Azt, hogy a felvett hitel visszafizetéséig nincs az országnak saját gazdaság politikája, azt az IMF határozza meg. :-((
Alább a példák (a teljesség igénye nélkül):
1964. A Világbank hitelt ad a thaiföldi Bhumibol hidroelektronikus gáthoz, erőszakkal áttelepítve ezzel több, mint 3000 embert, akik 1999-ben még mindig nem kaptak megfelelő kárpótlást.
1968. A Világbank elfogadja a Malajziának nyújtandó első hitelt, s ezt később több hitel követi, összesen 152 millió dollár értékben, a vidékfejlesztési hivatal részére. A kölcsönökkel több ezer hektár trópusi esőerdő kiirtásához járul hozzá a Bank, hogy a felszabaduló területeken piacra termeljenek. Malajzia erdeinek 6,5%-át veszíti el.
1969. A Világbank megkezdi az Indonéz Transzmigrációs Program segélyezését, amelynek keretében végül több, mint fél milliárd dollárt költ arra, hogy jávai parasztok millióit távoli és ritkábban lakott szigetekre - tbk. Irian Jaya szigetére (Nyugat-Pápua) - költöztesse. A terv pusztító hatással van az erdőkre, és több bennszülött közösség megélhetését veszélyezteti, komoly környezeti károkat okozva, és az emberi jogokat megsértve. 1988-ban a Világbank végül beismeri, hogy az átköltöztetésre adott kölcsön rossz ötlet volt, és a hitelprogramot leállítják.
1972. Romániában a Ceaucescu-diktatúra jelentős világbanki hitelt kap, s a Bank munkatársai elismerik a román kormányt, mint amely "a román népet a haladás útján vezeti". 1982-re Románia a Világbank egyik legnagyobb hitelfelvevője, 2,4 milliárd dollár összegű kölcsönnel. A diktatúra pénzügyi botrányok és az emberi jogok sárbatiprása közepette bukott meg a század végén.
1973. Ruanda megkapja az első hitelt mezőgazdasági és állattenyésztési projektjeihez. A pénzt a hutu többségű kormány arra használja, hogy a kisebbségben élő tutsi és hima törzsektől területeket foglaljon el. A Világbank ezzel közvetlenül hozzájárul az etnikai konfliktus súlyosbodásához és az emberi jogok aláaknázásához.
1976. Pakisztánban a Tarbeta-gátra adott Világbank kölcsön miatt 300.000 ember válik hajléktalanná.
1978. A Világbank 451 millió dollárt ad Indiának a Felső-Krishna-gátakra, amely India egyik legszegényebb régiójában 220.000 ember erőszakos kitelepítéséhez vezet. Becslések szerint az első 100.000 kitelepített embernek 50 %-kal csökkent a jövedelme.
1982. Brazília részére 308 millió dolláros hitelt fogad el a Világbank a Para állambeli Carajas bányából történő vaskinyerés támogatására, egy 780 km hosszú vasútvonal és egy tengerparti kikötő építésére. A projekt 30000 km2 esőerdő kipusztítását okozza.
1985. Bolíviában tizenöt napos sztrájk és lázadás tör ki az élelmiszer- és benzinárak emelése miatt, amelyet a Világbank és az IMF által tervezett és finanszírozott struktúraváltási intézkedések követeltek meg.
1989. Venezuelában több, mint 300 ember hal meg azokban a lázadásokban, amelyek az üzemanyagárak és a tömegközlekedés díjainak felemelése miatt tört ki. Az áremelésre azért volt szükség, mert a Világbank és az IMF struktúraváltási kölcsön feltételeinek kielégítésére át kellet szervezni a gazdaságot.
1993. Kína 3, 17 milliárd dollárnyi kölcsönnel egy év alatt a Világbank egyik legnagyobb hitelfelvevőjévé válik, míg továbbra is sárba tiporják az emberi jogokat.
1994. A Világbank jóváhagy egy 44 millió dolláros kölcsönt Fehéroroszországnak a faexport támogatására, bár a kormány környezetvédelmi stratégiájának megalkotása 1997-ig nem várható. A fehérorosz erdők kb. 20%-a a csernobili robbanás után kiterjedt atomfelhő által szennyezett területen található, így a radioaktív fűrészpor veszélyeztetheti a munkások egészségét.
1995. Pápua Új-Guineában a Világbank és az IMF Struktúraváltási Programja miatt lázadás tör ki, amelyben végül három, rendőrök által megsebesített ember hal meg különböző összecsapásokban. A SAP feltételei Pápua Új-Guinea gazdaságát további multinacionális vállalatok kizsákmányolásának tennék ki.
1995. Az oroszországi Komiban olajszennyezés pusztít, mivel az IFC támogatta olajtermelési projektben (Polar Lights) egy régi, szivárgó csövet használtak, amely eltörött. A szennyezés hatalmas rombolást végez a természetben. Ennek eredményeképpen a Világbank és az EBRD kölcsönt ad a helyrehozatalra, de mivel azt nem végezték el rendesen, ezért a nagyarányú környezeti pusztítás tovább folytatódik.
1996. Guatemalában a civil szervezetek értesülnek arról és nyilvánosságra hozzák, hogy 1981-ben maya achi indiánok százai estek mészárlás áldozatául, amikor nem voltak hajlandóak elhagyni a területüket, és átadni azt a Világbank által finanszírozott Chixoy-gát megépítése céljára. 2000-ben a Guatemalai Történelmi Igazság Bizottsága ezt az eseményt népirtásnak minősítette. Az áldozatok hozzátartozói azóta sem kaptak kártérítést.
