Helló, totál amatör vagyok, milyen obit ajánlotok portréhoz, nem a millásokra gondoltam, hanem hallotam hogy a 100mm már jó a 1,6x miatt meg hogy ebben a tartományban már nem torzít, mert próbálgattam a régi 18-50 és ott bizony voltak manófejek :-)
Ahogy olvasgatom a hozzászólásaidat, Te inkább mindenkit szeretsz kioktatni! Nem nagyon olvastam még tőled dicsérő szavakat. Esetleg a spanyol viaszt is nálad kell keresni? Vagy csupán arról van szó, hogy egy csecsemőnek minden vicc uj. Hány éves is vagy? A portréfotózást nem elméletileg kellene csinálnod , hanem a gyakorlatban kellene megmutatnod mit tudsz. Talán nem kellene lenéző, kioktató stilusban beszélni azokkal, akiknek ez a szakmájuk. Tegyél föl Te is egy olyan képet erre az oldalra amin fantasztikus képességeidet mások is láthatják!
Rengeteg elavult, idejétmúlt dolgot sziklába vésett törvényként ír le... Nem a fotográfia, mint tevékenység elemeire gondolok, hanem a fizikai optikai és fototechnikai fejezetekben fellelhető hibákra...
A fotográfiával foglalkozó elmélet gerince évszázados, de van aki ettől nem mer nagyon távolabb lépni, van aki "széleslátószöggel" tekint e művészet különböző alszegmenseire...
Aranyosak! Én is küldök neked 2 fotót, a lányomról , szóval ugy merd kritizálni.../Users/milantoth/Desktop/célmappa/IMG_1970.jpg/Users/milantoth/Desktop/célmappa/IMG_1967.jpg
Hello portrésok! Portré=arckép. Vegyetek elő egy régi fotolexikont pár sorban le van irva mi a portré. Ha ettől is többet szeretnétek tudni, javaslok egy antikváriumot ahol keresni kell egy "Fényképészet"c. szakmunkástanuló könyvet. Még Ti a portréfotózásról elmélkedtetek össze kellett hoznom ismét par száz portréfotót, mert ebből élek!
(Az indiánosat én is megerősíthetem (nem, nem fotóztam köztük...), van egy jó könyvem (illúzió a természetben és a művészetben), ami az emberi látással is elég részletesen foglalkozik. A természeti népeknél, a kép felismerése a térbeliség hiánya miatt nehézségekbe ütközik. Általában az a fő gond, hogy nem tudják megkülönböztetni a témát a háttértől. Érdekes, hogy gyerekek a képeket nézegetve könnyebben/hamarabb fedezik fel, hogy mit is ábrázolnak.)
A jó portréfotós abban is mester, hogy elfeledteti a modellel a fényképezőgépet.
Vannak erre technikák is, a legegyszerűbb favágó módszer a "kifárasztás".
(Ha sokat fényképezzük (esetleg film nélkül...:), megszokja, ugyanúgy jelentőségét veszti az esemény, mintha nem ismerné.)
Na, ezt az indiánosat nem nagyon hiszem el, bocs. A rajzot ők is ismerik, és használják ezer évek óta. A fénykép pedig akárhogy nézzük, a rajzolás alternatívája, és a kapott kép is erősen hasonló lehet. Szóval, azért felismernék magukat a képen... Pláne, hogy már valszeg látták a saját képmásukat, ha nem is üvegtükörben, de a víz tükrében... Uff, én beszéltem!
A másik: az illetőnek nem kell tudnia, hogy a kamerát rá irányítom. Lehet, hogy nem is veszi észre, csak utólag néz, hogy: "jé, engem is lefényképeztetek?" Csak annyit tud, hogy van nálam gép. Tehát nem veszi tudomásul a tevékenykedésemet, természetesen viselkedik, viszont nem is tud utána belém kötni... Ha pedig netre raknám, és azt mondaná, azonnal vegyem le, akkor levenném, mert így fair.
