ez azért volna jó, mert akkor megoldható mind az időutazás, mind az univerzum bejárása.
de amúgy ezt már 6000éve tudták az indusok is. csak azóta elfelejtették/tük. csak nem rég a virtuális valóság miatt újra előszedték, így lett a májá-ból lezüllesztve a mátrix. tehát az ember csupán egy speciális tudatforma a milliárdnyi szimultán létezőből, amely egyazon világlény imaginációja teremt. az érzékszervek valójába e tudatforma mentális szervei, melyekbe projektálódik minden amit mi valóságként élünk meg.
Többen próbálkoztak az áltrel kanonikus kvantálásával (kalapozás), de még senki nem járt sikerrel.
Egyesek most úgy gondolják, hogy nem a klasszikus fizikát kell kvantálni, hanem eredendően kvantum effektusokból felépíteni a gravitáció elméletét. Lásd: entropikus gravitáció.
Abból indulnak ki, hogy a vákuum alapállapot korrelációja összefügg a távolsággal. Egyrészt a korreláció a távolsággal csökken. Másrészt az energiasűrűség is csökkenti a korrelációt.
milyen gravitációs hatást gyakorolna a környezetére?
arra gondolsz mint mikor a szuperszonikusok hangrobbanást produkálnak, csak itt téridő fodrozódás szerűen? nem tudom mennyi az annyi, de nem tűnik kimérhetőnek.
ez nekem új.. a tér-anyag ekvivalenciát honnan veszed?
először azt hittem erre gondolsz: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alcubierre-meghajtás (csak ehhez negatív tömegű/energiájú anyagot kellene tudni előállítani már ha egyáltalán létezhet ilyesmi, nemrég épp emlegette valaki)
Néhány száz fényév távolságban a tér tágulását észre sem fogod venni.
Legfeljebb ha nagyon lassan, néhány milliárd év alatt akarod ezt a távolságot megtenni.
De akkor meg már nem is fogsz emlékezni arra, hogy induláskor mekkora volt a méterrudad.
Mint érdekesség: a 10 tonna önsúlyú, fénysebességgel haladó űrhajó, vagy akárcsak egy szikla, milyen gravitációs hatást gyakorolna a környezetére?
Milyen hatást lehet gyakorolni valamire egy szemvillanás alatt?
Ami fénysebességgel száguld el mellettünk, mennyi ideig tartózkodik a közelünkben?
A kozmikus sugárzásban rengeteg nagyenergiájú részecske száguld el a Föld mellett. De senki nem hiszi, hogy azok okoznák a földrengéseket. Ha elmegy mellettünk, azaz nem ütközik velünk, a gravitációs hatása olyan rövid ideig tart...
(Más lenne a helyzet, ha több fényév hosszúságú rudat tolnának mellettünk fénysebességgel.)
A másik nagy probléma a csillagközi anyag. 1 atom/cm3-rel számolva az jön ki, hogy egy 1 m2 homlokfelületű szonda
Ilyen sebességű ütközésnél már olyan, mintha egy részecskegyorsítóban ülnél. A másodlagos sugárzás miatt pedig radioaktív lesz az űrhajó orra. Csak egy megfelelő elektromágneses védőpajzs segíthet. (Vagy egy gravimágneses falszárító.) Sajnos a semleges atomokat nem lehet mágnesesen eltéríteni, de az ügy nem teljesen reménytelen. Lásd: Stern-Gerlach.
Nagy kár, hogy ilyen védőpajzsok építését nem tanították az egyetemen.
Ehelyett egy csomó oktató a saját bugyuta porbrfingó semmitmondó haszontalan semmirekellő tantárgyát nyomatta.
Még nem tudjuk miért van szükség ekkora univerzumra; ami tiszta agyrém, pláne hogy (szerintünk) még tágul is – de kérdem én: minek? Bár nekem gyanús, hogy nem a tér tágul, hanem az idő (mármint a 4. dimenzió) lassul… vagy gyorsul – ezt most nem tudom kiszámolni.
Meg különben is! A folyamatosan gyorsulva táguló térben haladó űrhajó (vég)sebessége hogyan is lehetne (abszolút) állandó, ha a tér tágulásának sebességével együtt növekszik a leküzdött távolság? Vagy nem?
Amennyiben a tér tágulásának sebessége (állítólag) jóval meghaladja a fénysebességet, akkor meg miről beszélünk? Na ugye, hogy az idő változik.
Ami pedig az űrhajók lassulásának problematikáját illeti: célszerű a célobjektum elérését megelőzően időben csökkenteni azt a taszító erő(hatás)t, ami a haladási sebességet biztosítja (tartja fent) – ami viszont nem lehet független az űrhajó tömegétől (és/vagy térfogatától?), illetve attól a közegtől, amiben el tudja érni a végsebességet biztosító (taszító) erőhatást. De mindegy is, ha az űrhajó lendülete (elért sebessége stb) független volna a negatív gyorsulás egyáltalán lehetséges kritériumaitól – ami ugye megint csak a 4. (rejtett) dimenzió, mármint az idő függvénye. (Mint érdekesség: a 10 tonna önsúlyú, fénysebességgel haladó űrhajó, vagy akárcsak egy szikla, milyen gravitációs hatást gyakorolna a környezetére?)
A másik nagy probléma a csillagközi anyag. 1 atom/cm3-rel számolva az jön ki, hogy egy 1 m2 homlokfelületű szonda fényévenként kb. egyszázad mol anyagot csap el, a kapott energia pedig atombomba robbanás nagyságrendű. Ez tűorral lehet valamennyire mérsékelni. (Tuti nem én ötletem, de nem emlékszem, honnan rémlik.)
Masodpercenkent 30 kilometeres sebessegnel lehet hintazni, felteve ha tuleled azt a parezer evet amig odaersz a legkozelebbi csillagig. Masodpercenkent 150-200 ezer kilometeres sebessegnel mar nincs hinta, kb egy ora alatt keresztulszaguldasz a kiszemelt csillagrendszeren es mesz tovabb a semmibe. A legegyszerubb ha es ha besseggel elkuldod a dnsedet meg az osszes tudasodat a kiszemelt bolygora, es az ottaniak majd osszeraknak. Ez Fred Holyle talalta ki 1948- ban az Andromeda torzsben, a dnst csak tiz ev mulva talaltak fel, de azota sem kaptunk ilyesfel uzenetet a vilagurbol.
ha lesz valaha fénysebességet érdemben közelítő hajó, kétlem hogy ótvaros nukleáris meghajtást használna. az 50-es években gondolkodtak ebben, így minden menőség 'atomic' jelzőt kapott és nem tudsz ettől elszakadni. persze azért jó volna ha lenne, mert naprendszeren belül ill. a legközelebbi csillagok is talán elérhetővé válnának jókora menetidővel.
( talán egyszer nem csak minimális mennyiségben lesznek képesek előállítani/tárolni/stb. antianyagot. vagy felfedezik a coaxiumot, mittudomén :D )
En csak azt nem ertem, hogyan lehet egy fenysebesseg kozeli sebesseggel halado urhajot megallitani. Egy szaz tonnas urhajo felgyorsitasara eleg huszezer tonna nuklearis uzemanyag. De mivel a lelassitashoz is ennyi kell, ak indulo urhajo legalabb 4 millio tonna. Ez picit soknak tunik, ezert lehet hogy a hagyomanyos fizikat koveto urlenyek eddig nem latogattak meg minket.
Érdekes kérdés, bár a "gravitációs lencsék" - ahogy el tudom képzelni - nagyon nagy tömegűek lehetnek, tehát a gyakorlati alkalmazásuk eléggé problémás lehet - ha egyáltalán, és ez felmerül.
Tobbmilliard galaxisban nalunk okossbbaknak se sikerult learnyekolni a gravitaciot, de az is leget hogy pusztan nem lattak az ertelmet az arnyekoskodasnak.
