hát szerintem ez is csak egy a véleménynyilvánitási lehetőségek közül. meg az is, ha az adott lehetőségekből valamelyiket fenntartásaim ellenére mégiscsak kiválasztom.
Én úgy látom, hogy csak nagyon kevés ember megy át a másik szakaszba és rájuk is inkább az jellemző, hogy ezek után nem nyilvánítanak inkább véleményt, mert látják: az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.
Sokmindent nem tudok még. Ott nem válaszaim, hanem kérdéseim vannak.
az allando ketkedes es onvizsgalat arra tanitott meg, hogy utolag megeshet az a csufsag, hogy amit nagyon az erdekemnek hittem, pontosan az ellenemre volt. az ok minden estben a tapasztalatlanasag es az elmelyult ismeretanyag hianya.
Úgy hiszem hiba tévedésnek betudni azt, hogy megváltozott a hozzáállásod egy kérdéshez. Nem! Abban az esetben ha a legjobb tudásod alapján feltételeztél valamit, cselekedtél meg valamit, küzdöttél valamiért nincs okod szégyenkezni, ha kiderült, hogy voltak dolgok amikről nem tudtál, mivel nem számoltál. Nem tudhattad, így igazad volt és utólag is nyugodt lehetsz e felől.
Hiszen az igazság nem több, mint egy aktuális tévedés.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Koestler is két szakaszról ír a politikai álláspont kialakítását illetően. Legtöbb ember megakad az érzelmi fixációs első szakaszban, amikor nem különösebben - azaz sehogy sem - vizsgálja, mely racionális alapja van vélekedésének. Rájuk eredménnyel tudnak hatni a zsigeri kampányok, az ígérgetések, az aktuális lózungok (remélem, ezzel még nem léptem túl a mára engedélyezett keretet).
Ezzel szemben a második szakaszba jutott ember már tudatosan , kritikai érveléssel támasztja alá az érzelmi döntést, melyet adott esetben persze felül is írhat.
nezd. asszem kicsit utl sokat lattam es tapasztaltam ahhoz, hogy ilyen ex catedra es hatarozott kijelenteseket tegyek mint te. ezeknek a frappans mondatonak vannak persze pszichologiai elonyei, merthathogy lezaranak nehez kerdeseket. deha mindnere csak kesz paneljaid maradnak, akkor asszem csak a felszint karcolgatod.
Ténylegesen csak kevesek hozzák meg racionálisan a saját érdekeiknek leginkább megfelelő döntést, az allando ketkedes es onvizsgalat arra tanitott meg, hogy utolag megeshet az a csufsag, hogy amit nagyon az erdekemnek hittem, pontosan az ellenemre volt. az ok minden estben a tapasztalatlanasag es az elmelyult ismeretanyag hianya.
Úgy tapasztaltam, hogy a szülők a gyermekeiket nem azok alapján ítélik meg, amiket hűvös fejjel és racionális logikával róluk leszűrnek, hanem csak úgy en bloc szeretik őket. Biztos tévednek, ugye?
tapasztalom, hogy erosebb az irracionalis, emocionalis szal, mar ami az identitas alapjait kepezi.
Éppen most olvastam Koestlernél is hasonló gondolatokat:
"... a tények láthatóan arra utalnak, hogy a politikai libidó lényegében irracionális, mint a nemi ösztön, és az ezzel kapcsolatos megnyilvánulásokat, viselkedésmintákat - ugyanúgy, mint a szexuálisakat - korai, főként tudattalan élmények formálják: traumatikus megrázkódtatások, komlexusok, azonosulások, elfojtások és a többi."
Vitatom ennek a nézetnek a helyességét, mert ebből az következik, hogy szinte véletlenszerűen választunk, mintegy kiszolgáltatva ilyen-olyan tudattalan motivációinknak.
Nyilván nem mindegy, milyen élmények érik, milyen társadalmi háttere van az egyénnek, de hogy ezek közül melyek lesznek a hangsúlyosak, szerintem az jórészt tudatos megfontolás eredménye.
hát asszem itt belefutunk az elit meg a technokrata definiciójába.
szerintem pestisként terjedő hanták az elit és az alsóbb társadalmi rétetegek körében egyaránt terjednek. pl. asztrológia. és mindig is terjedtek, legfeljebb lasabban, de ez csak technológiai kérdés.
de miért éppen a zöldmozgalmakat hoztad fel példaként. hát szerintem ezek nem éppen az alsóbb társadalmi osztályok körében népszerűek. itt van például a köztársasági elnökünk
valószinűleg mást értünk eliten és alsóbb társadalmi rétegeken, asszem...
Az elit technokrata ma is. A mostanában mint a pestis terjedő különféle hantákat legföljebb az idiotizmusra mindig fogékony alsóbb társadalmi osztályok közt lehet terjeszteni. Legyen szó zöldmozgalomról, vagy éppen valami szinkretikus kultuszról.
A világot korábban mindig technokrata szemmel nézték.
az emberek nagy része igen, de a kultúránkat meghatározó értelmiségi elit bizony nem. és társadalmi szemléletünk alapját ennek az elitnek a mentalitása határozza meg. az más kérdés, hogy ma ez a szemlélet a közoktatás révén sokkal szélesebb körben elfogadott
fol kell minduntalan tennem a kerdest, valoban igyvan-e?
Így van.
ebben sem hiszek, mert azt tapasztalom, hogy erosebb az irracionalis, emocionalis szal, mar ami az identitas alapjait kepezi. persze ezek utan mar konnyu disziteni a karacsonyfat. de meglejuk egy elet soran nemis egyszer, hogy az egesz fundamentum torik darabokra.
És mi a gondod az emócionális szállal? A ráció emberi alapjai éppúgy emócionálisak, mint minden, ami az emberi elméből kikerül. A rációt és az érzelmeket csak filozófia szintjén lehet szembeállítani. Leginkább az érzelmeink segítenek abban, hogy ne a racionális mellett tegyük le a voksunkat, hanem a nekünk jobb opcióra fogadjunk.
Ténylegesen csak kevesek hozzák meg racionálisan a saját érdekeiknek leginkább megfelelő döntést, ám arra szinte mindenki képes, hogy ezt érzelmi alapon megtegye.
1. Mióta tartjuk nyilván az írókat, költőket ... és mióta technikai a civilizációnk.
A civilizáció kezdettől fogva a techológiára épül. Nincs más civilizáció, mivel a civilizáció maga a technokrata.
2. Jellegzetesen reaktív viselkedés (bölcsész részről), a mai jellemzően inkább technokrata megközelítésre.
Az ún technokrata megközelítést, mint egyfajta aspektust a "bölcsész" találta ki. A "bölcsész" itt most a szellemi terméke értékesítéséből élő mesterembert jelenti. A világot korábban mindig technokrata szemmel nézték. Úgy nézték a XIX. században, úgy nézték a XVIII. században, de a XV-ben is. Egyedül a technológia hallatlan fejlődésén alapuló korszakokban tud kitermelődni egy a saját szellemi termékéből élő nagyszámú ún. "bölcsész" réteg. Ez a réteg legitimálja magát az ún szellemi feltalálása révén.
Addig, de csak addig, amíg a technokrata civilizáció garantálja ahhez a megfelelően fejlett hátteret. Ha ez a háttér megszűnik, többet bölcsészre sincs szükség. Mivel nincs aki megfizesse a társadalomtudományok néven nyilvántartott hobbikat. Leszámítva a történelem és hadtudományt, amely egy meglehetősen csekély számú lehetőleg technokrata szemléletű művelőt mindig ígényelni fog.
Azt, hogy ki hol áll a "hierarchiában", néha egészen egyszerű módon dönti el. Ma elvileg nem illik politizálni, de ez talán belefér: mindenki ostoba, aki másképp vélekedik a politikáról, mint ő, és okos, aki vele egyetért. a modern politika irracionalis, plane nalunk. igen ertelmes egy nagyra becsult embereknel is latom, hogy politika kapcsan snitt. az intellektusa eltunik es dol belole a zagyvasag es az okorseg. oldalfuggetlenul.
Ugyanez igaz lesz a te példádra is. Legelébb a saját elemi szükségletedet elégíted ki, ha gondolatokról van szó és csak utánna, ha még megengedheted magadnak habzsolod a különféle divatos eszméket mellé. fol kell minduntalan tennem a kerdest, valoban igyvan-e?
Az emberek jóval tudatosabban választanak képviselhető gondolatokat maguknak, mint arra az utcán kavargó csőcselék látványából következtetnénk. ebben sem hiszek, mert azt tapasztalom, hogy erosebb az irracionalis, emocionalis szal, mar ami az identitas alapjait kepezi. persze ezek utan mar konnyu disziteni a karacsonyfat. de meglejuk egy elet soran nemis egyszer, hogy az egesz fundamentum torik darabokra.
itt a kereszténységre és a nemesi szemléletmódra csak a görög-római-zsidó-keresztény kultúrkör értelmiségi hagyományának specifikus magyar fajtájára utaltam.
semmiképpen sem elitélőleg, hanem csak mint mai értelmiségi szemléletünk alapjára. egyszerűen tény, hogy a sokszáz évig uralkodó keresztény és nemesi szemlélet rányomta bélyegét gondolkodásmódunkra
én pl. Freudot is keresztény hagyományok meghatározta gondolkodónak tartom. de persze visszamehetünk egészen Platónig, sőt az is lehet, hogy ez egy alapvető emberi specifikum, de ehhez meg kéne vizsgálni a kinai, indiai, arab, japán stb. civilizációkat. össze kéne vetni a protestáns és katolikus országok mentalitását stb.
szerintem nem értelmiségi körökben ennek a mentalitásnak az ellenkezője talapsztalható. nagyon tisztelik, aki szaki valamiben és gondolom vidéken is elsősorban a jó gazdát becsülik...
"gondolom ennek a szemléletnek az alapját valahol gondolom valahol a hagyományainkban kell keresni."
Igen.
"kereszténység? nemesi szemléletmód?" - ez viszont átgondolandó, hogy nem inkább a te szemléletmódod, avagy inkább annak is a sztereotipiái ? :(
Szerintem jóval egyszerűbb .
1. Mióta tartjuk nyilván az írókat, költőket ... és mióta technikai a civilizációnk.
2. Jellegzetesen reaktív viselkedés (bölcsész részről), a mai jellemzően inkább technokrata megközelítésre.
Azt a kiegészítést is érdemes figyelembevenni, hogy az objektiváló gondolkozás melléktermékeként a fizikus lelkivilágánál, példájánál, ... "magátólértetődően" fontosabb a munkásága.
hát szerintem erről szerintem egyrészt az oktatási rendszer illetve az annak alapját adó társadalmi szemlélet tehet. gondold végig, hogy hány irót, művészt, politikust ismerünk meg tanulmányaink soránismerünk meg "személyesen", példaképként és ezzel szemben milyen kevés hires matematikust, fizikust, mérnököt...
gondolom ennek a szemléletnek az alapját valahol gondolom valahol a hagyományainkban kell keresni. kereszténység? nemesi szemléletmód?
Fiatalabb koromban én ezt sokkla radikálisabban értelmeztem. Nem teljes komolysággal persze, de némi igazságalapot belegondolva, azt hirdettem, hogy az megy bölcsésznek, aki semmi komoly dologhoz nem ért.
Ma már természetesen nem egészen így látom, azt viszont továbbra is tartom, hogy egy jó alapos műszaki tudás elvileg jó fundamentumot adhat a dolgok jobb megismerése, az összefüggések feltárása, megértése számára.
Jómagam kétdiplomás mérnök vagyok, elvileg tehát technokrata. Ezzel szemben - vagy éppen ezzel együtt - több hangszeren játszom valamilyen szinten, kórusban énekelek, több nyelvet beszélek, és rövidnadrágos kölyökkorom óta büszke vagyok a szinte ösztönösen jó helyesírásomra (ha itt most hibát találsz, az leginkább elírás, meg az, hogy alig látom, ami a képernyőn van). Középiskolás korom óta olvasom az irodalmi lapokat, még a seregbe is behozták, külföldre is utánamküldték a kedvenc folyóiratomat.
Elismerve, hogy nincs olyan ember, aki mindent tudna, azt tartom,hogy minden, amit nem tudunk, egy kicsit a szégyenünk. Büszkének lenni a tudás, az ismeretek hiányára - nos, ez egyfajta súlyos hiányosság. Soha nincs késő, mindig lehet pótolni egy kicsit. Igaz, minél többet tudsz, annál jobban látszik, milyen kevés az, amit tudni vélsz.
Van egy még érdekesebb vetület (ennek viszont a magyarázatát se tudom)
Sok, főleg bölcsész műveltségű ember kimondottan búszke a műszaki analfabetizmusára. Sokuk büszkén mondogatja, hogy ő még bekapcsolni se tud egy számítógépet, fogalma sincs, hogy kell beprogramozni egy videot, beállítani az órát, vagy, hogy mitől megy a villamos.
Ugyanezt fordítva, - mint büszkeség tárgyát - sokkal kevésbé tapasztalom. Nem hallottam még mérnököt arról dicsekedni, hogy neki gondja van a helyesírással, hanem ők, ahogy azt kell, szégyenként élik meg az ilyet.
sokan azok, akiknek intelligenciája, tárgyi tudása bizony jócskán elmarad az átlagtól, magát minden tudás ismerőjének képzeli, és lenézi azokat, akik őszerinte - nála ostobábbak.
sajnos ez átlag feletti tárgyi tudású és intelligenciájú embereknél is gyakori. ez szerintem inkább neveltetéstől vagy pszichés állapottól függ
mindenki ostoba, aki másképp vélekedik a politikáról, mint ő, és okos, aki vele egyetért.
azt gondolom, a topicnyitó ezen morfondirozhatott, mert különben, nem a polidiliben nyitotta volna a topicot
Az, hogy az emberek értelmi szintje nem egyforma, egyáltalán nem jelent hierarchiát.
Másrészt már maga az "értelmi szint" meghatározása is borzasztó nehéz, valószínűleg reménytelen. Az értelmi képességek egy sokdimenziós vektor alkotnak. Valaki lehet zseni az egyik tengely mentén, és tök barom a másokon. Einsteinnek néha haza kellett telefonálnia egy fülkéből, mert nem emlékezett arra, hogy hol lakik. Ugyanakkor az ökör simán hazatalál a legelőről, pedig ő biztosan nem érti még a speciális relativitás-elméletet sem.
Anniyban igazad van, hogy aki magasabb intelligenciával rendelkezik, az elvileg könnyebben megértheti a nála alacsonyabb IQ_val rendelkezőket. Ehhez persze elsősorban nem is annyira intelligencia, hanem sok-sok empátia szükséges.
Van aztán a dolognak egy érdekes, de érthető vetülete: sokan azok, akiknek intelligenciája, tárgyi tudása bizony jócskán elmarad az átlagtól, magát minden tudás ismerőjének képzeli, és lenézi azokat, akik őszerinte - nála ostobábbak. Nos, ő az, aki egyfajta tudásbeli hierarchiát képzel létezni, ahol természetesen ő áll a csúcson, vagy legalábbis a közelében, és mindenki más csak alatta.
Azt, hogy ki hol áll a "hierarchiában", néha egészen egyszerű módon dönti el. Ma elvileg nem illik politizálni, de ez talán belefér: mindenki ostoba, aki másképp vélekedik a politikáról, mint ő, és okos, aki vele egyetért.
ezekben az ügyekben van egyfajta szerepjáték. valamit kommunikálsz itt, míg egy más körben, amely antropológiailag nem ennyire virtuális, sokkal árnyaltabb véleményeket is alkot(hat)sz.
ezt nem értem. a fórumra gondolsz? mert én egyáltalán nem csak ez alapján irtam, amit irtam
