Kötetlen beszélgetés céljából alakítom az amerikai polgárháború történetéről, haditechnikájáról, és egyéb vonatkozásairól ezt a topikot. Szeretnék ezen topik útján azonos érdeklődésű emberekre lelnem. Remélem nem vagyok egyedül és van olyan ember ebben az országban akit nem untat a fenti téma.
Akár egy kis polgárháborús hadijáték is szervezése sem lenne rossz! Az honvéd hagyományőrzőkhöz hasonló bemutatókkal. :) Nos van akit érdekel az amerikai polgárháború?
A Potomac hadsereg egy decentralizált és nem túl hatékonyan működő tüzérségi szervezettel kezdte meg a háborút. A hadsereg rendelkezett ugyan tüzérségi tartalékkal, de 1862 június-júliusában, a hétnapos csata után létszámát csökkentették, és Antietam után még jobban decentralizálták. A fredericksburgi és Chancellorsville-i csatákban nyújtott nem kielégítő teljesítmény miatt született meg a döntés a hadsereg tüzérségének átszervezéséről.
Két lehetőség jöhetett számításba: a hadsereg teljes tüzérségét szétosztják a hadtestek között, vagy csak néhány üteget osztanak be a hadtestekhez, a többiből pedig felállítanak egy hatalmas méretű tüzérségi tartalékot. Az utóbbi opciót választották, és 69 üteget szerveztek 14 tüzérdandárba, vagy zászlóaljba. Minden gyaloghadtesthez beosztottak egy tüzérdandárt, melynek parancsnoka közvetlenül a hadtestparancsnok alá volt beosztva. Két tüzérdandárt osztottak be a lovashadtestekhez. Robert O. Tyler dandártábornok vezényelte a Tüzérségi Tartalék öt tüzérdandárát, és közvetlenül a hadsereg tüzérségi főnökének, Henry J. Hunt dandártábornoknak felelt, aki pedig a hadsereg parancsnokának, Joseph Hooker vezérőrnagynak, illetve annak leváltása után, június 28-tól George G. Meade vezérőrnagynak.
A tüzérség átszervezése rengeteg vezénylési és ellátási problémát szüntetett meg, és olyan rugalmas szervezetet biztosított, amely, ha kellett, széles fronton tudott felvonultatni tüzérségi ütegeket, vagy éppen koncentrálni tudta őket, hogy össztüzet zúdíthassanak egy meghatározott célpontra. A gettysburgi csata három napja alatt az északiak új tüzérségi szervezete döntő módon segített a déliek támadásainak visszaverésében.
1862 nyarától Lee hadseregét a kezdetben szárnyaknak nevezett hadtestekbe szervezték. A két hadtestet Thomas J. „Stonewall” Jackson és James Longstreet altábornagyok vezették. Lee úgy gondolta, hogy a két hadtestre való felosztás nem célszerű, ezek az egységek így még túl nagyok ahhoz, hogy teljes mértékben ellenőrzés alatt lehessen tartani őket, főleg erdős terepen.
Miután Jackson Chancellorsville-nél halálos sebet kapott, Lee átszervezte, három hadtestre osztotta hadseregét, Longstreet, Richard S. Ewell és Ambrose P. Hill altábornagyok parancsnoksága alatt. A hadsereg tartalék tüzérségét feloszlatták, és ütegeit a gyaloghadtestekhez osztották be. Ez minden hadtestnek öt tüzérzászlóaljat biztosított és azt a rugalmasságot, hogy a tüzérzászlóaljakat szükség szerint vagy a gyaloghadosztályokhoz csatolják, vagy meghagyják őket a hadtestparancsnok rendelkezése alatt. A lovasság szervezete alapjában véve olyan maradt, amilyen eddig is volt.
Az átszervezés Lee számára jóval nagyobb rugalmasságot biztosított a manőverezés és a kibontakozás terén, ugyanakkor viszont jelentős számú tapasztalatlan parancsnok került emiatt vezető pozícióba: a három hadtestparancsnok közül kettő, a kilenc hadosztályparancsnok közül négy, és a 39 dandárparancsnok közül kilenc újonnan kinevezett ember volt.
A Civil War Times legújabb számában jelent meg Matt Spruill cikke, melyben bemutatja azt a húsz fontos döntést, melyek meghatározták a gettysburgi csata kimenetelét. Ezek közül egy stratégiai, három hadműveleti, négy taktikai, egy pedig szervezeti döntés volt. Nyolcat hadsereg, hatot hadtest, hármat hadosztály, és ismét hármat dandár szinten hoztak meg, nyolcat uniós, tizenkettőt konföderációs parancsnokok.
1. Az Észak-Virginiai hadsereg északra megy
Hadsereg szintű stratégiai döntés
A déliek május elején, Chancellorsville-nél aratott győzelme ellenére a két hadsereg még mindig a Rappahannock folyó két partjáról nézett farkasszemet egymással, csakúgy mint a fredericksburgi csata után, négy hónappal azelőtt. Robert E. Lee tábornok számára több stratégiai lehetőség is adott volt 1863 nyarán. Ezek közül kettő Virginiában tartotta volna a hadsereget, a harmadik a nyugati hadszíntérre vezényelte volna, a negyedik pedig északi területre küldte volna, át a Potomac folyón, hogy takarmányt és készleteket szerezzenek, meghiúsítsák az északiak haditerveit, és lehetőség szerint politikai előnyt kovácsoljanak egy esetleges győztes csatából. Lee az utóbbi lehetőséget választotta, és döntése a gettysburgi csatához vezetett.
Patrick Cleburn tábornok rohamra vezeti embereit a balvégzetű franklini csatában, 1864. november 30-án.
Don Troiani festménye
A texasi John Bell Hood, a hadsereg parancsnoka frontális támadást indított az északiak kitűnően megerősített állásai ellen. A Tennessee-hadsereg katonái tudták, hogy ez kész öngyilkosság. "Kevesen fognak közülünk visszatérni Arkansasba" - mondta Cleburn-nek Daniel Govan tábornok. "Nos, Govan" - válaszolta az ír származású Cleburn - "ha meg kell halnunk, haljunk meg férfiként." Cleburn lóra pattant, és mielőtt a csata véget ért volna, halálos lövést kapott.
Edward Bouton dandártábornok zubbonya, aki a polgárháborúban az 59. színesbőrű ezred parancsnoka volt. A háború után seriff lett Kaliforniában. Egyszer mexikói banditák fogságába került, akik magukkal hurcolták. Éjszaka, amikor a banditákat elnyomta a buzgóság, Boutonnak sikerült kiszabadulnia, és az összes bandolerót megölte.
A háború után a kormány 25 ezer dollárért megvásárolta a polgárháborús fotógyűjteményt, amelynek nagy részét a Kongresszusi Könyvtár oldalán lehet megtekinteni.
Ehhez a gyűjteményhez esetleg kérhetnénk egy linket?
Az 5. New Jersey-i Önkéntes Gyalogezred katonája 1863-ban. Az ezred részt vett többek között a Chancellorsville-i és a gettysburgi csatában is, ahol parancsnokuk, William J. Sewell ezredes megsebesült. Sewell a Chancellorsville-i csatában nyújtott teljesítményéért megkapta a Medal of Honor-t.
Egy kis kiegészítés az alábbiakhoz: a háború elején a fekete szegélyezést széles körben használták a déli hadseregben, fegyvernemre való tekintet nélkül, pusztán azért, mert nagy mennyiségben ez a színű ruhaanyag volt elérhető. Lovassági alakulatok is használtak feketét (pl. az 1. Virginiai Lovasezred), a gyalogságból a kezdeti időkben nagyon sokan (pl. Fort Henry és Fort Donelson helyőrsége).
Igen, a sima kék volt az általános, de voltak ettől eltérőek is. Feketét használtak a texasiak, pedig hivatalosan a fekete az egészségügyisek színe volt. A vörös szín a tüzérségé volt hivatalosan, de használták gyalogsági alakulatok is.
"Volt sötétszürke alapon rangjelzés is, sárga színben, gyalogságnál. Az kié volt?"
Ezt egyelőre passzolom. Nem tudom, hogy a sárgát (lovasság) gyalogságnál kik használták. Illetve, ha az a sárga inkább olyan narancssárgás, akkor talán utászok.
Tehát a fekete rangjelzés, texasi? A sima kék, meg áltlános gyalogsági szín? Volt sötétszürke alapon rangjelzés is, sárga színben, gyalogságnál. Az kié volt?
Ezen a festményen pedig, ha nem is feltűnően, de látszik a texasiak fekete színe: a tizedes karján lévő rangjelzés fekete és egy másik katona zubbonyának ujja is feketével van szegve.
John Bell Hood és az 1. Texasi Gyalogezred 1862-ben - Don Troiani festménye
Don Troiani festménye
Ilyen karjelzésre gondolok. Sajnos nem találtam meg a képet, de láttam hagyományőrzőkön is ilyet...
