Vonalak mögött – ilyen címmel jelent meg a közelmúltban a jobboldali napilap mellékletének interjúja, amelyben a kérdező szerint is bizonytalan címkéjű (hazafi, gyilkos, katona?) és 1920-as szerepvállalása miatt 1957-ben halálra ítélt Francia Kiss Mihály leszármazottait faggatja a riporter. Kérdés, hogy a fél évszázados évforduló ürügyén a volt tiszthelyettest, a Héjjas-különítmény oszlopát akarták-e „becsempészni” az ’56-os panteonba (mondván: őt is a 301-es parcellába temették), vagy a forradalomnak akartak új értelmezést adni? Olyat, amilyen (nem is oly rég) már létezett, csak nem a jobboldalon. A Francia Kiss Mihállyal kapcsolatos jogi-ideológiai adaptációk változásáról (hetvenhárom év alatt négy per zajlott) Rév István közölt érdekes tanulmányt a Beszélő egyik régebbi folyamában.
A 301-es parcellában a forradalom hősei mellett a kommunista megtorlás áldozatai is el vannak temetve. FKM tényleg a Héjjas különítmény tisztje volt, tehát vszleg. részt vett a vérengzésekben (aminek többnyire '19 kommunista különítményesei estek áldozatul, Somogyi Béláék csak kivételt képeztek, de ez még nem menti Héjjasékat).
FKM rohadtul semmit sem csinált '56-ban, csak elhitte, hogy győzöt a forradalom és jelentkezett a szabad magyar hatóságoknál, hogy ez és ez vagyok, álnéven bújkálok '45-óta itt és itt, folytassák le a tárgyalásomat. Ez a lépése mindenképpen tiszteletre méltó és hazafias dolog, akármit is csinált '19-ben.
Kádárék azért hozták kapcsoltba '56-tal, mert el akarták leplezni azt a tényt, hogy '56 elsősorban az értelmiség és a városi munkásság forradalma volt, ne a deklasszálódott keresztény középosztályé vagy a háború előtti nagypolgárságé.
Hatalmas ideológiai pofon lehetett, amikor kiderült, hogy az elfogott forradalmárok között még kommunista párttagból is jóval több van, mint osztályidegen származásúból. Ezeket a dolgokat próbálták heelyretenni FKM és néhány begyűjtött volt csendőr forradalmárrá átfestésével és elítélésével.
A magyar szélsőjobb '56-ot kisajátító kísérlete szánalmas. FKM kivételével jóformán egyetlen mártírt sem tudnak felmutatni, aki ma őket támogatná. Még ő is kétséges, mert 1919 nagyon más helyzet volt, mint 2006.
" Ma - ezen a helyen - azokra a bátor férfiakra emlékezünk, akik elsőként fogtak fegyvert hazánk területi integritásának védelmében. Még 1919 augusztusában alakult meg a Rongyos gárda kisszámú, de harcedzett serege. Frontot járt tisztekből és katonákból, szegény napszámosokból, a székely hadosztály maradványaiból. Vezetőjük Héjjas Iván képviselö,I világháborús repülő főhadnagy volt, az a férfiú, akit évtizedeken át csak mocskoltak ebben a hazában. Mihelyt hírét vette, hogy veszélyben a haza, azonnal cselekedett. Uttalan utakon nagy titokban vezette el kicsiny, de ütőképes csapatát Sopron alá, a város megmentésére. A legkevésbé ismert tény, hogy 1921. aug. 28-án Ágfalva térségében az ő 120 embere, az Alföld magyarjai, (főként a kecskeméti tanyavilág szegényei markolták meg acélos szívvel és harcedzett karral a fegyvert, s ők lőttek rá elsőnek a bevonuló osztrák csendőrökre. Alvezéreik Francia-Kiss Mihály, Kaszala Károly és Maderspach Viktor voltak. A kibontakozó tűzpárbajban hősi halált halt Baracsi László is kecskeméti gazdalegény volt. Sopron időlegesen megmenekült a tervezett átadástól. Az első Álfalvi csatával pedig kezdetét vette a másfél hónapig tartó Nyulat-magyarországi felkelés. Néhány nap elteltével a fegyveres ellenállók között már ott találjuk a Selmecbányáról ide menekült erdő-és bányamérnök hallatókat is. Felkelő haditanácsuk kimondta, ha kell, életük árán is megvédik Nyugat-Magyarországot. Vezetőjük Székely Elemér főiskolai karhatalmi parancsnok volt. És másodszor is eljött a csoda. 1921. szeptember 8-án, az Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy csendőreitől kapott fegyverekkel a magyar irreguláris erők végleg megállították a Sopronra törő osztrák csendőrséget. "
– Igen. Ezt még Rákosiék se csinálták. Azt hallottam vissza, hogy nem lehet ügyvéd az a népi demokráciában, aki felmentést kér akkor, amikor az ügyész halálbüntetést indítványoz. Mások szerint viszont a Francia Kiss Mihály-ügyben való szerepem miatt töröltek, mert mertem 1957-ben elévülésre hivatkozni egy olyan ügyben, amelyben a vádlottat az 1920-as évek elején elkövetett gyilkosságokkal vádoltak. Na meg kétségbevontam egy olyan tanú szavahihetőségét, aki négy hónapos korában látta, hogy a vádlott agyonlőtt valakit. Ma már egyre megy, miért töröltek a kamarából."
Mondja dr Schirilla György Francia védője, a legidősebb, 92 évesen praktizáló ügyvéd, mellesleg a jeges Duna átúszó Schirilla apja.
Wazze az élet már megint bonyolultabb. Az én egyik nagyapámat (aki zsidó volt) a Szamuelliék csak azért nem tudták felakasztani mert idejében megjöttek ezek a fasiszták, antiszemiták, nácik és kimentették a siralomházból. Az első zsidó törvény nem vonatkozott rá és bölcsen meghalt mielőtt a második értelmében beterelték volna a gyilkosai mellé a gettóba. Az élet nagy igazságtalansága lett volna, de másokkal bizonyára megesett.
Különben hogy szét ne offoljam ezt a fantasztikus topikot csak közlöm veled, hogy a hülye általánosításaiddal, többesszámaiddal magad provokálod ezt, mintha szeretve tisztelt baloldaladnak nem nyomná épp elég áldozat a mai napig a lelkét.
Csermanekedről épp mostanság jelent meg könyv, ugyibár.
Nos, egyrészt álmaim hőséről a mai napig azt sem tudtam, hogy létezik, másrészt ha (off) véletlenül holnap agyvérzésben elhunynál, nehogy tudatlanul tedd azt, közlöm veled, hogy Sztálin et a mai napig díszpolgára szép fővárosunknak.
sose volt az, de te is tudod, legalábbis a 90-es önormányzati tv óta, de azóta már direkt határozatot is hoztak róla, de ez a topik mondjuk nem nagy szellemi elődödről, hanem jelenlegi álmaid hőséről szól...
