Aludj!!!!!!!!Ez parancs és kész. Kézrátétellel és ráolvasással is gyógyítok. Valószínű egy korosztály vagyunk, de nem árulom el mennyivel vagyok idősebb 20 évesnél. (Hja akkor még gyorstüzelő voltam) Most meg már inkább csak nosztalgia
Mi egy korosztály vagyunk és nem hiszem, hogy a vetítés lenne a fő profilunk. Minket a problémánk hozott össze. Jelentkezek időnként, jelenleg változatlanul tünetmentes vagyok és nem alszok.
Na én meg azt hittem (mint öreg csóka) villoghatok itt a tudásommal. Jó ez az anonimitás, itt mindenki azt vetít amit akar. Aztán akaratlanul is mik derülnek ki!! Bár szerintem mi páran, mondjuk minimum hárman, Reu-val együtt, mint törzsközönség, minek vetítenénk. Igaz én csak mint előfelvételis voltam egyetem előtt 11 hónapig sorkatona, utána meg a 6 hónapot kibuliztam, hogy ne vonuljak be.
Azért néha számolj be hogy haladsz, márcsak, hogy okuljak belőle én is.
Azonnal töröld le az arcodról a mosolyt és taposd el.
Bocsika, ez egy mondás volt anno a 70-es években, mikor sorkatona voltam és valamelyikünk vigyorgott valami miatt a sorban, hogy "Honvéd elvtárs törölje le az arcáról a mosolyt és tapossa el"
Örülj, veled örülünk! Majd jövünk mi is csak kicsit később. Ami késik az azért jön!
Ez a fajta irigység nem szégyen. Te is ezért harcolsz, nem is kicsit. De hiszem, hogy fog sikerülni, mert kitartó vagy. És nem csak a hit számít, hanem a remény is, hogy minden rendben lesz. Olyan szempontból végeztem, hogy amit el kellett hagynom az megtörtént. A kicsi adag antidepresszánst még nem akarom és nem is szabad( mondá a doktornő) elhagyni, örülök, hogy végre jól érzem magam , kiegyensúlyozott, vidám vagyok. És remélem ez sokáig fog tartani. Veletek maradok, kiváncsi vagyok kinek hogyan alakul. Hajrá!
Hinni kell benne és biztosan sikerülni fog. Nem vagyok vállásos személy, de nemrégiben egy nálam fiatalabb személy mondta azt, hogy ha valamit el akarunk érni, vagyhogy kedvezően alakuljon valami akkor abban hinni is kell. És ebben lehet valami igazság. Anélkül, hogy itt bármiféle hókuszpókról legyen szó.
Valószínű jókora életkori különbség lehet köztünk, mivel nekem a szüleim átlagos életkort éltek meg (75-82) és már évtizede nincsenek velem. Viszont tényleg hinni kell benne és akkor biztos sikerül. Ismeretlenül (vagy legalábbis kevésbé ismerten, személyes ismeretség nélkül) is szorítok Nektek!
Gombóc: nem szép dolog az irgység, de szeretnék már ott tartani, ahol Te. Higgy magadban!
Mily jó lenne, ha ez év végén már "nosztalgiával" tekinthetnénk" az elmúlt évekre. No nem visszavárni a kínkeserves küzdelmeket, hanem jókedvűen tudni azt, hogy sikerült.
Gombóc - nagyon nagyon gratulálok, hogy sikerült leteni a gyógyszert és bízom benne, hogy az alvásod a következő időszakban, lassan stabilizálódni fog :) Légy Magaddal türelmes.
Kismolotov: a "stressz-faktor" nálam jelentleg a család, Édesapámat fogják a héten harmadjára műteni. Az első operáció még márciusban volt. Elég komoly időszak, de mint írtam, eddig jól állom a sarat. Nagyon bízom benne, hogy jó egészségben pontot tudunk tenni ennek a végére, és én is tovább léphetek a saját dolgaimmal. Örülök, hogy elégedett és boldog vagy az életben, jó ezt olvasni :)
Nem akarok turkálni személyiségedben, körülményeidben, csak nem emlékszem volt-e már arról szó, hogy nálad mi a steressz faktor. Nálam is van, de kettős élű a dolog. Vagy annyi a munkám, hogy ki sem látszom a fejemből, vagy annyira laza, hogy már az "éhen halástól" félek. Holott hosszú távon nagyon jól elboldogulok, egyik hónap viszi a másikat, egyszer hopp, máskor kopp. Viszont ha év végén mérleget vonok, mindig elgedett lehetek és vagyok is, mondjuk az elmúlt 20-25 évben.
Csak magamnak parancsolok, 8-9 éve egyedül élek, két gyermekemmel nagyon jó a kapcsolatom. Bár ez az egyedüllét is lehet egy stresszfaktor.
Reu abban igazad van, hogy lassítani kéne, ezt már érzem, ha nem is tünetként, hanem "lelkileg" A gyógyszeradagom a következő: reggel 6-7 között 0,25. mellé két szem tianeptin, délután 14-15 között 0,25, és egy szem tianeptin, este 9-10 között 0,25. mellé zolpidem. Ez most viszonylag tűrhető. Kb. így jön ki a 3x8 óra. és szinte minden éjjel megalszom a 7-8 órahosszát.
Úgy érzem a reggeli 0,25-öt ketté kellene osztani, fél szem reggel és fél szem 12 órakor, a többi maradna, de ebben még nem vagyok biztos.
Most úgy érzem hogy hat hét múlva nem csökkentek hanem csak ketté osztom a reggelit. Kicsit rossz sejtésem van esetleges továbi csökkentéstől. Ráérek esetleg augusztus, szeptembertől A tianeptinnel nem foglalkozok egyelőre, szerintem az marad ebben a leosztásban.
Gombóc akkor azért ha kicsit kínlódva is, de csak haladsz. Sikerülni fog!
Most voltam dokinál, neki és nektek is örömmel mesélem, hogy letettem az altatót és a nyugtatót is. Ez utóbbit még csak pár napja, de szerencsére nulla tünetem van. Nekem marad a reggeli mini adag antidepresszáns, és azért, hogy ne legyen minden teljesen happy a rossz minőségű és kevés alvás. Erre az orvos azt mondta, hogy heti egyszer segítsek magamon altatóval, mert tény, hogy az alváshiány mindannyian tudjuk milyen káros.
Kismolotov....szurkolok, hogy jól válasszátok meg a következő adagot és tünetmentesen sikerüljön a további utad. Mindig elámulok a türelmeden.
Reu....neked stresszmentes életet és még több kitartást, hogy sikerüljön már teljesen megszabadulnod a tüneteidtől. Példaértékűek vagytok és tanulságos a történetetek, nem véletlen próbáltam időben megszabadulni a nyugtatótól. Ami amúgy hiánycikk, sajnálom, aki ezen él, mert nincs alternatívája.
Én is nagyon kellemes húsvéti ünnepek kívánok Mindenkinek, utólag is!
Örömmel olvasom a jó híreket, hogy ilyen jól haladsz! Csak így tovább - bár ami a tempót illeti, szerintem picit lassabban :) ! Ennek a 3x0,25 mg-nak az elosztása reggel, délben, és este? Este szedsz atatót és reggel talán egy antidepresszánst, ugye?
Én köszönöm, megvagyok, épp meglehetősen stresszes időszakon megyünk újra keresztül - mint az egész tavalyi évben - de eddig állom a sarat. Mintha azt vettem talán észre, hogy többet javult az állapotom. Továbbra is megvan az a szokásos tünetegyüttes, de talán enyhébb. Egyébként "leporoltam" az önéletrajzomat, már írtam egy kísérőlevelet, kértem egy erkölcsi bizonyítványt is - nem lesz könnyű ennek nekifutni ennyi idő után...
Érdekesség, hogy az elmúlt hetekben írtam egy magyar pszichiáternek és elmeséltem neki, mi történt velem (igazából teljesen spontán, mert kíváncsi voltam a véleményére). Teljesen meglepő módon Ő ismerte ezt a jelenséget (BIND), és írt pár bíztató sort is, és hangsúlyozta, hogy bízzak tovább az idő múlásában. Eddig "csak" Mark Horowitztól kaptam pár megerősítő és bíztató választ még 2024 elején, aminek a tartalma lényegében ugyanez volt. Tehát csak ismert a jelenség...
Kellemes és nyugodalmas ünnepeket mindenkinek. Rég regéltem a helyzetemről. Minden esetre nincs olyan említésre méltó helyzet ami aggodalomra adna okot. Pont ma van három hete, hogy állok a napi 3x0,25-ön. Elvonási tünet nemigen van. Hacsak az nem minősíthető annak, hogy olyan 12-15 óra között vagyok kicsit olyan "nem találom a helyem" tünetnek. De ez sem annyira vészes, hogy nagyon zavarna. Inkább annak tudható be, hogy nem foglalom el magamat. Ha éppen arra az időszakra esik valami figyelmet igénylő elfoglaltság, észre sem igen veszem.
Még öt hétig kell ezen a mennyiségen maradnom és utána doki, legalábbis ebben maradtunk a dokival. Szerintem utána kell nagyon meggondolni, hogy melyik adagból csökkentünk és mennyit. Jó lenne ez év végére letudni az egészet. Bár ahogy közeleg a vége, vagy legalábbis tendálok a vége felé több a kérdés, mint a válasz.
Gombóc hol tartasz? És persze természetesen Reu hol tartasz? Csak remélni tudom, hogy mindketten jobb pályára álltatok a legutóbbi levélváltásunkhoz képest.
Igen, az még egy dolog, hogy sokan azt hiszik, de hogy az orvosok is így állnak hozzá...hiába bizonygattam, hogy a világon semmi bajom, az egyik legkiegyensúlypzottabb életszakaszomban jött az inszomnia. Tudom, hagyjuk az oltást, mégis az oltás után 3-4 nappal kezdődött, a szokásos lehetett, felerősítette az amúgy meglévő kisebb problémát. Mindegy, 3 hét múlva van jelenésem az orvosnál, hogy mit lép arra én is kiváncsi vagyok.
Ezek szerint tipikus példája annak, ha jól tudom, hogy sokan azt hiszik, hogy a depresszió és az insomnia kéz a kézben járnak. Egyik feltételezi a másikat és vissza. Ok- és okozat.
Rosszul emlékszel, nem volt gyógyszercserém több mint egy éve. A Loranxil csökkentésével bajlódtam, kétszer futottam neki az utolsó 0,25 mg-nak. Sajnos fel van tupírozva a szomnológusok tudása inszomnia ügyben, semmi, de semmi nincs a kezükben az altatón és a pszichiátereken kívül. Hát meglátjuk mi lesz velem. Sajnálom, hogy még megkínoz az utóhatás, szörnyű, ennyi év után. Csak abbamarad egyszer. Remélem.
Nos köszönöm jól vagyok, aludni nem tudok. A gyógyszerem el van találva, jó a hangulatom és az étvágyam. De amikor inszomniával felkerestem az orvost 2022-ben azonnal rám húzták, hogy depressziós vagyok.És így kerültem bele ebbe a körbe, akkor nem találtak megfelelő gyógyszert, hogy aludjak, ettől viszont a szorongásom teljes mellszélességben megjelent, plusz attól, hogy nem akartam rászokni az altatóra. Szóval nem tudok aludni...és nem tudom meddig bírom, mert ha kimerülök, elfáradok stb. szerintem elindulok a lejtőn.
Elvonulni? Nincs rá igényem és nem hinném, hogy bármit megold. Szerető és támogató közegben élek.Arról nem beszélve, hogy nekem is van kit támogatnom.
Köszönöm a válasz, de egy kicsit félre értettél. Most 16.-ától vesszük el az esti felet és így lesz napi 3x0,25.
A továbbiakban én az azt követő időszakról polemizáltam, hogy ha ezt a 3x0,25-öt tartom két hónapig, akkor azután hogyan tovább. Erről nem bszéltünk a dokival. Akkor kell mérlegelni, hogy a reggeli vagy az estiből vegyünk el.
Sajnálatos, hogy évek óta szenvedsz ettől a szartól. Keménynek kell lenned. Tulajdonképpen én is attól tartok, hogy végig viszek egy folyamatot, mondjuk év végére letudom a benzót, és jön valami ami miatt visszaesek vagy akkor jön ki minden olyan tünet rajtam, amiket addig megúsztam. Mondjuk hónapokkal utána, hogy letettem a benzót.
Kismolotov, természetesen mepróbálhatod a reggeli adaggal is, és ha délelőtt esetleg erősebb lesz a szorongás a tianpetin ellenére, esetleg tovább sakkozhatsz. Az én első gondolatom az lett volna, hogy az esti adagból vegyél el, azért, mert akkor úgyis másfél tablettát szedsz. Este veszed be egyébként az altatót is, ami ugyanazon a módon hat, mint a Xanax.
Hozzá kell tennem, én nem ilyen ütemben csökkentenék, de láthatóan nagyon jól viseled ezt a folymatot, ami nagyszerű hír! Sok kitartást kívánok!
Gombóc, nagyon remélem, hogy tud valamit javasolni a szomnológus vagy a pszichiáter - elég sok volt a hirtelen változtatás a gyógyszerezésedben mostanában, és nem csodálom, hogy megvisel.
Magamról annyit, hogy megvagyok, részt veszek az életben amennyire tudok, van sajnos továbbra is 5-8 tünetem, ezeket igyekszem menedzselni a mindennapok során. A legkellemetlenebb egyébként a z ablakok ls hullámok formájában fellépő hirtelen hányinger és erős szédülés, égő bőr, és fejnyomás... De, hát ez van.
Na most erre mit tudok, tudnék mondani? Elég elszomorító a helyzet. Lehetne itt most mindeféle közhelyeket, meg frázisokat írogatni, de minek. Sajnos ezzel nem leszel előrébb. Tényleg csak abban lehet bízni, hogy valaki végre eltalálja milyen jó gyógyszer kell Neked.
Arra még nem gondoltál, hogy kukába dobsz mindent, és elvonulsz a világtól 2-3 hétre. Tudom szenvedés lenne, de egyik ismerősöm évekkel ezelőtt így csinált, ahogy Reu írta (CT) vagy pontosan mi a rövidítése. Nagyon szenvedett, de azóta sem volt a szájában pszichiátriai gyógyszer, viszont azóta legfeljebb néha rossz a kedve, ennyi maradványa van.
Akkor megy folyamatában nálad a csökkentés, eseménytelenül. Végül is ez jó hír.
Én péntek este vettem be az utolsó negyed szem altatót, és vele együtt az 1/3 szem Tritticót. És innen számítva pusztulat minden éjszakám, mára eléggé kimerültem. Gyakorlatilag a kiinduláspontomon vagyok, 2022 januárban ezzel kerestem fel először a szomnológust. Fogalmam sincs, hogy valaha fogok-e még normálisabban aludni, de ha így marad....:-(((( orvoshoz április 7-én megyek.
Ahogy ígértem jelentkezem. Ma voltam a dokinál. Nem beszéltünk sokat. Mondta is, valami megbeszélésre készül. Röviden tisztáztuk, hogy jól tudtam másfél hónapon keresztül tartani a 0,875-öt, semmi panaszon nem volt és nem is lehetett, elvonási tünet semmi. Így levettünk 0,125-öt. Jövő héten hétfőről kezdem tehát az újabb csökkentést. Szerinte és szerintem is bírni fogom a napi 3x0,25-öt. Legközelebb két hónap múlva akar látni, illetve szükség szerint ha úgy érzem. Mivel sietett nem beszéltünk az azutánról, így csak magamban filózok, hogy lesz- e csökkentés, a nap melyik adagjából és mennyi. Érzésem szerint a reggeli adagból lenne célszerű. Márcsak azért is reggel két szem tianeptint szedek. Reu! Mint hozzáértő? (nehogy sértésnek vedd!)
Nekem is voltak izomfájdalmaim, csak mivel már összefolyik az idő nem tudom pontosan belőni mikor. Tán akkortájt, mikor 1.5 mg. körül időztem (az is volt 2-3 hónap) de ahogy megközelítettem a 1 mg.-t azóta elmúlt. Ezt akkoriban Reuval tárgyaltuk is, hogy ez valószínű elvonási tünet. Jelenleg már harmadik hete vagyok 1 mg. alatt és azóta nincs "izomlázam."
Neked is el fog múlni, ne csökkents most, ahogy Reu írta. Biztos jó lesz.
Én semmiképp sem csökkentenék tovább, hanem mindenképpen megvárnám, amíg enyhül. Hogy ez mennyi idő, azt nem tudom megmondani előre, de hidd el, érdemes türelemmel lenni. Kitartást kívánok!
Elkiabáltam, komolyabb elvonási tünetem jelentkezett ( izom és izületi fájdalom) Várjam meg míg elmúlik és utána folytassam a csökkentést? Vagy mehet tovább?
Én is így gondolom, nem szabad az ilyen megjegyzéseket "tárolni", Ő valószínű sosem volt abban a helyzetben mint te, úgyhogy senkinek nincs joga itélkezni.
Lényegében ugyanazt és ugyanolyan pontosan írtad le a dolgokat, mint a saját dokim. Ő is szépen elmagyarázta ugyanezt, hogy mivel ő írja fel és úgy szedem ahogy elő van írva (megegyezünk) ezért nem lehet senki olyat drogosnak nevezni akik ebben a cipőben járnak, mint pl. én. Mikor ezt a doki előadta, először csak azt hittem, hogy nyugtatgat, simogatja a lelkem, hogy jobb hangulatom legyen. Utána gondoltam csak át még egyszer az egész folyamatot, hogy honnan indultam évekkel ezelőtt és hol vagyok most, hol lehetek pár hónap múlva.
Az viszont kétségtelen, hogy ahogy haladok a nulla felé (a dokim karácsonyt célozta meg) kicsit úgy nő bennem a bizonytalanság. Na remélem ez is elmúlik.
Nagyon örülök, hogy mind a ketten ilyen jól haladtok, igazán büszkék lehettek Magatokra, őszintén.
Megértem, hogy dühös vagy, és ez szerintem is abszolút igazságtalan... .
Az addikció egy viselkedési mintázat. Tehát addikt (tehát a magyar nyelvben, minden ítélkezés nélkül: "drogos", vagy szenvedélybeteg) az, aki a szerhasználat és az általa kialakított eufória, "high" iránt sóvárgást érez, ezt kényszeresen teszi, elveszti a szerfogyasztás feletti kontrollt, a szer negatív hatásai ellenére használja azt, és ezt nem látja be, és a szer megszerzése érdekében kockázatos/veszélyes cselekményeket is elkövet.
Akinél pszichiáter által, vényre felírt és ilyen módón használt gyógyszerekkel szerekkel szemben fizikai dependencia alakul ki, az nem addikt és ez nagyon fontos különbség.
Aki addikt (magyarul "drogos"), egészen másfajta kezelésre és támogatásra van szüksége, mint egy olyan embernek, akinél receptre felírt és módon szedett gyógyszerrel szemben, évek, esetleg évtizedek alatt fizikai dependencia alakult ki. Utóbbinál ugye a sokszor hosszas, igen lassú és óvatos csökkentés lehet szükséges, ami egy addikt esetében ez lehet akár kontraproduktív is. Az antidepresszánsok esetében is kialakulhatnak pl. nagyon erős fizikai dependencia és súlyos elvonási tünetek, de itt végképp nincs szó a szer által nyújtott eufóriáról, csakúgy mint annál sem, aki már évek óta szedi a xanaxot és tolerancia alakult ki nála - ez mind fizikai dependencia.
Az én meglátásom az, hogy sokszor még az ellátásban sem tesznek különbséget a kettő között, pedig nagyon kellene. Sajnos a magyar nyelvben mind a kettőre használható a "függőség", ami azonban elég pejoratív és egyáltalán nem elégséges önmagában. Például felelőtlenség "drogosnak, addiktnak" titulálni azt, aki várja a következő Xanax adagot, mert szerencsétlen interdózis elvonást tapasztal napközben, mert nincs jól beállítva a napi gyógyszere. Az sem "addikt" aki az antidepresszáns elhagyása vagy túl gyors váltása esetén rosszul van, stb, stb. Betarthatják ők bármennyire a 12 pontot, attól függetlenül borzastóan lesznek...
(Természetesen nagy jelentősége van a gyógyszerszedés módjának és miértjének, és persze átfedések is lehetnek a kettő állapot között - pl, lehet drog a Xanax, ha rekreációs célzattal, opioidokkal kombinálva használja valaki a nagyobb eufória érdekében, és illegális forrásból szerzi be stb.)
Nem tudom pontosan, hányan használnak benzókat itthon, de a túlzott felírás egészen rémisztő, aminek az oka pontosan a fentiek nem pontos ismerete. Én el tudom képzelni, hogy legalább annyian használnak benzót itthon, mint alkoholt, és azt is gondolom, sokan együtt is használják őket. Ráadásul mivel a mennyiség nagyrészt ugye orvosok által kerül - sokszor teljesen indokolatlanul - felírásra, a prevenciónak ott kellene kezdődnie - vagy valakinek végre, rendesen el kellene olvasni a Xanax alkalmazási előírását.
