Több topikban jelezték nekem, hogy ez a téma off, én viszont szeretnék róla beszélni, mert úgy látom, igen nagy tudatlanság uralkodik a közvéleményben erről a témáról. Ezért nyitottam neki egy külön topikot.
A probléma ismert: az ember házi- és haszonállatai elkóborolva, elvadulva hihetetlen károkat képesek okozni az érzékeny ökológiai rendszerekben. Klasszikus példa erre az új-zélandi elvadult macskák vagy a mauritiusi majmok, melyeket az ember hurcolt be oda. Mindegyikük számlájára kihalt egyedi fajok tucatjai írhatók.
Magyarországon főleg a kutya és a macska azok a háziállatok, melyek nagy számban élnek elvadultan, komoly károkat okozva vadállományban és az ökoszisztéma más részeiben. Ezeket az 1900-as évek elejétől (vagy még régebben) a vadőrök, erdészek hivatalból kilövik, ha találkoznak velük. A jelenleg hatályos magyar törvények meglehetősen nehézzé teszik ezt a munkát, azaz jelenleg papíron csak akkor szabad kóbor kutyát kilőni, ha az éppen vadat űz.
Nyest és görény ellen mondjuk igen egyszerű védekezni. Be kell tessékelni a baromfit az ólba éjjel, és egy kemény 150 forintos lakat ajtón való alkalmazásával e két "dúvad" pusztítása kizárható.
Valószínű csak akkor lessz majd változás ill. törvénymódosítás, ha majd egy Román /vagy Magyar/ állatvédőt mondjuk munkából este hazamenet marcangolnak halálra, vagy csonkítanak meg- ne adj Isten ! :/
Kóbor kutyák áldozata lett egy hatéves konstancai kislány. A kislány megcsonkított tetemét a város mellett húzódó mezőn találták meg. A kislány valószínűleg eltévedt, és kóborkutya-falka támadta meg. Ez a néhány nappal ezelőtti hír valósággal sokkolta a romániai közvéleményt, amelyet amúgy is folyamatosan foglalkoztat a kóbor kutyák régóta megoldatlan problémája.
Az április elején Bukarestben tartott NATO-csúcs idejére jórészt eltűntek ugyan a négylábúak a főváros utcáiról, ám ezután az állatok jórészt visszakerültek régi helyükre. Ami azt is jelenti, hogy bármikor újabb, ugyanolyan tragédia történhet, mint 2006-ban, amikor egy japán üzletembert martak halálra Bukarestben a kutyák. Az ebfalkák egyre több embert támadnak meg, gyerekeket ölnek és csonkítanak meg.
„A romániai kutyaproblémát a realitás és az ésszerűség mentén kell felmérni, megoldani, és nem szabad az elvakult állatbarátokra hagyatkozni, vagy azokra, akik kampányfogásként kihasználják az idős emberek jóhiszeműségét” – fogalmazott Kelemen Atilla, a képviselőház mezőgazdasági szakbizottságának elnöke lapunknak arra reagálva, hogy az utóbbi években már nem csak Bukarestben szaporodtak elviselhetetlen tömegűvé a gazdátlan ebek, hanem a vidéket is hatalmukba kerítették.
Ezért sürgősen módosítani kell a januártól érvényben lévő állatvédő törvényt, amely megtiltja a kóbor kutyák elaltatását. Hozzátette, az RMDSZ támogatná a jogszabály-módosítást, hiszen a mostani, többé-kevésbé az utca nyomására elfogadott törvény lehetővé teszi ugyan, hogy az ebek begyűjtése után bárki örökbe fogadhassa az állatokat, de tiltja, hogy az agresszív, nem örökbe fogadható kutyákat eutanálják.
Óvatos becslések szerint is több százezer kóbor kutya él Romániában, csak Bukarestben a gazdátlan ebek száma megközelíti a 60 ezret. A törvénymódosítás aktualitását nemcsak a gyarapodó, sorozatos tragikus kimenetelő balesetek nyújtják, hanem az a tény is, hogy Romániában 400, vadállatoktól eredő veszettségi gócpontot tartanak nyilván, amelyek veszélyességét a gazdátlan kutyaállomány még inkább felerősíti.
Hozzáfűzöm: mivel nálunk már 2004 óta akadályozzák a törvények (egyre jobban) a kóbor kutyák irtását, a legjobb úton haladunk afelé, hogy magyar gyerekeket is megcsonkítva-megölve találjunk. Éljenek az elvakult állatvédők.
Folyik a kötélhúzás a vadászok és az állatvédők között a "kóbor" ebek megítélését illetően. Az egyik fél körömszakadtáig védi az állatok jogait, míg a másik kártételeiket igyekszik reflektorfénybe állítani. Lehetetlen nem észrevenni, hogy a társadalom egy részének - elsősorban a természettől eltávolodó urbánus embernek - a realitásérzéke torzul. Nem a tapasztalaton, inkább fikción alapuló gondolkodásmódja a valóság helytelen megítéléséhez vezet. Abban a reményben adom közre tapasztalataimat és gondolataimat, hogy azokat továbbgondolva, vitázva, új látásmóddal kiegészítve majdan egy mindkét fél részére kielégítő, használható törvény születik...
Fekete István pl.arról írt,hogy a német juhászok(az Ő szóhasználatában farkaskutyák)és keverékeik legveszélyesebbek a vadra. Elmondja azt,hogy vérengzenek csak az ölés öröméért is.
Felejtsd már el ezt a "túlélőkutyásdit"... Épp elég emberi település van a maga hulladékaival, hogy ne szoruljon kizárólag az elejtett vadra a kóborkutya. Amúgy is nagyrészük csak a kaland kedvéért megy ki, otthon is kap enni. Ha egyszer sikerélménye volt, rákap a dolog ízére és utána újra és újra megpróbálja. Egy barátom agarai komplett muflonnyájakat írtottak ki, de bele sem kóstoltak az áldozatokba, mentek tovább, ölték a következőt.
Ha mondjuk egy mezőn elkezdenék elsajátítani az egerészés tudományát, és minden alkonyatkor szorgalmasan ugrálnának pockok után, akkor néhány nap után elvben lehetséges, hogy megfognák az első darabot. (Mondjuk az enyémek biztos, hogy akkor sem : ), de most vonatkozzunk el a konkrét esettől.) További néhány hét, és már talán két, sőt esetleg három pocok is áldozatul eshetne - viszont addigra már annyira legyengülnek az éhségtől, hogy csak a szuicid hajlamú rágcsálóknál volna esélyük.
Hát - ha nem, hát nem. A csontjára száradt bőrrel fekvő elpusztult kutyáról mondjuk valóban nem tudom bizonyítani, hogy az éhség vitte el, de hogy a legyengült kutyának egyre kevesebb az esélye, az nyilvánvaló. Ha nincs költési időszak, pláne. Egy dognak pl. elég sokat kell ennie ahhoz naponta, hogy jó erőben maradjon. Az enyémek lehet, hogy különösen tehetségtelenek, de az életben nem kaptak még el egeret (sem). Olyan mennyiség meg, amelyik életben is tartaná őket, legfeljebb egy laboratóriumban lenne.
Hogy mennyire lesz "káros", majd kiderül. Ahol elszaporodott, ott az őzállomány csökkenését a rovására írják, bár inkább csak a gidákat kapja el. Ahol most vadászom, sok van. Nagyon tud vigyázni magára, hallod őket minden éjjel, tudod, hogy ott vannak körülötted de ritkán lehet őket megpillantani, hátmég puskavégre kapni. Én kettőt lőttem eddig, de ismerek olyat, aki közel jár a húszhoz. Viszont soha nem hallottam még, hogy elütött példányt talált volna valaki, annál okosabb, jobban vigyáz magára.
Ne haragudj, de nem hiszem el. Az erdők - mezők tele vannak még egy tapasztalatlan kutya számára is könnyen elérhető zsákmánnyal, az egerektől elkezdve a földön fészkelő madarak tojásaiig, amin, ha elhízni nem is fog, de éhen nem döglik. Érdekes, hogy ti, akik itt a kutyák nagy életmentőjének a szerepében tetszelegtek, lebecsülitek őket, mint fizikai tulajdonságok, mint értelem tekintetében.
Kombinálj kicsit. Mivel a kutya nem éhségből öl, egy házikoszthoz szokott ebnél simán előfordulhat, hogy elejt egy csomó vadat, de megenni nincs gusztusa, tehát lesoványodik.
Elég gyorsan terjeszkedik az aranysakál. Én először a kilencvenes évek vége felé találkoztam vele Somogyban, de pár éve már láttam itt Vas megyében is.
