Ilyenkor ezzel igyexik leplezni az éljenzés fölötti örömét. És krákog, hogy ne kelljen még megszólalnia, hogy minél tovább tartson az éljenzés. Egyszerű technika, sok amatőr szónok él vele.
4% feletti gazdasági növekedés van, csőd nincs, csak túlköltekezés. Azt meg vissza lehet fogni. Bár ez meg idő, ha nem csapják össze, és normálisan megcsinálják. Úgyhogy ámenetileg a bevételek emelésével lehet csak az egyensúlyt gyorsan helyrellitani. Ha nem történik semmi extra, akkor pár éves kifutással rendbe lehet hozni mindent. Igazából nem nagy wasistdas, extrém módon túl van lihegve ez az egész.
A depresszió van több fajta, különböző okokból. Van tisztán fizikai eredetű ... de pl. ha valaki tartósan képtelen realizálni a céljait az piszok nagy nyomás tud lenni az ember lelkén. Ha nem tudja a realitásokhoz igazitani a céljait, akkor ...
Tebnap láttam egy topikot, amit aztán a moderákok igen gyorsan töröltek, ez volt a címe:
Orbán beteg?
A topiknyitó arra kérdezett rá, hogy vajon a visongva előadott tömeghiszterizálásai közben betegség miatt krákog, vagy más okból? A krákogás mellett én megfigyeltem, hogy a könyökével is hadonászik, mint egy szárnyaszegett angyal, amelyik el akar repülni. Sűrűn aprókat krákogni meg akkor szokott, amikor valami nagyot mond és a tömeg éljenzi. Ez szvsz nemigen depresszió, ez súlyosabb annál.
Szerintem sem szerencsés. Bár Orbán esetében érteni vélem, hogy milyen párhuzamokra gondolnak.
Pl a fensőbbrendűségi tudat, és az, hogy a követőit is ezzel oltja be. Vagy hogy démonizálja azokat, akiket ellenségnek tart és feléjük való ellenségességre, lenézésre és gyűlöletre tanit. Orbánnak is hatalma van valami irraconiális módon a követői lelke fölött. Megdöbbentő, hogy milyen könnyen programozza ő is az embereket. Az üzenetek, amiket kinyom, szinte már vallási kinyilatkoztatásként azonnali teljes egyetértést hoznak létre a követőiben. Ilyen mértékű nyitottság politikusok felé nem is szokott lenni, csak szellemi vezetők és tanitók felé.
Azonosság az is, hogy tulképpen valamiféle mindent megoldó messiásként lépnek fel és az igazság nevében szitják az ellenségességet. Közös a fanatikus hatalomvágy és a kiválasztottság tudat. Az is, hogy az áltáluk ellenségként definiált embercsoportokat teszik felelőssé a nehézségért, és önmagukat állitják be a megoldás egyedüli letéteményesének.
Mivel két nagyon-nagyon különböző korban tevékenykednek, ezért nem lehet mégse teljes analógiát állitani. Bár teljesen kizárni sem. A mai korban hitler (-: direkt kisbetű :-) is vlamelyest más módon nyomulna, mert az akkori stilusával ma csak egy Csúrka lenne. De ő a műfaján belül sokkal nagyobb kaliber volt, mint ma Csúrka. És Orbánról sem lehet tudni, hogy a XX. század elejének elégedetlenséggel túlfűtött puskaporos közegében mivé lett volna. Orbán és hitler is a tömegek ellégedtelenségén hullámlovagol totális gátlástalansággal.
Kár ennyit ekézned, mert az a szerencsétek, hogy Orbán az ellenzék vezére és nem a Torockai.
Nem akart Orbán kormányváltást, mert ha akart volna akkor tegnap megtehette volna.
Gondolom azért nem akart banzájt, mert tudja, hogy úgyis belebuknak a "reformok"-ba a komonisták és megint maguktól húznak el mint 89-ben.
Végül is ez kézenfekvő, mert hogyan tudnának pont azok reformokat végrehajtani akik előidézték a csődöt?
Hát sehogy.
Orbán nagyon is jó az ellenzéknek is és a kormánypártoknak is, mert kiszámítható és józan politikáról tett tegnap tanúbizonyságot.
Ha olyan diktatúrára törekvő és hatalommániás lenne mint amilyennek megpróbáljátok beállítani, akkor tegnap azt mondta volna a tömegnek, hogy mindenki menjen és bontsa le a parlamentet a benne lévő komcsikkal együtt.
De szerencsére nem ez történt, mert akkor egyrészt a komcsik már nem lennének hatalmon, másrészt itt álhatna Orbán egy becsődölt országban 100 000ft/ 1 euro árfolyam mellett és mindenki nézne ki a fejéből, hogy mi van.
Tegnap rádión hallgattam a dumát, és a háttérben kórusban kiabálók hangjával tényleg olyan érzésem volt, mintha egy Hitler beszédet hallottam volna. Furcsa volt.
Ettől függetlenül hasonlóság kettejük között csak a féktelen hatalomvágyban van. A Fidesz nem náci. Ha hatalomra kerülnének sem indulnának a marhavagonok.
Orbánt viszont le kell cserélni. Lejáratja az igazi jobboldalt.
Gyurcsánnyal kapcsolatban már felmerült a gondolat, minden politikust többek között Szondi teszt alá kellene vetni. Maga Szondi is, ezt szerette volna elérni, egyes munkahelyek betöltésénél alapvető, alkalmasságiteszt része és az egyszerű földi halandókon elvégzik a tesztet miért maradtak ki ebből ezidáig a politikusok?
Az egyik nap éppen az fogott meg éppen, hogy Orbán egyik gesztusa ismerős volt egy Mussolini-ről szóló filmből (Spektrum azt hiszem). A neten rákeresve tényleg sikerült is gesztusában hasonló képet találni. Ami különbség volt, és a topikba tett képről ki si szurható a különbség, az a metakommunikáció. Mussolini egy tettorientált, a céljaival tisztában levő, és megvalósításra törő metakommunikációt sugall, ha céljaival nem is értek egyet és mélyen megvetem. Orbán ugyanakkor egyfajta durcás elvárást, a célt más bármi árán elérni akaró tartást vesz fel. Olyat mint azok a fönökök a munkahelyken, akik szakmailag nincsenek a toppon de elvárják a pozició okán a beosztottak hodolatát, ha semmit nem is tesznek érte.
Igen, szó sincs embercsoportok kiirtásáról. Én kizárólag a beszélő stílusáról, beszédmódjáról, a beszéd jellegéről szóltam.
Nyilván elemzik majd sokan a beszédet, bár természetesen elsősorban orvosoknak kellene tenniük. A félelemre azonban van ok.
A "szakértői kormány" nevezetű lufi itt sokkal súlyosabb formában jelenik már meg: "szakértőkből álló nemzeti egységkormány". Tudjuk jól, mit jelent az árpádsávos tömegnek a "nemzeti". Nem, braátaim, ebben a kormányban már nem lesznek benne "azok".
A beteg elme valamiféle új normarendszert, törvényt vízionál: az "Igen, Magyarország" elnevezésű "charta" tagjai első hallásra csak azok lennének, akik önként csatlakoznak. Később már kiderül, hogy a tagásg minden politikus számára kötelező, és olyan normákat írnak elő, amelynek a kritériumait ők határozzák meg, ezek teljesítését ők ellenőrzik. Aki nem megy át a szűrön, az elveszíti a mandátumát.
"...Ettöl függetlenül nem tartom szerencsésnek ha Orbánt vagy Gyurcsányt Hitlerhez hasonlítják..."
Így voltam ezzel egészen ma délutánig.
Este kóruspróbára indultam - egyházi kórusban énekelek -, és egy percre leragadtam a tévé előtt az Orbán-beszéd egy részleténél. Képtelen voltam szabadulni ettől a szörnyű víziótól: előttem áll a még nem hatalmon lévő Hitler Adolf.
Az este folyamán több embertől visszahallottam ugyanezt. Ne hidd, hogy elvakult emeszpések vagy fideszfaló eszdéeszesek szájából: Egyi kórustársam, egy katolikus iskola igazgatója ugyanezt mondta: Mintha egy kis Napóleont vagy Hitlert látnék.
Kső este visszanéztem a beszéd egy hosszabb részét. Nem változott a véleményem.
Ha gondolod, azért egy apró finomításra rá tudsz beszélni: a Duce.
A betegésg már olyan súlyos, hogy csak tömeggyűléssel lehet kezelni. Nem gyógyítani, csak kezelni.
A Parlamentben ül egy összetört, fáradt, szürke arcú öregember. Nem reagál a külvilág jelzéseire. Annyira közömbös minden iránt, hogy nem hallja, amikor a nevén szólítják a szavazásnál, amely akár élete szavazása lehetne, ha sikerülne: kiszavazni ellenfelét a hatalomból. Hangja sincs, csak a jegyzőtől halljuk, hogy NEM.
Aztán a téren, az övéi között visító fejhangon üvölt, mint egy eszelős. Ott senki nem szól rá, hogy hülyeséget mond, hogy ejnye-ejnye, ez nem igaz, Igazmondó Orbán Vekker úr. Lovalja bele magát a hülyeségbe, 250 szavas szókincse elég az egyszerű embereknek. Keze görcsösen markolja a pulpitust.
Előttünk a fiatal Hitler, még a hatalom átvétele előtt, de már annak küszöbén.