valamelyik nap elmentem az egyik nattudású orvoshoz aki 10 ezeré megmérte a vérnyomásom, megfogdosta a tojásaimat és felírt egy receptet. Jó kis diszkrét hely volt, 10en összegyültünk a váróban, mert olyan faszán van megszervezve a dolog. Persze mondanom se kell, égett mindenkinek a pofája a másik előtt, szemkontaktus még véletlenül sem.
Tudtam hogy ez lesz, mindenki kurva barátságos a telefonon meg a csudálatos weboldalakon de amikor TE vagy ott biztos, hogy szopsz, mert semmi sem ugy történik ahogy szeretnéd, leszarnak, csak a pénzed kell nekik. Aztán arra juttottam, hogy leszarok mindenkit magasról, nem érdelnek a csodaszerek, egy rakás szar mindegyik, az orvosok beleszarós buzik, majd valahogy erőt veszek magamon és megoldom ezt a gondot is, mint annyi minden mást ennek előtte. Én már csak magamban hiszek.
Ez itt a gond, ne izgasd magad különösebben el fog múlni. Vagyis remélem, mert én is hasonló helyzetben vagyok, csak igénybe vettem pszichológus segítségét is. Nálam a csalódáshoz egyértelműen köthető a dolog... szerintem nálad is.
Komoly élethelyzetben vagy, de 1 biztos: nem a farkaddal van baj. Testileg tuti nem. Hanem a lélektani háttérrel, amit leírtál. Ez nagy problem, de majdnem mindenkit hasonlóan érintene, tehát egy nem kifejezetten poligám ffi, aki egy nőhöz kötődött, de az csalódást okozott. Ehhez jön, hogy aggódós típus vagy, persze ez is különböző "súlyosságú" lehet.
Az, hogy te is belekóstoltál a friss húsba, egyfelől bizonyította, hogy azért müx a szerszám, deviszont nem iggggazán ezek kellettek és mint ilyen, nem igggazán izgult rá a szerszámod. Az perpill mellékes, hogy a "te korodban már nem annyira gyors", hanem hogy lebeg fölötted valami (érthető) ellenérzés az ilyesmivel szemben. Szóval megint lelki és nem testi ügy.
Sajna az egyenlet megoldása valami olyasmi, hogy tudatosítani, nem a szerszám tehet róla, hanem a körülmények, amik, ismétlem, rosszak, de azért nem vagy egyedül, ez elég gyakori. Hogy EZ megoldható-e a jelen kapcsolatodban, őszintén megmondom: fogalmam sincs.
hát igen, a "legrosszabbak" ezek az érzelmi kapcsolatok, mert rohadtul nyomaszt a bűntudat. Mondanom se kell, semmi különösebb nem történt köztünk, mert tudtam, hogy az ágyban csak az járna a fejemben, hogy 'uristen, mit csinálok én itt?? ha ezt látná a feleségem! : ( ' szóval kimerült a dolog a sima randizgatásban és bár tovább nem jutottam senkivel - mert paráztam, persze - lelkileg mégis erősen kötődtem ezekhez a nőkhöz ami csak tovább nővelte a lelkiismeretfurdalásomat. Szóval elég gázos fazon vagyok : /
na jó de azért régebben is voltak problémák de fel sem merült, hogy nincs vágy vagy megfelelő férfiasság, ezért nem akarom egyértelműen elterelni a lelki vonal felé.
Az a baj, hogy kevesen fognak ideírni, mert féltik a jóhírüket itt a huszban. MOndjuk egy másodnikkel megoldható a dolog, ugy hogy ha valami hasonló eset van tessék szépen megírni ide okulásul! kösz
az a helyzet, hogy volt mostanában - bosszúból : / - egy két kapcsolat de egyik sem olyan nő, hogy igazából gerjedtem volna rájuk, nem a zsánerem egyik sem, szóval ha rájuk néztem nem az volt, hogy 'bazmeg de kurva jó ez a csak' hanem inkább fintorogtam magamban és nagyonnagyon szégyellem is magamt e miatt mert ők atomszerelmesek voltak belém de én valahogy nem tudtam viszonozni ez érzéseiket csak hazudtam magamnak - és nekik is : (( - hogy hü de szerelmes vagyok de tudom jól hogy nem ez a szerelem és ebben a korban már egy kicsit magasabb azért az férfiak ingerküszöbe, szóval nagyon bejövős csajnak kell lenni ahhoz, hoyg egyből égnek álljon a faszunk. Néha látok olyat és egyből jön rá az emberre a hőség, hogy uramisten, ő az, na de baszhatod, nem támadhatsz be mindn csajszit hiába álmaid asszonya.
a picsába, most nézem, tisztára mintha pszichológusnál lennék! : )
hát nem tudom, talán az is egy kicsit. Kurva sokat tudok aggódni mindenen. Régebben olvastam olyasmiről, hogy libido-fixáció. MIért is írom ezt? Elég régóta nős vagyok és számomra hosszú évekig csak ő volt a nő de ez nemrég megváltozott, megromlott köztünk a helyzet. Nem akarom itt bántani de lényeg, hogy sok sok év után meginogott és kalandba bonyolódott aminek vége lett ugyan de bennem valami összetört. Tudatosan kezdtem elfordulni tőle, minden erőmmel azon voltam, hogy ne kívánjam, még a faszomra is ráparancsoltam, hogy ne álljon fel ha mellettem fekszik pedig anyira rá voltam előtte hangolodva, hog yelég ha elment mellettem és már égnek állt mindenem. Kicsit attól tartok, hogy valahol itt lehet a bibi, hozzá rögzült a nemi vágyam és ahogy összeomlott egy álom úgy omlott össze a farkam is. De aztán lehet, hogy ez csak kifogás és amúgy is erre jutottam volna
a legszarabb, hogy elkezdtem figyelmi magamat, pedig ez a halála az akaratfüggetlen szervi dolgoknak. Eddig eszembe se jutott, hogy foglalkozzak vele, hogy áll-e a tököm avagy sem, mert annyira magától értetődő volt, most meg mindig lesem, hogy mi van. Olyan tanáccsal ne is gyertek, hogy ne figyelgesd, stb, mert ezek baromságok, ha ilyen bajod van egyszerűen nem tudsz átsiklani felette, mert ott baszkurálja az agyadat a probléma. A legszarabbak az érzelmi kapcsolatok, mert ott nagy a tét, egy béégés tragédia de például egy egyszeri kalandnál érdekes módon valahogy nincs akkora para, mert egyrészt túl gyorsan történik minden, nincs idő agyalni, másrészt meg ha lebőgés van azt sem számít különösebben, mert egyikünk megy erre a másik meg arra.
_valóban_ kívánod a partnered, vagy csak belemész egy olyan kapcsolatba, ami adódik? Mennyire stresszes az életed? Ért mostanában valami trauma, netán felírtak és szedsz valamilen nyugtatót, antidepreszánst? Az ilyesmiknek lehetnek komoly kihatásaik.
ez itt a nagy kérdés! Idén tavasszal kezdődött a dolog és valahogy fokozat nélkül történt. Hirtelen kezdtem beégni a nők előtt de nem azért, mert nem áll fel a farkam hanem egyszerűen valahogy nem kívánom annyira őket, hogy felálljon miattuk. Aztán ha mégis megtörténik az aktus akkor úgy leereszt az orgazmus után a farkam mintha 100-as szöggel szúrták volna ki pedig ennek előtte még dugás után is percekig kemény maradt, most meg :/ és valahogy az orgazmus is olyan szar, egyszerűen nincs az, hogy szívinfaktust kapok mnt régebben hanem jobbára csak úgy megtörténik a dolog, mint a húgyozás -egy kis túlzással persze. kicsit kezdek beparázni is már, létezik, hogy 40 évesen ennyi volt a hímlétem?? eddig azt gondoltam, hogy olyan 60 felé kezd padlózni az ember kexuális élete. Hová a picsába kéne ezzel menni, korai ez még szerintem, faszom akar impotens lenni, főleg úgy hogy nem is vagyok egy lepukkant fazon : /
