Ujra
elohoztak Szolzsenyicin allitolagos szoveget a kommunistakrol.
2008. 08. 19.
A magyar Szolzsenyicin rejtélye. Update a végén: szabad a pálya
filológia, magyar net, Szolzsenyicin, válság, önfarkába harapó antikommunizmus
Egy hungarikum.
1.
Az idézetet csakis magyar felhasználók töltötték fel a világhálóra. Általában magyarul, plusz a Wikiquote-tal együtt, Google-keresés szerint 2-szer angolul. A Google ezenkívül semmilyen világnyelven nem ad ki kereső-kulcsszavakra hasonló idézetet (oroszul sem!). A valóban fontos idézetekre ezzek szemben több tucat vagy több száz angol találat jut. Mondjuk a lengyel Wikin sincs nyoma, de ez nyilván annak tudható be, hogy nem is tudják, mi az a kommunizmus -:) Soproni András, a Gulag szigetcsoport és a "Hogyan mentsük meg" fordítója (tehát olyan ember, aki biztosan olvasta Szolzsenyicint, ellentétben a magyar felhasználók tömegével) szintén nem emlékszik ilyen szentenciára. A "nagy" Wikiquote-ban ez a hét mondat nem szerepel sem az 50 megjelölt, sem a 27 tisztázatlan forrású Szolzsenyicin-idézet között. Csak augusztus 5-én délelőtt írta be egy másik cikkbe, a Communism címűbe egy - kikövetkeztethetően magyar - felhasználó.
2.
A magyar beírások is az utóbbi egy-két évben tömörülnek, régebbről nincsenek. Vö. 6. pont.
3. A magyar beírások ivartalanul, másol-ragaszt paranccsal szaporodnak.
99%-nál nincs forrásmegjelölés. Elvétve felmerül, ha valaki rákérdez, a "Hogyan mentsük meg" vagy a Lenin Zürichben mint forrás, de mint láttuk, ezek egyike sem áll. Több éves netes karrier ellenére sem ismeri senki a forrást, és az óriási többséget nem is érdekli. (Azaz a beírás előtt, belátható múltban senki sem nyitott ki Szolzsenyicin-könyvet. Csak a poén kedvéért: elég sokáig magát az "idézetet" sem olvasta rendesen senki, különben feltűnt volna a hiba: "szermélyes boldogulása". A Google 500-nál több ilyen szermélyes találatot ad, beleértve a magyar Wikipédia "Kommunizmus" cikkét. Összehasonlításul: a Wikiquote Communism cikkében a magyar származásún kívül még három angol nyelvű Szolzsenyicin-idézet szól a kommunizmusról. Ezek közül a legelterjedtebb is csak 280 találatot ér - a magyar netnél összehasonlíthatatlanul nagyobb merítésből.)
4. Az idézet nem vall Szolzsenyicinre. Tételesen, művei ismeretében:
a) Keresztény nacionalista volt, a fő külső (politikai) választóvonal tehát nála nem "a kommunisták" (ők) és mindenki más között húzódott, hanem a pravoszláv oroszok (pontosabban keleti szlávok) és barátaik (mi), illetve mindenki más között. A belső (erkölcsi) választóvonal pedig az "emberi szívben", lásd c).
b) Egyáltalán: nem jellemző rá a hét mondat otrombán sztereotip fogalmazása, a "kommunista" kinevezése "embertípusnak", kiragadása térből és időből, elszakítása egyes emberek motívumaitól.. Szolzsenyicin ugyanis író: a gonoszt felmutatja (tárgyilagosan, gyakran száraz iróniával vagy maró gúnnyal), és nem közvetlenül, publicisztikusan minősíti.
c)
Életművében nem jelöli ki "a kommunistákat" mint a Rossz kizárólagos hordozóit. Ellenkezőleg, tömören: "a Jó és a Rossz közötti választóvonal ott húzódik minden ember szívében" (Gulag, legalábbis a Wikiquote szerint -:)).
d) "Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem-kommunista ember számára." Ez a mondat, azonkívül hogy otromba sztereotípiát tartalmaz, tényszerűen nem igaz. Józan ésszel nem lehet állítani, hogy egybeesik a két halmaz, a nem-kommunistáké és a normális embereké ("akik még csak elképzelni sem tudják" a cinizmust stb.). Ez finoman szólva retorikai túlzás. Nem annyira finoman: hülyeség. Kiválóan belefér az elvadult magyar politikai kommunikációba, azon belül is az online eszmecserék stílusába és tárgyszerűtlenségébe.
Szolzsenyicin azonban jellegzetesen humanista, moralizáló író, a 19. századi orosz realizmus folytatója. (Ez nem értékelés, hanem Sz. tudatosan vállalt írói karaktere.) Tehát egyrészt központi fontosságot tulajdonít a (tárgyi) igazságnak, másrészt éppen hogy el akarja (tudja) képzelni, meg akarja érteni ezeknek az embereknek a személyiségét. Egész életművének éppen az a lényege, hogy ez a gyalázat normális fejjel is "elképzelhető", a gonosztevők nem gyökeresen mások, mint a többi ember. Ennek kifejezetten ellentmond, és távol is áll tőle, hogy egyszerűen az "ezek nem normálisak!" címkével intézze el. Sokféle kommunistát ábrázol, de a közös tulajdonságok között nem szerepel a pszichopátia, hanem általában normális, de ilyen-olyan okból rossz vagy gyenge embereknek írja le őket. Lásd még a c) alpontot.
e) "Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista!" - az állítólagos intelem értelmezéshez tudni kell, hogy Sz. "európaiakon" általában azokat értette, akik Ukrajnától nyugatra élnek. Az oroszok ilyen értelemben nem "európaiak".Tehát az intésnek inkább csak abban a beszédhelyzetben van értelme, ahol a címzett: "európai" (értelem szerint: nyugat-európai) hallgatóság. A nyugatiakkal viszont köztudomásúlag nem az volt a fő baja, hogy saját maguk hajlamosak kommunistának állni. ( Hanem hogy egészségtelenül dekadensek, élvhajhászok, és nem törődnek azzal, hogy máshol erős a kommunizmus.) Egyszóval elég nehéz megérteni, hogy ha mondott ilyet, hol mondhatta, miért és kinek .
5. Általában nem cincálom mások stílusát meg "nyelvhelyességét", gyarló emberek vagyunk mind, de írástudó egyén nem követ el
olyan nyelvtani hibát, mint a második magyar mondat váltása egyes számból többes számba. (Aztán meg vissza.) Lehet egyébként, hogy ez a hiba az "idézet" billentyűzetről billentyűzetre való terjedése közben került a szövegbe, ugyanis a régebbi (2006-os, 2007-es) találatokban gyakoribb az első mondatban a többes szám ("A kommunistáknál"). Az igényel szó 'megkövetel", 'szorul valamire" jelentésben olcsó sajtónyelvi megoldás, igényes irodalmi szövegbe (a Szolzsenyicin méltóságteljes oroszságának megfelelő szinten) nem való. Ugyanez érvényes erre a szerkezetre: "elképzelhetetlen... X. Y. számára". Konzervatív, "tiszta" irodalmi nyelven az utolsó mondatban szereplő "egy kommunista'" helyett "a kommunista" volna a mellékmondat alanya. Amennyiben tehát a szöveg mégsem hamisítvány, a fordítója lelkes amatőr, nem profi műfordító.
6. Az angol szövegben viszonylag sok hiba van, nem művelt anyanyelvi beszélő fordította vagy adta közre. Látszik az igyekezet, de a nagyon ritka "pesterous" szó jelentése nem "kártékony", hanem kb. "alkalmatlankodó", "szekánt", ami elég frivol jelző lenne a kommunistákra, pláne olyan dühödt szerzőtől, aki ezt a hét mondatot írta. (Nem lehet kizárni, hogy az angol szöveg előbb készült, mint a magyar, esetleg valamilyen orosz eredetiből, de akkor végképp megáll a tudományom.) A "cinizmus" angolul "cynicism". Létezik - de még csak nem is minden nagyszótárban - nagyon eldugott "cynism" változat, de ezt inkább csak más anyanyelvűek használják.. A "has no concept of the thing called conscience" ("fogalma sincs arról...")
tipikusan kelet-európaias (magyaros?) tükörfordítás. A "lie" (hazugság) főnévhez társuló ige "tell" és nem "say". A "people" (többes szám) "cannot be a communist" (egyes szám) alany-állítmány szerkezethez hasonlót már láttam leírva, de nyelvtanilag elég necces. A "Christian" szó nagybetűvel és 2 db i-vel írandó. Azaz majdnem biztos, hogy a hét angol mondat nem Szolzsenyicin valamilyen ismert művének "hivatalos", jogvédett, nagy kiadónál szerkesztett, korrektúrázott fordításában szerepel, hanem a mi régiónkból való, lelkes amatőr műve. (Bár a bugylibicska is elsülhet...)
7. Függetlenül az idézet hitelességétől: nem annyira orosz, nem is egyetemes, hanem jellegzetesen köztes-európai jelenség "a kommunista" esszencialista felfogása, kiragadása térből-időből, illetve az a tétel, hogy a fő erkölcsi választóvonal "a kommunisták" és "minden más ember" között húzódik, tehát "a kommunisták" azonosak a kozmikus erkölcsi Rosszal, következésképpen "minden más ember" a Jóval, És mifelénk sem általános, hanem inkább azok vallják, akik a franciás neofita antikommunizmus elveit tették magukévá. Ezen belül az antikommunizmus általánosító "elmekórtani" értelmezése, tehát az, hogy ezek nem egyszerűen gonoszok, de "nem is normálisak", sajátosan magyar változat, és viszonylag új fejlemény a szakirodalomban. A Gyurcsány elleni első, 2004-es poszterkampány előtt még itt se lehet kimutatni.
Ennek az egésznek kétféle magyarázata lehetséges:
1. Bár ezt az állítást eddig nem bizonyította senki, lehet, hogy van ilyen (a jellegzetes, 2004 utáni magyar antikommunista diskurzussal egybehangzó) Szolzsenyicin-szöveg. Ez esetben nem áll a hamisított idézet gyártásának és terjesztésének vádja.
Nem bizonyította senki, 100%-osan cáfolni viszont lehetetlen, úgyhogy mindig marad reménysugár a benne hívőknek.* De ahhoz, hogy elhiggyük, három nagy ellentmondáson, matematikai értelemben kis valószínűségű eseményen kell túltennünk magunkat:
a) A szöveg, ha létezik, periférikus (esetleg más értelmű kontextusból van kiragadva), és ellentmond a mester filozófiájának.
b) Ráadásul erre a periférikus, nem Szolzsenyicin-szerű szövegre csak és kizárólag magyar netezők figyeltek fel, szemben a világgal, de annyira, hogy lelkesedésükben azonnal Sz. legfontosabb antikommunista (a Wikipédia helyesírásával: anti-kommunista) mondásává nyilvánították. Miközben a világ többi része valahogy nem értékelte a mondás zsenialitását. Annyira nem, mintha nem is létezne.
c) A felfigyelés úgy mehetett végbe, hogy létezik egy megszállott magyar Szolzsenyicin-filológus, aki rengeteg szövegen átrágva magát megtalálta ezt a periférikus, az író életművének, filozófiájának ellentmondó idézetet. Ha viszont valaki megszállott filológus, akkor ismernie kell a filológia és a publikációs etika azon alapszabályát, hogy az idézetnek visszakereshetőnek kell lennie. Főleg egy ilyen, a képbe nem illő idézetnek. De nem ismerte, nem ismeri, hallgat évek óta (ha létezik), és az idézet terjesztői sem ismerik. (Amellett, mint láttuk, a magyar irodalmi nyelvben sem egészen járatos.)
Szóval ezt így együtt talán elhiszem, ha nagyon akarom, de el nem fogadom. Sehogy se gömbölyű.
2. A másik lehetséges magyarázat az, hogy a szöveg magyar hamisítvány, feltehetően már a Gyurcsány-korszakból. Ehhez semmilyen ellentmondáson nem kell túltennünk magunkat. Amikor a lelkendező netharcosok azt mondják, hogy "micsoda zseni, olyan, mintha mi mondtuk volna", annak az is lehet az egyszerű oka, hogy ők mondták.
Mindkét verzió rossz fényt vet a magát elsőrendűen antikommunizmusával meghatározó magyar létező jobboldal szellemi állapotára. Mondhatnám azt is, hogy globális összehasonlításban.
