Évek óta figyelem a Karácsonyt megelőző időszak egyre jobban elüzletiesedő, elembertelenedő kiterjedését.
Az idén már november közepén elkezdték a karácsonyi díszeket felszerelni a város legforgalmasabb utcáin. (külön vicc, hogy mindenközben közel húsz fok volt éppen) Megjelentek a kirakatokban a karácsonyra utaló dekorációk. A televízió elkezdte vetíteni a karácsonyi reklámokat – különös tekintettel a serdületlen gyermekseregre, akik folyamatosan értesülhetnek, milyen bugyutábbnál bugyutább műanyagizéket találtak ki nekik az idén (lovasBarbie, sminkesBarbie és társaik).
Tele vannak a lapok a „Vegyél fel kölcsönt a karácsonyi ajándékra!” szlogen szinonimáival.
Mindenki adventi koszorút vesz vagy gyárt, otthon karácsonyi dekorációba öltözik a lakás. Lassan már furán néznek arra, aki ilyenkor nem cseréli le az összes textíliát, apró dísztárgyat, nem rak az ajtóra trendi ajtódíszt, vagy ne adj’ isten még nem tudja, ebben az évben milyen színben fog pompázni a karácsonyfája!
Kérdéseim:
- szükségünk van-e nekünk erre? Ha igen, ki az, akinek tetszik és aki egyre nagyobb vehemenciával veti magát bele már október végén az össznépi karácsonyüzletbe? Miért?
- lehet-e ellene védekezni (tenni), vagy csak azzal, hogy nem veszem igénybe?
- hányan maradunk (maradunk-e egyáltalán?) azzal a nézettel, hogy gyűlölöm ezt a dolgot, nem vagyok hajlandó részt venni benne, a Karácsonyt pedig nem agyonhajszolt rabszolgaként szeretném ünnepelni (vagy logisztikai menedzsereket megszégyenítő alapossággal egy évente újraírandó üzleti terv pontos végrehajtójaként)?
- Miért nyomul be a politika ide is? (éjféli mise: „Mondd el, hol voltál, megmondom, ki vagy?”)
Ki hogyan ünnepli a szeretet ünnepét? Van-e másoknak is átadható gondolatod, tipped, ajánlatod, jótanácsod – vagy minden jó így, ahogy van?
Az ajándékcsomagok valóban jó ötletnek bizonyulnak ha szűkös az idő és alacsonyabb a keret. Ha nem találsz megfelelő összeállítást, akkor azt is csinálhatod, hogy például te veszed meg a kiválasztott termékeket és összecsomagolod ahogy tetszik - így biztosan csak azok kerülnek bele a csomagba, amit szeretnél.
Sajnos idén nekem sem fért bele a kézzel való ajándékkészítés, pedig nagyon szerettem volna... :
Viszont már mindenkinek tudom, hogy mit szeretnék ajándékozni, nagyjából már sikerült is beszerezni. Még néhány apróságért én is beszaladok egy áruházba. Aztán jöhet a csomagolás és a sütés-főzés : )
Tényleg jó az ha az ember maga tud ajándékot készíteni, de ez elég időigényes és idén én is az utolsó pillanatra hagytam a bevásárlást, ma fogok mindent megvenni meg esetleg holnap délelőtt. Az Auchanban fogok most főleg körbenézni mert anyagilag elég rosszul állok, ott meg múltkor egy buli előtti vásárlás során elég sok olyan dolgot láttam ami elég jó lehet ajándéknak. Különböző ajándékcsomagok formájában. Nem is olyan drágák és tényleg hasznosak, tudom személytelen de legalább olyan dolog amire biztos hogy szükség lesz és nem lesz belőle tovább ajándékozás vagy az hogy esetleg nem tetszik a megajándékozottnak.
Legtöbbször én is igyekszem az ajándékokat készíteni. Idén sajnos nem volt rá időm, ezért én is az ajándékszerzés gyorsabb formáját választottam. elmentem az auchanban és egy bevásárlás alatt minden ajándékot beszereztem. Igaz csak jalképes kis apróságok, nem olyan személyes, mintha valamit saját kezűleg készítenék, de idő hiányában ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. minden nap késő délutánig dolgozom,mert kiesett egy kolléga. Még 24-én délelőtt is dolgoznom kell. nem tudtam több időt és energiát szánni erre. egy kicsit sajnálom is, de remélem jövőre több időm lesz ilyen dolgokra.
Én is szoktam különleges, kézzel készített csokikat vásárolni. Most meg ott van két nagy üveg narancslikőr, én csináltam. Majd szépen felmatricázom az üveget arany csillagocskákkal.
Az ilyen kis vacakok vásárlásában és sem vagyok túl jó, de én mindig a has irányából közelítem meg a dolgokat :) olyat veszek ami elfogy, és amit máskor nem vennének meg. Pl. téliszalámi, drágább kávé, különleges sajt. Apukámnak minden karácsonyra veszek diákcsemegét, és olyan jóízően elfogyasztja, miközben megy az ajándékozás, hogy mondom neki, hogy máskor vehetne magának. De sajnálja rá a pénzt. Eléggé visszafogottak a szüleim, nem szórják ki a pénzt az ablakon. Kaján is nagyon sokat spórolnak, inkább olcsóbb multikba egyszerre megveszik olcsón a húst, és lefagyasztják. Ugyanígy vannak a gyümölcsökkel zöldségekkel. Nyáron mikor olcsó a gyümölcs elrakják kompótnak vagy bezacskózzák a fagyóba és ilyenkor télen lehet csinálni finom gyümölcs salit. Sok mindenen lehet spórolni ha az ember odafigyel, és nem lusta. A multiknak is meg van az előnyük, nagy tételben meg lehet venni a dolgokat mikor akciós. Próbálom ezeket a kis taktikákat ellesni a szüleimtől, de sokszor elcsábulok, és olyanok is bekerülnek a kosaramba amire igazán nincs is szükségem. Karácsonykor azért jobban elengedi magát az ember, de én inkább nasit, meg alkoholt veszek ajándékba, és tudod biztosan , hogy el fog fogyi, és nem lesz porfogó.
Meg aztán annak sincs sok értelme, hogy idegesen tülekedjünk a tömegben és veszekedjünk, hogy a Józsi bácsinak vegyünk valami "vackot" már végre és húzzunk haza...
Én ugyanis szeretek bevásárolni karácsonykor, és a bevásárlásaim mögtt kizárólag a szeretet és az adnivágyás van."
nekem meg az,hogy a szamlak nincsenek idoben kifizetve,de vennem KELL valamit,elvegre karacsony van es mivel ami igazan kell,azt evkozben ugyis megvesszuk akar egymasnak is,nagy dologra meg ugysincs penz,a kis szarok igenis ablakon kidobott penzek....
Látom hogy jó régi a hozzászólás, de Alíz még jár erre, a téma is aktuális..
Én ugyanis szeretek bevásárolni karácsonykor, és a bevásárlásaim mögtt kizárólag a szeretet és az adnivágyás van.
A gyerekeknek én is szeretek vásárolni, kicsi varázslatot vinni az életükbe (nyuszi, fogtündér, Télapó, stb), és megadni azt, amire vágynak. De felnőttként nem nagyon vágyom az ajándékozásra. Nekem kész kínszenvedés hogy másoknak ajándékokat találjak ki - és őszintén szólva én sem nagyon vágyom arra, hogy kapjak valamit a távoli rokonoktól, barátnőktől. Mindenkire nem tudok annyit költeni, kis apró vackok meg csak pénzköltés.. Viszont mivel sokan ilyenkor veszik ki a szabadságukat, így többet lehetnénk együtt, de vannak akiknek ez kész rémálom, hogy jaj ez is jön hozzánk, na venni kell neki valami vackot, mert ő is hoz....
Van egy barátnőm, aki ugyanígy gondolkodik ahogy én. Egyik Karácsonykor megbeszéltünk, hogy összejövünk az ünnepek alatt, de nem veszünk egymásnak ajándékot. És jól éreztük magunkat! Nem volt előtte rohanás, kapkodás és fejtörés, hogy mi a fenét vegyek, vajon milyen értékben kapok, nehogy alá- vagy fölélőjek árban.. Dumáltunk, sütiztünk, a gyerekek meg játszottak.
Elmondta, hogy egyik évben olyan kellemetlen volt mert egy barátnője erőltette a közös ajándékozást, ő vett pár illatgyertyát, viszont cserébe valamilyen drága háztartási gépet kapott. Szóval ha nem kölcsönös az ajándékozási vágy, akkor nem az sül ki belőle ami a lényeg.
Attól hogy te szeretsz boltokban nézelődni, tervezgetni meg ajándéklistát írni, más nem biztos hogy szereti. És ez nem azt jelenti, hogy ne kedvelném azokat az embereket akik közel állnak hozzám. Sőt, van olyan rokon, akivel ilyenkor tudnánk nyugodtan leülni családostúl. Imádom őket, tök jó fejek (egy lábfájást is úgy tudnak előadni, mint egy stand up comedy est, fetrengek a röhögéstől) és sajnálom hogy év közben mindenki rohan és kevesebb időnk van egymásra.
De ilyenkor karácsonykor ez a kötelező ajándékozás elveszi a találkozás örömét, mert előtte rohanni kell, hogy valamit találjak nekik, nyomorgás, stb.
Szóval semmi bajom azzal, ha két olyan ember talál egymásra, aki szeret egymásnak örömöt okozni az ajándékokkal. Viszont nekem azt nem veszi be a gyomrom, ha az egyik bele van kényszerítve egy olyan helyzetbe, amiben nem érzi jól magát.
És a házastársak között is kell lenni egy napnak, amikor kizárólag azzal törődünk, hogy uygan mit is szeretne a másik, minek örülne alegjobban?
Szerintem nem csak egy napnak.... De ha már egy nap, az akár lehet a szülinap is.
Eluralkodott az életünkön a hajsza, a bizonytalanság és a szürkeség. Ezért van az sztem, hogy egyre korábban elkezdünk a karácsonyra készülni külsőleg - sokakban ez tartja a lelket, hogy na még egy hónap, na még három hét, és végre szusszanhatok, jókat eszünk, meleg lesz, nem kell bemenni a céghez, együtt leszünk, játszunk, beszélgetünk, örülünk, stb. És mindent el akarunk követni, hogy ehhez minden feltételt megteremtsünk.
Ezzel pedig belecsúszunk egy másik, még turbósabb hajszába, így aztán, mire itt az ünnep, mindenki holtfáradt, idegesíti a másiknak még a jelenléte is, és amikor lerogyunk a gyönyörű vacsoraasztalhoz, addigra kilúgozódik belőlünk minden meghittség, szeretet, melegség. Ezt én nagyon sokaknál tapasztaltam, a saját családomban is. Nem verseny ez, a díszítési mánia még játék, élvezet, abban még a nagy várakozás van jelen. Utána meg az igyekezet, hogy minden olyan legyen, amilyennek a szürke hétköznapokban megálmodtuk.
Ami az ünnep belső tartalmát illeti: ez a téli napforduló, a fény ünnepe volt eredetileg, nem a szereteté. Aztán ezt nevezték ki Jézus születésnapjának. Aztán ez kínos lett, és akkor a család meg a szeretet ünnepe lett. Most meg a színpompa és a fogyasztás ünnepe. Aki ma azt mondja, hogy jajdeborzasztó, hová lett a karácsonyból a szeretet, az gondoljon arra, hogy ugyanígy mondták a keresztények, hogy hová lett az ünnepből Jézus. Akinek ez a fény ünnepe, örüljön a fénynek. Akinek a Megváltó születésének ünnepe, az örüljön Jézusnak. Akinek a család meg szeretet ünnepe, az örüljön a családjának. És akinek az "egyszer egy évben ragyogni, mértéken felül enni-inni, vásárolni" ünnepe, az meg örüljön ennek. A fontos csak az, hogy örüljön. Arra való az ünnep.
Én is erősen cenzúrázom a gyerekeknek a tévézést (időkorlát és bizonyos műsorok tiltása). Apukám sem érti hogy miért, mondtam hogy annó az én gyerekkoromban hétfőn nem volt műsor és volt egy kis mese. Ma meg több mesecsatornán folyamatosan ontják az iszonyat baromságokat. Az oviban is volt "szerencsém" pár Cartoon Netwörk nevelte gyerekhez, az egyik szerintem hamarosan a tévé bűnügyi hírei között szerepel majd. :-S
De jó neked én pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Plázában még úgy ahogy emberes volt a helyzet de a Supermarketben mindenki meg volt örülve. Az emberek és a pénztárosok is bunkóztak, flegmáztak, sorban állás, káosz, veszekedés káromkodás, volt minden. Olyat is láttam, hogy 2 delikvens ugyanazért a termékért szájkaratézott egymással.
A plázában csak sokan voltak és nem volt méret az eladók meg megviseltek és fáradtak voltak
Amúgy melyik marketben voltál mert ha ott tényleg rend van lehet bemerészkednék mert kéne még pár apróság:)
Egyébként tudtok valahol helyet ahol lehet diót vagy mákot darállni? Mint régen a Meinben :)
Szerintem is mindenkinek a saját maga dolga, hogy tölti az ünnepeket, csak ne sértse a másikat. De hitelt se vegyen fel ajándékokra, mert az is kiakasztó. A hétvégén voltam vásárolni, ezelőtt nem igazán volt időm semerre sem menni. Viszont most eljutottam nagyobb plázákba, és teljes káosz és zűrzavar uralkodott. Rengeteg ember, mindenki ideges, fáradt elkeseredett. Tudom, hogy én voltam a bűnös , hogy hétvégén mentem el, mert gondolhattam volna, hogy ilyenkor rengetegen vannak. Multikba jobb a helyzet, mert legalább ott nem kell annyi ideig sorban állni. Rugalmasabbak, több kasszát megnyitnak, ha látják, hogy nagy a sor. Egyedül ott éreztem úgy, hogy nem uralkodik a boltban teljes káosz, pedig rengetegen voltak. Mégis odafigyeltek, hogy ahol elfogyott az áru ott gyorsan pótolják, segítsenek ha nem találok valammit, gyorsan tudtam ott dolgozót találni, ha segítség kellett. Bár nem vagyok a multik híve, de pozitív élmény volt ott vásárolni kaját, meg piát. Sok akciójuk is van ebben az időszakban szerencsére.
Most egy kicsit volt időm és lehetőségem tv elé üllni és úgy alakult, hogy a szokásos gyerekműsorokat kellett szemlélnem. Totálisan felháborítonak tartom azt a viszaverhetetlen hadjáratot amivel a csatornák és a cégek ostromolják a gyerekeket. Most már megértem a fiam miért korlátozza a gyerekek televiziózási lehetőségeit, mikor én voltam szülő még elvétve odaengedtem, hiszen tudtam hogy a lelkivilágának megfelelő szorakozást kap mad, míg most harcoló gyilkoló amorf lények küzdenek szüntelenül egymással, a "mesefilmbőlé pedig csak sugárzik az agresszió.
Könyvet akkor már könyvesboltban érdemes venni, főleg, ha nagyobb tételben vásárolsz, mert akár kedvezményt is kaphatsz, illetve a választék is nagyobb. Bár tény hogy egyszerűbb ezt is letudni a hipermarketben..
Én szeretem, ha fel van díszítve a város, és végülis decemberben már hangolódni kell az ünnepre, aki ápolja a hagyományokat, már az is adventi gyertyát gyújt, és adventi naptárt készít.. bár a november közepi karácsonyfa-hadak szerintem is kissé túlzás a plázákban.
Persze a bevétel legnagyobb része ilyenkor jön be, próbálnak bármi módon vásárlásra csábítani..
Az ajándékozás öröm, az is, mikor más gondol rám és meglep valamivel, sőt én még azt is szeretem, hogy járom a várost (újabban inkább a plázát..), és nézelődök, válogatok.. nekem ez is része a karácsonyi hangulatnak. Aztán az ünnepekre jól is jön a nyugi, otthon ülés, családozás.
A show részét én sem nagyon szeretem. Nekem a karácsonyban az a legszebb, hogy egyrészt mindenhol karácsonyi illat van. Ezt most kicsit átvitt értelemben is gondolom. Fel van díszítve minden, fini kajcsik, gyertya, zene, és persze együtt az egész család.
Az ajándék meg egy szükséges rossz. Sokan ellene vannak, de mindenki készül valamivel. Én is imádok adni, és látni mások arcán az örömöt, így én is vásárolok. Ami idén egy egynapos project lesz sajna... Nincs több időm. Valószínű, hogy bemegyek egy hipermarketbe, körülnézek, és veszek mindenkinek valami jó könyvet. :D
Mivel te vagy a második, aki marylou-val óhajt azonosítani, ezennel megesküszöm, hogy nem én vagyok! Remélem, elhiszed, ha nem, kénytelen vagy kísérni a munkásságomat! :-)
(És utánanézek ennek a marylounak, mert ha jól veszem ki, nem egy nagy dicsőség vele egy tálból cseresznyézni!)
Szóval: nem az ajándékozás ellen van persze kifogásom, sokkal inkább a hajsza iránt, ami elkezd folyni most már november közepén, csilli-villi az egész város, reklámhegyek, hülye giccsek, az utcánkban rettenetes fénydíszek felszerelésének versenye indul, mértéktelen költés, zabálás, ivászat.
A munkahelyemen vannak, akik már az egész karácsonyi dizájnt lecserélik évente (díszek, étkészlet!!!, poharak, abroszok, terítők, függönyök, stb.), a karácsonyfa évenkénti díszváltása már szinte természetes.
Ehhez képest én most azon túráztatom az agyam, hogy hogyan mentsem meg az örökölt, 1926-ban nászajándékba készült 12 személyessé nyitható étkezőasztalhoz a hozzápasszoló karácsonyi abroszt, amit lehet, hogy eme kollégák kidobnának.
Ajándékozni persze jó dolog, de horribilis összegeket rákölteni is az?
kérlek legeslegelőször biztosíts róla, hogy te nem marylou valamely ezredik pótnickje vagy... tegyük fel hogy nem, de ha igen átok reád ezer évig bazdmeg.
Ez a "bensőséges pénz nélküli avagy vásárolunk mit az őrültek " problema már nem újkeletű, mióta olyan 20 évemet megértem (most töltöttem be az 58.-at) már ezen szarozik az fél világ.
Nos én elmondom, hoyg mi az én felfogásom.
Én ugyanis szeretek bevásárolni karácsonykor, és a bevásárlásaim mögtt kizárólag a szeretet és az adnivágyás van.
Mert pl. a gyerekeknek kell az évben legalább egy nap, amikor úgy látszik, hogy minden vágyuk teljesül (persze, ha a szülők ezt bírják... de ha nem, akkor menetközben le lehet szelidíteni ezeket a vágyakat...) . És kell a szülőknek is egy nap egyszer az évben, amikor ők mindenhatónak érzik magukat, akik mindent meg tudnak adni a gyereküknek.
És a házastársak között is kell lenni egy napnak, amikor kizárólag azzal törődünk, hogy uygan mit is szeretne a másik, minek örülne alegjobban? És igyekszünk ezt megszerezni, gyüjteni rá stb. És a rokonoknál st is ugyanez a helyzet... kell egy nap, amikor valaki arra készül, hogy hogyan okozhatna a másiknak örömet akár úgy is, hogy pénzet ad ki rá jujj borzasztó!!! Útálom a kifejezetten anyagi gondolkodást, de legalább úgy viszolygok attól, hogy jaj semmi pénz csak sok szeretet - ilyenkor legszivesebben egy jót köpnék nyílt szinen, mert ez annyira de annyira képmutatás, hoyg ezt az én ygomrom nem bírja bevenni!
(Persze amit írok azt csak azokra a családokra értem, akik ezt anyagilag meg tudják engedni maguknak, de akik nem ill. egyáltalán nem, azok úgysem neteznek....)
Ez így van, de ettől még valamiféle sajnálattal nézem, hogy emberek hova öntenek ki évről évre rettenetes mennyiségű milliárdokat. Aztán nem mellesleg telesírják a világot szegénységről, magas árakról, nyomorról, ilyesmikről.
Kb. ezt érzékelem én is, amit itt leírtál. A hajtás és a "jaj, csak minden stimmeljen és minden meglegyen időre" elviszi az egészet a kirakatéletmód felé.
Amikor ez kezdett terjeszkedni, valahogy elsodort minket is kicsit, de mindig az volt bennem, hogy ezt sem kéne, azt sem kéne, aztán már tavaly is sikerült teljesen kivonnunk magunka (családilag) ez alól, az idén meg aztán semmiféle divatos dolgot nem vagyok hajlandó beengedni az életünkbe.
(elhűlve láttam ma a szokásos hó eleji bevásárlásnál, hogy hihetetlen embertömeg púposra rakott bevásárlókocsival várakozik a pénztárak előtt. Tele karácsonyi cuccokkal. )
Évek óta akarunk pl nagyobb TV-t, de nem kell, majd az ünnepek utáni leárazás, de nem kellett...méj jó a másik is. (érdekes, félretenni tartalékba is nehéz nagyon)
Érdekes: mert ahogy mondják, átlagban 100-150 ezret költenek. 1 havit, mint régen 3000-ret. Nos mi évek óta, és most sem költünk 100-at sem. Valahogy lehetne, de nem kell. Szerintem vagyunk így 1 páran.
A legnagyobb baj, hogy a karácsony előtt mint ünnepváró hangulat, tán a hajtástól, de nincs.
Csak legyünk együtt.
Nincs karácsonyi hangulat! Nem én, az emberekkel beszélgetve.
Pontosan ilyesmire akartam kilyukadni: hogy lehet eltérni, lehet kimaradni (és ennek szinte csak előnye van, legalábbis az én szememben), de hova vezet a "többség" egyre elhatalmasodó bóvli-imádata, és az ezt gerjesztő(ehhez alkalmazkodó?) üzleti megfontolás.
Valahogy ezt fájlalom én is. Az egyenuniformist, amit magára aggat a fél(?) társadalom, amikor telebóvlizza a lakása, háza környékét, illetve horribilis összegeket költ (gyakran erején felül) a különböző karácsonyi ketyerékre, nehogy lemaradjon a "Ti milyen díszítést csináltok az idén?" - versenyben.
Nem tartom valószínűnek se karácsonykor, se máskor. De értem, mire célzol!
(Amúgy ki sem kell jutni hozzá, ha így megy tovább, ide is eljut. Csak olyan kicsit savanyú, kicsit zöld, de a miénk - stílusban. Muszáj uniformizálódni?)
