Ezzel egyet értek amúgy. Csak mondjuk én úgy fejeztem volna ki magam, hogy ha mindig gondolkodunk, akkor tompul el, nem akkor tompa, ha használjuk. Megint kötözködöm, na tessék, tudom, rossz tulajdonságom. :D Azt nyilván tudja az ember, hogy besokall néha az agya. Tapasztalatból mondom. Szerencsére az elme nem egészen olyan mint az íj, ha ugyan kicsit eltompul, azért válhat az még használhatóvá. Egyébként pedig ha sokáig nem használjuk, "elmacskásodik". Tehát itt is az egyensúlyt érdemes megtaláni. Ennek milyensége és mennyisége gondolom egyéntől is függ. Egyébként mondandóm lényege szerintem nem ebben állt. ;)
„Ellenkező esetben csak haszontalan, öncélú monológ, mozivetítés, ami elvonja a figyelmet, a szellemi energiát, tompítja az érzékeket és az intelligenciát.”
Az inteligencia akkor nincs tompulva, amikor nem használom az elmém. Milyen szívás, akkor tompítatlan inteligenciát soha nem használhatok. Szerintem sem kell mindig gondolkodni, de nem az a bölcs, aki nem gondolkodik mindig. Szerintem nem is az a bölcs, aki jókor nem gondolkodik. Szerintem inkább azért, mert bölcs, erre ráébred, tehát megfordítanám az okozati viszonyokat.
Így van, a bölcs ember elméje csak akkor működik, amikor valóban szükség van rá. Ellenkező esetben csak haszontalan, öncélú monológ, mozivetítés, ami elvonja a figyelmet, a szellemi energiát, tompítja az érzékeket és az intelligenciát.
"Arról is beszélhetünk, hogy Biblia hogyan értelmezi a bölcsességet."
A Biblia szerint egyetlen bölcs ember van. Ez az ember a legigazibb ember. Azért a legigazibb, mert elmondhatja magáról, hogy ő igaz, és jó. A neve Isten: "...Az egyedül bölcs Istennek...(Júd 1,25)".
Bölcsen az az ember él, aki igaz és jó. Istenben az igazság, és a jóság végtelen, ezért ő maga az élet.("...az Úr az igaz Isten. /2Krón 33,13/"..."Senki sem jó, csak egy, az Isten./Mt 19,17/")
De kérdezhetné valaki, hogy hogyan lesz egy bűnös, azaz gonosz, és hamis ember Isten előtt bölccsé?
Ehhez az emberi értelemre van szükség. ( Az értelmesség az még nem bölcsesség!) Az ember értelménél fogva felismerhet egy nagyobb igazságot, mint amelyet addig ismert, és amelyben addig élt, és amelyben addig jól érezte magát. Egy magasabb rendű igazsághoz magasabb rendű jóság tartozik. Ha fel akar emelkedni a magasabb igazság szintjére, fel kell emelkednie az addig jónak tartott állapotból is, és az el kell hagynia, hogy elfoglalhasa az újat. Az addig megszokott jót, és az azzal járó biztonságot az ember nehezen adja fel, az új igazságért.
Az a bölcs ember, aki ezt megteszi. Így életének lelki színvonala fokról fokra magasabb rendűvé válik, míg a végén mennyei, azaz szent emberré avanzsál. (a szent azt jelenti, hogy jó, és igaz valaki...a bűnös pedig ennek ellentétét, azaz, hogy gonosz, és hamis .) Jézus aki magát az igazságnak nevezte, ezt így fejezte ki: "És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.(Mt 19,299
Aki ezt nem teszi meg az az Ige szerint bolond, mert ha nem emelkedik fel az újabb jó szintjére, ami áldozatokba kerül, akkor előbb, vagy utóbb megkérdőjelezi a felismert, és elismert új igazságot, később tagadja, még később pedig csúfolja, és támadja, Az el nem hagyott "régi jó" visszahúzza az előző igazság szintjére. Más szóval az ember hamis marad. (a jó egyet jelent az akarattal, és a szeretettel. Ugyanis amit az ember szeret azt akarja, és azt tartja jónak.)
A teremtésben, hogy egy adott igazsághoz egy hozzáillő jó tartozik, az ember szimetrikus mivolta ábrázolja ki, ahol a jobb oldal az igazságot jelképezi, a másik a jót. Ezek normál esetben egy szinten vannak, különben az ember életképtelen gnóm!
Ugyan úgy a fordítottja is igaz, vagyis egy adott gonoszsági szinthez hozzáillő hamisság tartozik. Különben a pokolba sem volna lehetéges az "élet".
"Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás. (Jób 28,28)" Az Úrnak (igazságnak) félelme egyenlő a felismert Igazság feletti örömmel, és a megszerzéséért végigvitt élethalál harccal.
"A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme." Vagyis a megtérés csak a csírája a bölcsességnek. Ugyanis az ember egyből nem szabadítható meg az őt alkotó gonoszságtól, és a hamiságtól, hisz akkor megsemmisülne, hanem csak fokozatosan.
Megtérés után következik a lelki újjászületés, ami a teremtés hét napjával van szimbólikusan ábrázolva a Szentírás első lapjain. Ez hét különbözö lelki szint, vagy lelkiállapot, ami egymás után következik, és minden szinten új igazságok, és a hozzájuk tartozó jók várják az embert. Minden szintre a felkerülés fájdalmas, györelmes és kétséges, mint a szülés. A vége az új ház, vagy templom, vagy Újjászületet mennyei ember, megjelenése, akiben az egyedül bölcs Isten lakozást vesz! Átformálva az embert a maga szellemi képére, és hasonlatosságára.
Más megfogalmazásban: "Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.(Péld 9,1)"
Ki a bölcs? Azt nem tudom. Ez annak is a függvénye, hogy ki mit ért alatta, mihez asszociálódott, amikor megtanulta a szót. Nincs két olyan ember, akiben egy szó pont ugyanazt jelenti minden érzelmi és gondolati felhagjával együtt. Szerintem belátása annak, hogy az ember nyitott kell legyen, rugalmas de nem manipulálható, hanem rendes kritikai szűrővel rendelkező, hozzátartozik, mint ahogy az is, hogy fel tudjon emelkedi a saját világban foglaltatott pozícióján, s a gondolatokat, igazságot tisztán keresse. (Ezzel a kérdéssel nagyon még nem foglalkoztam.) Ezek alapján van, aki belátja eszével, van aki meg "született" bölcs?
ha sok barátod van és kevés ismerősöd, gondolkodj el bátran , ez a jó út. ha sok ismerősöd van, nincs barátod, gondolkodj el ismered-e már eléggé a világod.... :-/
pedig szerintem mindenki csak olyan következtetéseket von le a rendelkezésére álló információk alapján, amelyek a rendelkezésére álló információk alapján levonhatók. :-)
Az bölcs, aki nagyrészt már maga irányítja az életét, nem pedig a körülmények. Egyre kevesebb dolognak feszül ellen, de aminek igen, azt nagy intenzitással teszi. Elfogadja az elmúlást és tudja, hogy az egyetlen állandó és örök dolog a változás. Egyszerűen és harmóniában él, egyre kevésbé tudja a külvilág kihozni a sodrából. Mélyen, legbelül boldog és szabad.
Hadd osszam meg Veletek a következő gondolatokat a bahá'í Írásokból "bölcsesség" témában, szerintem szépek:
"Bölcs az, aki nem beszél, csak ha meghallgatják, mint ahogy az italtöltögető nem tölt, csak a szomjazónak, mint ahogy a szerelmes szíve mélyéről nem tör fel kiáltás, míg kedvese szépségét meg nem pillantja. Ezért a bölcsesség és a tudás magvait csak a szív igaz talajába vesd el, és rejtsd el azokat, míg az isteni bölcsesség jácintja a szívből, nem pedig sárból és agyagból hajt ki." (Bahá’u’lláh)
"A kedvesen szóló nyelv az emberi szív mágnese, ez a lélek kenyere, ez ruházza fel a szavakat jelentéssel, ez a bölcsesség és megértés fényének forrása." (Bahá'u'lláh)
Amennyiben ezt már 2006. márciusában elolvastad volna, akkor mára több 10ezrest megtakaríthattál volna. Mivel még most sem akarod elolvasni, várható, hogy sokszor 10ezerbe fog neked ez kerülni.
Mindezt , csupán a "bölcsességre" hivatkozva írtam.
Nem, de mond, ha egy ország a vezetőinek rossz döntései következtében a katsztrófába került ( 2006. szeptemberében politikai nyomásra fogadta el az EU ennek a kormánynak a konvergencia-programját, melynek áldásosnak nem nevezhető hatásait már legalább nyolcmillió magyar állampolgár megszenvedi) akkor, bölcs dolog é szerinted hallgatni? ( 1991-től 2003-ig hallgattam. tovább már nem tehettem, bármennyire is letámadtak érte )
Tudod, egyre több szakember hallatja a hangját, istennek hála. Hamarább kellett volna felemelni a hangunkat, hogy elkerüljük a mostani katasztrófát.
Ez nem politizálás, sokkal inkább önvédelem egy esztelen politika ellen. Szerinted, az lenne a bölcs dolog ma, hogy megyünk és "tapsolunk" nekik mindaddig, amíg mindenünket elnem veszítjük?