Köszönöm az összefoglalót. A kérdés azért is érdekelt, mert ha a relativitás elmélete nem oldható meg 4-nél több dimenzóra akkor a húr elméletet is megkérdőjelezné. Vajon milyen érdekes megoldások jöhetnek ki. Naivan az is eszembe jutott, hogy akár a sötét anyagra és a sötét energiára is magyarázat lehet a többlet dimenzók léte.
Akár milyen furcsa az időt c*t formában átszámolják hosszúságra c-> a fény sebesség t-> idő. Ezt ha már egyáltalán beleszagoltál az elméletbe akkor látnod kellet volna.
A tenzorokba sehogy, azok geometriai objektumok. Viszont az ált.rel-ben általában c=1 egységrendszerben dolgoznak, ami azt jelenti, hogy az időt is méterben mérik, 1 sec = 3*108 méter.
Azért négydimenziósak, mert egy esemény megadásához négy valós szám kell (1 az időhöz, 3 a helyhez). Az meg, hogy a tér háromdimenziós, az tapasztalati tény.
Mint írtam, jóval kevésbé látom át a húrelméletet, mint az ált.relt, de azért megpróbálok válaszolni.
Mi a helyzet az relativitáselmélettel nagyobb, több dimenziós tér esetén? Itt érdemes figyelni a matematikai részletekre. Mind a spec, mind az ált. rel. olyan négydimenziós geometriával dolgozunk, ahol két pont távolsága egy alkalmasan választott kooridnátarendszerben olyasmi, hogy -Δt2+Δx2+Δy2+Δz2, ahol a Δ az koordinálta-különbségeket jelöl. Ez ugye eltér egy "normális" euklideszi geometriától, ott csupa pozitív előjel lenne. Itt viszont olyan, hogy az idő koordinátáé negatív, a többi pozitív, röviden leírva (-, +, +, +), ezt szokás még szignaturának is hívni. Ha magasabb dimenziókra akarsz általánosítani, akkor pl. lehet úgy is, hogy mondjuk a szignatura olyan lesz, hogy (-, - , +, +, +), azaz két időkoordinátád lesz. Ez nyilván jellegében más világot jelent, pl. a különböző mozgásegyenletekből nem biztos, hogy kijön a kezdetiérték-feladat egyértelmű megoldása.
Úgy is lehet magasabb dimenziókra általánosítani, hogy a szignatúra mindig (-, +, ...., +) alakú. Ebben az esetben mind a spec. mind az ált.rel. formulái, alaptételei érvényben maradnak (esetleg egy-egy konstanst kell bennük megváltoztatni). Pl. 100 dimenzóban is egy eltolás, egy forgatás és egy egy térdimenziós Lorentz-trafó visz át két inerciarendszer között.
A húrelméletben pont emiatt van szükség háromnál több térdimenzióra: kijön ugyanis, hogy ha azt akarom, hogy a húrok dinamikája a spec.rel-el összeférjen., ahhoz a húrelméletben bozonikus esetben 26 téridő (25 tér, 1 idő), ill. szuperszimmetriával együtt 9+1=10 téridő dimmenzió kell. Ezt mélyebb matematika nélkül nem nagyon lehet megindokolni, és még az is olyan gyanús állításokon múlik, mint pl. 1+2+3+4+....= -1/12 :) Szóval finoman szólva sincs még kőbe vésett, matematikailag egzakt levezetése ezeknek a dolgoknak, most inkább a sötétben tapogatózás zajlik a húrelmélet kapcsán (vagyis az zajlott 25 éve, amikor ezeket a dolgokat tanultam).
Jó sok minden történt itt, mióta utoljára benéztem ide. Végülis megválaszolódott a kérdés. Az áltrel kontextusában a vákuum azt jelenti, hogy az energia-impulzus tenzor, azaz az Einstein-egyenletek jobb oldala zérus. Ez azzal ekvivalens, hogy a Ricci-tenzor (Rik) nulla. Ahogy ezt construct a 10075 nagyjából helyesen leírta, ez nem azt jelenti, hogy a téridő görbületlen lenne. Két dimenzióban igen, ott azt hiszem a Ricci-tenzor két sajátértéke az 1/r1 és 1/r2, ahol r1 és r2 a felület két fő görbületi sugara. Viszont az ált. rel.-ben négy dimenzióval dolgozunk, ott a görbület teljes leírásához nem elegendő a Ricci-tenzor, ott egy másik mennyiség, a Weyl-tenzor nulla volta is kell a téridő (lokális) laposságához.
Jimmy nyilván azért próbálkozik itt is, mert elunta, hogy az újfizikában hónapok óta egyedül hagytuk a másik nárcisszal. Ha ezen a helyen se válaszolunk, jó eséllyel itt is egymásra találnak, pár hétig megint kiosztják egymást, de előbb-utóbb csak észreveszik, hogy ezzel csak magukat járatják le.
Arra úgy sincs esély, hogy a fizikából bármit is megértenek.
Miután jó ideje nem szóltunk hozzád a gumiszobádban (ivángábor ugye nem számít), várható volt, hogy egy idő után megunod, hogy csak magadban motyoghatod a hülyeségeidet, ezért keresel új közönséget, ahol pimaszkodhatsz.
Amikor a vesztét érzi, vádaskodni kezd, a fizikusok világméretű összeesküvését vizionálja, meg hogy Einstein öregkorában visszahozta az étert, vagy egyszerűen egész másról kezd beszélni.
Nem rossz. De akkor mihez képest forog, vagy nem forog valami? Ha a Földdel együtt forog (vagy éppen áll) az éter, akkor a Hold forog, mert nem szinkron pályán van, nem? Nem könnyű.
"Az is érdekes kérdés, hogy meddig tart a Földdel forgás, hol érvényesül már jobban a Nappal, vagy a Jupiterrel együtt forgás."
Istenments! Csak ezt ne!
A vitapartnered másik hibás fixa-ideája éppen ez, hogy szerinte a Hold nem forog, mert valamiféle "gravitációs főnökség" meghatározza, hogy mely tartományok tartoznak egy testhez és melyek amik már kívül vannak a "gravitációs főnökség" határán.
Az is érdekes kérdés, hogy meddig tart a Földdel forgás, hol érvényesül már jobban a Nappal, vagy a Jupiterrel együtt forgás. Totál abszurd elképzelés. Lehetne esetleg a Föld a világ közepe, a többi meg kerülgeti. :-) Francba az olyan valóságtól elrugaszkodott fantasztákkal, mint Bruno, Galilei, Newton.
"Abból, amit eddig mondtál, egy olyan modell következne, hogy az éter együtt forog a Földdel, és ez jó nagy magasságig így van."
Viszont mivel a Föld nem valami unikális égitest, hanem hasonló a többi bolygóhoz, ezért ha a Föld felszínével együtt forog az éter, akkor ugyanezt csinálja mondjuk a Jupiter felszínén (közelében) is. Ez esetben viszont a négy Galilei-hold Jupiter körüli keringéséből eredő fedése-megjelenése időpontjaiban szükségszerűen meg kell jelenjen, hogy a holdakról visszavert fény a Jupiter forgásirány-szerinti vagy azzal ellentétes oldalán jön keresztül a "vonszolt" éteren.
.....ééééés......
....nincsen ilyen kimért effektus! A Jupiter nem vonszolja magával az étert a forgása során, pedig a Földhöz képest egy böszmenagy anyagdarab.
Tehát bukott az "étervonszolás" hipotézise.
Csak ez a hír még egyes tájékozatlan és nem túl okos okoskodókhoz nem jutott el.
Vegyük pl., hogy a fény az éterhez képest mozog c sebességgel. Abból, amit eddig mondtál, egy olyan modell következne, hogy az éter együtt forog a Földdel, és ez jó nagy magasságig így van. Ezt gondolod?
Ebből szerintem az is következne, hogy az optikai gyro nem méri a Föld forgását. De méri.
A laposföldesek vettek egyet, hogy megmutassák, mekkora hülyeség a gömbölyű, forgó Föld. Nem volt vele szerencséjük, volt pofája megmérni... :-)
Bocs, nem nagyon akarok ide belefolyni, csak megütötte a szememet ez a kérdésed:
"egy matematikai konstrukció hogyan képes elgörbülni."
A görbültség egy matematikai fogalom, ami bizonyos erre alkalmas matematikai objektumok ("matematikai konstrukciók") tulajdonsága lehet. Például különbböző felületek lehetnek görbületmentesek vagy görbültek aszerint, hogy egy érintővektort a felületen egy zárt görbe mentén önmagával párhuzamosan körbetoljuk, akkor önmagába tér vissza, vagy az eredeti irányához képest elfordulva. Az euklediszi sík görbületmentes, mert ott önmagába tér vissza, de a gömbfelület görbült, mert ott nem, ld. az alábbi ábrát.
egy matematikai konstrukció hogyan képes elgörbülni
Ehhez nem ártena legalább rácsodálkozás szinten tudnod, miről van szó. Hogyan definiálják a görbületet, és így tovább.
Van, amit bárki el tud képzelni, pl. a gömbfelület görbeségét megérti a síkhoz képest. Mindkettő matematikai konstrukció. Az egyik érdekes tulajdonsága a görbületnek, hogy nem kell kívülről látni ahhoz, hogy kiderüljön, görbe.
Ahhoz, hogy mit jelent egy 4d, ráadásul eleve speciális metrikájú valami görbülete, már nem árt némi matematika.
Ami itt szerintem neked a legérdekesebb, az a következő. Nincs semmiféle logikai, szemléleti vagy bármiféle egyéb elképzelés arról, miért vagy hogyan görbíti az anyag, energia stb. a téridőt. Nem így működik az elmélet.
Van egy modell, amely szerint görbíti, ez magyarázat nélküli axióma. (minden axióma magyarázat nélkűli, különben tétel lenne).
Na most, az így felépített modell önmagában megáll, ha nincs benni logikai hiba. A kérdés az, hogy használható-e a valóság modellezésére, és ha igen, mennyire.
Ez a modell elég jó ahhoz, hogy minden, amit eddig ki lehetett próbálni, stimmel, legyen az óra járása, müon élettartama gyorsítóban, gravitációs hullám, frame dragging, akármi.
Newtoné is ilyen volt, amíg nem találtak olyat, ahol már nem stimmelt.
Ki kellene fejtened legalább vázlatosan, hogy milyen modellt képzelsz el. Mert úgy nehéz vitatni, ha nem tudo, probálom elkéozelni, az elképzelthez keresek ellenérbet, te meg csak annyit mondasz, ugyan, én nem is így gondolom... :-)
Nem így működik a fizika. Nem azért választunk axiomákat, mert megvilágosodtunk, és az ebbe vetett hit miatt építünk modellt.
Az axióma teljesen absztrakt is lehet, pl. a kvantumelmélet axiomái.
Vannak mérések, megfigyelések. Ezekre akarunk modellt építeni, és olyan axiomákat keresünk, amikből aztán logikai következtetésekkel olyan modell épül, ami jól passzoll a mérésekhez. Ez bevált, és az ereje akkor mutatkozik meg, ha nem csak a meglevő eredményekre jó, hanem olyat is előre jelez, amire még nincs mérés, és valószínűleg eszünkbe se jutott volna. Ilyen pl. a gravitációs hullámok létezése, amit 100+ évvel az elmélet után tudtak kimérni.
