Nem tudom, hogy mennyire lesz sikeres, de minden bizonnyal hiánypotló szerepet fog betölteni ez a topik. Célom, hogy a szakmáját nem kellő elhivatottsággal űző orvosoktól kedvenceinket megkíméljük. Tehát: hulljon a férgese!
Hát ,ilyent még én sem hallottam, hogy a "friss törésnek meg kell nyugodnia"...!
Attól tartok, ezek az orvosok azért húzták-halasztották, mert nincsenek a helyzetük magaslatán. Attól tartok, ha rögtön műtik sem jobb a helyzet, mert nem jó sebészek.
Ez vert helyzet, mert nem tudhatod előre. Ha nekiállsz erőszakoskodni, ugyan igazad van, de egy rossz sebész ha előbb műt, akkor sem jobb a szitu.
Sajnos, ez rizikó.
Mert egy belgyógyászati problémánál inkább ráér az ember több véleményt meghallgatni, de egy törést azonnal el kell látni.
Bizony kellene rossz hírét kelteni ezeknek az orvosoknak, hogy mások ne járjanak hasonló módon!
Talán túlzás lehet egy szégyentáblának nevezett helyre feltenni a sztorimat, mivel bennem semmiféle neheztelés vagy hírnévrontási szándék nincs, ugyanakkor remélem, hogy mások legalább okulnak belőle és nálam rámenősebbek lehetnek, ezzel jót téve az állatkájuknak.
Napóleon a fiatalabbik spániel kutyánk (sz 2005jun) a nagy mókamesterünk tavaly novemberben, egy péntek délután, mikor hazaértem roppantul fájlalta a mellső egyik könyökét.
Nem enyhült a fájdalma, ígyhát elvittem még a nyitás előtt negyed órával, tehát a törést követő 2-3 órán belül az állatorvoshoz. Nem akarok neveket írni, egy olyan rendelő, ami egy cég Dunakeszin és Veresegyházon is (ahol lakunk). Megröntgenezték és kiderült, hogy szegénykémnek a könyökízülete ment ripityára. Alig akarták elhinni, hogy nem ütötte el autó, illetve semmit nem tudtam, mert kb fél órára mentem el otthonról és ez lett. (Azóta sem derült ki az ok)
Én úgy vittem, hogy akár azonnal műtsék meg. Hát azt nem lehet. Mert a friss törésnek meg kell nyugodnia. Így következő keddre beszéltük meg.
A hétvégén azért volt egy próbálkozás, de ott is maximum hétfőn vállalták volna.
Kedden meg is volt a műtét. Tudni kell, hogy ízületbe menő törés, tehát szakmailag a legmacerásabb. Összerakták neki, drótal, szegecsekkel. Elkezdett gyógyulni, bár nem terhelte úgy, ahogy a dokik szerint kellett volna. Aztán egy rossz mozdulat és egy feljajdulás és egy hónapra rá egy újabb műtét, mert az egyik (rögzített!) törés szétnyílt.
Újabb műtét, újabb remények.
Aztán az összes létező megoldás a rehabilitációra. Torna, nyirokmasszázs, hidroterápia, táplálékkiegészítők stb stb.
De sajnos ő nem lett soha többet teljes értékűen járni tudó kutya. Az egykori szaladgáló önfeledt mókamesterünkből lett egy sánta nyomorék, aki 50 méterenként leül, mert a háromlábú sántikálás lefárassza, alig terheli a rossz lábát. Ha szaladni akar, egyszer-egyszer rááll, de be is szűkült az ízület és nagyon érzékeny, hidegre, frontra stb.
A közelmúltban egy rossz ugrás után újra feljajdult, röntgen, majd kiderült, hogy nem forrt össze a csont. Pff.
Javaslat: amputálás vagy kimerevítés.
Mi szerettünk volna más véleményét is meghallgatni, így bevittük az egyetemre egy szaktekintélyhez. Ő elmagyarázta, hogy az ízületbe menő töréseknél mennyire számít az időfaktor, hogy mielőbb megműtsék, hiszen ahogy a csontszövet kezd gyógyulni a törés után és nincs összerakva, nem is fog úgy beforrni, ahogy kéne. Apró mikromozgások miatt meg pláne.
Tehát ebből az állt össze, hogy időhúzás volt az, hogy „hagyjuk a friss törést megnyugodni”, nagyon bánom, hogy nem ragaszkodtam az ott azonnali beavatkozáshoz.Mellékelek egy cikket a Kutya című lap egyik 2007-es számából. (jól látszik a szkennelésen a forrás, de ha bármi jogot sért, kérem jelezni, mert akkor leveszem)
Itt is így zajlott minden, csak ott a gazda rámenősebb volt és huszadszorra sem adta fel. Olvassátok csak el a cikket!
Nekem ott van lelkifurdalásom, hogy – korábbi tapasztalat híján – elhittem mindent és hagytam akaratlanul is, hogy túl soká legyen a műtét. Így sajnos szegény kis „kölyköcskénk” élete hátralevő részére gyakorlatilag rokkant marad.
Nem értem, hogy miért kell mindig mindig csak várni és várni. Pedig nem vagyunk spórolósak, akkor is mindent megadtunk neki és bármibe belementünk volna és ezt tudják rólunk az állatorvosok is. A doki amúgy rendes volt és beleadott apait anyait a műtétbe. Nem rajta múlt a késedelem, mert aznap ő nem rendelt, hanem a kollégái adták az időpontot. Az mondjuk nekem viszont kissé aggályos, hogy egy rögzített törés hogy a fenébe tud elmozdulni. Hogy volt rögzítve?
Sajnálom. Jó, hogy megosztottad, senki ne vigye oda kedvencét, még egyszerű beavatkozásokra, kivizsgálásra se. Ajnálom Bendzsel Dánielt (Hungarovet, Budatétény)Mi nála ivartalníttotuk kutyusunkat, a műtétet megelőző napon kimentünk, hogy megvizsgálja a kutya állapotát, az altatás pedig legkorszerűbb eljárással történt). Pár órával később éberen, négy lábon vittük haza.
Érden a Bajcsy-Zsilinszki úti állatorvosi rendelőben praktizáló "Dr" K. Csabához rutin műtétre vittük teljesen egészséges 1 éves macskánkat. Annyi lett volna hogy ivartalanítsák, hogy ne legyen többször kiscicája. Utólag belegondolva jobb lett volna ha nem visszük mivel az "állatorvos" úgy altatta el szegény cicánkat hogy többet már nem ébredt fel... Meg se mérte a macskát csak szemre adott be altatót és 20 éves praktizálására hivatkozott. Szégyen hogy egy rutin műtétbe elpusztul egy egészséges macska. Amelyik macskát nem lövik le, üti el az autó vagy nem beteg azt az állatorvos teszi el láb alól... Óvakodjatok a pályatévesztettektől!!!
Helló mindenkinek!Sajnos a csak "úgy nevezett"állatorvosokról nekem is van tapasztalatom.Az alig 6 éves csaum napok óta nem volt jól,hát elmentünk egy orosházi állatklinikára,ahol is az ott dolgozó egyik doki szerint nem volt semmi baja,erősködésemre csinált egy ultrahangot,amin ő vagy kiskutyákat látott,vagy valamit,de jobb,ha megvárjuk a másik kollégát. A másik doki azonnal kivette Panni méhét,mert iszonyatosan be volt gyulladva.In extremis műtét volt.Ha viszont nem erősködök az ultrahangért,akkor...?Ugyanez az "orvos"hagyta,hogy Pannim iszonyú fájdalmak között,a kezeimben,a váróban(miközben vártuk a másik dokit)halljon meg?Segítségért kiabálásomra azt mondta:nem tudok mit tenni,majd jön a kolléga.Amikor megérkezett a kolléga,már késő volt.Szerintetek?
És még valamit: Nem, állataink nem hunyták le békésen, csöndben elaludva a szemüket. Hanem egyszerüen megüvegesedett a tekintetük, mikor teljes tudatuknál leállt a légzésük.
1996 szörnyü év volt a családunknak, két kutyánkat és egy macskánkat kellett elaltatnunk (egyik kutty öreg és beteg volt, már csak szenvedett, a másik kuttyot és a macskánkat örjöngö autósok tették gyógyíthatatlan nyomorékká, el kellett öket altatni). A nyíregyházi Kelet-Vet akkori "orvosai" csinálták, mindhárom állatnál csak EGY injekcióval. Vagyis: nem adták be a nyugtatót-altatót, amitöl már nem érzik magának a halálos légzésbénítónak a hatását, hanem csak a légzésbénítót!!!!!!!!! Máig rémálmaim vannak, hogy a majdnem 14 évig hü kutyánk, meg a kis fiatalka, meg a macs, mind a hárman kínosan megfulladtak, a dokik miatt. És nem értem, és nem értem! Évek óta törzspáciensek voltunk, annyi pénzt ott hagytunk, hogy csak na. Pont azt az egy szurit kellett sajnálni az állatainktól?!?!?! Hogy ne szenvedjenek!?!?!?! Ha azt mondja akkor az a senkiházi gazember, aki nem átallja állatorvosnak nevezni magát, hogy a humánus elaltatás háromszorosába kerül, akkor azt is kifizetjük - de nem mondta a rohadékja!!! Csak beléjük szúrta a légzésbénítót....... És akkor még nem volt net, nem lehetett tájékozódni, hogy tudtam volna, hogy megy a humánus elaltatás. És ha még lehetett volna is - én megbíztam ezekben az "orvosokban"! Csak kb. egy évvel késöbb tudtam meg mindent, amikor egy ismerös kért meg, hogy kísérjem el erre a nehéz útra a kutyájával, mert el kell altatni. Akkor láttam, hogy csinálja ezt egy igazi állatorvos.
Nem tudok megbocsátani a Kelet-Vet (akkori) "orvosainak". Még most is látom az állataim szemét, mielött lehunyták. Nem sejtettem, hogy szenvednek.
Kívánok a "doktor uraknak" tüdörákot, vagy hasonlót. Hogy ök is megfulladjanak. Lehetöleg lassan. Ja, azt a pénzt, amit annak idején a mi állataink halálán nyertek, azt meg nyugodtan költsék kemoterápiára, vagy hasonlóra.
Igaz, hogy nem mostani a hozzászólásod. De ha nem bírod a gyűrődést, akkor inkább más foglalkozás után kellene nézned. A beteg állatokhoz és gazdáikhoz türelem és együttérzés kell és főleg hathatós munka. Ennyi.
"Elképesztő esetről számolt be szerkesztőségünknek egy vakvezető kutya gazdája, aki azt kérte: menthetetlen, daganatos betegséggel küzdő kutyáját altassák el a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán. Gazdájával közölték is, hogy az állat már nem él. Don viszont ma is életben van, újra régi otthonában lakik. A gazda nem tartja kizártnak, hogy kísérletezni akartak az ebbel."
Kerek hét esztendőn át volt hű társa és segítője Don, a golden retriever vakvezető kutya Durgonics Tamásnak. Don a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) tulajdona, a kutyát örökös használatbavétellel bocsátották Durgonics rendelkezésére.
A kutyát szemhéjdaganattal operálták meg a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának sebészeti klinikáján. Don szemhéjából a daganatot eltávolították, majd az eb szemgolyójának felvarrása után plasztikai műtétre került sor.
„Nem szenvedett a kutyus”
– A daganatot az onkológiai részlegen megvizsgálták, ahol az eredmény ismeretében, miszerint a rák kezd terjedni, az onkológus kérte, döntsük el, mit szándékozunk tenni. Felvázolta, hogy műtétek sorozatára kerül majd sor és kemoterápiára – meséli Durgonics édesanyja, Mészáros Ibolya. – Gondolkodtunk, konzultáltunk a kutyaiskola vezetőjével is, végül úgy döntöttünk, hogy nem vetjük alá sorozatos műtéteknek azt a kutyát, aki 7 éven át odaadóan szolgálta gazdáját, hisz a végeredmény ugyanaz lenne, csak sokkal több szenvedés árán. A kutyát 2009. április 9-én bevitték dr. Szentgáli Zsolthoz (sebészeti és szemészeti tanszék és klinika), s kérték az állat elaltatását.
– Befizettünk 10 ezer forint „megsemmisítési” díjat, majd az orvos kiküldött minket. 15-20 perc elteltével visszahívott bennünket és elmondta, hogy altatás utáni szívbénítással „nem szenvedett a kutyus”. Fájdalommal telve mentünk haza – meséli Mészáros Ibolya.
Csipleolvasóval a helyszínen
A következő napokban a klinikán járt saját beteg kutyájával egy vak hölgy. Döbbenten vette hírét, hogy itt várakozik egy beteg vakvezető kutya, úgy hallotta, „jól fizető” gazdára vár az orvos, aki meg tudja fizetni az állatra váró műtétek sorát. A hölgy gyanút fogott: mit keres egy vakvezető kutya gazdátlanul a klinikán? Mivel ezeket a különleges kiképzést igénylő, értékes állatokat az MVGYOSZ csepeli kiképzőtelepén tanítják meg feladataikra, ezt a telepet hívta fel, beszámolva a „gazdátlan” ebről.
– Azonnal buszba pattantunk, s a csipleolvasóval a helyszínre siettünk – idézi fel a történteket Farkasné Schiff Mónika, a Vakvezető Kutyakiképző Iskola vezetője. – A klinikán fogadott minket Szentgáli doktor. Azonnal és készségesen előhozták Dont, akit ismertünk, de akit természetesen a csipleolvasóval is azonosítottunk. A szükséges papírok aláírása után megkérdeztem, miért mondták azt, hogy a kutyát elaltatták, ha továbbra is életben van. Azt mondták, hogy jót akartak a kutyának, azt tervezték, hogy keresnek neki gazdát, aki vállalja a további műtéteket. A pénzre is rákérdeztem, elvégre 10 ezer forintot befizetett a kutya gazdája. Erre azt a választ kaptam, hogy a pénzt már „elkönyvelték”. Arra is célozgattak, hogy az állatot korábban „méltányossági alapon” műtötték.
A kutya visszatér
Don egy ideig a kiképzőiskola telepén volt. A telep orvosa a kutyát megvizsgálta és úgy döntött: az eb állapota megengedi, hogy – élete hátralevő idejében – visszakerülhessen a gazdájához. Ez április 13-án megtörtént.
– Éreztem, hogy valami nincs rendben – emlékszik vissza Mészáros Ibolya. – Olyan érzésem volt, hogy Don él, és hogy kísérleteznek vele. Szentgáli doktor úr ugyanis többször azt mondta a daganatra: ő ilyen esetet még nem látott. Látszott, hogy orvosként érdekli az ügy, szakmai kihívásnak tartja. Nem tartom kizártnak, hogy azért keresett a kutyának újabb gazdát, hogy folytathassa a műtéteket. – A fiam és én nem tudjuk túltenni magunkat az eljáráson. Miért mondta Szentgáli doktor, hogy a kutya „nem szenvedett”? Miért lopta el azt a kutyát, aki nálunk családtagként élt, miért okozott ilyen lelki fájdalmat a családunknak? – teszi hozzá.
– A kutya azóta nálunk van, jól érzi magát – nyilatkozza Durgonics Tamás. Édesanyjával együtt úgy érzik, méltánytalanul bántak velük a klinikán.
Ilyen esettel még nem találkoztak
– Az MVGYOSZ legutóbbi ülésén úgy határoztunk: a történtek kivizsgálását kérjük az egyetem állatorvosi karától – jelenti ki dr. Szőke László, a szövetség elnöke. – Mélységesen felháborított minket, hogy a jogilag a mi tulajdonunkban levő állat gazdájának egyértelműen azt mondták, nem szenvedett az állat sokat, később gazdát kerestek Donnak. Hivatalos levélben fordultunk a Szent István Egyetemhez.
Kérdésünkre dr. Szőke elmondta: 2002 óta a szövetség elnöke, de ilyen esettel még nem találkoztak.
– Az MVGYOSZ levelét megkaptuk, az esetet kivizsgáltatom – nyilatkozta lapunknak a sebészeti és szemészeti klinika vezetője, dr. Németh Tibor. A tanszékvezető docens megígérte, amint lehetőségében áll, tájékoztat minket a vizsgálat eredményéről.
A Te hozzászólásodhoz annyit szeretnék válaszolni, hogy ha tudtad, hogy máshol korszerűbben műtötték volna, és még az ismerősöd is felvilágosítottad, akkor magadra vess, amiért nem a másik helyre vitted...
Teljes véletlenségből találtam erre az oldalra, és szeretnék hozzászólni az itt olvasható véleményekről. Jómagam is egy állatkórház recepciósaként dolgozom, és mindenki nevében szeretném kikérni magunknak az IQ fighter és egyéb jellemzőket! Gondolom, innen nem minden 2. ember dolgozik ezen a téren, és azt hiszi(te)k általában, hogy ez egy semmilyen kis könnyű munka...de a véleményem szerint emberekkel foglalkozni elég nehéz.... Mindenkinek a baját meghallgatni elég nehéz....sokszor azt hallgatni, hogy "Hogy lehet ennyi pénzt elkérni" (főleg a nyugdíjasoktól, amit meg is értek teszem hozzá), elég nehéz, stb stb MIKÖZBEN x számú telefon csöng előtted, amit jó lenne, ha felvennél, és add ki a szállítónak a mintákat, de közben nyiss az új betegnek új kartont, de intézd a sürgős állatka orvoshoz jutását is, emellett a recepcióssal azért veszekedő gazdik jelenlétét is, hogy ugyan miért kell ennyit várni...( mert a körzeti orvosnál nem kell ám várni...) és még sorolhatnám hosszú hosszú órákig. Tehát nem testi, hanem szellemi "kivégzést" jelent egy rendelés hosszú óráig végigülni. Elhihetitek, hogy nem a lábunkat lógatjuk, és ne tegyetek ránk azért sértő megjegyzéseket, ha néha "undokok" vagyunk.... Bárcsak ki tudnátok próbálni egy-egy húzós napot...megváltozna a véleményetek!
És mielőtt félreértés esne, ez csak az én véleményem, és nem bántásból írtam le, hanem hogy tisztába legyetek azzal, hogy nekünk sem olyan könnyű, mint látszik... Köszönöm
Lelences Sütimet ott ivartalanították, és bár nem lett semmi baja, korszerűbben műtötték volna a Felicában. Egyik ismerősöm dolgozott ott, hallottam tőle ezt meg azt, ami biztos infó. Tuti van ott is olyan, aki jól dolgozik, de annyi rosszat meséltek gazdik, és az ismerős, hogy inkább nem. A recis meg inkább no komment. De ez saját vélemény, nem akarok lehúzni senkit, én inkább nem vinném oda, ahogy a 3. kerületben is van egy rendelő, és számomra a no. 1 a 18. kerületben a non-stop, sajnos ott nagyon a béka segge alatt van a színvonal, kolléganőm még 15 éve hordta oda az alomnyi parvós kiskutyáját (oltás után kapták el), akkor még nagyon jók voltak, meggyógyult az összes, de már jópár éve sajnos a menthető is elpusztul, ha oda kerül. :((
Biztosan nem leszek népszerű, de tudatom, hogy a JT Klinikán egyesületünk - Lelenc - súlyosan sérült kutyáit műttetjük, ott lábadoznak. Kapcsolatunk évtizedes, Lelenc előtt is számos kutyát ott gyógyíttattam.
2008 okt- 2009. okt. között 36 kutyánk gyógyult meg a JT Klinika orvosainak köszönhetően.
Bizonyára dolgoznak/tak ott is olyan orvosok, akik nem állnak helyzetük magaslatán és az egyáltalán nem IQ pozitív recepciósok is zavaró tényezők, de azt állítani, hogy a JT Klinka leírandó hely lenne, engem zavar.
Én cavecattel értenék egyet, szerencsére nekünk meg van "A" rendelőnk, és "AZ" orvosunk, bár a rendelőben sosem volt még olyan, hogy negatív dolog történt volna. Lassan 6 éve nyulazok, amit lehetett információt hobbi nyulasként magamba szívtam, és próbálom a legjobbat nyújtani nekik, és most már a kutyáimnak is, ill. 2 tengerimalacunknak is. A nyulaknál egyet nagyon megtanultam, ha baj van, nem várunk napokig, hanem azonnal megyünk az orvoshoz. Szerencsére nem nagyon voltak betegek. Szoktam beszélgetni a dokinkkal, és egyszerűen hihetetlen sztorikat szoktam hallani, hogy mennyi ideig várnak a gazdik, míg végre dokihoz viszik szerencsétlen állatot (független a fajtól), vagy milyen durván etetik helytelenül, és néhány esetben már ők sem tudnak segíteni rajtuk. Ilyenkor a gazdi a dokit tartja szemétnek, mert mi az, hogy nem tudta megmenteni, persze, ő nem hibás, ha a kutyáját 2 hét hányás-hamenés után vitte csak orvoshoz...vagy nem érti, miért baj, ha a nyuszi a csirkefarhátat "szereti" (volt ilyen a törpenyúl fórumán). Ez az egyik része. A másik része a váróban elmesélt kálváriák, a XI. kerületi JT klinikáról nem egy állatot hoztak át a miénkbe, mert ott félrekezelték a kutyát, pedig még csak nem is "egzotikus" állat kategória, ha jól tudom, kutyát-macskát magasabb szinten is oktatják az egyetemen. Oda pl. akkor sem vinném az állataimat, ha fizetnének, vagy csak az lenne az egyetlen rendelő a világon. Biztos van ott is normális, rendes, de nem kockázatnék. Sajnos vannak hitvány, hentes állatorvosok, akiknél szerintem az a legnagyobb probléma, hogy nem veszik a fáradtságot, hogy tovább képezzék magukat. Egyszer biztos jó doki volt, de ismerek olyat, akinek kicsit fejébe szállt a dicsőség, és ugyanazt mondja már 10 éve (nyulas téma), ami napjainkban már egyáltalán nem állja meg a helyét, szerintem nem olvasgat szakirodalmat, ha olvasna, nem mondana akkora butaságokat.... A kommunikáció pedig nem egyoldalú. A mi dokinénink sem annyira közlékeny idegenekkel (mi már nem tudjuk lelőni, de imádom), de a gazdinak is megvan a joga, hogy kérdezzen... Mi, miért történik, mi a baj, stb.
Köszönjük a felvilágosítást, mi tudatlan gazdik.... Én csak azt tudom, hogy se a kutyám, se a macskám azután az eset után nem szívesen járt az orvoshoz... Sőt egyenesen rettegett. És az előtte mindenhol simogatható cica, utána azon az egy helyen ha csak hozzáértünk érzékenyen reagált.... És nem piszkáltuk, nem kenegettük, nem vakargattuk... Ugyan minek is tettük volna, ha fájt az állatnak? Azért, hogy még inkább fájjon neki? Egyébként eszünkbe sem jutott.... Azóta van már cicánk, kutyánk, milyen érdekes őket is kellett oltatni, még sincsenek ilyen negatív tapasztalataink... Vajon miért? Más dokinál nem ugyanúgy kéne hatnia a szereknek? Nem ugyanazt az injekciót adja be? És milyen érdekes ők normálisan tudnak bennünket tájékoztatni? Normálisan tudnak kommunikálni? Talán ők nem az orvosi egyetemre jártak, hanem egy kommunikáció szakosra.... Lehet mellette megtanulták az orvostudományt, amennyiféle tantárgy most már van az iskolákban... Nem vártunk mi csodákat, csak annyit, hogy normálisan lássák el az állatokat, vagy épp tájékoztassanak bennünket. Hát egyik sem történt meg. Nem tartom magam egy olyan gazdinak, hogy ne lássam be, ha épp már tényleg felesleges a beavatkozás annak a kis szerencsétlennek. És nekem azt ne mondja senki, hogy kommunikációra nem tanítják az orvosokat, csak gyógyítani! Mert ilyen nincs! Mindenhol, már lassan általános iskolában is van kommunikáció tantárgy, és ott ahol az emberek ügyfelekkel találkoznak, még ha közvetve is állat-gazdi, ott normálisan kellene kommunikálni. Milyen világban élünk? Én is járok még most is iskolába. Nem kommunikáció szakos főiskolába hozzáteszem. Mégis megtanuljuk, hogyan kell az állampolgárokkal beszélni, hogyan kell velük bánni.... Pont egy orvos ne tudná ezt? Egyébként még ha nem is tudja, a munkája során kötelessége megtanulni, vagy ez irányú hiányosságait pótolnia, gyengeségét erősítenie. Mert ő igenis ügyfelekkel foglalkozik még ha állatival is, de annak van egy emberi gondozója.... Azt is hozzáteszem, hogy nem fiatal dokinál jártunk, aki esetleg még a pályája elején tartott, és nem rendelkezett megfelelő tapasztalattal. Mindegyik jócskán benne volt már a korban.... Szép lenne ha a gyerekorvos sem tudná megfelelően tájékoztatni a szülőt a gyereke állapotáról! Persze vannak kivételek, mind negatív, mind pozitív irányban. De aki negatív, az fejlessze magát! Ha már ilyen szakmát választott!
előrebocsájtom, hogy nem ismerem az állatkorházat, de:
- volt jópár hörcsögöm, az elszíneződött bőrkinövés valamiféle "bőrrák" (melanoma asszem a szakneve), meg lehet műteni, mást nem lehet vele csinálni, de egy idős höri majdnem biztos, hogy nem ébred fel az altatásból. Amikor a gazdi orvoshoz viszi az állatkáját, mindig azt várja, hogy a doki csináljon VALAMIT, de sok esetben sajnos nem lehet tenni semmit. Illetve lehet, csak az rosszabb, mintha békénhagyjuk az állatot. Az öregkori betegségek, valamint az éveken át tartó helytelen táplálás és tartás sajnos nem helyrehozhatóak egyetlen varázsütéssel; utóbbit ugye nem lehet megmondani a gazdinak, mert megsértődik, és legközelebb máshova megy, előbbit meg elvileg meg lehetne mondani, de a gazdi ismét megsértődik. Ilyenkor a doki kínjában inkább bead valami szurit, csak hogy eleget tegyen a tudatlan gazdi elvárásainak... Na ezért nem lettem én állatorvos.
- hogy miért reagált ilyen érzékenyen mind a cica, mind a kutya a szurira, azt nem tudom, az én kutyám (a mostani és az előző is) mindig imádott dokihoz menni, de ez valószínűleg a neveltetéséből fakad. Az viszont egészen biztos, hogy az oltás helyén kialakuló steril tályog nem az orvos hibája. Közel 100 törpenyulat oltottam végig Leporiphylinnel, ez egy alumínium-hidroxid gélhez vagymihez kötött oltóanyag (értelemszerűen az oltás 1 mililitere nem mind a hatóanyag, hanem nagyobb részt vivőanyag, az adagolhatóság érdekében van hígítva), sajnos ez a vivőanyag hajlamos a bőr alatt steril tályogot képezni, ami amúgy teljesen ártalmatlan, néhány hét alatt felszívódik. Nagyon sok nyuszinak lett puklija az oltás helyén, de eddig még mindegyiknek elmúlt. Persze ha az ember lekaparja, piszkálja, kenegeti, rossebbtuggya micsinál vele, el lehet érni, hogy maradandó nyoma maradjon, de ezért erősen meg kell küzdeni a gazdinak.
csak egyet tudok felróni a klinika orvosainak a leírásod alapján: hogy nem adnak elegendő tájékoztatást nektek, a gazdiknak. Ha ezeket a dolgokat elmondták volna (pl. a melanoma műthető, de a műtét veszélyes, ill. hogy a szuri steril tályogot okozhat), nem úgy jöttetek volna el, hogy "de köcsög ez a doki". Csak hát az állatorvosi egyetemen azt tanítják, hogyan kell az állatokat gyógyítani, és nem azt, hogyan kell a laikus gazdiknak közérthetően elmagyarázni, mi a helyzet.
Szörnyülködve olvastam a sztoridat. És mégszörnyűbben tapasztalom, hogy ezek szerint nem változott, az elmúlt 10 év alatt semmit sem a kórház. Ha a Fővárosi Állatkórházra utaltál az írásodban, hát bizony én sem tudok róluk semmi jót sem mondani. Igaz ott lakunk a kórházzal szemben, tehát ott van a szomszédban. De akkor sem vinném oda az állatomat, ha már elpusztult, hiába van itt tőlünk 5 percre! Volt már otthon, kutyánk, macskánk, hörcsögünk. Mikor mi, illetve én a negatívumokat tapasztaltam, akkor pont a kutya és a macska együtt volt. Oltásra kellett vinnünk őket. Egyik nap a kutyust vittük. Szegénykémnek úgy adták be az oltást, hogy felsírt. Na ezt betudtuk annak, hogy hát biztos az izomba kellett beadni és az nagyon fáj. Másnap elvittük a cicát, hát annak is úgy lett beadva, hogy szegénykém a kabátujjamban kötött ki oltás után, oda bújt, és még haza nem értünk egész úton ott volt bent :o(((( A cicának utána egy csomó keletkezett az injekció helyén, és utána azon a ponton nem is lehetett többet simogatni, mert fájlalta, érzékeny volt neki. Több év után sem. Egy alkalommal voltunk a hörivel is. Már akkor szegénykém rosszul látott, és vmi fekete folt volt közvetlenül a bőrén, mind a két oldalt hátul. Ezzel vittük el a dokihoz. Na megvizsgálta és mondta, hogy hát éppen adhatna rá vmi injekciót, de feleslegesnek tartja, mert a höri már öreg, úgy is el fog pusztulni. Hozzáteszem, utána még vagy egy évig élt a hörcsög... Szóval ennyit az ott dolgozó dokikról, illetve akikkel én találkoztam, mert nyilván általánosítani nem lehet. Most ugyan kiskutyavásárlás előtt állok, év végén, jövő év elején lesz meg vmikor, de azt már tudom, ide általánosítás vagy oda, hogy a Fővárosi Állatkórházba bizony nem fogom vinni.....
Sajnos ez nem érzelemkitörés,hanem tapasztalat,és ha tovább olvastad/ami nyilvánvaló/akkor láttad,hogy azt is írtam vannak akik gyógyítanak!Nem általánosítani akartam,és sajnos nem tudtam azt sem írni,hogy vannak kivételek,mert akármilyen rendes orvossal is találkoztam már,ő is felszámolt plusz költséget,persze nem miden alkalommal,de volt rá precedens!Egyedül egy aszisztensnő volt aki tényleg az állatokat gyógyította,és úgy törődött velük ahogy kell.Amikor a négyhónapos pici kutyámnak már úgy szét volt szúrkálva a vénája mindenhol,hogy már nem tudtak honnan venni vért,hozzá akkor is örömmel ment.Imádtuk őt,de sajnos átment máshova dolgozni!És igen,abban igazad van,nem ismerem az összes állatorvost,de még nem találkoztam az "igazival"!
Nem fizettünk amikor ránézett a kutyára,de ha már vállalom a költségeket,akkor miért nem vizsgálta meg,miért kellett ez miatt nagyon sokat szenvednie?!Ilyenkor ne kímélje meg a pénztárcámat,hanem tegye a dolgát,hisz ezért lett állatorvos!Gondolhatták,hogy éjjel kettőkor nem azért megyünk oda,mert nem tudunk aludni,és unatkozunk!
Igen,másnap az orvosunk ultrahangozta,vizeletet és vért is vett tőle,amiből kiderült a veseprobléma.Négy napig reggeltől estig infulzió,és katéterezni is kellett.Utána folyamatos diéta,több hónapig.De sajnos ez előtte való nap nem történt meg,mert akkor is egy /sajnos ezt kell mondanom,de ezzel szerintem te is egyet értesz/ felelőtlen orvos volt ott!
Egyébként ha hangulatkeltést akartam volna csinálni,akkor vagy nem is ide írok,vagy azt írom,hogy szegény belehalt.Csak én egy nagyon állat szerető ember vagyok!És lehet ez is a baj,mert azt várnám el az orvosoktól,hogy azzal a szeretettel bánjanak az állatokkal,ahogy én teszem!Tudom,érzelmekkel ez a munka nem nagyon működik.
Nem azért írtam le ezt a történetet,hogy ellenségeskedést váltsak ki.
Egyébként struvitköve volt a kutyusnak,amit nem tudnak mitől jött elő,mert Royal Canin tápot kap,és a felmenőitől sem örökölhette.
Az olyan nyilvánvalóan érzelemkitörésre, mint "az állatorvosok többsége igen is a pénzre hajt,vagy csak lusta" nem is reagálnék, mert szerintem csak az állatorvosok egész kis részének ismerete alapján általánosítasz. Én 20 éve dolgozom a szakmában, de a 3-4 ezer állatorvosnak max. a negyedét ismerem, ezért nem általánosítanék.
Az általad leírt történetben szerintem az első kezelést végző kolléga mulasztott. Nem katéterezte meg az állatot, valószínűleg egy görcsoldó beadásával letudta a kezelést. A komolyabb beavatkozás nem is feltétlenül szükséges az első kezelésnél (ha nincs feszülésig tele a húgyhólyag), de valamilyen fájdalomcsillapitóra szükség lett volna, hogy reggelig ne szenvedjen az állat. A klinikán nem írtad, hogy ki kellett-e fizetnetek a vizsgálati összeget. Ha igen, akkor a kolléganő valóban komolyan elítélhető, hogy semmilyen ellátást sem végzett. Ha viszont ingyen vizsgálta meg, akkor valószínűleg csak a Te pénztárcádat akarta megkímélni a valóban borsos ügyeleti díj kifizetésétől. (A 15 ezer forint sajnos reális, egy nagy intézmény fenttartása nem olcsó. Nézd meg, hogy hasonló ügyeleti ellátásért ember esetén mennyit számláz a kórház a TB-nek és mit kapsz érte!) Sajnos az ügyelet úgy van kitalálva, hogy ha csak felír valamilyen fájdalomcsillapítót, akkor is ki kell fizetni a teljes összeget. Persze ettől még fel lehetett volna ajánlani, de én a saját betegeimnek pont ezért javaslom, hogy legalább alapgyógyszerek (fájdalomcsillapító, hányáscsillapító, adszorbens) legyenek otthon.
Másnap remélhetőleg ismételt (!) ultrahang, teljes vérkép és vizeletvizsgálat után jelentették ki, hogy "leállt a fél veséje", mert ezek nélkül inkább csak hangulatkeltés az egész. Meglehetősen gyakori panasz a húgycső-elzáródás az állatoknál és sok tulajdonos akár napokig is vár, mire elviszi az állatorvosához. Ilyenkor a vérkép nagyon rossz, de amint megoldjuk a problémát, néhány órán belül rendeződik az egész.
Nem tudtam,hogy van ilyen blog,de örülök neki,mert sajnos az állatorvosok többsége igen is a pénzre hajt,vagy csak lusta,és inkább hagyja az állatot szenvedni!De persze vannak akik gyógyítanak is!Saját tapasztalat,és szeretném is elmesélni.
Láttam hogy a Bp.-i állatorvosi klinikát ajánlotta valaki.Hát én mindenkit inkább lebeszélnék,mert sajnos mi nagyon rosszúl jártunk ott!
A négy hónapos francia bulldogomnak elzáródott a hugycsöve,és nem tudott szegénykém pisilni.Délután elvittük az állatorvoshoz ahova járunk,(de sajnos nem az a doki volt,aki tényleg az állatokat gyógyítja)adott neki szurit ami majd megindítja,de sajnos nem történt vele semmi.Éjjel kettőkor telefonáltunk az állatorvosunknak,aki beküldött a pesti klinikára.A kapuba már közölték,hogy tizenötezer alatt nem állnak velünk szóba,de az sem érdekelt,mert szenvedett az a pici kutyus!Mikor beengedtek minket,az ajtóban-nem beljebb-ránézett egy doktornő,picit megnyomkodta a pociját,és azt mondta reggelig kibírja,nem lesz baja,vigyük haza,és reggel vigyük el a dokinkhoz!De szegény már egy napja szenvedett,hogy nem jött neki semmi.Mi elhittük,mert ő az orvos.Hazavittük,de nagyon rosszul volt.Nyögdécselt,és folyamatosan erölködött,de hiába.Egész éjjel nem aludtunk semmit.Végre reggel, elvittük a dokinkhoz,és ott közölték,hogy leállt a fél veséje,és nem biztos,hogy helyre fog jönni!Nagyon sok szenvedés,és persze sok pénz után azért sikerült felépülnie!De soha többet nem megyünk arra a szemét helyre!
Másnap vissza akartam menni,megmondani nekik a magamét,elküldeni őket a fenébe,de nem volt hozzá energiám!
