragsz belőlem!
 

Ó, aki csontra vesz fel inget,
jéggel veri meg szemeinket!

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.20 0 0 121

Érdekes a tanulmány, sok életrajzi adatot is megtudni belőle, és nagyon megrendítő olvasni, ahogy a halála előtti napokban is írta még Nagy László a naplóját.

 

Elgondolkodtató, ha a súlyos gyerekkori betegsége nincs, ami eltávolította a földművelő munkától, akkor is érvényesülhet-e a költő-gejzír-géniusz?

 

"A tehetség a legnagyobb természeti kincsünk, sokkal jobban kellene vigyázni azokra, akiknek e természeti kincsből a legtöbb jutott. "

Ezt nagyon fontos mondatnak tartom. Mi mindent vitt magával korai halálával.

 

 

**

 

 

CSALÁD


Anyám kertben sirdogál,
tépi a gazgyökeret,
palántákat menteget,
engem ő már nem gyomlál.


Apám napot tapogat,
megfürödne a borban,
mint kulacs a tóban,
füstöl, sóhajt nagyokat.


Van egy kotlónk, szédelgő,
nagymama fészekben ül,
imázva elszenderül,
jajunkat kikölti ő.


Szekerünk leáll szegény,
a két leány kerékfék,
követelnek kelengyét,
ránkröhög a vőlegény.


Kisöcsém legtöbbet ér,
ott ficánkol a palánk
tetején akár a láng,
s vénekkel bölcsen beszél.


Én a begyes kan galamb
utolsónak maradtam,
nem mondhatom szavakban
mért vagyok én rossz galamb.

Előzmény: Páduai01 (116)
ikercsillag Creative Commons License 2007.01.19 0 0 120

DÉLSZIGET NINCS


Fázott a lélek is, húztunk délnek,
akár a fecskék, ha elvillannak,
nikkel-palackunk tükör-kútja
forralt bort a kékülés ellen
lökött még torkunkra, de szemközt
lokomotívok jégcsaposan
zakatoltok délről, nem hihettük,
hogy álnok a holnap délszigete,
élcelődtünk vacogva, micsoda
mozdonyok, micsoda pálinka-főző
lehetne belőlük, mennyi vörösréz-
cső és karika, de végül is:
láttuk a pálmákat jég-bilincsben,
férfiak vénasszony-kendőt kötve
védték a fülüket, s a költők
madarai: az albatroszok
bakancsosan bóklásztak elénk --
és megfordult a lelkünk, csak vissza,
vissza az északi kard-élekbe,
ahol immár természetes a tél.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.19 0 0 119

VILÁGOS ÉJJEL


Világos éjjel habfehéren
köd-ménesek úsznak a réten,
      sörényük röpköd.
Dér jön, dér jön -- így hegedülnek
      didergő tücskök.


Tüzes levelek elpönögnek,
alszik anyja mellett a gyermek,
      kezében alma.
Csillag süt a végtelen ürből
      házra, kazalra.


Ebek vonítnak, leponyvázott
cséplőgépek mint elefántok
      állnak idétlen,
ponyva-fülük harmatot ejtve
      csattog a szélben.


Kiket az idő képen vágott:
parasztok, borzas ércbányászok
      tömény szeszt isznak,
porban forognak, valamennyi
      mennydörgő csillag.


Dicsekedve világba áradt
szaga a leveles dohánynak,
      rongynak és bornak --
Sír az égi madár, a holdas
      tavak jajongnak.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.19 0 0 118

Nagyon érdekeseket találsz. Lementem és elteszem már holnapra, kicsit lassan olvasok.

 

 

**

 

VOLT JÁTÉKOM ARANYALMA


Volt játékom aranyalma,
Játszadoztam rézmezőben,
Ezüst szérü közepében.
Fölugrott az aranyalma,
Buda vára kapujába,
Kettőbe a kapu roppant,
Háromfele retesz röppent,
Amennyi gyöngy, mind a gyöpre.
Égből száll alá a páva,
Sík mezőről jön a párja,
Gyöngyöt szedni gyönge gyöpről.
Esedezik a szép Mára:
"Édes bátyám, édes páva,
Pávaasszony, kis nővérem,
Gyöpről gyöngyöt ne szedjetek,
Mátka vagyok, eljegyeztek,
Eljegyeztek, el is visznek.
Kell a gyöngyöm gyöngyfüzérnek,
Egy füzér a vőfélyemnek,
Két füzér a násznagyomnak!"

 

/délszláv népköltés/

Előzmény: Páduai01 (116)
ikercsillag Creative Commons License 2007.01.19 0 0 117

Federico García Lorca:


A HAT HÚR


Gitár, gitár.
Megríkatja az álmot.
Kerekre tárt ajkán kijár
vadászni
az elkárhozott lelkek árva
siráma.
Pókháló-csillagot sző,
akár a tarantella,
fekete gömbként úszó
sóhajoknak e csillag:
kelepce, örök cella.

 

/fordította: Nagy László/

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!