Az Unió borreformja komoly támogatást ígér, ha kivágják a szőlőt. Nem csak hazánkat sújtja majd a terv, hanem Európa gyakorlatilag maga alatt vágja a fát, s inkább tömegével beengedi a tengerentúli olcsó pancsot.
Hol az őrület határa?
Teljesen más aspektusból közelítik meg Brüsszelben ezt a kérdést, ez nem erről szól.
Ha nem volna más, az ember kitalálna magának más alapállapot-módosító szert (szándékosan nem írtam tudatmódosítót, mert egynehány fröccs még nem okoz hallucinációt történetesen), mint ahogy tette is, teszi is és tenni is fogja, míg világ a világ.
Én szívem szerint az összes bortermelésre használt szőlőtőkét kivágatnám. Az alkohol egy általános sejtméreg. Nagyon helyes, hogy az EU támogatja a szőlőtőkék kivágását.
-Valóban nem kell a borozást temetni. Én úgy tudom, hogy a borfogyasztás viszonylag stabil szinten van. Vannak konzekvensen bor-fogyasztók. A túltermelést kell szabályozni. Vagy a muzulmánokat is rávenni a borfogyasztásra. (hihi) Amiért a nyafogás van, hogy a borpiacon nem mérnek egyforma mércével. Az EU-s elvárások pontosan szembe mennek a magyar érdekekkel. És mint tudjuk, szél ellen lehet pisilni, de csak befőttes üvegbe.
nem egy jó hír. az Eu azért néha túlzásba viszi ezt a liberalizációs dolgot. a föld többi részén azért ekkora baromságokat nem csinálnak. kiváncsi lennék h az USA-ban mikor hoznának ilyen tölrvényt.
inkább védeni kellene a saját termelőket. a borforgalmazásra vonatkozó szerződéseket, amit dél-amerikával kötöttünk fel kellene mondani.
a másik gond, h csökken a borfogyasztás, egész európa sörös lett..de azért nem kellene végleg temetni a borozást.
"A könyvek szerint a másik módszer, az első fejtés időzítése. A seprőben állítólag savbontó bacik tanyáznak. Minél később van a fejtés, annál lágyabb lesz a bor.
Mindez hagyományos technológiánál. Az újhoz egyáltalán nem értek."
Van egy viszonylag egyszeru modszer, gyogyszertari meszkoport szokas hozzaadni ami lekoti a sav egy reszet. Mi ezt szoktuk csinalni ,mert a zalai borok a talaj es eghajlat miatt savasabbak.
a rozéborokat kék szőlőből préselik, de a lé a préselés előtt csak rövid ideig marad kapcsolatban a bogyó héjával, így csak kevés színező- és cserzőanyag oldódik ki a héjból, de a zamatanyagok elegendők lesznek. Ezt követően azonban az érlelés a fehérbor módjára folyik. Készülhet még a kék szőlő azonnali, zúzás nélküli, gyenge préselésével.
Nem mindegy, már hogyan lehetne mindegy. Én még sohasem készítettem rozét, mivel nincs kékszőlőm, de kedvelem. Ha egy franciának az a rozé, hogy összeönti a vörös és fehér bort, szíve joga, de az a bor - szerintem - nem eladható. Kivéve, ha tablettás. Ez csak a magánvéleményem.
Az utolsó két évben, csupán azért, hogy ne kelljen kétszer mosni, a fehár szőlőt is a bogyózógéppel daráltuk le. Ezzel is csökkenthető a savtartalom.
A könyvek szerint a másik módszer, az első fejtés időzítése. A seprőben állítólag savbontó bacik tanyáznak. Minél később van a fejtés, annál lágyabb lesz a bor.
Mindez hagyományos technológiánál. Az újhoz egyáltalán nem értek.
Ha nem is vagyok különösebben expert, ez azért így túlzás, és itt-ott igyekszem utána olvasni - legalábbis a kézműves borkészítésnek. A nagyüzemi macerálása a szőlő levének - bevallom - tényleg meglehetősen hidegen hagy, akkor már a Sió gyümölcslé technológiai lépéseivel is foglalkozhatnék... (Nem azt jelenti, hogy biztosan nem iszom meg ilyen borokat, azt jelenti, hogy nem nagyon foglalkoztatnak. De vannak, amik kellemesek és időnként jól jönnek.)
Amit itt egy-két szóban említettem, az tisztán kis kézműves fehérbor szüretre vonatkozott és azokra a borokra, amiket szőlőből csináltak, csak ennek ellenére akadt velük némi probléma. Akár a nagyobb családi köröm által ünnepi alkalmakra összehordott érdekességekre gondolok, akár néhol a büszke gazdáknál kóstólt rettentően savas, dohos, cukrozott, stb. borokra...
A préselésről már szóltak. Ha reduktív technológiát alkalmazunk, ami manapság terjed, az pl. nem is lát hordót. Sem jól előkészítettet, sem másmilyent...
Sajnos a jó bornál csak a szükséges feltétel, hogy szőlőből készüljön, de nem elégséges. :-)) Nem árt, ha az a szőlő nem terem annyi fürtöt, amennyit csak bír (azaz ledobnak róla nyáron még egy csomó fürtöt, hogy a megmaradtak beltartalma sokkal jobb legyen - hozamkorlátoznak), az sem gond, ha a présből a cefrét kézzel ki lehet szedni, azaz a szőlő héjjából nem próbálták kipréselni az összes markáns savat és az sem baj, ha jó és jól kezelt hordókba erjesztik, majd tartják a bort. (Még sorolhatnám, ha tudnám, de miután csak sokat hallok a borkészítésről, magam nem csinálom, így nem tudok felsorolni minden buktatót...)
Aztán még ott az a filozófiai kérdés, hogy mennyi technológiai beavatkozás után hívhatjuk még bornak a bort és mikortól borszerű alkoholos italnak...
A Szépasszonyvölgyben tán még most is talál az ember félédes "Bikavért", ha nagyon akar (édes vöröset egész biztos).
De Bikavér fronton azért történt egy-két dolog 15 év alatt és kiderült, hogy messze nem egy csücsörítős, fűrészporral kevert sóder ízű, maró sz@rnak kell lennie az un. Bikavérnek (pedig az milyen baromira férfias volt). Csak néhány pince/termelő, akinek a Bikavére igen messze van a névhez tartozó esetleg kellemetlen emlékektől : St. Andrea (Lőrincz György), Tóth István, Sike Tamás, Juhász Testvérek, de akár még Vincze Béláét vagy Thummererét is ide sorolhatom. (Vannak még mások, akiknek a borával vszeg semmi problémám nem lenne, csak nem kóstoltam tőlük Bikavért az utóbbi években, pl. Gál Tibor/Lajos, Dula Bence, stb.)
Is. Meg is böcsülték, nem véletlenül fenyegették a papok a ministránsokat (-Megálj piszok, a sekrestyében találkozunk!), ha az áldozáskor nem öntött eleget a kupába. :-))))
