A dákok és a thrákok az indoeurópai nyelvcsalád szatem ágához tartozó nyelveken beszélő népek voltak. Olvastam régebben egy könyvet, ami pont a dák királyság történetével foglalkozott, de már kevésre emlékszem.
Többek közt arra, hogy újabban az indogermanisták már külön nyelvcsaládba sorolják a dákokat és a thrákokat. A dákokat a mőzökkel (moesi - Moesia) a dák-mőz, a thrákokat az anatóliai frígekkel a thrák-fríg nyelvcsaládba.
A thrák-fríg csoportban ugyanis a dák-mőzhöz képest még egy plusz hangváltozás is bekövetkezett.
Tehát a dákok és a thrákok rokonsága nyelvileg nem olyan nagyon közeli, kábé olyan lehet mint a szlávoké és a baltiaké.
bár némileg offtopik, de a román érvelés a kontinuitás indoklására a következő:
- vannak írott források, amelyek említenek vlachokat ill. latinul beszélőket a dunától északra. a szépséghiba az, hoyg a dunától északra nem csak daciában beszéltek latinul, hanem a fekete tengeri görög kolóniákban is. illetve maga a vlach szó jelentése idegent jelent. másrészt konkrét források a vlachokból először bizáncból vannak. hivatkozási alap náluk anonymus is :) - régészetileg meg egy bizonyos kerámiatípus folyamatos fennmaradására hivatkoznak mint bizonyíték a kontinuitásra. ez egy elég egyszerű ovális szürke kerámia. tehát fabrikáltak maguknak bizonyítékokat. igaz hogy ezek elég erőltetettek.
Colin McEvedy angol földrajz- és történelemtudós szavai: “A modern Romániában lakó, a latin leánynyelvén beszélő havasföldiek (Wallachians) és moldvaiak (Moldavians) először a 14. században említtetnek. Későbbi állításuk, hogy a Kr.u.a 2. században odatelepített rómaiak utódai, célzatosnak és kevéssé hihetőnek látszik. Ugyanis, a rómaiaknak Románia földjéről (270-ben) történt visszavonulását és az oláh (Vlach) államok megjelenését évezred választja el, amelynek során e föld szláv és nomád népek birtokát képezte, és amelyből teljesen hiányzik a római továbbélés bizonyítéka. Szinte bizonyos, hogy az oláhok a Balkán nyugati részéről származtak.”
McEvedy szavait illően erősíti Pierre George és Jean Tricart francia történészek műve: L’Europe Centrale - Geographie Physique et Humaine /Közép-Európa természeti és népességi földrajza (a 11. században).
A havasalföldi és moldvai fejedelemségeket magyar királyok létesítették a 14. században Magyarország védelme és hűbérurasága alatt. Míg az oláhok-románok Erdélybe való bevándorlása, az oláh fejedelemségeknek a török általi hódoltatása előtt lassú volt, később, de különösen a 18. században, több százezren menekültek át védelmet keresve és találva a magyar uralom alatt.
Még annyit hozzáfűznék, hogy nem vitatom el a románoktól származáselméletüket és mekövetem őket mert nevetségesnek neveztem bár ezt csak tudományos alapon tettem. Emberileg egy szabad világban mindenki hihessen abban és tisztelhesse azt amit akar míg a másiknak is szabad ugyanezt és nem a másik rovására teszi. Sok hely van a Kárpátok két oldalán, úgy vélem békében nyugalomban szorgalmas alkotó mindennapokban elfér egymás mellett a kapitóliumi farkas és az azt egykor ledöntő Attila szobra, még ha valamelyikük mögött kevesebb is a valóságtartalom. Ha lehet Zalaszántón buddhista sztúpa miért ne lehetne Kolozsváron Traianus szobor vagy akár Bukarestben szkíta szarvasos emlékmű. Tudom hogy elég szar ez a megbékélési duma de valahogy így kéne csinálni mert másképp nem jutunk egyről a kettőre csak felemésztjük egymást.
Komolyra fordítva a szót valóban nem sokat lehet tudni róluk, talán azért mert a hazai történelemoktatásban illetve kutatásban bizonyos okokból mellőzve vannak. Keleti szomszédunknál viszont tonnaszám íródnak könyvek, tanulmányok bár ezek valóságtartalma néha megkérdőjelezhető a főként terülieti igények megalapozása miatt erőszakos származáselmélet miatt.
Magam részéről eleve megkérdőjelezném egy, a Kárpátokon átívelő központi hatalom modern kor előtti létezését márcsak fizikai okok miatt is. A népcsoport elterjedését viszont már kevésbé. Valószínű hogy sokan jöttek-mentek.
A románok a dákok ÉS a rómaiak leszármazottjának tartják magukat ami fölöttébb érdekes lévén hogy ez a két nép elvileg harcban kellett álljon egymással. Az a pár év míg Dacia provincia Rómához tartozott nem hiszem hogy ilyen fokú összeolvadásra, azaz egy új nép létrejöttéhez vezetett volna. A légiók Dunáig való visszavonása után pedig az itt maradt rómaiak (egyáltalán maradtak? miért maradtak volna ha védhetetlennek bizonyult a terület) maradékát is megették reggelire a provincia népei. Egyenesen nevetségesnek tartom azt az elméletet hogy Erdélyben majd kétezer évig fentmaradt volna egy nagy közös ős dák-román nemzet úgy a népvándorlás mind a Magyar Királyság ideje alatt.
a dákok történetéről elég keveset lehet tudni. a trákokkal valszeg rokon nyelvet beszélő népcsoport voltak, akik a kr.e.2 század környékén hozták létre a királyságukat. ez a legnagyobb kiterjedését burebista uralma alatt érte el, de a halála után ez a kárpát medence keleti felére és havasalföldre kiterjedő birodalom felbomlott és a dákok uralma alatt álló terület visszaszorult erdélyre. a getákat (akik egy a dákokhoz közel álló rokon népcsoport) a kr.u. 1 század elején a rómaiak verték le és telepítették át a birodalomba.
a dákok szerepe elsősorban azért "jelentős", mert a románok az ő leszármazottjaiknak tartják magukat, igaz, ez az elmélet olyan sok homályos pontot tartalmaz, hogy könnyedén megcáfolható.
