Van egy álmom, hogy Magyarországon mégiscsak működhet a demokrácia. Hogy lehetséges olyan alternatívát kialakítani, melyben nem csak a megtépázott erkölcsű és támogatottságú politikusokon múlik az életünk, boldogulásunk.
Van egy álmom egy olyan (talán átmeneti) pártról, amiben nincsenek más pártok volt tagjai, ami nem rasszista, nacionalista, nem is szélsőségesen liberális, nem csak a szavaiban szociális. Egy párt, ami mérsékelt, de erős, ami középen van, de a bármelyik szélen lévők érdekeit is képes figyelembe venni. Egy párt, ami képes a tisztaságával tisztábbá tenni a magyar közéletet.
Itt az egyetemen szokás ez az ún. OHV, azaz Oktatás Hallgatói Véleményezése. Gyakorlatilag jellemezni kell minden egyes tárgy előadóját, gyakorlat vezetőjét több szempont szerint is. Szerintem nagyban is bevállna, szerintem...
Na, igen, többek közt éppen azért nem szeretem a civil szervezeteket, mert mindegyik csak a saját tábor tagjainak akar jót. Az mindegy, hogy hogyan, csak jó legyen. Pedig ez nem így megy. Éppen az a nehéz a politikában, hogy nem lehet olyan tenni, ami mindenkinek egyformán jó lenne. Ilyen például az örök "kedvenc", a vagyoni különbségek. Lehet adót növelni. Természetesen senkinek nem jó, de van, akinek jobban fáj, van, akinek kevésbé. Lehet adót csökkenteni. Ez tulajdonképpen az egyes embernek jó, csak gazdaságilag nem biztos, hogy jó, hisz ez az állam legfőbb pénzforrása. Ha meg nincs pénz, az adókkal együtt csökkenteni kellene a támogatásokat is. Ez megint csak senkinek nem jó. Lehet súlytani a gazdagabb réteget, bár ez mai viszonylatban a "házi nyúlra nem lövünk" elvén elképzelhetetlen. Szóval maradnak a milliós szolgálati kocsik és egy átlag polgár (aki mellesleg lehet, hogy többet dolgozik, mint egy politikus) fizetését többszörösen meghaladó fizetés.
Őszintén szólva, múltkor elgondolkodtam ezen a fizetés dolgon. Tudom én, hogy nem könnyű politikusnak lenni, állandóan "célpontban" lenni, 10 millió ember sorsáról dönteni (Magyarországi viszonyok közt), de szerintem egy tűzoltó munkája semmivel sem lebecsülendőbb, hogy 10-ed vagy 100-ad annyi fizetésért éhen haljon. Mert ő meg az életét kockáztatja nap mint nap, lehet nem 10 millió emberért közvetlenül, de ő a saját, egyetlen életével "játszik". És ha egyszer rossz döntést hoz...
Na, jól eltértem a civil szervezetektől. Szóval akkor lenne értelme ennek az egésznek, ha tényleg képesek lennének összefogni. Normális demokráciában, sőt, talán még demokrácia sem kell hozzá, az ország vezetőinek kellene példát mutatnia. Nálunk most az a helyzet, hogy épp a politikusok szorulnak rá, hogy "megneveljük" őket, és nekünk magunknak kellene példát mutatni, de persze nem úgy, mint 23-án.
A törvény fokozás meg ínyemre van, hisz én alapvetően elégedetlen vagyok a mai magyar törvényi és jogi viszonyokkal. Lehet kegyetlennek nevezni, sőt, néha én magam is annak tartom magam, de én úgy vélem, szabályok nélkül (illetve ilyen nevetséges törvényekkel) akár le is húzhatnánk azt féltve őrzött demokráciát a wc-n, mert senki nem veszi komolyan. Épp a minap (úgy pár hete) gondolkodtam el ezen a mentelmi jog dolgon. Pontosan nem tudom, miről szól (szóval akár valaki fel is világosíthatna, megköszönném), csak azt látom, hogy ha én megsértem a közlekedési szabályokat, akkor úgy megvágnak, mint annak a rendje. Ha egy képviselőt állítanak meg gyorshajtással, és kötelezik a szonda megfújására, akkor meglobogtatja a mentelmi jogát, aztán meg a rendőr kér bocsánatot, hogy "Elnézést, képviselő úr, hogy feltartottuk!". Persze nem minden rendőr ilyen, hál'Istennek, ilyenkor meg mennek a bíróságra. Most mondanám, hogy ez röhejes, de mivel az akár engem is érínthetne (és most, hogy meglett a jogsim, tul.képpen már esélyes is vagyok rá), inkább szánalmasnak nevezném...
A 3. pontra egy kiegészítés. Nem tudom, szoktatok-e Metró-t olvasni. Abban volt egy cikk (asszem a Véleményem szerint rovatban) az amerikai választási rendszerről. Náluk, hasonlóan, mint nálunk, négy évente vannak a választások. Ilyenkor választanak miniszterelnököt is és képviselőket is. (ha nem pontos a megfogalmazás, elnézést, emlékezetből írom). De a lényeg, hogy a szenátust kétévente választják újra. És épp most történt meg Amerikában, hogy Bush ugyan republikánus, a szenátusban azonban a demokraták vannak többségben (lehet, hogy fordítva, sorry) A lényeg, hogy ez gátat szab Bushnak és a republikánusoknak abban, hogy kényük-kedvük szerint formálják a politikát, és azt tegyék, amit akarnak. Valami ilyesmit kéne nálunk is. Mert nálunk ugye az a baj, hogy van egy párt (vagy koalíció), ami többségi támogatottsággal kormányra jut. Ezzel azonban azt a helyzetet teremti elő, hogy az ellenzék eleve kisebbségbe kerül, és ugyan vannak olyan dolgok, aminek elfogadásához 2/3-os többség kell, ilyenkor labdába rúghat az ellenzék, de tapasztalataim szerint vannak olyan dolgok, amihez csak 50%+1 támogatottság kell. Ilyenkor azonban teljesen hasznavehetetlen az ellenzék. Ilyenkor jönnek azok az események, amik mostanság tüzeli a közvéleményt, hogy elfogadnak valamit, mert az ellenzék számbeli hátrányából adódóan nem képes megvétózni a javaslatot. Tudom, a helyzet nem ilyen egyszerű, ez csak az én meglátásom. Egyébként éppen ebből kifolyólag nem szeretem a többpárt rendszert sem. Mert ha meg az ellenzék lenne többségben? Akkor meg nem lenne képes egyetlen tervezetet vagy törvényjavaslatot sem elfogadni, mert itt Magyarországon a kompromisszum és az összefogás szavakat nem ismerik. Itt, ha az egyik oldal akar valamit, akkor a másik oldal 99%, hogy az ellenkezőjét akarja. Ez a nagy magyar demokrácia 2006-ban. Mert véleménykülönbség, nézeteltérés lehet akkor is, ha egy pártba tartoznak az emberek. Nem is kéne pártrendszer, lenne egy miniszteri tanács, aki azzal foglalkozik, ami a dolga. Természetesen ellentétek vannak, összetűzések, különböző vélemények. Ilyenkor kéne leülni és megbeszélni, nem pedig pártokba szerveződni, és köpködni a másikat. Mert most itt tartunk. Lehet, kicsit naív vagyok, de én így látom.
1) úgy lehetne bejuttatni pl., hogy civil szervezetek összefognának, és támogatást adnának olyan közéleti személyeknek, akik hajlandóak a választók képviseletét elvállalni. Mindezt anélkül, hogy szoros szervezeti rendszerbe (pártba) préselnék őket. A mai pártot, politikus-utáló helyzetben több esélyük lenne
2) nincs rá garancia, sőt feltehetően lennének köztük konzervatív, baloldali, libárilis beállítottságú emberek, de megtehetnék azt, hogy ha egy döntés nem tetszik nekik, akkor ne a saját (remélhetőleg a választói többségével azonos) meggyőződése ellen szavazzon, holmi pártérdekből...
/nézd meg hány "átszavazás" van ma a parlamentben... csak amit a párt jónak lát, azt képviselik a képviselőink/
3) Erre semmi garancia nincs, csak a kövi szavazáson való jó szereplés igénye. Lehetne fokozni persze egy visszahívhatósági törvénnyel, ami kis demokráciánkat nem korlátozná 4 évenkénti egyszeri politizálásra...:)
Keressük meg őket, ki-ki a környezetében. Mi itt, és még néhány hasonló topikon lassan már tudjuk, hogy milyen embereket keresünk. Ismerjük őket, tudjuk, hogy alkalmasak erre a munkára, és vállalják is.
A jelölés amúgy sem egyszerű, tehát nekünk is meg kell teremteni a tömegbázist saját környezetünkben.
Minden propaganda kérdése is. Legyen nekünk is propagandánk. Ez is egy formája, ahol most vagyunk, és van más is.
"A legjobb reklámhordozó a szomszédasszony" Győzzük meg azokat a környezetünkben, családunkban, baráti körben, akik nyitotnak látszanak a változtatásra.
Nem a véresszájúakkal kell kezdeni, hanem a bizonytalanokkal és elkeseredettekkel.
Ma a korrektség, a szakmai tudás, a politikai tisztánlátás, pártoktól független gondolkodás értéket képviselhet, ami esetleg vonzó azoknak, akik változtatni akarnak a jelenlegi helyzeten..
Ha megvannak a kritériumok, akkor azoknak kell megfelelniük a jelölteknek.
Szerintem is a függetlenek lesznek képesek megdönteni a parlamenti (a mindenkori) szavazógép egyeduralmát.
A másik dolog, a folyamatos számonkérés. Most is lehet számonkérni, de erre a pártnyik azt mondja, hogy ő nem az én érdekeimet képviseli, mert én ellenzék vagyok, mondjuk.
Képviselje az ügyet, minket, a "senkiket" a mi emberünk, és ne a pártját. Őket a párt nem tudná listán bevinni, mint ahogy a sok tehetségtelen barommal teszik manapság.
Persze, lehet, hogy elsőre nem válik be valaki, de ki is esik a következő választáson. Ami 16 év alatt elromlott, nem javítható meg azonnal. Ehhez is több ciklus kell. Azonban a jövő számára kell tervezni, és tudatosan.. Helyetünk senki sem fogja megoldani a sorsunkat.
Persze a hármas pontodra nincs biztosíték, de ezt a kockázatot be kell vállalni a változás érdekében.
Nem lelkesedés kell ide, hanem hit és szándék. Hit abban, hogy megvalósítható a jelenlegi helyzet megváltoztatása, a mi javunkra. (a senkik javára).
Nézd, én osztom és támogatom a lelkesedésed, azonban kissé bizalmatlan vagyok, főleg politikusokkal kapcsolatban. 1.) Hogyan tudnánk bejuttatni ilyeneket, hiszen szemmel láthatóan, a fidesz/mszp pároson kívül a többi kis párt olyan csekély támogatottságot mondhat magáénak, hogy egy ilyen új "hullám" még csak labdába sem rúghatna. Legalábbis véleményem szerint. 2.) Mi a garancia arra, hogy teljes mértékben függetlenek, vagyis hogy a mérleg teljesen egyensúlyban van, és a legcsekélyebb mértékben sem billen egyik oldalra? 3.) És főképp, mi a garancia arra, hogy valóban választói érdek alapján "nyomná a gombokat". Attól, hogy nem tartozik egyik párthoz sem, még nem biztosíték arra, hogy nem vezérlik esetleg őt is néha-néha önös érdekek. Szerintem...
Van egy "új" ötletem, próbáljunk meg minél több (párttól) független jelöltet bejuttatni a Parlamentbe.
40-50 ilyen képviselő, aki nem párt, hanem választói érdek szerint nyomná a gombokat, alapjaiban változtatná meg a törvényhozás és kormányzás gyakorlatát.
Merjünk nyugodtan álmodni, és merjük azt valóra váltani. Nincs más kiút. Ha ezen a topikon is körül nézek, azt látom, egyre többen vannak, akik így gondolkozunk.
Nem (csak) azért mondom, mert benne éltem, hanem mert volt lehetőségem összehasonlítani a különböző rendszereket. Tájékozódás és mérlegelés után jutottam arra a megállapításra, hogy a demokrácia jobb, mint az egypártrendszer. (bár a királyság lehet akár jobb is:)))
Nem véletlenül szokás mondani, hogy a demokrácia nem tökéletes, de pillanatnyilag ez a legjobb....
Szívemnek egy teokrata államrend lenne kedves, de ez már inkább lázálom...:))
Azt gondolom, érdemes megvizsgálni a jól működő államokat, és tanulni tőlük. Én eléggé azt látom, hogy szinte minden forma jól működtethető, ha az elit felelősségteljes és alkalmas a feladatra (csak megjegyzem, a királyság is elképzelhetetlen a nemesség nélkül...), és harmónia/kölcsönös elfogadás, bizalom/ van az elit és a nép között.
A népszavazásos felvetésed igen jogos, de ezt akár a asztásokra is ki lehetne terjeszteni. (volt már itt olyan javallat, hogy a választójog legyen iq függő)
Ja, és a lányom 19 éves, de ne merj magázni, mert egyrészt utálom, másrészt a fórumon udvariatlanságnak számít:)))))))
Látod ez a baj! Azért mert éltél benne, már rögtön azt mondod, hogy az rossz, és semmi körülmények közt sem lehet jobb, mint ez a jelenlegi helyzet. Bár meglepett volna, ha nem kellett volna elmagyaráznom... Én nem azt mondtam, hogy milyen jó volt eddig nekünk az egypárt rendszer, mert nem vagyok hülye! De ugyanez a helyzet mondjuk egy diktatúrával is. Én megértem, hogy az ember a múlt alapján ítélkezik, csak ne ítéld el véglegesen. Tudom, hogy diktatúra hallatán mindenki Irakra, Kubára meg ilyenekre gondol, de mondta valaki, hogy egy diktatúrának szigorúan ilyennek kell lennie? De a diktatúrát hagyjuk, én nem akarok olyat. De a másik ilyen dolog, ami 900 évig többé-kevésbé működött, a királyság. Erre a reakció rögtön az szokott lenni, hol találok EGY(!) olyan embert, aki tisztességesen, felelősségteljesen, de ugyanakkor kellő határozottsággal irányítja az országot? Erre meg én azt szoktam mondani, hogy ugyan miért lenne nehezebb találni egy ilyen embert, mint 300(!!!) ugyanilyet, akiktől szerintem joggal várhatók el ugyanezen dolgok?! Szóval az odáig rendben van, hogy az ember a múlt alapján alkot véleményt, de azt is próbálja meg elképzelni, hogy akár jó is lehetne.
És amúgy mit gondolsz a demokráciáról. (Megjegyzem, nem tudom, hány éves lehetsz, de remélem nem gond, hogy tegezlek az én 21 évemmel?!) De vissza a demokráciához! A wikipediát felhasználva: "A demokrácia kormányzati forma, amelyben a hatalom gyakorlásában a nép (majdnem) minden tagja részt vehet származásra való tekintet nélkül. A demokráciában a nép a politikai legitimáció egyetlen forrása. A közpolitikai kérdéseket a nép közvetlenül (népszavazáson) vagy közvetett módon (választott képviselőkön keresztül) kifejezett többségi döntése alapján határozzák el." - Nekem alapvetően ezzel az a bajom, amit egyszer egy - lényegtelen milyen - oktatóm mondott, miért kéne olyan embereknek dönteni egy egész ország jövőjéről és 10 millió másik emberről, akik nem is értenek hozzá. Pl. amit most az egyik párt akar: népszavazások egész sora. És mindenkinek van elég háttérinformációja és rálátása a dolgokra, hogy mind a hét pontról nyugodt szívvel dönthessen, mert tudja, hogy az adott témáról mindent tud, minden oldalt meghallgatott, levonta a következtetéseket, hosszú távú előrejelzéseket végzett, hogy tényleg jó lesz-e az országnak, nem pedig csak "milyen jól hangzik"? Szerintem legtöbbünk csak az alapján szavaz, amit a médiákból az agyába tuszkolnak. Ezzel azonban két gond van: a médiának a legcsekélyebb hitelt sem adom, mert ő csak a számára fontos dolgokat emeli ki, amiből hírt csinálhat, a másik meg, aki mondja, elvárom tőle, hogy teljes mértékben pártatlan legyen, ne pedig pártszimpátia függvényében mondja meg, mi a jó az országnak! Mert poitikusnak én nem hiszek, és jó lenne, ha mindenki így tenne (bár ez már egy másik "van egy álmom" topic témája lehetne...)
Hát itt is megosztott a nép. De nem lepődök meg, miért is?
upi2000! (remélem így van a nicked :/)
Én támogatom az elképzelésed, sőt magam is effélékben gondolkodom. De ugyanakkor a másik - néha talán kissé cinikus - oldalnak is igaza van. Ennek egyetlen oka az emberi faj alaptermészete. Nem vagyok sem pszichológus, sem fejlődéskutató, sem túlon túl okos ember. De próbálok nyitott szemmel járni. Mióta világ a világ, az ember arra törekszik, hogy minnél többet birtokoljon. Szeritem te magadnak is van egy csomó álmod, hogy de jó lenne ez is, de jó lenne az is... Nekem is vannak, mindenkinek vannak. Ez pedig könnyen átalakulhat vagyonhajhászássá. És lehet, hogy most sokan azt mondják, hogy nálam biztos nem, ezt nem lehet tudni. Sajnos ilyen az emberi faj.
De ugyanakkor az sem jobb megoldás, hogy akkor hagyjuk a picsába az egészet, azt süllyedjen el Magyarország a saját szarában. Én magam is egy új párt létrehozásán gondolkodom, már jó ideje (pedig csak egy csóró egyetemista vagyok még), de elég sok a buktóta. Gondolod a többi pénzzel teli zsebbel, a babérjain üldögélő jó képességű emberke ezt szó nélkül hagyná? Soha! Bármi áron el akarnak takarítani az útból, ha kell megvádolnak bármivel, amivel nem szégyellnek. Márpedig semmit nem szégyellnek. Ebbe nem akarok belemenni, elég sokat elmélkedtem már erről a "Jó-Rossz" dologról, meglepő lesz talán, de a Star Wars III-ból kiindulva. Ha gondolod, majd kifejtem e-mailben.... Wazz, nem tom, mit akartam ezután írni... Ja, igen... én szívem szerint visszavezetném az egypártrendszert is! Nem, nem vagyok a kommunizmus híve, de látjuk, hova vezet a többpártrendszer: ujjalmutogtás, felelősségáthárítás stb... most egyelőre ennyi, ha valami még eszembe jut, leírom...
az a baj, hogy friss, tiszta gárda nincs. az értelmiség gyakorlatilag kompletten exponálta már magát valamelyik oldal mellett. egyedül a mai huszonéves, korai harmincéves generáció az, amelyik ki tudna termelni egy friss tiszta gárdát, de ehhez kéne egy kemény mag, ami már eleve adott (egy új fideszként). szerintem a civil út járthatóbb.
Igen7 javaslata/gondolata is érdekes, miszerint civil szervezetként lehetne/kellene nyomást gyakorolni a politikára.
Másrészt nem hiszem, hogy akkora gond lenne visszatérni a polgári életbe, ha mondjuk a képviselői fizetést a magyar értelmiségi fizu átlaga határozná meg. (pl. átlag+ 20 %)
Harmadrészt pedig azt gondolom, hogy egy olyan szervezetnek, amelyik most indulna a közéletben, sokkal nagyobb esélye lenne arra, hogy javítsa a politikusok renoméját azzal, hogy igazat mond, hogy kultúráltan beszél, hogy nem csak szóban törekszik konszenzusra, stb, stb.
Kicsit az az érzése (nem is kicsit), hogy a népnek valóban tele a hócipője az egész elittel, szívesen emelne föl egy friss, tiszta gárdát, ha lenne.
Semmi gond, kedves Upi, a jószándék is sokat számít. Más kérdés, hogy alkalmasint a pokolba vezető út is...
Megpróbálni pedig meg kell. Csak nagyon sok érv szól ellene is. Elsőnek ott van mindjárt az, amit Gyurcsány is említett. Az, hogy nincs visszaút a normális polgári létbe. Ha politikus voltál, az olyan szégyenbélyeg, amit nem moshatsz le soha. A politikusnak rosszabb a renoméja az útszéli prostinál is. Sajnos. Gyurcsány ezt úgy fogalmazta meg, hogy frakciótagoknak "már nincs más szakmája, csak ez". Itt kivételesen igazat mondott. Ez valóban csapda.
Sokan tartanak attól, hogy önként besétáljanak ebbe a csapdába. Viszont működik bennük a kötelességérzet is, hogy tegyenek valamit az országért. És az önérdek meg a nemzet iránti elkötelezettség, a kötelességtudat elkezdenek egymással vitázni...
Optimista vagyok, azt gondolom, hogy a 10 milla emberből csak kb. 150-200 ezer az, aki vagy most, vagy a múltban párttag volt, tehát széles a választék....
Másrészt pesszimista is vagyok, és valóban komolyaknak érzem az általad is említett veszélyeket, meg azokat is, amikre még nem is gondoltunk.
Harmadrészt meg ezzel együtt érdemes lenne megpróbálni:)))
Arról nem is beszélve, hogy puszta gyanú esetén még nem szokás büntetni, csak bizonyítás után. Az ártatlanság vélelmét persze ki lehet hajítani a szemétdombra, csak ki akar olyan országban élni, ahol a gyanú már önmagában elég az ítélethez?
"hogy tagjai csak olyanok lehetnek, akik sem a kommunizmusban, sem az elmúlt 16 év sikeresen beszennyezett politikai elitkedésében nem vett részt," - Ezzel az a baj, hogy akire ez igaz, az vagy nem akar politikus lenni, vagy akar, de nem alkalmas rá, vagy szélsőséges nézeteket képvisel. Az esetlegesen fellelhető csekély számú kivételből nem lehetne működő kormányzatot létrehozni, és ha valami csoda folytán mégis, akkor is ott van a hatalom és a pénz közismerten mámorító ereje, ami a legtöbb embernél megteszi a hatását. "- hogy a legkisebb korrupció gyanúja esetén a tagot kizárja és eljárást indít ellene" Volt-e már ilyen a világon? "- hogy a döntéseiben mindig széleskörű egyeztetést követő konszenzusra törekszik" Elsőre jól hangzik, kérdés mennyire lenne időigényes. A többi sem hangzik rosszul, csak hát ott van a gyakorlati megvalósítás kérdése, és az, hogy kik lesznek azok a mérsékelt hozzáértők, akik anyázások közepedte ezt következetesen és bátran végigviszik. Merthogy minden változás érdekeket sért (bizonyos esetekben nem is keveset), tehát anyázás is lenne jócskán. Mindenesetre, ha vannak, várjuk a vállalkozó kedvűek jelentkezését :-)
