Kipróbáltam Gemini vision képességét. Csont nélkül felismerte képről a Krenyicint. Pedig nem az eredeti képet kapta, amit lementettem, hanem a háttérkép méretre körülnyírtat.
A geológusok aggódnak az Etnáért is. Ha ott egy nagyobb darab elkezd szánkázni, azt még a görögök is megérzik. Szicília partvidékéről ne is beszéljünk.
Fikció, de el tudok képzelni olyat, hogy egy pajzsvulkán lejtőjére ráfolyik a szomszéd, fiatalabb hegy lávája. Közben - megfelelő éghajlaton az eredeti lejtőn már képződött egy mállott, agyagos réteg. És ezen csúszik meg, ha elér egy kritikus tömeget.
Ha már szóba jöttek a pajzsvulkánok, a minap azon morfondíroztam, hogy a fenébe lehetett Hawaii-n a Nagy szigeten hatalmas földcsuszamlás, ami a legrégebbi vulkán 4/5-ét a elpusztította, és kiváltott egy brutál nagy cunamit. Aztán arra jutottam, hogy Hawaii-n a vulkánok kb úgy nézhetnek ki, mint az Olympos Mons a Marson. A tetejük lapos, de szerintem a víz alatti rész meredek falú, hiszen a vízbe érve a láva megszűnik hígan folyósnak lenni, nem tud szétterülni. Éppen ezért a víz alatt már szakadékok veszik körbe a szigeteket, valahogy úgy, mint a Tristan Da Cunha szigetnél az jól látszik, mert a víz felé is kilóg, s így a földcsuszamlásnak már semmi akadálya nincs, egy bizonyos hegyméret felett magától bekövetkezik a bazalt szilárdságána véges volta miatt.
Ha Réunion lakója lennék, aggódnék. A magmakamra hirtelen, nagy mértékű kiürülésének lehet olyan következménye, hogy elkezd beroskadni. Törések keletkeznek, és mivel sziget, a tenger vize utat találhat lefelé. A hirtelen gőzképződés pedig Krakatau, vagy Hunga Tonga Ha'apai méretű robbanást jelent.
Először azt hittem, a Batu Tara rézsűjére hivatkozol. A Mayon más. A feldicsért szabályos kúpján mintha kezdene kialakulni a Semeru és a Sangay esetében felhánytorgatott horhos. Lehet, hogy az egész abból indul, hogy a kráter szegélyén valahol gyenge pont van - miért is lenne annyira egyenletes az anyaga? - aztán tendenciózusan mindig ott csordul túl. És egy ennyire meredek csúcsrégióban a nagyobb viszkozitású láva nem összefüggő folyamként ereszkedik lefelé, hanem izzó blokkokká töredezik. A blokkok pedig nem kenődnek rá a felületre, hanem gördülés közben még régebbi anyagdarabokat is megindítanak lefelé. A PHIVOLCS felvételei nem olyan tiszták, hogy mindez kivehető lenne, privát drónosok meg úgy tűnik, kevésbé aktívak arrafelé.
Fölfújtam az ábrázatomat, és sikerült valamit javítani a blogbejegyzés kinézetén. (Első alkalommal a SingleFile kiegészítővel mentettem, és amikor belenéztem a kódba, elment tőle a kedvem.)
Nehéz így, hogy az ember azt se tudja, pontosan mit keres, azt se, hogy hol. Amikor a koordinátákat adtam meg, általában Turfan központjától délkeletre rakott le. A Google térkép a Bogda Shanhoz a hegység nyúlványában picit keletre a pontos északi iránytól. A Google Earth viszont jócskán nyugat-északnyugatra, majdnem Urumcsi irányában. Akkor most mivan? Egy kisebb lávaömlés pedig eléggé eltörpülhet a hegyvidék belsejében. De emlékszem olyan utalásra is, amely a Lángoló-hegységbe helyezte az állítólagos vulkánt. Jelentős szénmezőt valahogy elég nehezen képzelek el bármelyik hegyvonulat belsejében. Az a közismertebb égő Pokol Kapuja egészen más környezetben nyílik.
Ez a földalatti szénmező égése a megfejtés szerintem is. Kézenfekvő magyarázat. Nézegettem bazaltfoltok után Urumchi környékén, de nem találtam. A Tien San-ban meg annyira tagolt a vidék, hogy ott esély sincs egy ilyen azonosítására.
Az egész környék amúgy engem Észak Amerika nyugati részére, különösen a Death Valley és a Sierra Nevada környékére emlékeztet, még a vulkanizmus is hasonló.
A Batu Tara lávája ránézésre sűrűbb, mint a Strombolié, de még abból is salakrézsű képződik. Mondjuk, azt nem tudom, a mély bevágás hogyan alakult ki a kráterfalban. Azt sem, mi lenne a bevágás nélkül a formáció.
A Strombolinak ilyennek kellene lenni. Folyamatos magmautánpótlás, és a kráter alacsonyabb pontján kiömlő anyag. Piroklaszt mondjuk nem annyira jellemző.
Az indonézeknél elég népszerű a vulkánok drónos videózása. És valószínűleg gyakorlati okokból a hegy oldalába vágódó horhos mentén szoktak fel-le röptetni. Különösen a Semeru és a Merapi népszerűek, és mindkettőnél erős és feltűnő az említett horhos. Az, hogy több vulkánon is kialakul, bizonyítja, hogy törvényszerű. De nem mindegyiknél van. Egyelőre az a hipotézisem, hogy a folyamatos, de lassú magmafeltöréssel van kapcsolatban, amely esetben a dómképződés és annak gyakori omlásos 'kopása' a kráter legalacsonyabb részén át induló forró lavinákat indít, ezek pedig a vízhez hasonlóan sok ismétlődés után szurdokvölgyet vájnak a hegyoldal anyagába. Olyan vulkánoknál pedig, amelyek hosszabb nyugalmi időszakok után erős robbanásokat produkálnak, inkább az általános séma szerinti képet látjuk a csúcsba mélyedő tölcsérszerű kráterrel.
Most kerestem drónos videót a Sangayról - amelynél korábban szintén a szemembe akadt a kráterből induló horhos. Egyet találtam, de az nagyon jól mutatja a völgyet 'működés' közben. Az is kivehető, ahogyan a lefele tartó anyagból kialakul az izzó felhő.
