No, igen, az már enyhén paparazzo kategória, ha egyáltalán nem tud róla, hogy van fényképezőgép a közelben. De mondjuk egy kiránduláson pl. , ahol az alany tudja, hogy én fényképezek, és esélyes, hogy ő is lencsevégre kerüljön, attól még nem fog máshogy viselkedni... A példaképp említett szituációban (kirándulás, stb.) persze azért valamennyire ismerjük egymást. De ha csak úgy odamegyek valakihez, és megszólítom, akkor először mogorva... Ha hozzá se szólok, és úgy fényképezem le, úgy meg egyenesen mérges lehet, és így a legkevésbé mutatja a saját (egyébként akár kedves) arcát. De az is lehet érdekes, jópofa téma, ha az utcán utánaszólsz valakinek, és lekapod az arckifejezését, (ijedt, meglepődött, stb.) amikor hátrafordul. Szélsőséges esetekben itt is tettlegességre kerülhet sor... Bár még nem próbáltam... :-)
emberábrázolás egy nagy-nagy halmaz, aminek a portré egy kicsi szelete, azaz nem minden emberábrázolás portré, de nem minden portré emberábrázolás, mivel létezik állatportré is:)
A NSZ-ban nem sima portrék vannak, hanem illusztrációk - mivel adott íráshoz vannak megrendelve vagy stock-ból vásárolva ezért nem is lehetnek természetes portrék.
De Te továbbra sem fogod fel, hogy nem hülyeséget beszélsz, mert igaz amit mondasz, csak szemellenzőt hordasz, mert egy hatalmas világ kis szeletét vagy hajlandó észrevenni...:)
Egyszer szívesen hallanám a Te vélemyényedet is, Fanner -é nem igazán érdekel. Ha kicsit belelapozol egy régi(de akár a népszabadságba is) porté albumba akkor láthatod, hogy nem az utcán készítik őket suttyomba.Lapozz bele egy népszabadságba(úgy is ingyen jár) és láthatod, hogy a riport alanyok portréja mennyire tükrözi a lényüket, pedig ott van 1 méterre a fotós, és kontaktus alakul ki közöttük. Te összekevered az emberábrázolást a portréval.
nem, az a természetes portré, amit Te istenítesz az a beállított...
természetes portrét addig tudsz készíteni, míg az alany nem vesz tudomást a fotós jelenlétéről és szándékáról, a többi már kissé erőltetett... hiába beszél az alany közben az újságíróval, tudja hogy ott vagy és jóval merevebb, a tekinteted keresi... a direkt beállított képek - stúdió - pedig sz igazán természetellenes fotók, a hideg ráz az üvegtekintetől és a szoborszerű arctól, vagy az erőltetett mosolytól...
alapvetően semmi baj nem lenne a Te értékítéleteddel, csak felkellene fognod, hogy minden személyiséggel rendelkező vagy felruházható élőlényről készült fotó - portré...
Te egyszerűen görcsösen rakaszkodsz ahhoz, hogy csak a szervezett képen látható ember a portré, pedig ez sokkal tágabb területe a fotózásnak.
Sokan azt gondolják, hogy az pl. önarckép az saját magunk fizimiskájáról alkotott fotográfia, holott önarcképként lehet jegyezni a lábnyomunkat vagy az ujjlenyomatunkat...
Ha ennyire szűklátókörűen kezeled a portrét, akkor nem is tudom felfogni, hogy egyáltalán élvezed a fotózást vagy csak görcsösen dokumentálsz...
Igen, épp ezért érdemes a kép elkészítése előtt kicsit beszélgetni a modellel, így alapból máshogy néz majd ránk, és mi is megismerjük, ami ahhoz szükséges, hogy tudjuk, milyen tulajdonságát lehetne kifejezni a képen.
Ez renben is van, csak sokan összekeverik a "túrista portékkal", mert azok csak menet közben elkapnak valakit. Továbbá az utcán kevés ember nyílik meg a maga valójában, így elég nehéz"róla" képet készíteni.
Szóval: portré alatt értenek az emberek profi fényképész, vagy alkalmazott fotográfus, vagy bárki más által, műteremben, háttér előtt, profin megvilágított arcképet, ami technikailag tökéletes, de az EMBERről nem mond sokat. Ezek egy részét megrendelésre készítik, és az ügyfél szépnek szeretné látni magát, tehát ebben a műfajban nem kavar botrányt a nagynéni bajszának kiretusálása. :-)
De van olyan portré is (fotóriporterek és művészek, illetve bárki más által készített kép), ami a VALÓSÁGOT ábrázolja, minél hűbben, természetes háttér előtt, a helyszín adta megvilágítást kihasználva. Ennek nem kritériuma a tökéletes expozíció, illetve megvilágítás, viszont remek hangulatot árasztanak/áraszthatnak, és kicsit többet megtudhatunk az ember belsőjéről, tulajdonságairól.
Ezt nem csak én állítom. (Hanem Torsten Andreas Hoffmann is-aki olvasott már "digitális fotó magazin"-t, annak ismerős lehet a név.)
A Te véleményed az ővé, tehát nem magán vélemény. Én pedig nem véleményt mondtam, hanem egy tényt állitok!!! Egyébként irtam neked egy eMailt is, olvasd el.
Az övé is, a Tied is, az enyém is magánvélemény. Felesleges ezt tovább ragozni. Az én munkámnak csak kis része az arckép-portré készítése. Ismerjük egymást? (Jöhet magánban is, ezek már IRL dolgok.)
Jó pofa... Blabla... Ráhúzott logika...Quatsch. A tiszteletben álló fotoművész megjegyzése magánvélemény, inkább filozófikus mint szakmai. A szakfényképészek mindennapi munkája a portrékészités, mint szolgáltatás. Te is ezt csinálod! Vagy tévedek?
Már akkor megvettem amikor megjelent!:) Szerintem nem sikerült olyan jól ez a kötet, mint a tippek-trükkök. Az alap könyv. :) (érdekel a suli ahová jársz, főleg hogy mikor kell járni?Fősuli mellett csinálnám.Ja meg meló mellett.:))
Megjegyzéseddel egyetértek, azzal kiegészitve hogy leginkább a portréfotózást szakfényképészek művelik, mert a technikai tudáson kivül sok-sok gyakorltot igényel egy jó portré elkészitése.
Megjegyzéseddel egyetértek, azzal kiegészitve hogy leginkább a portréfotózást szakfényképészek művelik, mert a technikai tudáson kivül sok-sok gyakorltot igényel egy jó porté elkészitése.
az a ff kép, amit többször is belinkeltél az 5D topicba - az melyik kategóriába illik, mert a Te definiciód szerint nem portré, hiszen nem látszik rajta semmilyen tudatos beállítás, se a fény előre megtervezett használata...
