"Ez egy tendencia: az autókkal sincs másképp, ahogyan a háztartási gépeknél sem. 3-4 évre tervezik az ún "tömegcuccokat". (...) A gyártók így magukkal szúrnak ki, és szívből remélem, hogy ezt nem csinálhatják a végtelenségig, aminek következtében szép lassan tönkremennek (bár ebben bízni gyerekes naivitás volna). Aki nem volt korábban tudatos vevő, abból tudatos lesz akkor, ha egy cucc 3 év után használhatatlanná (azaz: csereéretté) válik."
Legyen is tudatos, a kérdés csak az, hogy olyan gyártók is lesznek-e még, amelyek kiszolgálják, azaz tartós, megbízható, hosszú élettartamú termékeket állítanak elő, lehetőleg megfizethető áron?
Egyébként ez az igazi környezetszennyezés: egyrészt termelésre ösztönözzük a fő szennyező Kínát, másrészt kidobjuk azokat a dolgokat, amik még működnének vagy javítással működhetnének, csak éppen kell az újabb csilivili készülék, vagy azt, amely valóban hamar tönkrement a rossz gyártástechnológia miatt.
Én nem akarom ezt az utat járni, éppezért még mindig jól megfér a háztartásomban az öreg katódsugárcsöves Orion TV a közel 7 éves, eredeti japán gyártmányú Sharp LCD TV, és amíg működnek, nem is akarok újabbakat.
U.I.: tesóméknak évekkel ezelőtt volt egy Thomson LCD TV-jük; annak annyi hibája volt, hogy néha nem lehetett képarányt váltani rajta.
Nekem is az van, dvd lejátszó, aranyos, engedte magát régiómentesiteni, működik, az svcd-k közül nem mindet szereti és a konvertált dvd-ket se mindig játsza le tökéletesen, de már nem is tudom hány éve vettem és még mindig működik, kedvesen köszönt, ha bekapcsolom, kikapcsolom. Hiányozni fog, ha megpusztul!
Valójában a legtöbb Thomson termék ,nem is az.Pl a videó lehet Daewoo vagy LG belű ,a házimozi akár SANYO is.A kamerák régebben JVC-k voltak,de ez más gyártóknál is így van.Mondjuk valaki azt mondja ,hogy meg van elégedve a Sony videójával.akkor lehet hogy a Samsungot dícséri.
Csatlakozom a Thomson-nal elégedettek táborához. Közvetlen családi környezetemben 4db TV-készülék, 3db VHS-magnó és 1db DVD-játékos müxik. Életkoruk 2 és 9év között.
Soha egyik sem hibásodott meg!
Ha én most leírnám ezzel szemben egynéhány "It's A Sony"-s keserű tapasztalatomat, akkor aztán kapnék a fejemre egy-két japán-fétisiszta által:-) Ráadásul meg OFF-topic is lenne...
Navilight-tal egyetemben én is elégedett thomson fogyasztó vagyok, van egy 9 éves 4:3-as 72-es tv-m, egy 6 fejes sztereó videóm, egy házimozi rendszerem, illetve most vettem 22-ért egy DVD lejátszót. Az összes Thomson, és mind hibátlan.
"furcsállom, hogy miért nincs legalább 1-2 régivágású, tartós cuccokat gyártó cég: ezek a hozzánk hasonló tudatos vevőkből simán megélnének"
Vannak ilyen cégek ma is (legyen szó autóról, hifiről, vagy másról), de elenyésző számban. Ezek - pont azért, mert nem a trendnek megfelelően dobják a piacra a portékákat - aranyárba kerülnek. Olyannyira, hogypl. ami régen egy teljesen kommersz márka volt (Sanyo, Sharp, Hitachi, stb.), azzal is megbízható minőséget és tartósságot lehetett "venni", míg ez ma egy külön erény. Így adják el aztán "audiofilnek", a pimaszabbak "high-end"-nek a korábban középszerű, de igényesen összerakott cuccokat.
"Állítólag a Volvónak sikerült még a 80-as években valami brutális rozsdaálló ötvözetből csinálni egy modellt, ami még védő cinkréteg nélkül sem rozsdásodott, nem igazán romlott el a belseje sem, stb... Gyorsan ki is vették a gyártásból, nehogy megszokják a népek :( "
Khm, nekem egy pont '80-as évek közepén tervezett Volvo 480-asom van, cinkrétegű karosszériával, és mondanom sem kell: valami elképesztően egyben van. Pár körömnyi felületen rügyezik a hátsó kerékívnél, na de istenem. 16 éves autó. Semmi pénzért nem cserélném el egy mai többmiliiós tucatszarra. És nem azért, mert savanyú a szőlő - ha megtehetném se vennék.
Lenovo: full orosznak hittem a neve hangzása alapján, erre kiderült, hogy kínai. Persze ugyanazt tudja, mint a többi notebook, kicsit csúnyább (kockább) a dizájnja, viszont van benne ujjlenyomatolvasó. Szóval itt is oda jutottunk, hogy a notebook is ugyanaz, mint az összes többi, csak más a márkanév rajta...
Egyébként mostanában félve vizslatom testem bőrfelületét, és kiver a verejték a gondolatra, hogy egy szép napon magamon is megtalálom a kis címkét a "Made in China" felirattal... :)
Egyetértek veletek, és én is jól látom, hogy már mindenből (autó, hifi, stb.) csak a gagyit nyomják. A probléma az, hogy ez nekem NEM TETSZIK. Meg nem tartom jól működő piacnak azt, amelyiken csak X-, Y- és Z-gagyi közül lehet választani, és furcsállom, hogy miért nincs legalább 1-2 régivágású, tartós cuccokat gyártó cég: ezek a hozzánk hasonló tudatos vevőkből simán megélnének, még akkor is, ha a vásárlók többsége benyalja a "kétmegapixeles-empéháromlejátszós-trendidizájnos-vécékefe" marketingszöveget. Lehet hogy forradalmat csinálok, megbuktatom a technogagyizmust... :)
Persze elkezdhetünk szervezkedni is, világ tudatos vevői egyesüljetek! Ide nekünk az 1.000.000 km-es futásteljesítményig/30 évig garanciás videókat-autókat... :)
Autókról még annyit: 11 éves, még japánban összerakott Mazdával járok, ami még a vétel óta ráköltött pénz ellenére is jóval olcsóbb egy hasonló tudású új autónál, és még messze az idő, hogy használhatatlan legyen... Erre fel: kollégák kb. kórusban nevetnek rajtam a 2-3 éves hitelből vett újautóikkal, jön a szöveg: "hagyjad a geriátriát", stb. Szóval erős a pszichikai nyomás, nem tagadom, de én még kitartok... :)
Állítólag a Volvónak sikerült még a 80-as években valami brutális rozsdaálló ötvözetből csinálni egy modellt, ami még védő cinkréteg nélkül sem rozsdásodott, nem igazán romlott el a belseje sem, stb... Gyorsan ki is vették a gyártásból, nehogy megszokják a népek :(
Így van... És tegyük hozzá: a Philips soha nem volt erős az audio dolgokban, inkább csak mint beszállító (cd mechanika, pl. a Marantz cd-kben) volt súlya, de való igaz: tartós, robosztus cuccokat gyártott. Mert manapság már ők sem... (Egy másik példa, amire ugyanez igaz - legalábbis a tapasztalataim alapján: Grundig.)
én vettem 15 éve egy Philips hifi-tornyot (pedig nem szerettem a tornyokat, inkább dekkeket pakoltam egymásra). végigcsináltam vele 7 évet, beleszámítva egy közel totálkáros autóbalesetet is!!, aztán eladtam, a srác a mai napig használja, és néha megjegyzi, hogy "a szomszéd már 7-es hangerőnél kopog :-)".
szóval a régi cuccok igenis jobban bírták mint a mai trágyák, kocsira, híradástechnikára, mindenre igaz - sajnos.
"A vicc, hogy húsz évvel ezelőtt is ugyanezt mondták. Úgyhogy nem mindennek csökken úgy az élettartama, ahogy hajlamos hinni az ember."
Pedig de. Aki ezt mondta húsz éve, hülyeségeket beszélt, de leginkább okoskodott.
" Rendkívül szubjektív az egész, és végtelen sárdagasztás lesz belőle."
Nem, szó sincs róla. Az, hogy egy relatív drága eszköz tönkremegy 3-4 év múlva, az objektív, empirikus tény. Egy húsz éve vásárolt eszköz (ha márkás volt, de akár még egy akkor gagyinak számító GoldStar, Funai, Orion, stb. is) a mai napig ketyeg.
Manapság az összes nagy gyártó csak a nevéből él. A Sanyo, a Sony, az Aiwa, Akai egy kalap fos. Még a Matsushita Electronic (Panasonic) tartja valamennyire a szintet, de tartósságban messze elmaradnak az 1-2 évtizeddel korábban gyártott modellektől. Az autók meg egy külön fejezet. Mosolygok a sok zsírúj autóba szerelmes Suzuki, Citroen C3-ast, stb. hitelből vásárlőó ostoba magyarokon, akik nem elég fizethetik a cascot, a részletet, de ráadásul annyit vihetik szervizbe a kocsikat, amennyit egy Ladát nem kellett korábban...
A vicc, hogy húsz évvel ezelőtt is ugyanezt mondták. Úgyhogy nem mindennek csökken úgy az élettartama, ahogy hajlamos hinni az ember. Rendkívül szubjektív az egész, és végtelen sárdagasztás lesz belőle. Persze ne panaszkodjak - én is hozzászóltam. :-)
Részvétem, teljesen megértelek. Ez egy tendencia: az autókkal sincs másképp, ahogyan a háztartási gépeknél sem. 3-4 évre tervezik az ún "tömegcuccokat". Jellemző példa: egy barátomnak van egy kb. 20 éves Fisher videója (azt hiszem 3 fejes, nem hifi!). Elvitte kitisztítani, amire a szervizes azt mondta: megvenné tőle 45e-ért! Ez volt úgy 4 éve kb. Ez azért elárul valamit a mai szándékosan lebutított technikai nívóról, nem?
Tényleg no comment. A gyártók így magukkal szúrnak ki, és szívből remélem, hogy ezt nem csinálhatják a végtelenségig, aminek következtében szép lassan tönkremennek (bár ebben bízni gyerekes naivitás volna). Aki nem volt korábban tudatos vevő, abból tudatos lesz akkor, ha egy cucc 3 év után használhatatlanná (azaz: csereéretté) válik.
Konklúzió: autót, hifit, technikai kütyűt régit ajánlatos venni, jó állapotban. Vagy megvenni egy akár használtat is, felújítani és használni boldogan újabb hosszú évtizedekig! Töredék árért.
Sajnos elárulom neked, hogy teljesen mindegy mit fogsz venni, milyen márkát, mennyiért, ugyanúgy tönkre fog menni. Ugyanis manapság mindennek megtervezik az élettartamát is!! Minden fogyasztási cikk lett, még az autó is. Szóval a 20 éves Funai videótok még elfog menni jópár évet mire te már az akárhanyadik új vackodat dobod ki a kukába. Nyugaton ezt megtehetik és ha másért nem azért dobják a kukába mert kijött egy új dizájn. Az senkit nem érdekel, hogy itt milyen anyagi helyzetben élsz és mik a lehetőségid.
A Thomson tényleg egy nagy FOS! Sztorim a következő:
2002 környékén vettünk egy Thomson videót. 2005 őszén egyre gyakrabban nem tekerte vissza a kazettákat, meg volt, hogy nem adta ki a kazettát, magától kikapcsolt, stb., szóval elromlott. Elvittük a szakszervizbe, bár már nem volt garanciás, de reméltük, hogy emberi áron javítják. Diagnosztika: a mechanikájában valami kis pöcök eltörött/elkopott. Első kérdésem: 3 év után!? Javítási költség: 10-11 ezer forint. Egy olyan videónál, amit újonnan kb. 35 ezerért vettünk! Szóval botrány. Mondom a szervizesnek: anyámék noname (Funai) videója 14 éve teszi a dolgát szó nélkül, nem sz*ródott el 3 év után, mint ez a "márkás". Azt mondja erre: hja, kérem, 15 éve 25 évre tervezték a műszaki cuccokat, manapság 3 évre... ennyit a technikai haladásról. Rákérdezek a bácsinál: ugye a tönkrement kis bizgentyűt akkor mostmár nem műanyag, hanem fém változatban teszik bele, hogy azért tartósabb legyen. Erre azt mondja: dehogyis, csak gyári alkatrészekkel szabad javítani a videót, ezt a kis bizgentyűt pedig csak műanyag kivitelben gyártja a Thomson... no comment!!!
Nem tudom, miért éri meg ez nekik: ugyanis a Thomson a fentebbi hozzáállással és minőséggel nem azt érte el, hogy jó fogyasztó módjára 3 évenként veszek tőle egy új videót, hanem azt, hogy SEMMIT nem fogok SOHA TÖBBÉ venni (nem csak videót, de TV-t, stb. sem), amin ott virít a Thomson felirat. Márpedig ha ezt sokan csináljuk (és szerintem egyre többen fogjuk csinálni), akkor előbb-utóbb lehúzhatják a rolót...
Egyébként valami rémlik, még az is lehet, hogy az a dicsőséges Quintrix volt azokban a TV-kben, és ami a minőségét illeti... bízz bennem, jó megfigyelő vagyok, nagyon trágya volt. A Samsung Black Hitron-ja azóta is jól bírja, bár láthatóan öregszik. Nem csoda, évekig éjjel-nappal ment (idős családtag).
Látod, ez a jó példa, hogy nem lehet így előrébb jutni. Főleg, ha nem veszed figyelembe, hogy nem rossz készülékről volt szó, hanem minimum rossz szériáról, leírtam. Egyébként te jóval magasabb árkategóriájú cuccokról beszélsz, az is más világ. Sosem költenék rá annyit - családtagnak vettem annak idején, én nem nézek TV-t, legalábbis nem sokat, és DVD-ket is csak szökőévenként.
A koreai márkák/gyártók nagyon progresszívek, fejlesztésben élenjárók, de azt nem mondanám, hogy elérnék a japán szintet. Túl nagy differencia manapság már nincs, de egy LG, Samsung, Daewoo vs. Sony, Sharp, Panasonic, Toshiba, stb. gép (tv, video, dvd, audio cuccok) műszaki adatainak összehasonlításakor még mindig a japánok a jobbak. De ez itt off, maradjunk a Thomsonnál, amit egyébiránt én sem vennék... (Még annyi, hogy valószínűleg sikerült valami rossz készüléket kifognod, ui. a Panasonic tv-k Quintrix képcsöve az egyik legjobb (szubjektív és objektív tesztelés után is ezt gondolom). Nekem Sony Wega FD van (100 Hz), tökéletesen elégedett vagyok vele.
Ez így elég hamis, a felsoroltak több területen sem számítanak rossz márkának. Ennyiből nem lehet következtetéseket levonni, sőt, a szélsőségeket leszámítva (pl. piaci szint, hamisított márkanevek) gyártó alapján egyáltalán nem lehet.
Hogy történet is szerepeljen, hátha jó valamire: úgy gondoltam még a képcsöves időkben, talán 5-6 éve, hogy egyszer az életben márka alapján veszek műszaki cikket, konkrétan TV-t, és nem ár alapján. Többet megnéztem, és végül Samsung lett belőle. Tisztán emlékszem, hogy a Panasonic-ban olyan szemét képcső volt, ami már újonnan is homályos, konvergencia-hibás volt. Nem nagyon feltűnően, de láthatóan. Valamikor gyengeáramú szervizben TV-ket is javítottam, értek hozzájuk, tudom, mi lesz azokból később. És kiderült, hogy nemcsak egy példányban, az összesben. Ránéztem a TV-k zajára, képére, kivitelére, és a Samsung magasan verte a többit. Nem is bántam meg, azóta sincs semmi baja, a távirányítóról sem kopott le még egy morzsa sem, pedig kapott rendesen. De ez is csak egy példa, nem mondom, hogy soha többé Panasonic-ot és mindig Samsungot, mert értelmetlen. Nincs recept, hacsak az nem, hogy az abból az évekből származó, hasonló Samsung TV-k jók, és a mai napig is sokat látok belőlük.
Egy esetből még nem általánosítanék,de tény:az utóbbi években a régi nagy márkák fölhígultak. Amik nem,azt nem tudod megfizetni,vagy tönkrementek,mert túl jót csináltak. Az igazság,hogy ha megnéznéd a belsejét akkor valami távolkeleti "eleganciát " látnál és nem a márkára régebben oly jellemző minőséget.
A Thomson kimondottan jó márka volt korábban ('70-es, '80-as évek). A konszernhez tartozott a SABA, Telefunken, Nordmende. Mára nem tudom mi van ezekkel a márkákkal, de a Thomson manapság tényleg nagyon leromlott, még a koreai (LG, Samsung, Daewoo) szint alá is talán... És annyira nem is olcsók.
