Megesik az ilyesmi. Némelyek például nemrég úgy képzelték el a görgőn átvetett kötelet, hogy az bár nincs odaerősítve, mégsem folytatódik a görgőn túl, miközben a terhet azért hordozza.
"De akkor sem lesz köztük olyan, aki a centripetális erő és a centrifugális erő együttes fellépését adná hírül."
Ott a pont!
Érdekes, hogy ezzel a centripetális-centrifugális dologgal milyen szépen elválik a sz@r a májtól, tehát hogy ki az aki megértette a sulis fizikát és ki az, akit csak beidomítani sikerült a fizikaórákon.
Egyetlen észlelőt sem kell kizárni. Sőt minél többet kell hívni. De akkor sem lesz köztük olyan, aki a centripetális erő és a centrifugális erő együttes fellépését adná hírül.
Igazad van, de csak akkor, ha egy megfigyelési pont van. Ha már két észlelő van, akkor mindkettő a maga szempontjából észlel és az észleléseikre már igaz az állítás. Miért zárnánk ki két észlelőt?
Ráadásul egy ez öt évvel ezelőtti threadból kiragadott hozzászólás, amelyben Tuarego "mérnök urat" parodizáltam, ez a majom meg kényszert érzett, hogy beszóljon nekem egyet, és ezt találta :D
A centripetális erő és a centrifugális erő, mindig együtt lép fel...
Hát ez komoly tévedés. A centripetális erő nyugvó vonatkoztatási rendszerben értelmezett valódi (forrással rendelkező) erő, míg a centrifugális erő forgó vonatkoztatási rendszerben értelmezett fiktív erő. Ha ezek egyszerre lépnének fel az adott vonatkoztatási rendszerben, akkor nem mozogna a test körpályán, hanem elszállna egenes vonalban. Nem azzal kellene élcelődni, aki rámutat a hibára, hanem esetleg el lehetne gondolkozni azon, hogy mi a hiba.
Egyébként a hozzászólónak sem volt teljesen igaza, mert minden attól függ hová helyezzük a megfigyelési pontot. A centripetális erő és a centrifugális erő, mindig együtt lép fel, ellentétes irányúak és egyforma nagyságúak. Ha nem lennének egyforma nagyságúak és ellentétes irányúak, nem jöhetne létre a körpálya.
Valami Fuck old Sun nevű troll oktatott ki mást - teljesen rosszul. általában úgy láttam, soha nem tesz önálló állítást semmit, hanem kizárólag másokban igyekszik hibát találni, de mivel vannak hiányosságai ( szakmunkás lehet) - ezért hibázik ő is.
Ha egy körpályára kényszerített golyót olyan nagy szögsebességgel keringetünk, hogy eltépi a kötelet vagy a szalagot, akkor azt a centripetális erő tépte el. Eltépés után pedig nincs többé centripetális erő, így onnan kezdve egyenesvonalú érintő irányú és egyenletes mozgással repül tovább.
Centrifugális erőről csak akkor beszélhetünk, ha mi is együtt keringünk a golyóval, tehát forgó (így gyorsuló) rendszerben írjuk le, ahonnét természetesen azt látjuk, hogy a golyó áll. De hát gyorsuló rendszerben Newton 1, ill. 2. törvényei csak virtuális inerciaerők (itt ez a centrifugális erő) felvétele mellett érvényesek, mert azok igazából csak gyorsulásmentes rendszerben érvényesek.
Ezek bármiféle forrás nélküli hipotetikus erők, amelyekről feltételezzük, hogy a tömegekre hatnak (F=m.a) akkor, ha azok mozgását gyorsuló rendszerekből írjuk le. Mert általuk tudjuk érzékletessé tenni azt a matematikai átalakítást, amivel átlépünk a gyorsuló rendszerbe.
A golyó zsinóron való keringésénél tehát úgy képzeljük el a dolgot, hogy a golyóval együtt mozogva, azért látjuk állni a golyót, annak ellenére, hogy a zsinór egyik végét húzza a keringés középpontjában ható valódi centripetális erő, mert a zsinór másik végén lévő golyóra meg hat egy ugyanakkora, de ellentétes irányú hipotetikus centrifugális erő.
"centrifugális erő csak akkor lép fel, ha koppan valaminek, és az megvezeti, de akkor aztán azonnal, addig viszont nem"
Sajnos ez még szakmunkás végzettséggel is súlyos tévedés. Elég azt a gondolat kísérletet elvégezni, hogy egy vékony kötélen igen nagy sebességgel forgatott tömeg esetén el lehet érni akkora kerületi sebességet, amikor elszakad a kötél. De fordítva is igaz, amikor egy mágnesesen gyorsított golyó van körpályára kényszerítve egy szalag belső felén, akkor elérhető szintén olyan nagy kerületi sebessége a golyónak, hogy akkora lesz az erő a golyó és a körpályát adó szalag között, ami már a szalag tönkremeneteléhez vezet.
Azt látom, hogy igen is, van értelme a dolognak. Érdemes és értelmes ezzel foglalkozni, érdemes ezzel kapcsolatban kreatívnak lenni és kreatívan gondolkozni, értékesek az ezzel kapcsolatos elképzeléseim, melyek párhuzamban vannak a sikeres könyvek (Landau, Novobátzky, stb...) levezetéseivel, és senki nem tudta megcáfolni a definícióm, hogy hibás lenne, vagy hibás következtetést adna a keretein belül.
A definícióm egyszerű, és a célnak megfelel, jól teljesít.
Azok, akik hülyéztek ezzel kapcsolatban visszatükröződik rájuk.
A Rácz könyvet nem az infinitezimálisok miatt mutattam (gondoltam, hogy az nem sokat szerepel benne, vagy egyáltalán nem), hanem azért mutattam mert pont nem olyan, és hogy mennyire túlmatematizált formában tárgyalja a relativitáselmélet szerkezetét, ami így eléggé száraz. Jó, egyébként hasznos volt nekem, mert volt, mikor nekem is pont egy ilyen kellett.
Egyébként kb. a 9794. hozzászólás óta minden ami itt van teljes mértékben off-topik. Javasolnám ennek a nem idevaló témának az átköltöztetését mondjuk egy "nemstandard differenciálgeometria" című topikba.
Én meg azt hittem, hogy azért mutattad, mert 13-szor szerepel benne az "infinitézimális" szó. Láthatóan valami értelmet akarsz adni ennek a szónak, de ebben a könyvben egyrészt idézőjelbe téve használja a szerző, ezzel is jelezve, hogy itt csak valamiféle heurisztikus leírását adja valaminek (ami szerinte segíti a megértést), másrészt, ahol nem teszi idézőjelbe, ott egy jóldefiniált fogalomról van szó, aminek semmi köze sincs a végtelenül kicsi mennyiségekhez, csak véletlenül szerepel a nevében az infinitézimális szó (infinitezimális generátor). Ha precíz definíciót akarsz az infinitézimálisokra, akkor ne itt, és ne is a számosságoknál keresgélj, ahogy teszed, hanem a nemstandard analízist tanulmányozd (már többször is szó volt róla, de eddig elment a füled mellett). Annak nem a számosságokhoz, hanem az ultrafilterekhez van köze. De én nem sok értelmét látom, ugyanis sokkal bonyolultabb, és nemcsakhogy nem szemléletesebb, de szerintem sokkal elvontabb is az az elmélet, mint a hagyományos, precíz differenciálgeometria. Az infinitezimálisok használata tehát nem segíti, hanem nehezíti a megértést, még a precízen kidolgozott formájában is. A heurisztikus használata pedig úgy tűnik, hogy egyénfüggő. Gálfi Gergő szerint segíti a megértést, szerintem pedig gátolja. Dehát nem vagyunk egyformák.
d.. -s kifejezésre mi ezzel a definícióval konkrétan a baj?
R --> R' : x/ω x∈R , ω∈R
és ω a legnagyobb még megszámlálható számosság.
(kivonásra, összeadásra, szorzásra, osztásra R' örökli R-ből a műveleti szabályokat.)
Konkrét bizonyított cáfolatokat várok.
De mivel eredményesen használták idáig nagyon sok helyen, pl. a Landau könyvekben is a d.. -s differenciálokat, szerintem nem lehet érdemlegesen megcáfolni. Szóval jó, és működik. Én így látom. De bizonyítsátok be az ellenkezőjét, nagyon kíváncsi vagyok rá. Kifejezetten érdekel. (A matematika miatt, nem az egyébként egészséges egom miatt.)
Az ordinális és a kardinális számok mai hagyományos finitista értelmezése szerint ezek speciális szimbólumok gyűjteményéből és egy kapcsolódó formális nyelvből állnak, amelyen belül kijelentéseket lehet tenni. Minden ilyen állítás szükségszerűen véges hosszúságú. A manipulációk megalapozottsága csak a formális nyelv alapelvein alapul: terminalgebrák , terminusok átírása stb. Elvontabban, mind a (véges) modellelmélet , mind a bizonyítási elmélet kínálja a szükséges eszközöket a végtelenekkel való munkához. Nem kell "hinni" a végtelenben ahhoz, hogy algebrailag érvényes kifejezéseket írjunk le a végtelen szimbólumait alkalmazva.
Igazán szemléletesen demonstrálod, miért hagytunk fel azzal, hogy bármit is megértessünk veled.
Mindig abban a hitben ringattad magad, hogy aki téged kijavít, az bizonyára kétség nélkül elhitte, amit a tekintélyek mondtak, megértés nélkül bebiflázta a tankönyveket, és egyedül neked van merszed önállóan gondolkodni. Nem veszed észre, hogy ennek a feltételezésednek semmi alapja.
De ami még rosszabb, semmi alapja sincs a te nagy merszednek se. Minden fizikai és matematikai témában egy hályogkovács vakmerőségével kaszabolsz össze-vissza. Azt hiszed, hogy a dolgok mélyére hatolsz, közben lépten-nyomon hasalsz el alapvető félreértéseken és tudatlanságokon. De ez cseppet se zavar, minden buktát rögtön a magad igazadként és a többiek tévedéseként kurjantasz be.