Nem tudom, hogy mennyire lesz sikeres, de minden bizonnyal hiánypotló szerepet fog betölteni ez a topik. Célom, hogy a szakmáját nem kellő elhivatottsággal űző orvosoktól kedvenceinket megkíméljük. Tehát: hulljon a férgese!
Szia! Annyit tudok tanácsolni, amennyiben érzed az orvoson a bizonytalanságot, illetve csöppnyi kétely merül fel részedről, ne vidd ugyanoda vissza a kutyusod. Kívánom, találd meg kutyád számára a legmegfelelőbb orvost, aki valóban meggyógyítja, és nem csak lyukat beszél a gazdi hasába. J.
Minden tiszteletem a Seregi dr.-é, rendszeresen küldöm hozzá a betegeimet, de ő egy ortopéd sebész, miért mennél hozzá szemproblémával?
Ebből is látszik, hogy milyen nagy értetlenkedés van az állattartók többségénél. Egyrészt a súlyos beteg édesanyánkat biztos nem bíznánk a helyi családorvosra, hanem keresnénk egy jó nevű szakorvost. Másrészt egy vesebeteggel nem mennénk a világhírű szívsebészhez, hiszen nem ez a szakterülete.
Sajnos ebben sokszor mi állatorvosok is hibásak vagyunk. Mivel a diplománk a szakterület egészére vonatkozik, nem kötelező a specializáció, így sokan azt hiszik, hogy mindenhez értenek. Pedig ők is, és a betegeik is jobban járnának, ha tudnák, hogy kihez érdemes küldeni...
Sajnos a mopsznál és még néhány fajtánál gyakori a szembetegség. A tenyésztőt csak a külsőség érdekli és a kutya formájának kialakítása a legfontosabb, sokszor az egészség rovására is. Kár, hogy van ilyenre kereslet, amikor MINDEN kutya egyformán kutya.
Node én azt javaslom, gyere inkább Pestre. Jó hírű szemészt ajánlok, akiben megbízhatsz, mi is jártunk nála, lelkiismeretes és van tudása és jól felszerelt:
Véletlenül kerültem ide, de elgondolkoztat amit írtál. Én is most őrlődök, hogy mit tegyek maradjak Kertésznél vagy vigyem a kutyámat Pestre Seregihez. Nekünk szemproblémánk van. Szombaton jártunk nála, egyáltalán nem volt meggyőző amit mondott és sokat értetlenkedtem, hogy konkrét választ kapjak a problémára. Péntek óta hunyorog a jobb szemére Borisz (2 éves mopsz). Arra gondoltam kint a kertbe valami bokorba beleszaladt és megsértette a szemét. Szombaton elmentünk a dokihoz (Kertész), elsőként amit már furcsáltam nem festette meg a szemét, hogy meggyőződjünk róla, hogy a szaruhártya nem sérült.
Csak nagyítóval nézte, azt mondta nncs benne idegen test és a szaruhártya sem sérült. Könyörgöm még a hülye is tudja, hogy ilyen dolgokat szabat szemmel nem lehet látni. Már azért is merült fel a kétely, hogy nem sérült mert én láttam hogy kezd elszineződni a szeme.
Találgatott és elő jött azzal, hogy az alsó szemhéjja bentebb van és ez iritálja, azaz sérti a szaruhártyát. gondolom már ő is hallott arról, hogy ez mopszoknál gyakran előfordul és ezért húzta rá erre a probléma ezt a diagnózist. Kaptunk szemkrémet és cseppet, de nem veszem észre hogy javulna. Pénteken kellene visszamennünk és most őrlődök, hogy vigyem esetleg tovább más dokihoz vagy maradjak nála. Nem hinném, hogy szemműtétet sűrűn csinált volna.
igen, nagy tanulság, bár én bevallom nyáron szembesültem először vele. Viszont a másik tanulság, hogy ne bízzak az orvosokban, legalábbis kettőnél semmiképpen ne álljak meg. De sajnos én el hittem, hogy a kutyám nem élné túl a műtétet a kora és súlyfelesleg miatt! Hát, így tényleg nem élte túl, viszont az orvos mindenképpen jól járt, hiszen fél éven keresztül tőle hordtuk a light eledelt és szintén nem olcsó gyógyszert a lábára...de ő biztos nyugodtan tud aludni.
Nagyon sajnálom a kutyusodat és ami a nem megfelelő orvosokkal történt.
De azért van még egy tanulsága: 13 éves volt a kutyus és nem volt ivartalanítva!
Bizony, a méhgyulladásból komoly bajok származnak. Ha tizenhárom évvel ezelőtt nem is nagyon hallhattál erről, manapság, az elmúlt néhány évben a csapból is ez folyik...
Először is nagyon szépen köszönöm a választ! Tudom, sajnos így utólag, hogy ezt előbb kellett volna megtennem, de hittem az orvosoknak, akik olyan meggyőzőek voltak. Értem ezalatt a műtét elodázását...
A két egymás utáni műtétre gondoltam, mikor azt írtam, ha végstádiumban kibírta, akkor valószínű nyáron sem lett volna probléma az altatás.
De igen, számomra sincs mentség, ezért is gyötör most és fog is ki tudja meddig a bűntudat, de megérdemlem, hiszen a kutyám (keverék) ennél sokkal jobban szenvedett. Annak ellenére, mennyire szerettem, nem tettem meg mindent annak érdekében, hogy most is velem legyen. Még egyszer köszönöm a választ! üdv, E.
Jelentem én végigolvastam amit írtál. Sok minden nem volt egyértelmű (mi az amiből a végstádiumban kettőt is kibírt? 24 kg-os kutya, de milyen fajta és mekkora?), volt fölösleges momentum is (a szívultrahang speciális terület, sima UHkészülékkel nincs is értelme, csak a legjobb szakértők végzik, de itt nem volt szó szívelégtelenségről, így értelme sem volt).
A több kolléga által kezelt esetből kutya létére jól megtermett állatorvosi ló lett, annak minden következményével. Szerintem a műtétről nem az állatorvosnak kellett volna döntenie: minden vizsgálat elvégzése után a gazdi joga a döntés a lehetőségek és az esélyek ismeretében. Ha ő nem is vállalta a műtétet, mindenképp fel kellett volna ajánlani egy jobban felszerelt szakintézményt az operáció elvégzésére, hiszen a sikeres műtét után a legjobb az esélye az állatnak. A gyógyszeres terápiát választva viszont folyamatosan kontrollálni kellett volna az állapotot (rendszeresen megismételt vese- és májparaméterek, és többszöri ultrahang).
Számomra az egyetlen érdekes pont a rossz májparaméterek gyógykezelése. A Legalon+Neopampur ment szeptembertől decemberig mindenféle kontroll nélkül?
Szerintem ez az esetleírás is azt mutatja, hogy milyen fontosak az internetes fórumok: ha akár itt az Indexen, vagy bármelyik másik fórumon tanácsot kaptál volna bármelyik kollégámtól, hogy mire kell figyelned, akkor talán sikerült volna meggyógyítani a kutyádat. Persze az is elképzelhető, hogy a műtét alatt, vagy után elpusztult volna a kutyád, de akkor legalább azzal a tudattal vehettél volna búcsút tőle, hogy a lehető legjobb kezelést kapta, és ennek ellenére pusztult el.
Hát ,ilyent még én sem hallottam, hogy a "friss törésnek meg kell nyugodnia"...!
Attól tartok, ezek az orvosok azért húzták-halasztották, mert nincsenek a helyzetük magaslatán. Attól tartok, ha rögtön műtik sem jobb a helyzet, mert nem jó sebészek.
Ez vert helyzet, mert nem tudhatod előre. Ha nekiállsz erőszakoskodni, ugyan igazad van, de egy rossz sebész ha előbb műt, akkor sem jobb a szitu.
Sajnos, ez rizikó.
Mert egy belgyógyászati problémánál inkább ráér az ember több véleményt meghallgatni, de egy törést azonnal el kell látni.
Bizony kellene rossz hírét kelteni ezeknek az orvosoknak, hogy mások ne járjanak hasonló módon!
Talán túlzás lehet egy szégyentáblának nevezett helyre feltenni a sztorimat, mivel bennem semmiféle neheztelés vagy hírnévrontási szándék nincs, ugyanakkor remélem, hogy mások legalább okulnak belőle és nálam rámenősebbek lehetnek, ezzel jót téve az állatkájuknak.
Napóleon a fiatalabbik spániel kutyánk (sz 2005jun) a nagy mókamesterünk tavaly novemberben, egy péntek délután, mikor hazaértem roppantul fájlalta a mellső egyik könyökét.
Nem enyhült a fájdalma, ígyhát elvittem még a nyitás előtt negyed órával, tehát a törést követő 2-3 órán belül az állatorvoshoz. Nem akarok neveket írni, egy olyan rendelő, ami egy cég Dunakeszin és Veresegyházon is (ahol lakunk). Megröntgenezték és kiderült, hogy szegénykémnek a könyökízülete ment ripityára. Alig akarták elhinni, hogy nem ütötte el autó, illetve semmit nem tudtam, mert kb fél órára mentem el otthonról és ez lett. (Azóta sem derült ki az ok)
Én úgy vittem, hogy akár azonnal műtsék meg. Hát azt nem lehet. Mert a friss törésnek meg kell nyugodnia. Így következő keddre beszéltük meg.
A hétvégén azért volt egy próbálkozás, de ott is maximum hétfőn vállalták volna.
Kedden meg is volt a műtét. Tudni kell, hogy ízületbe menő törés, tehát szakmailag a legmacerásabb. Összerakták neki, drótal, szegecsekkel. Elkezdett gyógyulni, bár nem terhelte úgy, ahogy a dokik szerint kellett volna. Aztán egy rossz mozdulat és egy feljajdulás és egy hónapra rá egy újabb műtét, mert az egyik (rögzített!) törés szétnyílt.
Újabb műtét, újabb remények.
Aztán az összes létező megoldás a rehabilitációra. Torna, nyirokmasszázs, hidroterápia, táplálékkiegészítők stb stb.
De sajnos ő nem lett soha többet teljes értékűen járni tudó kutya. Az egykori szaladgáló önfeledt mókamesterünkből lett egy sánta nyomorék, aki 50 méterenként leül, mert a háromlábú sántikálás lefárassza, alig terheli a rossz lábát. Ha szaladni akar, egyszer-egyszer rááll, de be is szűkült az ízület és nagyon érzékeny, hidegre, frontra stb.
A közelmúltban egy rossz ugrás után újra feljajdult, röntgen, majd kiderült, hogy nem forrt össze a csont. Pff.
Javaslat: amputálás vagy kimerevítés.
Mi szerettünk volna más véleményét is meghallgatni, így bevittük az egyetemre egy szaktekintélyhez. Ő elmagyarázta, hogy az ízületbe menő töréseknél mennyire számít az időfaktor, hogy mielőbb megműtsék, hiszen ahogy a csontszövet kezd gyógyulni a törés után és nincs összerakva, nem is fog úgy beforrni, ahogy kéne. Apró mikromozgások miatt meg pláne.
Tehát ebből az állt össze, hogy időhúzás volt az, hogy „hagyjuk a friss törést megnyugodni”, nagyon bánom, hogy nem ragaszkodtam az ott azonnali beavatkozáshoz.Mellékelek egy cikket a Kutya című lap egyik 2007-es számából. (jól látszik a szkennelésen a forrás, de ha bármi jogot sért, kérem jelezni, mert akkor leveszem)
Itt is így zajlott minden, csak ott a gazda rámenősebb volt és huszadszorra sem adta fel. Olvassátok csak el a cikket!
Nekem ott van lelkifurdalásom, hogy – korábbi tapasztalat híján – elhittem mindent és hagytam akaratlanul is, hogy túl soká legyen a műtét. Így sajnos szegény kis „kölyköcskénk” élete hátralevő részére gyakorlatilag rokkant marad.
Nem értem, hogy miért kell mindig mindig csak várni és várni. Pedig nem vagyunk spórolósak, akkor is mindent megadtunk neki és bármibe belementünk volna és ezt tudják rólunk az állatorvosok is. A doki amúgy rendes volt és beleadott apait anyait a műtétbe. Nem rajta múlt a késedelem, mert aznap ő nem rendelt, hanem a kollégái adták az időpontot. Az mondjuk nekem viszont kissé aggályos, hogy egy rögzített törés hogy a fenébe tud elmozdulni. Hogy volt rögzítve?
Sajnálom. Jó, hogy megosztottad, senki ne vigye oda kedvencét, még egyszerű beavatkozásokra, kivizsgálásra se. Ajnálom Bendzsel Dánielt (Hungarovet, Budatétény)Mi nála ivartalníttotuk kutyusunkat, a műtétet megelőző napon kimentünk, hogy megvizsgálja a kutya állapotát, az altatás pedig legkorszerűbb eljárással történt). Pár órával később éberen, négy lábon vittük haza.
Érden a Bajcsy-Zsilinszki úti állatorvosi rendelőben praktizáló "Dr" K. Csabához rutin műtétre vittük teljesen egészséges 1 éves macskánkat. Annyi lett volna hogy ivartalanítsák, hogy ne legyen többször kiscicája. Utólag belegondolva jobb lett volna ha nem visszük mivel az "állatorvos" úgy altatta el szegény cicánkat hogy többet már nem ébredt fel... Meg se mérte a macskát csak szemre adott be altatót és 20 éves praktizálására hivatkozott. Szégyen hogy egy rutin műtétbe elpusztul egy egészséges macska. Amelyik macskát nem lövik le, üti el az autó vagy nem beteg azt az állatorvos teszi el láb alól... Óvakodjatok a pályatévesztettektől!!!
Helló mindenkinek!Sajnos a csak "úgy nevezett"állatorvosokról nekem is van tapasztalatom.Az alig 6 éves csaum napok óta nem volt jól,hát elmentünk egy orosházi állatklinikára,ahol is az ott dolgozó egyik doki szerint nem volt semmi baja,erősködésemre csinált egy ultrahangot,amin ő vagy kiskutyákat látott,vagy valamit,de jobb,ha megvárjuk a másik kollégát. A másik doki azonnal kivette Panni méhét,mert iszonyatosan be volt gyulladva.In extremis műtét volt.Ha viszont nem erősködök az ultrahangért,akkor...?Ugyanez az "orvos"hagyta,hogy Pannim iszonyú fájdalmak között,a kezeimben,a váróban(miközben vártuk a másik dokit)halljon meg?Segítségért kiabálásomra azt mondta:nem tudok mit tenni,majd jön a kolléga.Amikor megérkezett a kolléga,már késő volt.Szerintetek?
És még valamit: Nem, állataink nem hunyták le békésen, csöndben elaludva a szemüket. Hanem egyszerüen megüvegesedett a tekintetük, mikor teljes tudatuknál leállt a légzésük.
1996 szörnyü év volt a családunknak, két kutyánkat és egy macskánkat kellett elaltatnunk (egyik kutty öreg és beteg volt, már csak szenvedett, a másik kuttyot és a macskánkat örjöngö autósok tették gyógyíthatatlan nyomorékká, el kellett öket altatni). A nyíregyházi Kelet-Vet akkori "orvosai" csinálták, mindhárom állatnál csak EGY injekcióval. Vagyis: nem adták be a nyugtatót-altatót, amitöl már nem érzik magának a halálos légzésbénítónak a hatását, hanem csak a légzésbénítót!!!!!!!!! Máig rémálmaim vannak, hogy a majdnem 14 évig hü kutyánk, meg a kis fiatalka, meg a macs, mind a hárman kínosan megfulladtak, a dokik miatt. És nem értem, és nem értem! Évek óta törzspáciensek voltunk, annyi pénzt ott hagytunk, hogy csak na. Pont azt az egy szurit kellett sajnálni az állatainktól?!?!?! Hogy ne szenvedjenek!?!?!?! Ha azt mondja akkor az a senkiházi gazember, aki nem átallja állatorvosnak nevezni magát, hogy a humánus elaltatás háromszorosába kerül, akkor azt is kifizetjük - de nem mondta a rohadékja!!! Csak beléjük szúrta a légzésbénítót....... És akkor még nem volt net, nem lehetett tájékozódni, hogy tudtam volna, hogy megy a humánus elaltatás. És ha még lehetett volna is - én megbíztam ezekben az "orvosokban"! Csak kb. egy évvel késöbb tudtam meg mindent, amikor egy ismerös kért meg, hogy kísérjem el erre a nehéz útra a kutyájával, mert el kell altatni. Akkor láttam, hogy csinálja ezt egy igazi állatorvos.
Nem tudok megbocsátani a Kelet-Vet (akkori) "orvosainak". Még most is látom az állataim szemét, mielött lehunyták. Nem sejtettem, hogy szenvednek.
Kívánok a "doktor uraknak" tüdörákot, vagy hasonlót. Hogy ök is megfulladjanak. Lehetöleg lassan. Ja, azt a pénzt, amit annak idején a mi állataink halálán nyertek, azt meg nyugodtan költsék kemoterápiára, vagy hasonlóra.
Igaz, hogy nem mostani a hozzászólásod. De ha nem bírod a gyűrődést, akkor inkább más foglalkozás után kellene nézned. A beteg állatokhoz és gazdáikhoz türelem és együttérzés kell és főleg hathatós munka. Ennyi.
"Elképesztő esetről számolt be szerkesztőségünknek egy vakvezető kutya gazdája, aki azt kérte: menthetetlen, daganatos betegséggel küzdő kutyáját altassák el a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán. Gazdájával közölték is, hogy az állat már nem él. Don viszont ma is életben van, újra régi otthonában lakik. A gazda nem tartja kizártnak, hogy kísérletezni akartak az ebbel."
Kerek hét esztendőn át volt hű társa és segítője Don, a golden retriever vakvezető kutya Durgonics Tamásnak. Don a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) tulajdona, a kutyát örökös használatbavétellel bocsátották Durgonics rendelkezésére.
A kutyát szemhéjdaganattal operálták meg a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának sebészeti klinikáján. Don szemhéjából a daganatot eltávolították, majd az eb szemgolyójának felvarrása után plasztikai műtétre került sor.
„Nem szenvedett a kutyus”
– A daganatot az onkológiai részlegen megvizsgálták, ahol az eredmény ismeretében, miszerint a rák kezd terjedni, az onkológus kérte, döntsük el, mit szándékozunk tenni. Felvázolta, hogy műtétek sorozatára kerül majd sor és kemoterápiára – meséli Durgonics édesanyja, Mészáros Ibolya. – Gondolkodtunk, konzultáltunk a kutyaiskola vezetőjével is, végül úgy döntöttünk, hogy nem vetjük alá sorozatos műtéteknek azt a kutyát, aki 7 éven át odaadóan szolgálta gazdáját, hisz a végeredmény ugyanaz lenne, csak sokkal több szenvedés árán. A kutyát 2009. április 9-én bevitték dr. Szentgáli Zsolthoz (sebészeti és szemészeti tanszék és klinika), s kérték az állat elaltatását.
– Befizettünk 10 ezer forint „megsemmisítési” díjat, majd az orvos kiküldött minket. 15-20 perc elteltével visszahívott bennünket és elmondta, hogy altatás utáni szívbénítással „nem szenvedett a kutyus”. Fájdalommal telve mentünk haza – meséli Mészáros Ibolya.
Csipleolvasóval a helyszínen
A következő napokban a klinikán járt saját beteg kutyájával egy vak hölgy. Döbbenten vette hírét, hogy itt várakozik egy beteg vakvezető kutya, úgy hallotta, „jól fizető” gazdára vár az orvos, aki meg tudja fizetni az állatra váró műtétek sorát. A hölgy gyanút fogott: mit keres egy vakvezető kutya gazdátlanul a klinikán? Mivel ezeket a különleges kiképzést igénylő, értékes állatokat az MVGYOSZ csepeli kiképzőtelepén tanítják meg feladataikra, ezt a telepet hívta fel, beszámolva a „gazdátlan” ebről.
– Azonnal buszba pattantunk, s a csipleolvasóval a helyszínre siettünk – idézi fel a történteket Farkasné Schiff Mónika, a Vakvezető Kutyakiképző Iskola vezetője. – A klinikán fogadott minket Szentgáli doktor. Azonnal és készségesen előhozták Dont, akit ismertünk, de akit természetesen a csipleolvasóval is azonosítottunk. A szükséges papírok aláírása után megkérdeztem, miért mondták azt, hogy a kutyát elaltatták, ha továbbra is életben van. Azt mondták, hogy jót akartak a kutyának, azt tervezték, hogy keresnek neki gazdát, aki vállalja a további műtéteket. A pénzre is rákérdeztem, elvégre 10 ezer forintot befizetett a kutya gazdája. Erre azt a választ kaptam, hogy a pénzt már „elkönyvelték”. Arra is célozgattak, hogy az állatot korábban „méltányossági alapon” műtötték.
A kutya visszatér
Don egy ideig a kiképzőiskola telepén volt. A telep orvosa a kutyát megvizsgálta és úgy döntött: az eb állapota megengedi, hogy – élete hátralevő idejében – visszakerülhessen a gazdájához. Ez április 13-án megtörtént.
– Éreztem, hogy valami nincs rendben – emlékszik vissza Mészáros Ibolya. – Olyan érzésem volt, hogy Don él, és hogy kísérleteznek vele. Szentgáli doktor úr ugyanis többször azt mondta a daganatra: ő ilyen esetet még nem látott. Látszott, hogy orvosként érdekli az ügy, szakmai kihívásnak tartja. Nem tartom kizártnak, hogy azért keresett a kutyának újabb gazdát, hogy folytathassa a műtéteket. – A fiam és én nem tudjuk túltenni magunkat az eljáráson. Miért mondta Szentgáli doktor, hogy a kutya „nem szenvedett”? Miért lopta el azt a kutyát, aki nálunk családtagként élt, miért okozott ilyen lelki fájdalmat a családunknak? – teszi hozzá.
– A kutya azóta nálunk van, jól érzi magát – nyilatkozza Durgonics Tamás. Édesanyjával együtt úgy érzik, méltánytalanul bántak velük a klinikán.
Ilyen esettel még nem találkoztak
– Az MVGYOSZ legutóbbi ülésén úgy határoztunk: a történtek kivizsgálását kérjük az egyetem állatorvosi karától – jelenti ki dr. Szőke László, a szövetség elnöke. – Mélységesen felháborított minket, hogy a jogilag a mi tulajdonunkban levő állat gazdájának egyértelműen azt mondták, nem szenvedett az állat sokat, később gazdát kerestek Donnak. Hivatalos levélben fordultunk a Szent István Egyetemhez.
Kérdésünkre dr. Szőke elmondta: 2002 óta a szövetség elnöke, de ilyen esettel még nem találkoztak.
– Az MVGYOSZ levelét megkaptuk, az esetet kivizsgáltatom – nyilatkozta lapunknak a sebészeti és szemészeti klinika vezetője, dr. Németh Tibor. A tanszékvezető docens megígérte, amint lehetőségében áll, tájékoztat minket a vizsgálat eredményéről.
A Te hozzászólásodhoz annyit szeretnék válaszolni, hogy ha tudtad, hogy máshol korszerűbben műtötték volna, és még az ismerősöd is felvilágosítottad, akkor magadra vess, amiért nem a másik helyre vitted...
Teljes véletlenségből találtam erre az oldalra, és szeretnék hozzászólni az itt olvasható véleményekről. Jómagam is egy állatkórház recepciósaként dolgozom, és mindenki nevében szeretném kikérni magunknak az IQ fighter és egyéb jellemzőket! Gondolom, innen nem minden 2. ember dolgozik ezen a téren, és azt hiszi(te)k általában, hogy ez egy semmilyen kis könnyű munka...de a véleményem szerint emberekkel foglalkozni elég nehéz.... Mindenkinek a baját meghallgatni elég nehéz....sokszor azt hallgatni, hogy "Hogy lehet ennyi pénzt elkérni" (főleg a nyugdíjasoktól, amit meg is értek teszem hozzá), elég nehéz, stb stb MIKÖZBEN x számú telefon csöng előtted, amit jó lenne, ha felvennél, és add ki a szállítónak a mintákat, de közben nyiss az új betegnek új kartont, de intézd a sürgős állatka orvoshoz jutását is, emellett a recepcióssal azért veszekedő gazdik jelenlétét is, hogy ugyan miért kell ennyit várni...( mert a körzeti orvosnál nem kell ám várni...) és még sorolhatnám hosszú hosszú órákig. Tehát nem testi, hanem szellemi "kivégzést" jelent egy rendelés hosszú óráig végigülni. Elhihetitek, hogy nem a lábunkat lógatjuk, és ne tegyetek ránk azért sértő megjegyzéseket, ha néha "undokok" vagyunk.... Bárcsak ki tudnátok próbálni egy-egy húzós napot...megváltozna a véleményetek!
És mielőtt félreértés esne, ez csak az én véleményem, és nem bántásból írtam le, hanem hogy tisztába legyetek azzal, hogy nekünk sem olyan könnyű, mint látszik... Köszönöm
Lelences Sütimet ott ivartalanították, és bár nem lett semmi baja, korszerűbben műtötték volna a Felicában. Egyik ismerősöm dolgozott ott, hallottam tőle ezt meg azt, ami biztos infó. Tuti van ott is olyan, aki jól dolgozik, de annyi rosszat meséltek gazdik, és az ismerős, hogy inkább nem. A recis meg inkább no komment. De ez saját vélemény, nem akarok lehúzni senkit, én inkább nem vinném oda, ahogy a 3. kerületben is van egy rendelő, és számomra a no. 1 a 18. kerületben a non-stop, sajnos ott nagyon a béka segge alatt van a színvonal, kolléganőm még 15 éve hordta oda az alomnyi parvós kiskutyáját (oltás után kapták el), akkor még nagyon jók voltak, meggyógyult az összes, de már jópár éve sajnos a menthető is elpusztul, ha oda kerül. :((
Biztosan nem leszek népszerű, de tudatom, hogy a JT Klinikán egyesületünk - Lelenc - súlyosan sérült kutyáit műttetjük, ott lábadoznak. Kapcsolatunk évtizedes, Lelenc előtt is számos kutyát ott gyógyíttattam.
2008 okt- 2009. okt. között 36 kutyánk gyógyult meg a JT Klinika orvosainak köszönhetően.
Bizonyára dolgoznak/tak ott is olyan orvosok, akik nem állnak helyzetük magaslatán és az egyáltalán nem IQ pozitív recepciósok is zavaró tényezők, de azt állítani, hogy a JT Klinka leírandó hely lenne, engem zavar.
