Ahogy olvasgatom a hozzászólásaidat, Te inkább mindenkit szeretsz kioktatni! Nem nagyon olvastam még tőled dicsérő szavakat. Esetleg a spanyol viaszt is nálad kell keresni? Vagy csupán arról van szó, hogy egy csecsemőnek minden vicc uj. Hány éves is vagy? A portréfotózást nem elméletileg kellene csinálnod , hanem a gyakorlatban kellene megmutatnod mit tudsz. Talán nem kellene lenéző, kioktató stilusban beszélni azokkal, akiknek ez a szakmájuk. Tegyél föl Te is egy olyan képet erre az oldalra amin fantasztikus képességeidet mások is láthatják!
Rengeteg elavult, idejétmúlt dolgot sziklába vésett törvényként ír le... Nem a fotográfia, mint tevékenység elemeire gondolok, hanem a fizikai optikai és fototechnikai fejezetekben fellelhető hibákra...
A fotográfiával foglalkozó elmélet gerince évszázados, de van aki ettől nem mer nagyon távolabb lépni, van aki "széleslátószöggel" tekint e művészet különböző alszegmenseire...
Aranyosak! Én is küldök neked 2 fotót, a lányomról , szóval ugy merd kritizálni.../Users/milantoth/Desktop/célmappa/IMG_1970.jpg/Users/milantoth/Desktop/célmappa/IMG_1967.jpg
Hello portrésok! Portré=arckép. Vegyetek elő egy régi fotolexikont pár sorban le van irva mi a portré. Ha ettől is többet szeretnétek tudni, javaslok egy antikváriumot ahol keresni kell egy "Fényképészet"c. szakmunkástanuló könyvet. Még Ti a portréfotózásról elmélkedtetek össze kellett hoznom ismét par száz portréfotót, mert ebből élek!
(Az indiánosat én is megerősíthetem (nem, nem fotóztam köztük...), van egy jó könyvem (illúzió a természetben és a művészetben), ami az emberi látással is elég részletesen foglalkozik. A természeti népeknél, a kép felismerése a térbeliség hiánya miatt nehézségekbe ütközik. Általában az a fő gond, hogy nem tudják megkülönböztetni a témát a háttértől. Érdekes, hogy gyerekek a képeket nézegetve könnyebben/hamarabb fedezik fel, hogy mit is ábrázolnak.)
A jó portréfotós abban is mester, hogy elfeledteti a modellel a fényképezőgépet.
Vannak erre technikák is, a legegyszerűbb favágó módszer a "kifárasztás".
(Ha sokat fényképezzük (esetleg film nélkül...:), megszokja, ugyanúgy jelentőségét veszti az esemény, mintha nem ismerné.)
Na, ezt az indiánosat nem nagyon hiszem el, bocs. A rajzot ők is ismerik, és használják ezer évek óta. A fénykép pedig akárhogy nézzük, a rajzolás alternatívája, és a kapott kép is erősen hasonló lehet. Szóval, azért felismernék magukat a képen... Pláne, hogy már valszeg látták a saját képmásukat, ha nem is üvegtükörben, de a víz tükrében... Uff, én beszéltem!
A másik: az illetőnek nem kell tudnia, hogy a kamerát rá irányítom. Lehet, hogy nem is veszi észre, csak utólag néz, hogy: "jé, engem is lefényképeztetek?" Csak annyit tud, hogy van nálam gép. Tehát nem veszi tudomásul a tevékenykedésemet, természetesen viselkedik, viszont nem is tud utána belém kötni... Ha pedig netre raknám, és azt mondaná, azonnal vegyem le, akkor levenném, mert így fair.
az emberre irányuló fényképezőgép tudatalatt olyan reakciókat indít el, amelyek miatt a mimikai izmok is máshogy fognak működni - hiába az osztálytársad az alany, mivel olyan közösségben nőtt fel, ahol értelmezhető a fotográfia fogalma, tudni fogja, hogy Te mire készülsz - ilyenkor a kis fejecskéjében elindulnak a gondolatok: "jól fogok kinézni a képen?" vagy "miért engem akar lefotózni, pedig XY jobban tetszik neki", esetleg "remélem nem teszi fel a netre, hogy a havrjaival nevessenek rajtam" stb...stb...
ellenben elmész Patagóniába egy olyan farmerhez, aki nem látott fényképezőgépet az lehet, hogy rád sem hederít, mert az első pillanatban nem lőtted le vele, utána már nem is érdekli... dolgozik tovább, mintha Te nem is csinálnál vele semmit, a jelenléted zavarhatja, de a fotózás nem... régebben egy kísérletet tettek azzal, hogy indiánoknak megmutatták saját fotóikat illetve tájképeket - mivel az Ő társadalmukban nem volt soha ismert a fotográfia és annak működése, ezért csak foltokat láttak a papíron, nem tudták azonosítani a hegyeket vagy önmagukat...
ez nem a portrézát érinti, hanem egyszerű illemtan:)
nem fogom egy idegen autóját sem lefotózni, ha Ő 2m-re áll tőlem és nem kérdezem meg...
hiába van közterületen, a tulajdonosi viszony egyértelmű, kutyát is úgy fotózok, hogy megkérdezem a gazdáját illetve belső térben is illik engedélyt kérni...
ha illemtudó vagy, akkor 99%-ban pozitívan állnak a fotózáshoz, ha elutasítóak, akkor gázos s dolog ezért kell lefotózni:DDD
No, igen, az már enyhén paparazzo kategória, ha egyáltalán nem tud róla, hogy van fényképezőgép a közelben. De mondjuk egy kiránduláson pl. , ahol az alany tudja, hogy én fényképezek, és esélyes, hogy ő is lencsevégre kerüljön, attól még nem fog máshogy viselkedni... A példaképp említett szituációban (kirándulás, stb.) persze azért valamennyire ismerjük egymást. De ha csak úgy odamegyek valakihez, és megszólítom, akkor először mogorva... Ha hozzá se szólok, és úgy fényképezem le, úgy meg egyenesen mérges lehet, és így a legkevésbé mutatja a saját (egyébként akár kedves) arcát. De az is lehet érdekes, jópofa téma, ha az utcán utánaszólsz valakinek, és lekapod az arckifejezését, (ijedt, meglepődött, stb.) amikor hátrafordul. Szélsőséges esetekben itt is tettlegességre kerülhet sor... Bár még nem próbáltam... :-)
