Ménes Dénes természetesen nem "kollégája" szabikunak, hanem csak egy másik nickje, amit addig használt, míg személyeskedés miatt kitiltották innen.
Szabiku alapvető félreértése pillanatnyilag ez:
"Az impulzus nem áramlik oldalra. Az áram csakis előre áramlik. (a sebességvektor előre mutat.) Ez egyértelmű."
Vagyis összetéveszti az mv impulzus vektort az impulzus áramlásának vektorával, noha e kettő nagyon különböző. Egy kiterjedt test egyes pontjainak impulzusáramlási vektorai egyáltalán nem is a pont mozgásirányába mutatnak. Ráadásul minden ponthoz nem is egy-egy impulzus áramlásivektor tartozik, hanem egy-egy impulzusáramlási tenzor. Ami a legegyszerűbb esetben 3 áramlásvektorra bomlik, mégpedig az impulzus három komponensének áramait leíró három vektorra. S ezek a vektorok azt mutatják, hogy az adott impulzuskomponens milyen irányban és milyen meredekséggel (milyen gradienssel) változik a testen belül. Más szóval, milyen erők ébrednek benne.
Egy folytonos anyageloszlású test esetében igazából persze mindig impulzusáram-sűrűségekről és erősűrűségekről, azaz feszültségekről kell beszélni.
Nem áramlik oldalra. Az áram csakis előre áramlik. (a sebességvektor előre mutat.) Ez egyértelmű.
Viszont construct szerint igen. És ez juthatott eszébe a kollégának. Gúnyos viccelődésnek szánta, hogy pl. construct azt gondolja, hogy az impulzuskomponensek oldalra is áramlanak. Azzal, hogy matematikailag képezzük a pivk = mvivk tenzorszorzatot, még nincs olyan fizikailag, hogy az impulzus (vagy az áram) komponenseiben oldalra áramlik. Ez egy matematikai inspirált fizikai tévképzet.
"az oldalra ható (a haladási iránytól eltérő) elmozdulásokat figyelmen kívül hagyod,"
A "haladási iránytól eltérő elmozdulás" olyan gyönyörű oximoron, hogy szerintem falvédőre kéne hímezni.
Szerintem te brutálisan kevered a mozgást az erővel és a gyorsulással. Erre vezet az, hogyha valaki átaludva az órákat, végül kegyelemketessel úszta meg az iskolai fizikát.
Mindenesetre megcsinálták a 3D transzformációs egyenletrendszert is. méghozzá itt, a Vector trasnsformations résznél. De ez nem könyv, és nem magyarul van, így kérdező számára sajnos elérhetetlen.
Ezt inkább speciális Lorentz-transzformációnak nevezik, és ebben az esetben is kétdimenzióban zajlik a hiperbolikus forgatás (mint általában a forgatás), csak többdimenziót tekintve speciális (tengely)helyzetben.
Igen, a felesleges matematikai bonyolításokat mindig célszerű elkerülni, és meg is teszik, főleg ha nincs is fizikai vonatkozása.
"A mozgás pályája, mint vonal egydimenziós (most az önmetszés okozta nehézségektől tekintsünk el)"
Erről van szó!
Ezért nincsen szükség a közismert "egydimenziós" Lorentz-transzformáció helyett háromdimenziós transzformációs egyenletrendszert készíteni. Mindig megvan a lehetőség, hogy a koordinátarendszert beforgassuk a pillanatnyi menetirányba az egyik (mondjuk x) tengelyével.
Az egész vita innen indult, hogy az olvtárs hiányolta az általános háromdimenziós Lorentz-transzformációt, én meg megírtam, hogy a fizikusok lusta disznók, ők mindig beforgatják a koordinátarendszert menetirányba, és dolgoznak az "egydimenziós" trafóval.
(A Lorentz-transzformáció abban az értelemben "egydimenziós", hogy a három térbeli irányból csakis egy esetében van transzformációs egyenlet, a másik két térbeli irányban a "transzformáció" szimpla egyenlőség: y=y' és z=z', ami ugye nem transzformáció.)
A mozgás pályája, mint vonal egydimenziós (most az önmetszés okozta nehézségektől tekintsünk el) (ez a kiterjedésére utal), de a pályaforma lehet többdimenziós (ez az egész alakjára utal).
Ezen nincs értelme vitatkozni.
Hülye okoskodó kakaskodás az egész, amit ezen csináltok. Teljesen tiszta a dolog, hogy itt mi micsoda.
Csak azoknál, akiknél problémát jelent már a 2D is.
Ha a mozgás bármilyen kismértékben eltér a matematikai egyenestől, akkor már nem 1D-s, mivel egy olyan irányú mozgás iránya is van, ami nem fér bele az 1D-be.
Akinél ez előfordul, célszerűbb lenne kerülni azokat a mondatokat, ahol említésre kerül a "dimenzió" szó.
A választ (ami egyértelműen csak félrevezető lehet) erősen kerülni kéne.
Azért ennyire nem egyszerű a dolog. Például 1+1 dimenziós Minkowki-térben nem igaz, hogy a kauzalitást megőrző automorfizmusok lineárisak, míg 3+1-dimenziósban igaz (ld. Zeemann Causality Implies the Lorentz Group, J. Math. Phys. 5, 490 (1964))
Mivel minden mozgás "egydimenziós", vonal menti dolog, ezért bármikor használható az a matematikai trükk, hogy a 3D térben girbegurba vonal mentén megesett mozgást ds elemi szakaszokra bontjuk, és minden pillanatban úgy kezeljük, mint az adott pillanatban a vonalas pályagörbéhez húzható érintő-egyenes szerinti "egyenes vonalú, egyenletes" mozgás.
Röviden: mivel a mozgás vonalas, ezért semmi szükség nincsen 3D specrelre.
Elegendő az adott pályabeli pont ds környezetére felírt egydimenziós Lorentz-transzformáció alkalmazása, majd végül integrálás a teljes befutott pályára. (Vagy ha nem lehet függvényként felírni a dolgot, hogy egy integrálás alanya lehessen, akkor numerikusan lehet végigkövetni a girbegurba pályát a pillanatnyi "egyenes vonalú egyenletes mozgású" ds elemek sorozatát.
"Elminster szerintem csak annyit akart mondani, hogy az egyetlen pont mozgását leíró trajektória (vonal) a térben mindig csak egydimenziós kiterjedésű objektum. Amit az idővel lehet paraméterezni. De bárhogy mozog is, és bármennyi ideig is, egy pont nem tud egy felületet vagy egy térfogatot bejárni, csak annak nulla felületű illetve nulla térfogatú részhalmazait."
Köszönöm!
Megnyugtató, hogy vannak olyanok is, akik értik amit írni szándékozom.
A relativitáselméletben nem használatos a mechanikai erőtér, . . . , nincs ilyen erőtér
Egy szó kimaradt. De ez látható volt. Erre meglovagoltátok.
"abból pályát számítani nem lehet a relativitáselméletben".
Az erőtérre (mechanikai) gondoltam. Tehát ami nincs (a relativitáselméletben), abból/abban pályát számitani sem lehet (a relativitáselméletben).
De visszarúgom a labdát.
Én úgy veszem ki a reagálásodból, hogy szerinted meg van F(x), F(x,t) mechanikai erőtér(mint mező) a relativitáselméletben.
Te pontosan ezt akarod mondani, ugye? Hogy tévedek, mert van ilyen erőtér (mechanikai) (a relativitáselméletben) (muszály ezeket megjegyeznem, mert ha nem írom oda, akkor galád módon abba kötsz bele, hogy dehogy nincs, hát a newtoni mechanikában van, és azt mondod utána, még annyit sem tudok) (neem, az van, hogy ha netán kihagyok egy szót, akkor a többi mondat alapján te már nem tudod értelmezni az egészet).
Szóval szerinted van.
Fejtsd ki egy kicsit bővebben ezt az elgondolásodat!
Elminster szerintem csak annyit akart mondani, hogy az egyetlen pont mozgását leíró trajektória (vonal) a térben mindig csak egydimenziós kiterjedésű objektum. Amit az idővel lehet paraméterezni. De bárhogy mozog is, és bármennyi ideig is, egy pont nem tud egy felületet vagy egy térfogatot bejárni, csak annak nulla felületű illetve nulla térfogatú részhalmazait.
"a relativitáselméletben nem használatos a mechanikai erő, . . . , nincs ilyen etőtér.
külső mechanikai erőtér nem vehető.
Ilyen F(x,t) nincs, nem értelmes.
F(x,t) kiinduló adat nem értelmezhető, hogy ebből . . . pályát számíts, ez így nem működik a relativitáselméletben."
"ha még mindig nem érted"
Bármilyen kioktató, leereszkedő modorban cifrázod, ez egy badarság.
"A relativisztikus hidrodinamika fals (vizsgáltam)."
Ah!
Meg vagyunk hatva a vizsgálataidtól.
Néha persze te is érzed, hogy marhaság, ilyenkor szógyötréssel próbálod kimagyarázni:
"A gyorsítókban, lencsékben . . . valóban érdekes az, hogy előbb a pályát találják ki, meg a kívánt sebességet rajta, ebből megvan a kívánt mechanikai erő, . . . Nem szigorú kényszerpálya ez, hanem csak pályára hangolás"
Aha, valami "pályára hangolás", ez gyönyörű!
Az ehhez szükséges mechanikai erő kiszámításával.
De szerinted "mechanikai erő az nincs, nem értelmezhető, abból pályát számítani nem lehet a relativitáselméletben".
Relativisztikus dinamika, ami rendben van az a specreles elektrodinamika, és az áltreles gravitáció. A relativisztikus hidrodinamika fals (vizsgáltam).
A gyorsítókban, lencsékben térerősségeket terveznek, amelyekkel a megfelelő pályákra kívánják kényszeríteni a töltésekkel rendelkező részecskéket. Itt mondjuk valóban érdekes az, hogy előbb a pályát találják ki, meg a kívánt sebességet rajta, ebből (a részecsketömeg alapján) megvan a kívánt mechanikai erő, amit létre kell hozni a részecske tömegén az elektromos töltésére ható E és H térerősségekkel. Nem szigorú kényszerpálya ez, hanem csak pályára hangolás.
Nem azt mondtam, hogy nincs erő. Csak azt, hogy ilyen, mint kiinduló mechanikai adat, nem vehető fel, nem értelmes a relativitáselméletben. Nem lehet okként venni, csak okozatként létezik, mert hozzá már ismerni kell az objektum sebességét az időben (és így a sebességváltozását). Ezek pedig már inkább eredmény adatok, azaz okozatok.
A klasszikus newtoni dinamikában felvehetünk kiinduló adatként mechanikai erőt, erőteret.
