Ha van egy program, ami pl. rajzol egy valamit, mindannyian tudjuk, hogy maga a program nem geometria, hanem szimplán logika. Van benne rendszer, értelem, utasítások, egymás után következő feladatok stb. És ezek létrehoznak egy geometriát a képernyőn.
Furcsának találom, hogy szinte alig hallani olyat, hogy komoly tudósok ilyen módon állnak hozzá a világhoz, és ilyen logikát keresnek benne (tehát nem geometriai logikát).
Ott van pl. a kvantumfizika. Itt már ordít, hogy nem geometriáról van szó, mégis mindenáron a szokásos sablonokat akarják ráhúzni, beleerőltetni a történésekbe: ide megy, oda megy, erről lepattan, oda pattan, ilyen gyorsan megy ide oda stb. Tehát geometriában gondolkodnak, sőt amiről tökre látszik hogy tuti nem az, arra is próbálják ráerőltetni, vagy ha nem értik még teljesen, akkor is a geometriai logikát várják, ezt feltételezik mögötte. Miért? Mert az ember ennyire földhözragadt? Mi lenne ha úgy beszélnénk pl. a bináris számokról, hogy "ha megszorzom kettővel, akkor azok 1-esek és 0-ák ott balra elcsúsznak egyet". :-) Persze binárisan a 2vel szorzásra még bele lehet erőltetni ezt (amíg túl nem csordul hehe), de aztán jön a többi művelet! :) Vagy nem egyszerű matek műveletek, hanem másféle történés...
Miért vagy ennyire felspanolva? Összeolvastál mindent a tudományról, és nem tudsz velük mit kezdeni, mert ahhoz, ha három tudós lennél, még akkor is kevés volnál, de te mindent pontosan érteni szeretnél, helyére tenni a dolgokat, és fogy az életidőd, le vagy maradva... :)
"Mivel energia van a térgörbületben, ezért anyagnak tekinthető."
Fontos különbség, hogy a téridő görbületében fellépő energia (a gravitációs energia) nem tenzoriális mennyiség, vagyis nem olyasmi, ami független a koordinátarendszer választástól. A gravitációs energiát lokálisan bármikor "el lehet tüntetni", vagy "elő lehet varázsolni" puszta koordináta-rendszer váltással. Például az égitestek gravitációjának energiája eltűnik a közöttük súlytalansági pályákon elhaladó kikapcsolt hajtóművű (és forgásmentes) űrhajókból (vagyis megfelelően görbült koordináta-rendszerekből) nézve. Másrészt görbületlen téridőnek is tulajdoníthatunk gravitációs energiát, ha a benne lejátszódó jelenségeket görbült (mondjuk forgó) koordináta-rendszerben írjuk le. (Az ilyenekben fellépő forrás-nélküli [centrifugális, coriollis] erőket szokták inerciaerőknek is nevezni.)
Az anyagi objektumok energiáját általános esetben minden pontjukban egy-egy négyestenzorral, az energia-impulzus tenzorral lehet kifejezni.
A görbült téridők energiáját szintén mindent pontjukban egy-egy 4x4 elemű szkémával lehet kifejezni, de ez a szkéma nem tenzor, mert nem transzformálódik invariánsan. Ezért ezt a gravitációs energia pszeudo-tenzorának nevezik.
Így aztán a téridő mégse tekinthető a szokásos értelemben vett anyagnak.
Újabban kvark-gluon plazmát szoktak emlegetni a szingularitáshoz.
Ezzel csak az a baj, hogy a 3 közül egyik sem létezik.
1. kvarkok nincsenek, mint ahogy 1/3 -os töltések sincsenek, mert az idiótaság. Egy egész elemi töltés létezhet csak. És ezzel az a baj, hogy akkor az elektronban 3 ilyen töredéktöltésnek kellene lennie. Viszont az elektront elemi részecskének tekinti a fizikus. Egyébként nem elemi részecske, de nem is kvarkos.
2. gluonok nincsenek, mert az atommagot (mag)elektronok ragasztják össze. Nincs 4. fajta erő, a magerő szoros, közeli elektromágneses kapcsolat.
3. szingularitás meg az előbbiek alapján ostobaság. A középpontban nulla a gravitáció, nem tart végtelenbe. Így éppen az elkövetett hiba tart a végtelenhez, ha úgy tetszik a tévedésnek van szingularitása. A fekete lyuknak nincs.
Az alternatív elméleti fizika elméletek közt van olyan, ami azt állítja, hogy ugyan a vákuum, ill. világűr nem közeg, mint ahogyan az étert gondolták, de azért a vákuumnak lehetnek fázisai, vagy minőségei . Úgy gindolják, hogy a galaxisoktól ritka sötét helyek a mélyűrben épen ilyen fázisok lehetnek . A fázisváltások pedig pusztító katasztrófák, maga a pokol . Megjegyzem: vákuum = geometria .
Háát lehet, érdekes gondolat, de nem várható, hogy megszűnik. Az esetleg elképzelhető, hogy egy irányból gyengül egy nagyobb tömegű test idekeveredése miatt. Egy fekete lyuk például sokat gyengítene rajta és így a gyengítetlen (ellentétes) irányból érkező sugárnyomás belepaszírozna a lukba (ahol egy -sűrű- neutroncsillag ül ránk várakozva).
De a sugárzás valamilyen okos módon fókuszálható és ha magad fölött képes lennél elfókuszálni a fentről jövő gravitonsugárzást akkor (egy űrruhában) elugorhatnál a Holdra. Vagy a Marsra. A gravitonsugárzás sebessége nagyon nagy, kb 1Mc, így a Hold távolság egy szempillantás lenne csak.
Most tekintsünk el attól, hogy kérdezhetted volna eddig is, hunnan ered ez az energiaeloszlás vagy mifene. És ki lett e már mutatva az a téridő objektíve vagy mifene. De nem kérdezted, mert nem akartál Gergővel kekeckedni. Sem mással, csak velem. Vagy csak eszedbe sem jutott. De nem baj kösz a kérdésedet.
A gravitonsugárzás végtelen mennyiségű és a végtelenből jövő sugárzás. Ő az energia. A nyomóereje horribilis, elképzelhetetlenül nagy. Nem érezzük, mert minden irányból egyformán nyom. A graviton elemi energiarészecske, kvantum, örökmozgó. Ő az anyag egyik alkotóeleme. A másik az elektromos töltésrészecske.
Ketten alkotják az elektront, protont. Négyen meg a fény fotont.
Tehát az eredete egyértelműen a végtelen, vagyis nem ered hanem van (= existence). Mindenütt van, a mi Univerzumunkon túl is ahol a kurtafarkú malac túr egy másik Univerzumban. Végtelen számú Univerzum létezik és néhány lakható. Mi szerencsések vagyunk. Más Univerzumokban esetleg nincs oxigén vagy szén. Az Univerzum működése ciklusos, a hajtóerő a gravitációs sugárzás.
Az Univerzumok ott vannak ahol az elektromos töltések vannak, összegyűltek a végtelen graviton tengerben.
A gravitonsugárzás kimutatása mérleggel történhet, ahol a két ellentétes irányú (fel és le) sugárnyaláb nyomóerejének a különbségét mérheted ki. A közvetlen kimutatás nem egyszerű, mert a sugárzás átmegy a mérőműszereden anélkül, hogy nyomot hagyna.
A sugárzás kimutatása Napfogyatkozáskor lehetséges amikor a relelm és a nyomó gravitáció ellentétes jóslatot ad. Már voltak próbálkozások de a fogyatkozások sokfélék, nem mindegy milyen szögben áll a Nap vagy mennyire teljes a takarás. Ingákkal és gravitométerrel lehet vizsgálódni.
Magyari Endre például egy rádió adótoronnyal próbálkozott alátámasztva a nyomó gravitációt a relelmmel szemben.
A baj az, hogy erre nem fekszik rá komolyan a fizika, mert mindenki rohadtul meg van elégedve a térgörbítős marhasággal.
A téridőgörbület - ami egy geometriai fogalom - függ az energia eloszlásától - ami egy fizikai fogalom.
Na látod Gergő erről az energiaeloszlásról beszélek én, ami egy létező anyag eloszlása. Ez az anyag a gravitonsugárzás ami a gravitáció okozója. A tömegek közelében kialakuló sugárzás gradiense az az energiaeloszlás amit fent említesz és ami ellen kézzel lábbal tiltakozol már egy évtizede.
A görbület fogalma értelmes ha ezen a gravitációs sugárzás gradiensét érte(né)d. De ha a téridő görbülését érted alatta, akkor csak egy hülyeség marad.
Mert téridő nincs. Gravitációs sugárzás meg van (ezt most még csak energiaeloszlásnak hívod, de sebaj talán majd egy újabb évtized múlva).
Olvastam (jó régen), és el is magyaráztam itt másoknak (jó régen). Einstein arról beszél, hogy a téridőgörbület - ami egy geometriai fogalom - függ az energia eloszlásától - ami egy fizikai fogalom. Tehát ha hiszünk az ÁR-nek, akkor a téridőgörbület nem önmagában van, mert az egyenletek nem ezt mondják.
Ettől még matematikailag olyan téridőt csinálsz magadnak, amilyet akar (meg amit a geometria megenged). A matematikai terekben nincs anyag, meg ilyesmik, de ettől még a görbület fogalma értelmes.
Még egyszer, Einstein kőkemény fizikáról beszél. Próbálja a laikusoknak elmagyarázni az Einstein-egyenletek jelentését. A görbület mindig is matematikai fogalom volt.
