Keresés

Részletes keresés

vörösvári Creative Commons License 2012.10.27 0 0 27

Itt az általa feltett kép, érdekes ahogy a ló vagy szamár tolta a fémszerkezetet.

Előzmény: vörösvári (26)
vörösvári Creative Commons License 2012.10.27 0 0 26

Ezt nem tudom, de elég találékonyak voltak a kelták technikailag. A topikodban Treveri Gall is hozott képet a treveri törzs aratógépéről.

Előzmény: staubach (25)
staubach Creative Commons License 2012.10.27 0 0 25

Kérdés, hogy ezek a kocsik, mennyire kelták és mennyire inkább római mintákon alapuló szerkezetek???:)

 

Előzmény: vörösvári (24)
vörösvári Creative Commons License 2012.10.26 0 0 24

Nekem tetszett amiket írtál, jó összefoglalás volt a kelta vallásról és művészetről.

Kelta ügyben legérdekesebb fejlemény mostanában a Sárisápon talált kelta kocsi. Tökön egy síremlék domborművén van egy ábrázolás a kelta kocsiról.

Előzmény: Regalianus (15)
csupicsopi Creative Commons License 2012.10.24 0 0 23

Sziasztok!

 

Ezt az esszét én írtam még anno a viking-skandináv történelemről:

 

http://tortenelemszoba.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1158869

 

:))

Eirik Raude Creative Commons License 2007.11.03 0 0 22

A felirat jelentése: "kelta kereszt"

Biztos valami ősmagyar honlapról való, ahol ily módon folyik minden társalgás. De az is lehet, hogy a korabeli szemléltetés egy szép példájával állunk szemben; eleink ilyen ábrák segségével különböztették meg a kelta keresztet pl. a máltai vagy a nyilaskereszttől.

Előzmény: lyesmith (21)
lyesmith Creative Commons License 2007.11.03 0 0 21
Gondolom mert egy magyar ötvös csinálta akinek fogalma sincs a kelta motívumokról.
Előzmény: sej haj (20)
sej haj Creative Commons License 2007.11.03 0 0 20
Miért van rovásírással a kelta kereszt felirata?
Előzmény: Regalianus (12)
a_viking Creative Commons License 2007.11.03 0 0 19
Pozsonyban?
Előzmény: Kicsi99 (18)
Kicsi99 Creative Commons License 2007.10.24 0 0 18

Hellosztok!

Lenne egy érdekes kérdésem..:

Hol verték a Biatec típusú kelta pénzeket?

staubach Creative Commons License 2006.10.29 0 0 17
 Az ide írt hozzászólásaid,bemásolhatod egy az egyben a már meglévőkbe. A vikinges topicot,pl. én indítottam. Úgy is ráfér már egy kis frissítés.:-) PL. a viking művészetről még nem igazán lett részletes leírás,ismertető írva. Arról írhatnál! A topic címe is ez : Vikingek .  De bármi más a témába vágó dologról is. Én leginkább hadtörténeti érdeklődésű vagyok, inkább római,de a viking világot is szeretem. Pl. az Eraviscus törzset is a római hódítással kapcsolatosan ismertem meg ( római segédcsapatot is alkottak már az első század folyamán,bár inkább műszaki alakulat voltak. ). Akár a kedvenc kürtös ornamentikás díszítésüket. De egy helyen érdemesebb ezeket gyüjteni.
Előzmény: Regalianus (15)
Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 16
Most látom már mi volt a hiba:Úgy írtam be,hogy viking....Kelta..vagyis egyes-számba és azért nem talált ilyet.....
Előzmény: Regalianus (15)
Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 15
Köszi a felvilágosítást:-))Igazából akkor valamit benéztem mert a Fórum keresőjébe mindkét szót beírtam és a topcok között keresve nem adott ki ilyen címűeket....Erre felbátorodva hoztam létre e topicot mert érdekel a téma mélységesen...
Előzmény: staubach (13)
staubach Creative Commons License 2006.10.29 0 0 13
Üdvözlet! Csak megjegyzés szinten,de (elismerve a lelkesedésed) mind kelta,és mind (főleg :-) ) viking topic létezik már!! Inkább írj oda,ha lehet és ne oszd meg a topiclátogató közönség figyelmét,köszi! A párhuzamos topicoknak különben sem látom értelmét,bár van ilyen és ha csak nem valami hülye emberek írnak kifejezetten eme topicokba,akkor nem kell ugyanazon témában több topicot kezdeni. Ugyan úgy elismerik tudásod,ha a már meglévő topicokba írsz,megérted?
Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 14
A győri Xantus János Múzeum szakemberei megkezdték a Ménfőcsanak határában feltárt kelta temető tárgyi emlékeinek feldolgozását. 2003 őszén ugyanis koporsós temetkezés nyomaira bukkantak az i.e. 3. századból.
Egry Ildikó a győri Xántus János Múzeum régészeti gyűjteményének munkatársa elmondta, a csontvázas sírokat mélyre ásták, ennek köszönhető, hogy épek maradtak a sírmellékletek, amelyek a régészeti emlékek datálásához adnak támpontot.

A kelta férfiakat fegyverzettel temették el, a csontvázak mellett megtalálták a vaskardot, a pajzsot, a lándzsákat, de előkerültek birkanyíró ollók, kések és egyéb munkaeszközök is. A női sírok ruhatűket, bronz karkötőket, bokapereceket, pasztagyöngyöket rejtettek.

A sírokból nagyméretű kerámiaedények is felszínre kerültek. Közülük többnek a magassága a fél métert is meghaladja. A sírokba szánt cserépedényeket nem égették ki a kelták úgy, mint a használati tárgyaikat. A rossz kiégetés miatt mállékony anyagot a restaurátorok speciális anyaggal itatják most át, amely az agyagot megszilárdítja. A kelták korongolták kerámiáikat. Készítőik kedvelték a mai bormérőkhöz hasonló, úgynevezett lencseformát. Többféle korsó is egykori gazdája mellé került. Általában díszítetlenek, csupán elvétve jelenik meg a pontkörös bepecsételt díszítés.

A ménfőcsanaki lelőhelyen a volt TSZ-kertészet és a Savanyítóüzem mellett a Kárpát-medence egyik legkorábbi kelta temetőjének részletét Uzsoki András kezdte feltárni. Azóta a sokáig használt temetőnek még jó pár sírját sikerült megmenteni.

Az ásatást a jövőben is folytatni szeretnék, mivel a ménfőcsanaki az ország egyedüli legnagyobb ilyen korú és egységében vizsgálható, modern régészeti eszközökkel feltárt temetője, ahol i.e. 2. századból való hamvasztásos sírokat is rejtett a föld.

A tárgyi emlékeket a téli hónapokban restaurálják, majd kiállításon mutatják be. A sírokról pedig teljes körű dokumentációt állítanak össze a régészek.

A kelták majd fél évezreden át éltek Magyarország területén. A több hullámban történt kelta hódítás során i.e. 400 táján érték el nyugat felől ezt a területet az első beköltözők.

Az i.e. 4. századtól már jelentősebb a kelta népesség ezen a tájon és megérik a római hódítást is. A kelta falvak a római légiók ellátását szolgálták.

Egry Ildikó elmondta, még keresik azt a falut, amelynek lakói a ménfőcsanaki temetőben kerültek végső nyughelyükre.
Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 12
Kelta kereszt:-)))
Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 11
Áldozat

 

     A temetkezés sei összefüggő áldozat-ábrázolások közé tartozik egy bölcskei

            dombormü, bennszülött viselem nő tálban disznófejet tart.

     Kelta jellegű áldozatot látunk az ajkai reliefen is.

     A kelta és a római gyakorlat keveredés ére mutat a csákvári tábla, amelyen a

sírköveken gyakran feltűnő áldozati jelenet áll előttünk, kinagyítva. A tripus római formájú asztalka, római viselem az áldozatban résztvevő férfi is, a nő azonban kelta viselet szerint öltözött és kelta a malacfej is a férfi kezében lévő tálban.

 

Istenek

 

A bennszülött istenek emlékanyaga nehezen határolható el a rómaitól: az interpretálás valószínüleg éppen a jellegzetes kelta vonásokat tüntette el. Helyi kultuszaikra csa_ következtetni lehet egyes istenek szobrainak, ábrázolásának gyakoriságából. Igy Pannoniában a Hercules-emlékek két helyen sűrűsödnek, az eraviszkuszok által lakott Dunakanyarban, Tolna megyéig és a velük névanyag, viselet és tárgyi emlékek alapján legközelebb álló bojok területén, a Fertő-tó vidékén. A kelta harcos- és halálisten azonban az emlékanyagon megfoghatatlan, de a feliratok állítói között sem találunk bennszülötteket.

Vaskori hagyományokra utal az anyaistennők kultusza. Latin nevüle Matres, Matronae, Nutrices, Terra mater - anyaságra, termékenységre utalnak. De kapcsolatban álltak a túlvilággal is. Ennek jele aF atae név, amely Savariá­ban fordul elő, amíg az előzőek délnyugat pannoniai leletekről, tehát tauriscus területről ismertek. Diananak, a vadászat és Silvananak az erdők-mezők istennőinek tiszteletét nagyobb számban az eraviscus területén lévő szentélyeikből ismerjük. Ezek egyike a balatonfőkajári Diana, a másik egy primitív pusztavámi szobor alakjában maradt ránk. Csákváron barlang falába vésve maradt fenn egy Diana felirat.

Feliratok őrizték meg az eraviscusok főistenének emlékét. A Gellérthegyen előkerült felirat alapján itt állhatott Teutanus szentélye. Az istenséget a felira­tok Iuppiterrel, a római főistennel azonosították és évente június ll-én tisztelték. A kultusz Gorsiumban is kimutatható, a császárkultusz központjában. A bojoknál is ismerünk egy Iuppiterrel azonosított istenséget, akinek kultuszát ugyancsak június ll-én ünnepelték. Ennek az istenségnek nevéből azonban a feliratokon egyetlen K kezdőbem maradt meg. A kutatás különféle kiegészítésekkel kísérletezett. Iuppiter Kasius-szal, egy kisázsiai istennel hozták kapcsolatba, mások Juppiter Carnuntinus formában egészítették ki a nevet. A június 11 ünnep aligha enged másra következtetni, mint - az eraviscus példához hasonlóan - a bojok főistenét láthatjuk benne. Ez az isten a legnagyobb valószínüség szerint a kelták egyik, Pannoniában is tisztelt főistene, Cernunnos vagy Kernunnos lehetett, akinek neve Carnuntum nevében is felismerhető.

Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 10
Túlvilági elképzelések

     A hamvasztásos temetkezéshez kapcsolódó szélistennél lényegesen

elterjedtebb volt a csontvázas temetkezéssei összefüggő kocsiábrázolás. Antik források több verzióban jegyezték fel a kelták túlvilági elképzeléseit. Ezek egyike szerint a másvilágot geográfiailag a földön képzelték el, amelyet hosszú utazással - az íreknél hajózással - lehetett elérni, de onnan nem volt visszatérés. Pannoniában ez a hitt uralkodott a bojoknál a Fertő-tó körül és az eraviscu-soknál, a Dunakanyarban. Mindkét helyen az arisztokrácia tagjai kocsival, lóval, gyakran szolgálóval együtt temették el halottaikat. A halál­ország felé utazás rendszeresen megjelent a sírköveken is, A két, vagy négykerekü kocsi jelent meg a karosszékben ülő Blattuna csákvári sírkövén, Demiuncus és családja síremlékén, ahol a kocsit lovas is kísérte, továbbá Usaiu gorsiumi sztéléjén, amely a legszebb pannoniai kocsiábrázolások egyike.

Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 9
A bennszülött viselet tárgyi emlékei

Természetesen a bennszülött viselet tárgyi emlékeit nemcsak a sírkövekről ismerjük. A sírokban ugyanazok a tárgyak a maguk valóságában jelennek meg. E tárgyak többsége egyszerű tömegáru, fibuIák, bronz karperecek, láncok, medaillonok, csatok, fülbevalók, stb.

A művészi értékűek közül kiemelkedő értékű a Pátkán előkerült fibula, amely a törzsi arisztokrácia tárgyai közé sorolható.

 

Bennszülött vallási emlékek

 

A kelta istenek és vallásos szimbólumaik kőemlékeken maradtak fenn: ez azt jelenti, hogy ezek is áttételesen állnak előttünk, ahogy a római kőfaragás és gondolkozásmód ezt lehetővé tette. A római magatartás nemcsak Pannoniában, a birodalomban mindenütt nemcsak szabad utat engedett a helyi kultuszoknak, de azokat mindig megfelelő római párhuzamaikkal vetették össze. A latin feliratú oltárokon, sírköveken magától értetődően a kelta istenségek is latin megfelelőjük nevén jelentek meg.

Viszonylag nem nagyszámú és általában a korai kőemlékeknél fordulnak elő olyan ábrázolások, amelyek nem tekinthetők római interpretációnak. Ilyen Sibulla csákberényi sírköve, amely a halottból csak - maszk jellegű - fejét örö­kítette meg. Hasonló, medaillonba foglalt levágott fejet látunk Cotomas Nurtis filius környei sírkövén, amely alatt egy lovas vadkannal küzd.

Bennszülött vallásos elképzelésekkel függnek össze azok a sírkövek, amelyeken a halott helyett asztrális szimbólumok jelennek meg, holdsarló, nap, rozetta-jellegű kör. Kelta kultikus elképzeléseket jeleznek a szélisten fejével díszített sírkövek: egyes elképzelések szerint a tűzben (a halottat a korai időszakban máglyán égették el) megtisztult lelket a szél vitte fel a mennybe. Szimbolikus jelentőségűek voltak a szembeállított ékek is, amelyek Sibulla sírkövén is láthatók

Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 8
A bennszülött női viselet

 

Bosi sírköve a kelta-eraviscus női viseletet hiánytalanul tárja elénk. Fején turbánszerű fejfedő látható, amelyet kendő fedett le. Vállán nagy szárnyas fibulák, csuklóján bronz karperecek. Ruhája hosszabb alsó szoknyából és        rövidebb felsőrészből állott.

Ugyanezt a viseletet figyelhetjük meg Usaiu gorsiumi síremlékén is.

A kelta-római emlékanyagban egyedülállóak az ember-nagyságú női

szobrok. A sárszentmiklósi ember-nagyságú szobor feje hiányzik, viselete azonos az előbbiekkel. Mellén medaillonokból álló nyakéket viselt, melle alatt öv fogta össze ruházatát. Egy másik sírszobor Ercsiben került elő.

Aelia Materio és Ulpia Amasia gorsiumi sírkövén az előzőektől eltérő fibulákkal találkozunk anya és lánya vállán. Ez a csokoralakú fibula kőemléke­ken és sírokban a II. század középső harmadában tűnt fel, azaz az izlés változá­sának jele..

 

A férfi és a női viselet különbségét Demiuncus lntercisában előkerült sírköve mutatja. A hagyományos kelta női viselettel szemben a sírköveken megjelenő férfiak rendszeresen római módra öltöztek. Ennek okát elsősorban abban láthatjuk, hogy a férfiak jelentős hányada római szolgálatban állott, akár katonaként, akár a hadsereget szolgáló mesteremberként (kovács, takács, fazekas, stb.), a leszerelt katonák római polgárként éltek birtokukon, családi közösségeikben. Az lntercisába került feliratok az idők változásáról is képet adnak: A teljes családot megörökítő sírköveken a nagyanyák vállukon a pannón fibulát viselték, az anyák a divatos csokoralakú fibulát.

A viselet gondos részletezése kétségtelenné teszi, hogy a sírkövek már a római gyakorlatnak, szemléletnek megfelelően készültek. Azaz nem kelta módon fejezték ki az elhunyt személyiségét, hanem a valóság hű visszaadására törekedtek. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az elhunyt vonásait teljes realitással örökítették meg, idealizásálás nélkül, sablonok helyett valóságos portrékkal szembesülünk. Másfelől nemcsak a vonások eredetiek, de a viselet minden

eleme is, nemcsak népi vonatkozásban, de az egyéni ízlés tekintetében is. A nagyszámú ránk maradt portré hű, a kutatás számára teljes értékű képet ad a bennszülött társadalom tagjainak megjelenéséről.

Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 7
Bennszülött művészet Pannoniában

 

A római uralom a kelta bennszülött lakosság paraszti életmódján 100­

150 éven át nem sokat változtatott. Megmaradtak helyi szokásaik, nyelvük, vallásuk, - de döntően megváltozott a kifejezés módja, amely már az 1. században határozott római vonásokat vett fel. A római fedőréteg alatt sokszor nehéz, vagy éppen lehetetlen az eredeti kelta jelleget megtalálni. A bennszülött sírkövek ugyan megőrizték a holtak neveit, általában latin átírásban, vagy éppen fordításban. A kelta istenek tisztelete valóban tovább élt, a feliratokon azonban nem eredeti formájukban jelentek meg, hanem római megfelelőik neve alatt. Csupán az istenek melléknevei őrizték meg az eredeti istenség nevét, vagy kelta jelzőjét, mint az Aquincum környékén ismert Iuppiter Teutanus neve, akiben az eraviscusoknak a Gellérthegyen lévő szentélyében tisztelt, a római Iuppiterrel azonosított - főistenét ismerhetjük fel.

A keltaság nyomait a bennszülött kőemlékeken a nők viseletében, ugyan­csak a kőemlékeken fennmaradt szimbólumokban, néhány kultikus emléken és a díszítések továbbélésében ragadhatjuk meg.

 

Bennszülött sírkövek

 

A sírkőállítás jelen ismereteink szerint római hatást mutat. A kelta sírok fölé helyezett emlékjelekről nem tudunk, - ha voltak ilyenek -, talán fából készülhettek és nem maradtak reánk. A római hatást az italicus lakosságnál és a katonaságnál elterjedt sírkőformák, az ábrázolás módja ás a latin nyelvű feliratok mutatják. A sírkövek túlnyomó része a katonai táborok és az új városok számára dolgozó kőfaragó műhelyekben készültek. E műhelyek mellett - idővel - létrejöttek bennszülött műhelyek is, amelyek azonban a római kőfaragókat utánozták és technikai gyöngeségük mellett legföljebb egy­egy olyan sajátosság alapján következtethetünk rájuk, amely római műhelyben nem fordult elő.

Ilyen sajátosság ismerhető fel a korai karosszékben ülő nők ábrázolásában. A nő felsőteste e köveken a nézővel szembe fordul, lábai azonban profilban láthatók, a szék elhelyezéséhez igazodva. A mesterkélt tartás római szemmel abszurd volt. Ilyen pózban jelenik meg előttünk síremlékén a csákvári Blatuna, vagy a Komárom megyei Szomódon eltemetett másik nő. A két alak alig különböztethető meg egymástól. Az utóbbi sírkövön a kelta vallásosságra jellemző kocsijelenet elmaradt.

A típus későbbi példája Bosi sírköve Ercsiből, ahol, mint látni fogjuk, az ábrázolás már engedményt tett a római látásmód irányába.

Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 6
A kelta pénz

A kelta vereteket antik előképek félreértett, barbár, degenerált utánzásainak tartották. A kelta pénzt műalkotásként kell értelmeznünk, amely tükrözte a kelta művészet legáltalánosabb vonásait: a valóságból kiragadott motívumok felbontását, díszítőelemmé változását és fantáziával teli találékonysággal új egésszé formálását. A kelta pénzeken mindez oly hihetetlen frissességgel és temperamentummal történt, ami szinte példátlan. A pénzeken gyakran megjelenő jelek kelta istenekre utalnak. A tartalmi megismeréstől még távol vagyunk. Az örvénylő ritmussal felbontott fejek talán a természetfölöttiség benyomását keltették. Galliai típusú fantázia veretek magyarországi kelta pénzeken nincsenek, de az előképel átformálásának tipikus folyamata mégis világos. A legvégletesebb tendenciát azok a dunántúli veretek képviselik, amelyek az eredeti görög Zeus-fejből csak a dekoratív koszorút őrizték meg. Ezzel szemben a Biatec típusú pénzek előlapjain látható fejek a római mintaképek portrészerűségéből sokat megőriztek, sőt reális elemekkel gazdagították is (hajviselet). Hátterében talán az egyéniség jelentőségének megnövekedése áll, amikre a köriratok is utalnak.

Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 5
A kelta művészet 1. korszaka

 

450-től a La Ttme-kor kezdetétől számítható a korai kelta, vagy szigorú stílus, amelyben a motívumok általában szimmetrikus elrendezésűek. A kor a IV. század közepéig virágzott. A kísérletezés korszaka volt ez, kifejezetten "udvari" művészet. Pártfogói, élvezői fejedelmek, előkelőek lehettek. Az alsóbb rétegek ízlését a La Time a IV. század elejétől hatotta át.

A magyarországi IV. századi harcos sírok mellékletei semmit sem árulnak el a korai kelta stílus lényegéről. A stílus azonban érzékelhető a továbbfejlesztett Hallstatt-fibulák visszahajló lábát díszítő madárfejek formálásában (andráshidai fibula), de ezekhez tartóznak a lencse formájú palackok (Linzenflasche) is.      -          ­

 

A kelta művészet II. korszaka

 

A N. század második felében a korai stílust az "érett", vagy Waldal­gesheimi-, vagy "szabad" -stílus váltotta fel. A névadó lelet a IV. század végére keltezett ragyogó fejedelmi együttes. A Waldalgesheim-stílus bonyolult, a szimmetrikus elrendezéssel gyakran szakító, elegáns, vonalas díszÍtőmód jellemzi, indák, spirálok, palmetta változatok, lant-motívum, halhólyag, nyelvminta, maszkok végtelen változatos kombinációi. Magyarországon az új stílus 300 körül jelentkezik, Rajna-vidéki kelta csoportok érkezésével függhetett össze.

 

A "szép kard stílus "

A waldalgesheimi stílus visszhangja ismerhető fel a jutasi kard hüvelyének vésett díszítésén, amely néhány alapmotívum - inda, cseppforma - elegáns egyszerűségével a kelta ornamentika legszebb darabjai közé tartózik. Jutas köré több vésett kardhüvely csoportosítható. A szimbolikus díszítményeknél (Bölcske-Badacsonyhegy) gyakoribb az átlósan elhelyezkedő indákból felépülő trombitamustra (Kiskőszeg), amely olykor arabeszkként hat.

A vésett kardhüvelyek alapján beszélünk a "szép kar stílus" -ról, amely Svájcban, a volt Jugoszlávia területén, Csehországban is előfordul, a tipikus és legszebb példányok azonban Magyarországon kerültek elő. Itt dolgozott az egyik legfontosabb műhely is. A stílust ezért "magyar kard stílus"-nak is nevezik. A kardok készítését valószínűleg a Rajna-vidéki kelták kezdték a III. században, de a műhelyek tevékenysége a II. századra is átnyúlt.

A "szép kar stílus" tulajdonképpen korszerűtlen jelenség volt, utolsó visszhangja az arisztokratikus környezetben kiterjedt és ápolt kelta ízlés iránynak.

 

A kelta művészet III. korszaka

 

A Waldalgesheimi stílus bomlásának és háttérbe szorulásának jelei már a III. század első felében felismerhetőek voltak. A fordulat a hódítások következtében meggazdagodott újgazdagok előtérbe nyomulásának következménye volt. Fokozatosan a "buja-", vagy "plasztikus stílus" váltotta fel a III. század 2. felétől. Plasztikus, barokkosan nyugtalan formák, harsány színhatások (a vérzománc használata). A hercegmároki aranytorques jelzi az új stílust: aranylemezből domborított, pecsétlős végű nyakperec, gazdagon díszített, plasztikus, virágszerű gyöngytagokból épült fel. 300 után talán Dél­Franciaországban készült.

Nálunk az új stílus a III. században nem vált egyeduralkodóvá. Akorongos díszítésű torquesek Rajna vidéki kapcsolatokra utalnak - jórészt a waldalges­heimi stílushoz kapcsolódnak.

A plasztikus stílus magyarországi virágzása a III. század végén kezdődött és körülbelül az I. század elejéig tartott. Egyedülálló remekmű a Nemzeti Múzeum ismeretlen lelőhelyű arany torquese a II. századból.

 

A magyarországi kelta művészet

 

A magyarországi kelta leletek általában beilleszthető ek a kelta művészet nagy stílus-korszakaiba. Ami a kárpát-medencei keltáknak egyedi jelleget ad, az az itt talált népek művészetével való kiegészülés következménye.

A karikás állatfejes fibulák geometrikus körvonaljátéka és ornamentikája a keltaság és az illyrség, vagy a Balkán művészetének első pillanatát mutatja.

 

A "szkíta" (sigynna) kultúra hatása jól felismerhető az alföldi kelta temetők leletei között megjelenő új edényformák elterjedésén. A lábatlani kelta urna oldalán két, a kelta arányoknak megfelelően krokodílszerűeIÍ stilizált nyúlánk ragadozó lerogyó, visszatekintő szarvas alakot tép szét. A kimmer-szkíta állatstílus állatküzdelem-jelenetének kelta feldolgozása ez.

 

A "sárkánypár" típusú kardok

A kelta orientálizáló stílussal hozhatjuk összefüggésbe a "sárkánypár" típusú kardokat. Ezek hüvelyén szembenéző, a szkíta göngyölegállatok ihletéséből született állatpárt látunk. A legkorábbi "sárkánypár" kardok Magyarországon készültek. A leletanyag alapján a III. században itt működött az egyik legjelentősebb műhely (Kósd, Szob, Taliándörögd, Bonyhádvarasd, Rezi-cseri, Csabrendek). A veszprémi (talán Halimbán előkerült) darabon a sárkánypár és a "szép kard" omamentika együtt fordul elő.

 

Állatfejlel, emberalakkal díszített fülű edények

 

A magyarországi kelta emlékanyag sajátos szintfoltjai. Szerepelnek benne balkáni eredetű formák (pseudokantharos), szkíta egyfülű bögrék. Az állatfejes (bika: Kósd, kos: Bátorliget) fülek koravaskori előképekről levezethetők (Vaszar). Problematikusabbak az antropomorf fülek (Kósd, Kakasd, Rozvágy). A rozvágyi e}1lberalak későetruszk jellege alapján felvetődhet, hogy a II. században az Eszak-Itáliából kiszorult boiok hozhatták magukkal ezt a formát.

 

Kelta pénzverés

 

A Kr.e. II. században görög pénzek utánzásával kezdődött a kelta pénzek verése. Később római mintákat is követtek. Az előképek organikus ábrázolásait a kelta műhelyek fokozatosan felbontották és díszítő motívumokká formálták.

 

Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 4
Kelta nagy plasztika Magyarországon

 

Egy igazolható lelet van: a Badacsony-Iábdihegyi kettősfej. Szórványlelet. Mestere nem sok eredménnyel küzdött meg a technikai nehézségekkel, a fej formaadásában felismerhetőek a kelta hagyományok: MaszkszefŰen stilizált arcvonások, hosszúkás, ovális fej, háromszögű orr, egyenes száj. A fejeket elválasztó varkocsszefŰ tag a dunántúli kelta pénzekről jól ismert motívum. Stílussajátosságai egyes pannoniai római kori kőemléken is felismerhetőek. Ezért nem datálható egyértelműen a Kr. e. 11-1. századra, esetleg a Kr.u. 1. században faragták. Valószínű, hogy a La Time korban a faszobrászat Magyarország területén is ismert volt, mint Galliában. Az utóbbiakról Caesar és Lucanus adatai és az előkerült emlék alapján tudunk.

 

A kelta művészet stíluskorszakai

 

A kelta művészet stíluskorszakait a használati tárgyak, ékszerek formájának és díszítés-módjának változása alapján szokták elkülöníteni. A többi emlék ebbe a keretbe nehezen illeszthető.

Az európai művészet történetében az őskor, a barbár Európa először kapott a La Ttme művészettel hangot. A kelta mesterek új formanyelvet hoztak létre, amely hódításaik révén Európa-szerte elterjedt és a római provinciális művészet egyik fontos alaprétege lett.

A kelta művészet a késő Hallstatt-kori fejedelmi udvarokban született. Megteremtői az V. század első felének Rajna-vidéki mesterei voltak, akiknek műhelyeiben a hallstatti, a görög, az etruszk és a sztyeppei művészet díszítő hagyományos sajátos szintézisben fonódtak össze. A Hallstatt geometrikus

jellegű szemléletmódját a természetből ellesett formák utánzásának, szeszélyes kombinálásának szenvedélye, a geometrikus alapelemeket a görbe vonalak fegyelmezetlen játékára épülő mintakincs váltotta fel. Olyan alapmotívumokra épített - mint a palmetta, maszk -, amely évszázados absztrakciós folyamat eredményeképpen nyerték el a kelták által alkalmazott formájukat.

Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 3
A kis tárgyak művészete

A kelta művészet tárgyait ma az iparművészet körébe utalnánk. Így volt ez a

legtöbb őskori és nomád népeknél, a kis tárgyak művészete jellemzi őket: használati tárgyak, ékszerek.

A kelta építőművészetről túlzás beszélni, bár ennek a római hódítások előestéjén már kialakultak a feltételei. Hasonló a helyzet a kőplasztikával is: az építészethez hasonión a szobrászat sem lett a kelta művészet igazi kifejezési formája. A szobrászok tapasztalatlansága háttérbe kényszerítette a sajátosan kelta szemléletmódot.

 

Vallási szimbólumok

 

A leggyakrabban feltűnő jelek a küllős kerék, az S spirál, a hármas forgó (triskeles), a kör közepén ponttal. Galliában ismerünk egy kerekes istent, akit a római korban Iuppiterrel azonosítottak. A kerék a napra utal. Egyes pénzeken a lovas ábrázolásból eltűnt a lovas, a ló gyakran kerékkel fordul elő. A nyugati kelták a lovat is a nappal hozták kapcsolatba.

La Tene-kori amulett a bátai disznó szobor. A kelta Aestiusok az anyaistennő szent állatának, a vadkannak ábrázolását viselték amulettként. Tacitus szerint (Germania c. könyvében), hitük szerint ez a csatában minden bajtól megóvta őket. Nem voltak ritkák a sisakdíszként használt vadkanszobrocskák. De ismerünk vakan-istent is. A gundestrupi üstön az "állatok ura" kísérőjeként tűnt fel a vadkan.

 

Kelta építészet

 

A jelentősebb kelta kőépítmények Dél-Galliában vannak. Ezek részben görög mesterek alkotásai (Sainte Vlaise-i erődfal), részben görög előképek utánzatai (ensérune-i házak, entremont-i, roquepartuse-i szentélyek). Görög hatást mutatnak északabbra a heuneburgi erőd kőalapra agyagtéglával felhúzott falai, kiugró, négyszögletes tornyokkal. A Kr. e. II. században Európa-szerte létrejött erődített magaslati települések - oppidumok -, amelyek védművei Nyugat-Európában hálószerű, gerendavázas, kötőanyag nélküli kőfal (murus Gallicus) volt: Avaricum, Alesia, Manching; keletebbre függőlegesen levert cölöpökkel megerősített száraz főfál volt (Hrasany, Trisov).

 

Kelta kőplasztika

Az emlékek nagy része az erős görög, illetve ibér hatás alatt dolgozó galliai műhelyekben készült. Harcos szobrok, ülő héroszok, fantasztikus állatok, szentélyek domborművei. Fontos kőfaragóműhelyek dolgoztak a Rajna-Neckar vidékén, valószínűleg már a Kr.e. VI. század végétől. A La Time korszakban viaszokkal és fémművesség motívumaival díszített lapos reliefeket készítettek (pfalzfeldi, waldenbuchi sztélék). Szórvány leleteket a kelták által lakott területek nagy részéről ismerünk, mint a Badacsony-Lábdihegyi kettős fej, stb.

Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 2
A kelta művészet

 

A késővaskori kelta művészet (La Tene) görög, etruszk és keleti elemeket, valamint a meghódított területek helyi kultúráinak hatását magába fogadó, sem térben, sem időben nem egységes művészet.

Közös stílusról és annak változásairól elsősorban a fémművesség emlékei alapján beszélhetünk.

 

 

A kelta szemléletmód

 

A kelta szemléletmód erősen absztrakt, irracionális. A kelta művészet szimbólumnyelve elsősorban mágikus elképzeléseket foglalt össze - ezek a tárgyak tulajdonosai és nézői számára egyértelműek voltak. Ma szinte egyáltalán nem értjük őket, egyes elemeit párhuzamos jelenségek alapján igyekszünk értelmezni. A mai néző úgy látja, hogy a parttalan kelta fantázia határozza meg, hogy a különböző növényi eredetű motívumok, állati és emberi testrészek milyen képződménnyé álltak össze. A látszólag felelőtlen burjánzás a mágikus és természetfeletti erők ábrázolásának egyfajta megoldása. Az ír eposzok főhősei olyan anorganikus formákat képesek ölteni, amelyek a vaskori díszítőművészet keveréklényeire emlékeztetetnek. Cuchulain, az ulsteri mondakör főhőse a következő átváltozásokra volt képes: megfordul a bőrében, egyik szeme tál nagyságúra dagad, a másik visszahúzódik gödrébe, egy madár sem tudná kivágni, feje tetejéből vérsugár tör elő. Ilyen fejek a La Tene nyugati pénzein is láthatók. Az eposzok könnyedén elmosták a valóság és a fantázia határait, ezzel a temészetfölötti szférát ábrázolhatóvá, leírhatóvá tették.

Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 1
A kelták

 

, Az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó kelták kultúrája Dél-Németország, Eszaknyugat-Svájc és Kelet-Franciaország területén alakult ki a Kr.e. V. század elején. A következő századokban a kelták Európa jelentős részét meghódították. Mivel a legtöbb helyen a felső uralkodóréteget alkották, a helyi lakossággal elvegyülve keverék-kultúrákat hoztak létre - mint a keltoligurok, keltibérek, keltoskythák, keltoillyrek, keltodá,kok. Sikeres hadjáratokat vezettek Itália és Görögország ellet}, eljutottak Kis-Azsiába ahol hosszan fennmaradó királyságot hoztak létre. Abrázolásuk megjelent a görög és a római művé­szetben (Haldokló gallus, pergamoni nagy oltár). Hatással voltak olyal1 terü­letek fejlődésére is, ahol tartósan nem telepedtek meg, így Dániában, Eszak­Németországban, Lengyelországban, Ukrajnában, elsősorban újításaikkal, mint a korongolt kerámia, a vas fegyverek és szerszámok. A Mediterraniumon kívüli Európa vaskorát (Kr.e. 450-től Krisztis születéséig, vagy a római hódításig) terjedő időszakot egy svájci kelta lelőhelyről La Tene kornak nevezzük.

 

A kelták Magyarországon

Pompeius Trogus, a Kr. e. 1. század 2. felében élt történetíró szerint a kelták egy időben indultak meg Itália és "Pannonia" felé. A clusiumi és az alliai csata, amelyben a rómaiak vereséget szenvedtek és Róma kirablására került sor, 388/387-ben történt. Ezzel egy időben, tehát a IV. század elején érték el a Nyugat-Dunántúlt is. A Rajna vidékéről való kelták először aKisalföldet szállták meg, a IV. század folyamán megvetették lábukat a Bakony- V értes­Pilis, illetve a Balaton vonalától északra. Körülbelül 300 körül érték el a Dunakanyart. Pompeius Trogus szerint évekig harcoltak a helyi illyr lakosággal, amely a Dunántúl déli részében sikerrel ellenállt a betolakodóknak.

A IV /III. század fordulóján újabb kelta népcsoportok nyomultak Itáliába és a Kárpátmedencén áttörve a Balkánra. A hadjáratokban nyugati és Rajna vidéki törzsek vettek részt. A Delphoiig előtört kelták 279-ben vereséget szenvedtek a görögöktől és kénytelenek voltak visszavonulni. Egyik csoportjuk a Drávától délre, a Száva torkolatánál telepedett meg, ezek a kelták Scordiscusoknak nevezték magukat. A Scordiscusokkal egy időben az egész Dunántúl kelta kézre került. A Dunántúl déli része Scordiscus, a nyugati Tauriscus fennhatóság alá került. Lehet, hogy a Boiusok kisebb csoportjai is már ebben az időben jelentek meg aKárpátmedencében.

A III. század utolsó harmadában kezdődött a magyarországi keltaság virágkora, amely a II. század végéig tartott. Nyugaton tartotta magát a Tauriscus hegemónia, a Scordiscusok az Adria felé, majd D felé, Makedóniáig terjesztették ki hatalmukat.                                                   A békés időszakban a helyi lakossággal

keveredtek.

Az első történeti adat a Kárpát-medencei keltákról Poseidoniostól való, akitől Strabon is átvette. 114-ben a germán Kimberek jelentek meg a Kárpát­medencében. Először a bojokkal ütköztek meg, akik elűzték őket. Ezután a Scordiscusokkal és a Tauriscusokkal kerültek szembe. Ezek az adatok a korabeli erőviszonyokra vetnek fényt. Az említett három nép osztozott a későbbi Pannonia területén, de hatalmi területük nyugat és észak felé túlnyúlt ezenazónán.

A bojok a IV. században jelentős szerepet játszottak az itáliai hódításokban. Róluk kapta nevét Bononia=Bologna. A II. század elején döntő vereséget szenvedtek a rómaiaktól és ezután - Strabón szerint: a Dunához vándoroltak.

 

 

A kutatásban Csehország ókori nevét, Boiohaemumot velük hozzák kapcsolatba, régészetileg azonban nem igazolható, hogy Itália és Pozsony vidéki megtelepedésük közé a cseh medence is beiktatható lenne. Annyi bizonyos, hogy a II. században Dél-Szlovákiában, északnyugat Magyarországon, azaz -a Kisalföl- dön, nagy kelta koncentráció figyelhető meg. Ez a kimber támadás következtében tovább folytatódott. Ekkor érkezhetett a Dunántúlra a Hercuniates nép, amelynek neve a Hercynia Silva erdőseggel függött össze, amely a Rajnától a Kárpátmedencéig terjedő, a Duna északi oldalán lévő erdőségeket jelenti. Ugyanebben az időben jelentek meg Erdély szilágysági peremén az Anartii és a Teurisci törzsek.           ,

A hatal1l).i csoportosulás a IT. század második felében történt. Eszak­Dunántúl, Eszak-Magyarország, Dél-Szlovákia népeinek laza egyesülését jelentette Boius fennhatóság alatt. A Boi központ Pozsony környékén lehetett, ezt pénzverésük is valószínűsíti.

88-ban Kr.e. a rómaiak Scipio Asiagenus vezetésével megtörték a scordiscusokat, akik ezután csak törzsi területeiket tarthatták meg. A felszabadult pannon népek ekkor léptek a történelem számottevő népei közé. Ezzel egy időben létrejött a dák királyság Boirebistos vezetésével, aki csakhamar súlyos csapásokat mért a keltákra. Először a scordiscusokat győzték le, majd a század közepén a Kritasiros vezette boiokat és tauriscusokat. A

dákok hatalmukba kerítették a Tiszavidéket és a Kisaiföldnek a Dunától északra fekvő részét. Strabon szerint a boiok annyira kipusztultak, hogy területük a Deserta Boiorum, azaz a Boiok pusztasága nevét kapta. Ez azonban félreértés volt részéről: a pusztaság - a Fertőtó körüli lapály - a táj jellegére utal a bojok pedig a római korban is ezen a területen laktak.

A boi hatalom összeomlása után a szférához tartozó népeket a források ettől l}ezdve saját nevükön nevezték. A tulajdonképpen bojok - törzsi területükön-, Eszaknyugat Magyarországon maradtak meg. A Dunakanyarban az Eraviscu­sok, a Balatontól délre a Hercuniates, a Dunakanyartól keletre az Osusok és Cotinusok laktak.

A Boi hatalom megtörésével a dákok nemcsak a Duna-Tisza közére teIjesztették ki hatalmukat, de a Duna északi oldalára (Kisaiföld szlovákiai részé-re). A Dunántúlon talált néhány dák-jellegű edény inkább kereskedelmi úton került oda, nem a hatalmi szféra kiterjedését bizonyítja. A dunántúli kelta népek közül egyik sem bizonyult államalkotónak, így a dákok és a noricumi királyság között egyfajta hatalmi légüres tér keletkezett. A kelta népek természetesen az ugyancsak kelta Noricum felé orientálódtak. Noricum ebben az időben ezt kedvezően fogadta és befolyását legalább a Bala_onig, valószínűleg azonban a Dunáig kiterjesztette. Ezt az antik írók is jelzik. Igy az idősebb Plinius, Velleius és Tacitus, akik Camuntumot, Savariát, a Lacus Pelsot (Balaton) noricumi területnek nevezték. De erre mutat a Noricumban és Pannoniában használt kelta cognomenek feltűnő egyezése, valamint a női viseleti szokások.

Amikor Kr.e. 15-ben Róma annektálta a Noricumot, az eredeti királyság mellett római érdekszféra lett a Noricumnak hódoló Dunántúl is, akkor is, ha katonai megszállásra még évtizedekig nem került sor.

Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 0
Törzsi istenek

"tongu do dia toinges mo thuath"
(Esküszöm az istenre,  akire a törzsem esküdni szokott)

A kelta népek egyik legfontosabb közös vonása, hogy vallásuk termékenységkultusz volt. Több szerepkörrel felruházott (polivalens) isteneik közül a legfontosabbak a főistenek, akik közé az ég, és mivel alapvetően napkultusz volt, a nap istenei, a harci istenségek, a termékenységistenek és a mesterségistenek tartoztak.
A harci istenségek nagy szerepet játszottak a független kelta törzsek életében a mindennapos háborúk miatt,  de a démonok és betegségek elleni védekezésül is hozzájuk fohászkodtak. Ők voltak hivatottak megvédeni a törzs javait is.
Szintén jelentős szerepük volt a kézművesisteneknek. A kelták ügyes kézműveseknek számítottak, kiemelkedőek voltak a fazekas- és szövőmesterségben, a hajóépítésben, kocsikészítésben, fémfeldolgozásban, így  isteneiknek is sokoldalúaknak kellett lenniük. Természetesen a vadászat és a termékenység patrónusai, vagy a szigeti kelták életében a tenger istenei is jelentős szerepet játszottak a kelták mindennapjaiban, vallási életében. Jellegzetes volt művészetükben az istenpárok ábrázolása, ami így a kiegészülést és a gazdagságot jelképezte.
A kelták a férfi és a nő harmóniáját rendkívül fontosnak tartották.

Minden törzs életében léteztek a kisebb jelentőségű istenségek kultuszai, amikről a különböző tájegységekhez, egyes folyókhoz, sziklákhoz, hegyekhez és erődítményekhez tartozó történetek adnak képet.
Tovább bonyolítja a különbségtételt, hogy a kelták a fontosabb istenségeket többféle névvel is illettek. Egyes isteneket meg sem neveztek, mint a gall Teutatest, ami azonban önálló istenként maradt fenn, pedig csak a törzs megnevezhetetlen istenét jelölték ezzel a szóval (teuta-törzs).

Természetesen ezek az istenek egy 'legfelsőbb Isten' különböző megjelenési formáit takarták, amivel a nagy tudású druidák is tisztában voltak. A többistenhit sokkal emberközelibb és könnyebben befogadható volt az akkori ember számára, a gyakorlatban hasznosabbnak és érthetőbbnek bizonyult. A megnyilvánult isten egyes szféráit jelölte, ami által az emberek közelebb kerültek istenhez, jobban megértették a bennük lakozó halhatatlan, örökké jelenlévő, mindent betöltő és átfogó erőt, amit a druidák természetként, a modern nyugati mágiában térként vagy ákásaként ismernek.

A kelták olyannyira közel voltak isteneikhez, hogy vallási szokásaikat még rabságban is megőrizték. Ha erre nem volt lehetőségük, inkább az önkéntes halált választották.
Tartottak az istenek hatalmától,  ismerték a  karma és a makrokozmosz törvényét.

Mikor Nagy Sándor a zsoldosaivá akarta tenni őket, megkérdezte tőlük, mitől félnek legjobban a világon. Titkon azt remélte, őt említik majd, ehelyett a kelták azt felelték: Semmitől, talán csak attól, ha fejünkre szakad az Ég!
Esküt is az égre tettek. A nagy hadvezér becsülte őket bátorságukért, talán azért, mert ő sokkal több dologtól rettegett.

<SMALL>

Regalianus Creative Commons License 2006.10.29 0 0 topiknyitó
A kelta mitológia az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó szárazföldi és szigetlakó kelták mitológiája. E mitológia akkor kezdett kialakulni, amikor a kelták még eredeti letelepedési helyükön, Közép-Európában (az Alpoktól északra) laktak; további fejlődésre akkor került sor, amikor a kelta törzsek az i. e. I. évezred második felében letelepedtek az európai kontinensen és a Brit-szigeteken és kapcsolatba kerültek a helyi őslakosokkal. A kelta mitológia viszonylag homogén, állandósult formáját a kontinensen az i. e. két utolsó évszázadban, a Brit-szigeteken talán valamivel később érte el. A szárazföldi kelták (és a római hódítás előtti britanniai kelták) mitológiájára vonatkozó adataink meglehetősen töredékesek, forrásai főleg régészeti leletek (istenszobrocskák és domborművek, kultikus építmények maradványai, fogadalmi feliratok, sírfeliratok, érmék). Az antik szerzők tudósításai gyakorlatilag kimerülnek azzal, hogy a kelták hisznek a lélekvándorlásban és a túlvilági életben. Helyi hagyományból származó irodalmi emlékek Galliából (a mai Franciaország területéről) és más olyan területekről, amelyeket a rómaik meghódítottak ls erőteljesen romanizáltak, nem maradtak fenn. Az ír és a walesi az egyetlen olyan mitológiai rendszer a kelta mitológián belül, amely helyi hagyományokon alapuló elbeszélő alkotásokban összefüggő tömbökben fennmaradt. Ezek között az írott emlékek között legfontosabbak az ír sagák, amelyek közül a legkorábbiakat a 8-9. században jegyezték le. Rendszeres gyűjtésük pedig már a 12. században megindult. Az esetek túlnyomó többségében ezek másodlagos források, a kereszténység megszilárdulása után készültek és erős keresztény hatást mutatnak. Másodlagosak, mert korábbi, elveszett emlékekben gyökereznek, s csak áttételesen tükrözik az ősi kelták mitológiai képzeteit. Egyáltalán nincsenek bennük adatok a kozmogóniai (teremtés- ) és eschatológiai (világvége- ) mítoszokról.
Vitathatóak azok a próbálkozások, amelyek az egész kelta világ panteonjának rekonstruálását célozzák. A kelta istenekre vonatkozó adataink helye ritkán állapítható meg az időben és a térben. A kontinentális kelták (s a rómaiak előtti Britanniában élt kelták) panteonjára vonatkozó adataink annyira mozaikszerűek, hogy felépítését segítségükkel nem lehet megállapítani. Lucanus i. sz. I. századbeli római költő szövegéből és az ahhoz írott középkori szkholionokból (kommentárokból) ismerjük Ezus istent (fára felakasztott emberrel áldoztak neki), Taranist, a viharistent (tiszteletére égő áldozatot mutattak be) és Teutatest (számára az áldozatot vízbe vetették). Mindhárom isten előfordul gall-római istenábrázolásokon és fogadalmi szövegekben. A nekik bemutatott áldozat jellege alapján pedig kapcsolatot tételezhetünk fel az indoeurópai népeknél általánosan meglévő s a háromszoros halált elbeszélő mitológiai motívummal. A kelta istenek között több népnévvel azonosítható istent ismerünk, ilyenek Allobrogs - az allobrogiak, Aramo - az aramicusok, Vocontia - a vocontiusok istene. A római hódítás során számos római isten kapott helyi jelzőt, mégsem beszélhetünk arról, hogy valamennyire is azonosak fogtak volna fel egyes helyi és római isteneket: pusztán a kelta és a római istenek bizonyos külső jegyeinek viszonyításáról volt szó (s az sem következetes, hiszen egy-egy helyi istent néha több római istennel magyaráztak). A kontinentális kelta istenek közül sokat egyedi és ikonográfiailag alá nem támasztott emlékekből ismerünk. Kivételt jelent a gall Epona, Cernunnos, Sucellus, Nantosvelta, Rosmerta és néhány más isten. Britannia területéről több, mint negyven helyi istenség nevét ismerjük, de feléről a nevénél többet nem tudunk. A britanniai kelták számos istensége láthatóan olyan, hogy párhuzama kimutatható az ír és a walesi mitológiában: Nodons - Nuada, Brigantia - Brigit, Maponos isten pedig Dagda fiával, az istenné lett Mac Ockal vethető össze. Ezt az istent Apollónnal is és a gall Belenusszal is társították. Valószínüleg a Belenuséhoz hasonló helyet foglalt el a gall Grannus, aki az ír Greine (a grian, "Nap" szóból) istennővel állítható párhuzamba. Néhány istenről csak ikonográfiai ábrázolása nyomán tudunk (közéjük tartozik a háromarcú vagy háromfejű istenség, a kígyós isten, a három anyaistennőből álló csoport), nevük azonban homályban maradt. Többet tudunk az írországi kelták panteonjáról. A rá vonatkozó adatokat irodalmi emlékek tartották fenn (egyebek között a Második Mag Tured-i csata, amely a Danu istennő törzséről és Goibniu lakomájáról szól. Középpontjában az áll, hogy a Goibniu mágikus italt készít az "alvilági démonok" , a fomoiriak ellen vívott küzdelemben. Ebben a meglehetősen népes panteonban a legnagyobb istenek Danu istennő törzsének tagjai. Nem egynek közülük kimutathatóak megfelelői a walesi hagyományokban szereplő Don utódaiban. Ennek a hagyománynak fő forrása a Mobinogion, amely a 11. század végén nyerte el mai formáját és az antik mitológia számos témáját és elemét ötvözte magában. Eszerint a walesi Lleu, Arianrod fia hasonlít az ír (és gall) Lughoz, az ír kovácsistennek, Goibniunak megfelel a walesi Gofannon, az ír Manannannak Ler (Leir) fiának a walesi Manawyddan, Llyr fia (aki éppúgy, mint Manannan, kissé messzire szakadt "Don utódaitól". )
A walesi források azonban egészükben mégis töredékesebbek. Távolabb kerültek az archaikus mitológiától, mint az ír. Kézzelfogható hasonlóság ritkán akad. Így pl. Manawyddan már nem tengeristen, hanem bölcs halandó, Pwyll ("bölcsesség"), aki sok vonásában hasonlít az ír Dagdához, ugyancsak halandó és később Annwnnak (a túlvilágnak) lett ura.
A kelta mitológia a világ térszerkezetét többnyire síknak képzeli. Függőleges tagolásban elsődleges szerephez jut a világfa. Tudunk Írországban az öt szent fa kultuszáról. E fákat gyakran "világfának" (írül crann bethad) nevezik. A világfa megfelelője a Dá Derga házának középső oszlopa (a Dá Derga várának lerombolása című sága) és minden bizonnyal rituális megjelenítő helyiség (Midcuart). A világfához kapcsolódik a forrás motívuma, amely számos hagyományban, kiváltképpen az írben fordul elő. Az egyik szerint a Sid Nechtanból eredő s a Boyne folyóban (Írország egyik fő folyója) folytatodó forrás a túlvilág része és az isteni bölcsességet tartalmazza. Diófa állt mellette, amely időnként egy-egy diót hullajtott a forrásba, onnan a dió a Boyne-ba került, s aki vizéből ivott, elnyerte a teljes tudást. A forrásokban testet öltő víz, mint elem kétségkívül pozitív jelenség (legérzékletesebben ez is az isteni orvosnak, Dian Cechtnek, a holtaknak életet adó, betegeket, sebesülteket meggyógyitó hősnek a forrásáról szóló történetben fejeződik ki), ezzel szemben a másik vízelemet, a környező óceánokat (különösen keleti, északi és északnyugati irányban) ellenséges erönek képzelték, s démonikus erőkkel hozták kapcsolatba. Hagyományosan az óceán közepére tették a túlvilágot annak minden megjelenési formájában. Nyugaton helyezték el a Boldogok Szigeteit, szám szerint háromszor ötvenet (mint azt a Febal fiának, Brannak utazása c. ír saga elmondja); e szigeteken megállt az idő, bőség és örök ifjúság honol (számos nevét ismerjük ezeknek a szigeteknek, pl. Nagy föld, Élet Földje, Asszonyok Szigete). Az egyik hagyomány szerint e nyugati világ uralkodója Tren volt. A pusztulással és halállal asszociált északon fekvő sziget üvegpalotája adott otthont a fomoiriaknak. Az üvegtorony vagy üvegvár motívuma gyakori a walesi mitológiai rendszerben is, ahol a "másvilágot" ugyancsak szigetre képzelik. Ez a szigetre helyezés nem áll ellentétben azzal, hogy a másvilágot valami kózelinek képzeljék, az emberek közvetlen szomszédságába. Következésképpen erre a másvilágra nemcsak a számos mitológiai történetben megrajzolt hajóúttal lehet eljutni. Bizonyos "hősi" színezetet nyer a másvilágnak egy olyan felfogása, hogy az egy nagy lakomaterem Dagda isten kiapadhatatlan üstjével s benne temérdek disznóhússal - a kelták kedvelt ételével. E terem rituális reprodukálása valószinűleg számos évnegyedes szokásjátéknak alkotta magját. Az ír újévi ünnepség (a Samain ünnep), amely a két világ nyílt (többnyire ellenséges) archaikus kori érintkezését, egymással kapcsolatba jutását utánozta, valószinűleg olyan elemeket is tartalmazott, amelyekben a démoni erők elpusztítják a berendezett világot (vagyis az emberek világát), annak ura rituális halált hal, mielőtt véglegesen diadalmaskodnék és újjászületnék ez az emberi világ. Az egész szokáskör valószinűleg a villámistennek és ellenfelének párviadalát elbeszélő mitológiai szüzsé helyi változatában gyökerezett (összhangban Taranis viharisten gall ritusával, amelyben a földi világot jelképező állatokat és holmikat - s talán embereket is - égettek az áldozari tűzön), s színhelye az ún. Bruiden, a lakomaterem volt. Írországban öt ilyen Bruiden volt, számuk megegyezett a szent fák számával. Az egyik ilyen terem ura kovácsmester (az archaikus korban talán két kovács) volt (a Dá Derga várának lerombolása c. sagában). Ez a saga a király s félszemű ellenfele meg annak démoni hada közti csatát beszéli el, a lakomaterem tűz martaléka lesz, s a tüzet nem lehet eloltani, mert minden forrás kiapadt.
A kelta mitológiában jelentős helyet foglalnak el az isteni állatokról szóló mitoszok és mondák, amelyek gyakran a mitológiai világképpel is kapcsolatban állnak. A cúalngei marharablás c. ir epikus történet magva két bikának, Findbennahnak és Donn Cúalngénak a párharca. Donn Cúalnge legyőzi vetélytársát, maradványait egész Írország területén szétszórja, s egyben nevet ad helyeknek és vidékeknek. Mindkét szereplő csak úgy tudott bikaalakot ölteni, hogy előbb csodás átalakulások sorozatán ment át (sólyommá, keselyűvé, viziállatokká változtak), eredetileg a túlvilág két uránál voltak disznópásztorok. Valamennyi kelta népcsoport körében az egyik legelterjedtebb és központi szereplő az istenek disznópásztora vagy pásztora, az állatok pártfogója, aki valamilyen kapcsolatban áll a túlvilággal. Ide tartozik pl. a gall Cernunnos, akit az ábrázolásokon állatok vesznek köriil. A brit sziget triádáiba előfordul e szereplő kései változata, amely kapcsolatot mulat Dristannal és Pryderivel, Pwyllnak (a túlvilág - Annwn - uranak) a fiával, ők ketten ugyancsak disznópásztorok. Az istenek bikáját (Tarvos Trigaranus) jól nyomon követhetjük Galliában és Britanniában, ahol előfordul a Donnotaurus családnév is, amely a Donn Cúalnge névvel hozható kapcsolatba. A különleges tisztelemek örvendő állatok közé tartozik a vaddisznó (vadkan) és a sertés. Ez is szorosan kapcsolódik a túlvilághoz (a bőviben levő sertéshús nélkülözhetetlen kelléke a túlvilág uránál álló lakomapalotának). A szigetlakók kelta mitológiájának egyik legelterjedtebb motívuma a vadkanvadászat, e vadkan vezeti elüldözőit a túlvilágra. A vadkankultusz Galliában is el volt terjedve, a római korban Mercuriushoz kapcsolták, akit gyakran emlegettek moccus (kelta, moch, "vadkan, vaddisznó") jelzővel. A lóra vonatkozó mitológiai képzetek különleges helyet foglalnak el. A kontinentális istenábrázolások és fogadalmi feliratok széleskörűen bizonyitják az istenek lovának s Epona lovas istennőnek a kultuszát. Írországban és Walesben az ech (ir, "ló") szó számos olyan mítoszhős nevének része, akiknek a napkultusszal és a tengeri szigetekre képzelt túlvilággal van kapcsolatuk. A kelták között általánosan élt az a mítosz, amely szerint az emberek egy más-, egy túlvilági istenségtől származnak; említi ezt a mitoszt Caesar is Galliából, amelynek lakói szerinte Ditustól erednek. Az ír Dagda Eochaid Allathair (Eochaid Mindenek Atyja) néven ismeretes. A szigetekre képzelt túlvilág ura a Riangabair ("tengeri ló") nevet viseli, a fomoiriak egyik "királyát" Eocho Echkendnek ("Lófejű Eocho") hivják. Az istenszemélyt vagy lónak, vagy a hátán ülő lovasnak képzelik (ismerünk egy Eochu Rondot, akinek dárdájával Cú Chullainn a Rond saját lovát szúrja le). Manannan Mac Lir isten a tenger fia, a túlvilágnak - Tir Tairngire országnak - a tengerrel, mint elemmel kapcsolatban alló uralkodója a mitológiai elképzelés szerint lovon vagy kocsin vágtat végig szárazon és tengeren. A walesi kelta mitológiában kimutatható párhuzama Mark ab Meirchionnal (aki a középkori Tristan-mondában Marke király néven szerepel), neki lófülei voltak. Voltak a lóval kapcsolatban álló istennők is: a kontinentális Eponán kivül a neki megfelelő ír Étaín Echraide, Macha, a walesi Rhiaimon, Pwyllnak, a túlvilág urának felesége. A királynak teendői elvégzése kezdetén két fő szertartáson kellett átesnie, ezek közül a fontosabbik valószinűleg a király és egy ló szent nászának rítusa volt, amelynek párja az indiai Asvamedha-rítus. A másik az ún. bikaünnep (tarbfeis), amelynek központi eleme, hogy egy külön erre a feladatra kijelölt emberrel megkóstoltatták a rituális bika húsát és vérét, majd rituálisan elaltatták őt (álmában meg kellett lámia a király jövőjét). Egy gall emléken a bika Ezus isten szent fájának ágai között látható (ez is jelzi, hogy a bika és a világfa koncepciója között kapcsolat van), és három madár ül rajta: egy a fején, kettő a hátán. A cúalngei marharablás egyik epizódjában a történet hőse, Cormac Cond Longas háromszor üti meg fején és testén Donn Cúalngét. Ezus és a fa kapcsolatára utal az a mód is, ahogyan ennek az istennek áldozatot mutattak be (fára akasztott ember).
A kultúrhősökről szóló mitoszok számos olyan ír hagyományban őrzodtek meg, amelyek a sziget benépesítését beszélik el (az Írország meghódításainak kőnyve c. terjedelmes áltörténeti kompilációban maradt fenn a 12. sz.-ból). Hagyományosan hat hódításról beszéltek. Az elsőt (az összeállitók szerint "még az özönviz előtt") Írország egyik névadó istennője, Banba vezette. Az özönvíz elpusztította egész népét egy bizonyos Fintan kivételével, aki hol rénszarvassá, hol sassá, majd keselyűvé változott (hasonló motívumot találunk Walesben a mitikus Taliesin történetében), túlélte a századokat, s elmesélt mindent az utódoknak. Partholonnak, a második hóditás vezérének számos fontos kultúrtettet tulajdonítanak, amelyekkel megadta Írországnak végleges természeti arculatát: kitisztogatott négy völgyet, teremtett hét nagy tavat, s bevezetett néhány mesterséget és szokást Nemed (a "szakrális, szent" szóból) idejében, aki a harmadik hódítás vezére volt. Ekkor újabb völgyek és tavak jelentek meg. Nemed volt az első, aki összeütközésbe került a fomoiriakkal: próbálkozása, hogy lerohanja üvegtornyos szigetüket, kudarcba fülladt. Nemed népének, a Fir Bolg törzseknek nevéhez fuződik Írország társadalmi életének berendezése leglényegesebb vonatkozásaiban, egyebek között az ország felosztása öt provinciára, és a királyi hatalom megalapitása. Utánuk az északi szigetekről Danu istennő törzse jött a szigeteken tanult druida bölcsességgel és varázstudománnyal, ők hozták az országba a négy híres varázstalizmánt: a Fail követ, amely felvisított, ha a törvényes király lába tapodta, Lug diadalt hozó dárdáját, Nuada kivédhetetlen kardját és Dagda kiapadhatatlan üstjét. Fir Bolg népét legyőzték a Mag Tured-i csatában, s a fomoiriakkal kirobbant viszályuk (ennek kimenetelét az Írország meghódításainak könyvétől független és az ír sagák fő, ún. mitológiai ciklusát tartalmazó Második Mag Tured-i csala szövegéből ismerjük) azzal végződött, hogy Nuada, Danu istennő törzse isten királya, aki karját vesztette az első Mag Tured-i csatában, átadta a jogart a fomoiri uralkodó fiának, Bresnek, aki Danu isrennő törzse körében élt (később Dian Cecht, az istenek orvosa ezüstből műkart készírett Nuadának, innen ered Nuada Argetlám mellékneve, vagyis Ezüstkezű Nuada). Danu istennő törzsének második csatáját a fomoiriak ellen Lug vezette, az egész elbeszélés középpontjában Lugnak és a fomoiriak vezérűek, a félszemű Balornak a párviadala áll. Lug a mellékneve szerint Samildanach, vagyis "ezermester", félig-meddig ő maga is fomoiri (magának Balornak az unokája). Nevezték még Lamhfadának, vagyis "hosszú kezűnek" (mert Assal dárdája volt kezében, ezt az északi szigetekről hozta neki "három iparos isten"). Lug parittyakővel kiveri Balor fél szemét, mivel tekintete halált hozott minden élőlényre. A futásnak eredt fomoiriak elhagyják Írország területét, Bres pedig azzal menti bőrét, hogy a győztesek előtt feltárja a földművelés tennivalóit s az egyes munkák időpontját. Ezáltal Danu istennö törzse, amely eddig is járatos volt a hadművészetben és a druidák tudományában, ezután otthonossá válik a gazdálkodásban is. A hóditók utolsó hullámának, Mil fiainak (a történeti írek elődeinek) betörését, Danu istennő törzse fölött aratott diadalát elbeszélő történet igen szegény archaikus mitológiai anyagban. A hóditók útjuk során három istennővel találkoznak, ők Írország névadói: Banba, Fodla és Erie. Amargin költő megjövendöli Eriének) hogy az ő neve lesz az ország fő neve mostantól fogva, válaszul Erie Mil fiainak örök hatalmat jósol Írországban, Donnnak pedig halált (Donn, aki a [túlvilág egyik ura volt, Írország délnyugati partvidékén veszett a tengerbe, s az egyik sziklaszigetet Tech Duinn-nak, "Donn Házának" nevezték, és a holtak birodalmának tartották). Mil fiainak meg kellett vívniuk a három istennő férjével: Mac Cuillal, Mac Cechttel és Mac Greinével (a királyi hatalmat pártfogoló istenekkel), s ezzel végleges győzelmet arattak Danu istennő törzse fölött a Tailtiw mellett (Lug itt évről évre megült ünnepet alapirott). Danu isteimő törzse azonban elérte Mil fiainál, hogy megosszák a haralmat, s az előbbieknek jutott az alvilág. Az alsó világnak (amelynek nincs kifejezetten olyan jellege, mintha khtonikus feneketlen mélység lenne) a lakóit az ir mitológiában és folklórban sideknek nevezik (igy emlegetik azokat a dombokat is, amelyeken állítólag tanyáznak), s az emberektől elsősorban abban különböznek, hogy ismerik a mágia művészetét, nem pedig "isteni" mivoltukkal.
A kelta mitológia emlékei a tulajdonképpeni epikus és mesei irodalmi alkotásokban is fennmaradtak, elsősorban a megfelelő ír sagákban. Számos saga Íroszág "hősi koráról" regél; idöszámitásunk kezdetéről, amikor az uladiak (Észak-Írország legnagyobb etnikus csoportja, amely Ulster tartománynak adott nevet) ura Conchobar volt, és Cú Chulainn, Fergus, Conall s más hősök tűntek ki tetteikkel. A sagák nem egy eseménye és szereplője a mitológiából nőtt ki, s kiegészíti a tényleges mitológiai elbeszélések adatait. A legfőbb istenanyának, anyaistennek (a kelta mitológiában nagyon kifejlett alak) kései visszhangja Medbnek, Connacht uralkodónőjének, Ailil feleségének az alakja; ugyanebbe a fogalomkörbe tartozik a túlvilág úmőinek (Aina, Cliodn) a sagákban fennmaradt hagyománya. Istennői vonásaikat megőrizték a hősöket nevelő asszonyok is, mint Scatach, ahogyan megőrizték a hadistenek is, mínt Morrigan, Nemain és Badb (az ő neve maradt fenn a gall cathubodua szóban). Három Macha nevű mitoszhősben: Nemed, Kimbaet és Crunchu feleségében Dumézil francia kutató a varázstudás, a hadművészet és a tennékenység megszemélyesítését látta. E három aspektus néha egyetlen személyben egyesül, mint pl. Anuban, CaiIIechben és Berryben (ez az istennő megtartotta népszeriiségét az ír és skót folklórban egészen napjainkig). A sagák több férfi szereplője, elsősorban Bricriu, Cú Roi és Midir, ugyancsak isteni származású. Bricriu (a Bricriu lakomája c. sagában) jellegzetes mitológiai tréfacsináló, trickster, aki viszályt szít a hősök között, Midir (vö. a Deo Medrunak tett gall fogadalmi szöveggel) egy sídnek (sidek lakta varázsdombnak), a Bri Leithnek az ura, a túlvilág istene; Cú Roi a varázstudományban jártas vitéz és világjáró, mint az istenek pásziora, hasonlatos az óind Púsan-hoz. Mitológiai alapokon nyugszik a sagák nem egy fordulata és epizódja: a mágikus próbákról, a túlvilági lényekkel folytatott vetélkedésről, alvilági utakról (Cú Chulainn, Crimtann Nia Nair ) szóló történetek. Mitológikus magának Cú Chulainnak az alakja, a történet főhőse, "kihez mérhető nincs a halandók között", Lug és Dechtire fia (más változat szerint úgy született, hogy Conchobar vérfertőzö kapcsolatra lépett a húgával vagy lányával, Dechtirével). Gyermekfejjel véghezvitt hőstettei hasonlóak az avatási rítusokhoz, életének számos epizódja része az indoeurópai mítoszhősi hagyománynak (párviadala három ellenfelével, fel nem ismert fiának megölése, mágikus átváltozások).
Némileg különálló jelenségnek számítanak a legendás bölcsről és látnokról, Finnről szóló történetek, amelyek a kései folklórban vváltak különösen népszerűekké. Finn az erdőkben tanyázó hadakat vezette, csak a vadászatnak és harcnak élt, s ezek révén gyakran keriilt kapcsolatba a túlvilággal. Fia, Oisin (Osszián) a monda szerint megérte Szent Patrik (az ír kereszteny egyház 5. sz.-i legendás megalapítója) korát, s elbeszélte neki azokat a hagyományokat, amelyek Írország felszínének kialakulásáról, folyóinak, tavainak tönénetéről szólnak.
A kelta mitológia és a kelta epikus mondák emlékei később továbbéltek Írország, Wales, Comwall, Man szigete és Bretagne (a kelta nyelv és kulturális örökség továbbélésének teriiletei) népeinek folklórjában, s gazdagították a középkori európai irodalmat. Alapjaiban kelta az Artur királyról és Kerekasztaláról, Tristanról és Isoldáról szóló mondakör, walesi (valamint cornwalli) hagyományban gyökerezik Pelles (Pwyll), Merlin (Mirddin) és sok más hős alakja és a róluk s velük kapcsolatban álló hősökröl szóló hagyomány. A kelta múltban gyökerezik a Grál-monda s a "boldogok szigetéről", az Avallonról szóló történet; a Finn gyermekkorát elbeszélő monda az egyik középkori verses regény, a Parsival (Perseval) lovag erdei neveltetését elbeszélő történetnek lett egyik fő forrása.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!