Szeretnélek megkérdezni titeket, hogy mit gondoltok az agresszióról. Több kérdésem is van, szeretném nagyjából behatárolni, hogy mire is vagyok kiváncsi. Sajnos, elég baj, hogy rengeteg kérdésem van :))))))
Mit gondoltok arról, véletlen-e, hogy a világban mostanában nagy szerephez jutott az agresszió? Fizikai és verbális agresszióra egyaránt gondolok. Van-e erröl valami egyéni, transzcendes jellegü elképzelésetek? Hová vezet ez, mit lehet ezzel csinálni, miért történik, ilyesmikre gondolok.
Elsösorban a saját belsö hozzáállásotok érdekelne a belülröl jelentkezö indulatokhoz, és a kezelési módszereitek. Annak is örülnék, ha elmondanátok, hogy van-e valamilyen hiten alapuló meggyözödésetek arról, hogy mi a helyes megoldás, és miért éppen azt tartjátok helyesnek?
Különösen kíváncsi vagyok a magukat "harcos lelküeknek" gondolók véleményére, és ellenpólusként ugyancsak kíváncsi vagyok a magukat "szelid lelkünek" valló emberek véleményére. És persze, ezen kívül is, mindenkiére. :)) Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok a "szemet szemért" hozzáállásról, és a "megdobnak kövel, dobd vissza kenyérrel" megközelítésröl.
Szerintetek van-e, lehet-e létjogosultsága az agressziónak? Vagyis: létezik-e olyan, hogy jogos agresszió? Ha igen, mikor, ha nem, miért?
Megszüntethetö-e örökre és maradéktalanul a belülröl jelentkezö agressziv indulat, vagy csakis valami folyamatos kezelésröl lehet szó? Mindig újra és újra? Lehet-e cél a végleges agressziómegszüntetés?
Létezik-e egységesen helyes hozzáállás ez ügyben, vagy egyénileg más és más lehet a megoldás? Mi az az erkölcsi és hitbéli alapokon nyugvó megközelítés, amit tanúsítotok ebben a kérdéskörben? Vagyis: szerintetek mit akar Isten?
Mivel a kérdés összetett, a beszélgetés messzire elkanyarodhat az alaptémától, ezért csak egy dolgot szeretnék offnak minösíteni: az egymás felé irányuló verbális agressziót és a személyeskedést :))))))
Köszi, ha írtok!
Agressziónak számit, ha embernek nevezett egyén ordibál egy történelmi helynek számitó téren? Az ordibálás tény, az ordibálás lényege viszont tömény - általam elfogadthatatlan - politika. Nem akarom a topikgazda türelmét terhelni, de amit tapasztaltam, az számomra elfogadhatatlan. *Teljes egészében aggressziónak éreztem:((((*
A környezetemben próbálkoztam, volt is némi sikerem, de egy idő után megint kellett szólnom, aztán kénytelen-kellettlen, megint el kellett viselnem, aztán megint szóltam.......
Szomorú, hogy olyanok is szájukra vesznek káromkodásokat, akik addig nem.
Mindenképpen valami feszültség levezetésére szolgál. Azt hiszem, mérlegelni kell, minden esetben, amikor valami ilyesmit értékelsz... Sokszor például csak egy rosszul rögzült szokás...
Na igen, ha valaki mérgében, - jogos, vagy jogtalan - felháborodásában, jó magyaros káromkodásban tör ki, talán elfogadható agresszivitás levezetésnek.
Igazáből arra gondoltam, a mindennapi életben miért használnak kötöszóként káromkodást. Nem torelárom, bárhol hangzik el.
Szerintem Notwe mást ért nyelvi viselkedés alatt, én kicsit komplexebbnek láttam eddig az ő "nyelvi viselkedés" fogalmát, de az tény, hogy amiről te beszélsz, vagyis a verbális agresszió alaposan tért hódított az utóbbi időben.
Sokszor viszont azt látom, hogy vannak emberek, akik, ha jól belerakják a mérgüket egy alapos káromkodásba, ebben aztán jól meg is nyugszanak, tehát a verbális agresszió lehet levezető szelepe egy súlyosabb, még agresszívebb viselkedésnek. Az a nagy kérdés, hogy mi van a káromkodások mögött?
Egyetértek. Szerintem a mentálhigiénéhez hozzátartozik a trágár kifejezéseknek is a napi használatú mellőzése. Én már a nonverbális kommunikációban alkalmazott és újabban divattá vált "B+" jelzésért sem tudok valahogy lelkesülni, bár ha valaki
korábban hozzászokott e semmilyen célt nem szolgáló kifejezés kötőszóként való
alkalmazásához,annál ez a jelölés viszont kétség kívül jelentős előrelépést jelenthet
Szerintem agressziót nyelvi viselkedéssel is el lehet követni.
Agressziónak élem meg, mikor valaki, vagy valakik a közellétemben, hallótávolságon belül káromkodnak, akár hozzám beszélnek, akár csak ott vagyok, és hallom, mit beszélnek.
Agresszió, bár én finoman csak szellemi környezetszennyezésnek szoktam mondani.
Tényleg kell egy kis idó, mig beleolvasok a topikba.o))) *sajnálom, de tényleg!:))))))* *talán négy nap alatt lesz időm* *Barátocska, Te egy szuper-szuper vagy!:)))))))))*
A következtetéssel egyáltalán nem értek egyet. Totális hülyeségnek tartom:). Lorenz etológiai elgondolásai manapság már egyáltalán nem állják meg a helyüket.
Az analógiákkal nagyon kell vigyázni. Jó kiindulási alapjai lehetnek egy elképzelésnek (sőt! gondolkodásunk alapvetően analógiákon alapul), de ez nem elég, hanem ezt valahogyan ellenőrizni is kell. (kb. mint egy elméletet, mert minden analógia felfogható egy kis elméletnek)
Ha az állatok és az ember viselkedése között hasonlóságokat veszünk észre, még nem jelenti azt, hogy ezek az analógiák adott határon túl is megállják a helyüket. Ez különösen fontos a társas viselkedésnél, hiszen az ember társas viselkedését döntő módon befolyásolja a nyelv, az összes folyományával együtt. (társadalom stb.)
Jó, hogy említetted az etológiát. Ugyanis van egy olyan viselkedés mód, ami csak az emberre jellemző, és az agressziók elemzésénél szerintem elkerülhetetlen. Ez pedig a nyelvi viselkedés. Erről már sokat írtam ebben a topikban (is), de most kedvem támadt pár dolgot megismételni belőle:)
Nyelvi agresszió az, ha megfogalmazódik bennünk, hogy a másiknak nem szabadna úgy viselkednie, ahogy viselkedik. Vagyis amikor azt gondoljuk, hogy a másik viselkedése (abszolút) elfogadhatatlan, meg kellene akadályozni ebben, büntetést érdemelne ezért stb.
Ha ezt fizikailag is végrehajtjuk, akkor beszélhetünk általánosan vett agresszióról. Sőt, van egy érdekes fordulat az állatokhoz képest, mivel a nyelvi viselkedés nem egy különálló viselkedés, hanem teljesen összefonódik (egységes) a fizikai viselkedéssel: a fent leírt agresszív nyelvi viselkedés nélkül nincs agresszív cselekedet (fordítva viszont van).
Ezért jó okunk van azt mondani, hogy agresszív az, aki agresszív gondolkodású, akkor is, ha ez nem nyilvánul meg tettekben.
Az említett összefonódásra picit kitérek. Az agressziót az embernél nem lehet ösztönökre, reflexekre, genetikai programozásra visszavezetni, mint az állatoknál. Egy férfi nem megy csak úgy oda egy asszonyhoz, hogy a gyengébb hímet félrelökve párzási esélyeit növelje. Bár az ösztönei lehet hogy erre sarkalnák, de közben nem tudja kikapcsolni az agyát, gondolkodását. Az előbbi tettre csak olyan ember képes, aki közben azt gondolja, hogy a világnak úgy kell járnia, ahogy ő elképzeli, a másiknak úgy kell viselkednie, ahogy neki éppen tetszene, vagyis ha közben agresszívan gondolkodik. Így az agresszív viselkedés az embernél nem ösztönalapú, hanem gondolkodásbeli.
És ez pontosan így van. Az ember a gondolkodása révén túllépett az ösztönökön, szabadsággal és felelősséggel kell élnie. (ahogy szokták idézni: Arra van ítélve, hogy szabad legyen.)
Türelmes vagyok, ne aggódj :) Mindenesetre javasolnék esetleg némi átolvasást (akár csak szúrópróbaszerüen is) a topicban, persze, csak ha lesz idôd. :)
