As the suitors are sitting down for their noontime meal, the goddess Athena "confounds their minds" so that they start laughing uncontrollably and see their food spattered with blood.
Then the seer Theoclymenus prophesies their death and passage to Hades, ending with the phrase: "The Sun has been obliterated from the sky, and an unlucky darkness invades the world."
The Greek historian Plutarch interpreted this as signifying a total solar eclipse, and many others have agreed. But modern scholars tend to discount this interpretation, arguing that the passage is simply metaphorical.
Previous researchers have determined that a total solar eclipse occurred in the region over the Ionian Sea on April 16, 1178 BC, which would be in agreement with recent data suggesting the fall of Troy around 1192 to 1184 BC.
"Főként a korai lovagregények esetében (Trója-mondakör, Artúr-ciklus) volt jellemző fogás, hogy a szerzők fordításként tűntették fel művüket, a nyelv azonban, amelyre többnyire hivatkoztak, a latin volt, lévén ez az akkoriban az isteni tanítást mindenképpen közvetítő nyelv."
Noch vor wenigen Jahren waren wir gewohnt, Troia und seine historische Bedeutung aus der Perspektive Homers zu sehen d. h. als exotisch-fernes Königreich am östlichen Rand des mykenisch-griechischen Kulturraumes, dessen bronzezeitliche Vergangenheit sich der Mythos um Paris und Helena, Achill, Hektor und das „Troianische Pferd“ bemächtigt hatte. Seit aber kürzlich die Altorientalistik umfangreiches Archivmaterial aus der hethitischen Hauptstadt H_attusa auswerten konnte, müssen Archäologen und Historiker umdenken: Die Keilschriftdokumente erlauben einen ganz neuen Blick aus östlicher Richtung auf Troia, aus dem hethitischen Großreich auf den westasiatischen Raum, zu dem auch Wilusa gehörte. Hinter diesem Namen ist unschwer Homers (W)Ilios erkennbar. Auch der Name Truwisa taucht auf, wahrscheinlich die hethitische Namenformvon Troia. Zusammen mit seinen nordwest-kleinasiatischen Nachbarstaaten, die zeitweise
unabhängig, zeitweise zu einem Staatenbund zusammengeschlossen erscheinen, geriet Troia/Wilusa nach einer längeren Periode freundlichen Nebeneinanders ab ca. 1400 v. Chr. in die politische Abhängigkeit vom Hethiterreich: Alaksandu, König von Wilusa, begegnet um 1300 v. Chr. in Verträgen als Vasall des Hethiterkönigs Mutawalli II.
Bereits kurz nach 1400 v. Chr. ist in hethitischen Texten auch von Ah_h_ijawa die Rede, aller - auch philologischen - Wahrscheinlichkeit nach die Achaier der homerischen Dichtung, sehr bald auch von Millanwanda, dem von mykenischen Griechen besiedelten Milet, das gegen Ende des 14. Jahrhunderts von den Hethitern zerstört wird. Aus dieser Zeit gibt es in hethitischen Quellen das Echo politisch-militärischer Konfrontationen der westlichen Randstaaten, darunter auch Wilusa, mit überseeischen Angreifern, die aus Ah_h_ijawa kommen. Hier, wenn überhaupt, muß der historische, der politisch-militärische Hintergrund des Mythos vom „Troianischen Krieg“ gesucht werden: Mykenische Griechen, die auf dem Höhepunkt ihrer eigenen Kulturentwicklung übers Meer nach dem westlichen Asien ausgreifen und das im 14. Jahrhundert v. Chr. aufblühende „Troia“ (archäologisch Troia VI und VIIa), die strategisch wichtige Position an den Dardanellen, dem Eingang zum Schwaren Meer, in ihre Hand bekommen wollen. Erstmalig wurde bei den neuen Troia-Ausgrabungen ein luwisch geschriebenes Siegel gefunden, Beweis für die kulturelle Verbindung mit dem Hethiterreich: Luwisch ist in dieser Zeit die dem Hethitischen verwandte indogermanische Sprache des nordwestlichen Kleinasien.
Das Troia der neusten Forschung ist demnach ein Troia zwischen West und Ost, zeitweise möglicherweise mit kultureller Scharnierfunktion zwischen Europa und Asien.
Engem az íliászban az fogott meg, hogy nem kamuzik, a csaták leírása hiteles. Nem úgy értem, hogy biztos hogy a trójai háborúból lennének a csaták, hanem úgy hogy majdnem biztos hogy ie 5. sz nál korábbiak, és aki leírta az részt vett nem egy csatában.
Akármekkora hősökről van szó a csaták egyáltalán nem heroikusak. Meglepően gyakran sebesülnek meg eldobott kövektől, nyílvesszőktől. Ilyenkor visszahúzódnak a csatából és nem vesznek részt egy darabig a küzdelemben. A harcosok nagy része dárdával küzd ez is hiteles és az összecsapások ritkán hosszabbak 1-2 csapásváltásnál.
"Ha valaki gyerekfejjel olvassa az Iliászt, vagy az Odüsszeiát, az szvsz aligha fogja megkedvelni ... én is a "Szabó Árpád: A Trójai háború" c. könyvében találkoztam először ezzel a varázslatos történettel"
Az Íliász és az Odüsszeia csak egy része a "Trójai háború" történetnek és nem is gyerekeknek szánták.
Szerintem is hiba a középiskolában 14 éveseknek ezeket oktatni. Ebben elvesznek még azok is, akik érdeklődnek iránta.
Még ha a görög verselést nézzük, akkor is vannak gyönyörű epigrammák és más versek, amelyek könnyebben érthetők.
Ha valaki gyerekfejjel olvassa az Iliászt, vagy az Odüsszeiát, az szvsz aligha fogja megkedvelni ... én is a "Szabó Árpád: A Trójai háború" c. könyvében találkoztam először ezzel a varázslatos történettel, ami annyira megragadott, hogy többször is elolvastam :)
Laikusként annyit fűznék hozzá az eddigi hozzászólásokhoz, hogy - tudomásom szerint - Trója helyét ugyan megtalálták, de a Schliemann által megtalált kincsek, amit "Priamosz kincseinek" tulajdonítanak, valójában nem abból a korból származnak...
Ezek a kincsek állítólag orosz kézben vannak, akik 1945-ben Berlinből a SZU-ba szállították, mint hadizsákmányt, de azóta nemigen hallani arról, hogy mi lett a sorsa. Ti Tudtok erről valami közelebbit?
Ez sokkal több mint amit te hoztál fel a saját állításaid bizonyítására. Ha jól emlékszem, azt még nem sikerült bizonyítanod semmivel.
Vagyis beszélsz a levegőbe. Gondoltam adok neked egy lehetőséget, hátha mindazok ellenére ami a többiek mondanak mégiscsak érdemes veled beszélni, de tévedtem. Messziről elkerülöd a bizonyítást az egyetlen érved az, hogy kétségbe vonod a régészeti leletek eredetiségét. De persze bizonyítani nem tudod, hogy nem eredetiek. A hozzászólásaiddal nem tartasz sehová, nincs más célod minthogy tönkretedd azoknak a társalgását akik esetleg érdeklődnek a téma iránt. Úgyhogy azt hiszem én itt befejeztem veled, amíg nem vagy képes egy értelmes hszt összehozni.
"sok hímzett köntös volt ott, keze műve a szídón nőknek, az isteni-képü Alexandrosz kiket egykor Szídoniából hurcolt el tág tengeri úton, hol Helenét is hozta, a legfelsőbb atya lányát."
(Iliász, VI. ének, 289-292. sor. Devecseri Gábor fordítása)
Ez nem menti meg Homéroszt, csak azt igazolja, hogy ahonnan idéztél az sem korábbi a 16. századnál.
"sok hímzett köntös volt ott, keze műve a szídón nőknek, az isteni-képü Alexandrosz kiket egykor Szídoniából hurcolt el tág tengeri úton, hol Helenét is hozta, a legfelsőbb atya lányát."
És természetesen helléneknek nevezi Hérodotosz a görögöket, szemben azzal a marhasággal, hogy a "görög" Kisztus utáni fogalom.
"A nyugati középkor tudvalevőleg nem ismerte a homéroszi eposzokat, viszont élénken érdeklődött a trójai háború története iránt."
Hajdú Péter Ókor 2004. III. /2. 60. old.
De amikor bizonyítva van hogy ismerték, legfeljebb nem görögül. Szerintem ugyan ismerték görögül is.
A témánkhoz viszont ennek semmi köze. A topic nem a középkorról szól hanem a késő bronzkorról. Az bizonyított hogy a történet már széles körben ismert volt a kr e 6. században.
A gyártotta nem helyes, legfeljebb csak roszul fordította. Hiszen az említett példák mutatják hogy jóval a 15. század előtt jelen volt az európai kultúrkörben. Csaképpen nem mindig a mai változatban."
Ragaszkodom a gyártáshoz, hiszen a téma latinul tényleg ismert volt, még a mi Anonymusunkis azt másolgatta pergamenre, saját elmondása szerint. A téma a trójai háború volt, két nézőpontból; a győztesekéből és a vesztesekéből...
Az egyik a krétai Dictys volt természetesen latinul, míg a másik a fríg Dares, szintén latinul.
"A nyugati középkor tudvalevőleg nem ismerte a homéroszi eposzokat, viszont élénken érdeklődött a trójai háború története iránt."
Remélem azzal tisztában vagy, hogy a "görög" az Krisztus utáni fogalom...
>>>
persze.. nyilván a görögöket - HELLÉNeket - összefogó pánhellén eseméynek (lésd: olimpiai játékok) is Krisztus utáni fogalmak közé tartoznak - ugyé? :-)
A latin 'graecus' név egy igen kis, északnyugati hellén törzs, a graikosz-ok nevének rávonatkoztatása az egész hellénségre. (Mint a magyar 'lengyel' név ledzan-ból, ami szintén egy kis törzs neve volt)
a 'görögök' vagy 'hellének' pontosan tisztában voltak azzal, hogy ők egységesek etnikum szerint, de a politikai szervezetük miatt szétszórtan élnek.
