yogi: vagy inkább az ebay-on. az internacionális kereslet nagy az ilyesmire. Valami jó kis "ős kommunista számítógépház" vagy "retro soviet block computer case" néven. Paypal accept működik semmi akadálya a biznisznek. :-)
Miért nem kezded el gyártani a retró számítógépet? De tényleg. Persze neked csak a házat kéne elkészíttetned, esetleg spéci kábelokat, aztán ezeket eladni a nagy számtech boltoknak. Szerintem lenne bizonyos skere. Mindjárt kedvet kapok hozzá én...
Na ezek is érdekes tranzakciók, hogy jön létre egy ilyen biznisz?
kimész, fölpakolsz, fizetsz, hazajössz, kaméjonosnak is fizetsz.
Egészen pontosan hogy kezdődik el?
csörög a telefon. általában felveszem.
Miért pont ...
nahát ez viszont hosszú lenne, van benne ismeretség, van benne a jóidőben jóhelyen, van benne egy kis szopoknyalokgombotvarrokpénzértmindent hozzáállás is...
Na ezek is érdekes tranzakciók, hogy jön létre egy ilyen biznisz? Egészen pontosan hogy kezdődik el? Miért pont neked adja el az olasz a rongyait? Valami ismeretség? Vagy valahonnan megtudtad, hogy szabadulna tőle, és te ajánlkoztál? És honnan tudtad meg?
Hát, vannak problémáim, miért pont nekem ne lennének. Inkább azt az egy problémát tárjuk fel, ami annyira harsogó, hogy miatta már a pofavizitig sem jutnak el a dolgaim. Vitaindítónak itt az életrajzom, amit küldözgetek:
Igen a mondanivalód egyik kulcsa ott van, hogy viszed magaddal a problémáidat, tehát vannak problémáid. Bocs, tényleg nem sértegetni akarlak vele, megtettem máskor, légy szíves tételezd fel rólam a legnagyobb jóindulatot. Én tudok mondani neked jónéhány karriert is úgy az ötvenhatosok között, mint a későbbieknél. Egészen közeli példát is tudok arra, mondani, hogy az amerikai nagynéni, ajándéként hozott egy doboz Marlborot, a gyerekeknek meg egy-egy csomag rágót. Ennyire futotta neki. De te egy jó képességű srác vagy. Ami terhel, a sajátos nézeteid, mondhatnám azt is, hogy rosszul szocializádtól. Vagy mondhatnám Moldovával azt is, hogy te ott vagy, ahol voltál, csak a világ ment el jobbra. Mellesleg ne sajnáld a kapcsolati tőkét, meg a tapasztalataidat, így se, úgy se nem mész vele sokra. De ha tele van a zsebed pénzzel, mindjárt lesz annyi barátod, ki se bírod választani ki az igazi. Elég rendesen tisztában vagyok különben a kinti helyzettel, vannak ott barátaim - nem magyarok - rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, rendszeresen járok ki és ez így megy már sok-sok éve, tehát képben vagyok.
Jó, de van még elég sok ország Hollandián kívül, akadhat lehetőség valahol. Persze nem akarlak rábeszélni az ország elhagyására, itt is megtalálhatod a számításodat. Értem én, hogy nem kulimunkát akarsz, sőt meg is értem.
Tévedsz, ha azt hiszed, másutt jobb. A holland levelezőpartnerem 5 évig volt munkanélküli Heerenveenben, az ország egyik legmenőbb vidékén, amíg végül meghajlott a dereka, és elment recepciósnak a két diplomájával. :-(
Ahogy egy emigráns barátom mondta: külföldre menni lehet, de a problémáidat viszed magaddal. Viszont még néhány plusz hátrányra is szert teszel, pl. a kapcsolati tőkédet lenullázod, a hivatalos ügymenetekkel kapcsolatos tapasztalataidat dittó, az anyagi javaidat is egy bőrönd kapacitására kell korlátoznod stb stb. Én nagyon tisztelem azokat, akik disszidáltak, és ott ki tudtak kaparkodni, mert az bizony nehezített menetgyakorlati volt, teljes felszereléssel. De szintén az emigráns haverom látott ám egy kazalra való embert, akik még 1986-ban is ott döglöttek az osztrák menekülttáborban, és nem tudtak rajta túljutni.
Szóval én nem hiszem, hogy csak ki kéne vonatozni Düsseldorfba, és máris lelkesen borulnának a nyakamba: "á, magyar, pályakezdő szennyvizes szaki, na végre, már alig vártuk, hogy megérkezzen." :-)
De bizony, ezt nyújtja neked Magyarország. Különben ha én annyi idős lennék, mint te már régen nem lennék itt. A yenoee sem szívatni akar, teljesen jóindulatú csávó, segítene, ha tudna, ismerem személyesen.
cö-cö-cö, csak ne curukkolj ki, arról beszélj, hogy mi a fenét csinálhatok, hogy ha személyesen keresek egy személyzetist, a portán elakadok, és a recepcióssal üzenik meg, hogy "faxoljon egy önélletrajzot", majd pedig miután faxoltam, és felhívom őket pár nap múlva, akkor meg azt se tudják, ki vagyok, szemmel láthatóan olvasatlanul dobták a kukába.
A piszkálódásodat meg tartsd meg magadnak, én eddig még minden ügyemet tisztességesen fejeztem be, csakhogy ez ebben a nepotista országban a világon senkit nem érdekel, átnéznek rajtam, mintha itt sem lennék.
Köszi, kulimunkát azt én is tudok szerezni, de ez most nem erről szól. Éhenhalás egyelőre nem fenyeget, én most nem kulimunkát, hanem hivatást akarok. Nem akarok én vezérigazgató lenni, vagy ilyesmi, de két jó szakmával hadd ne már alkalmi segédmunkákból tengődjek életem végéig az ismerősök kegyéből! Léci, ne mondd, hogy ez minden, amit Magyarország nyújtani tud nekem!
Minden okom megvan az elkeseredésre, és olyan jó tobzódni benne. :-) Egyébként ismerem az érzést... De hálistennek mostanában nincs okom panaszra.
neked szerencséd volt. Miben, a KMK-ban? Vagy hogy azt csináltam, amit szerettem? Az nem szerencse, bátor voltam.
De a kapitalizmus az már jóval racionálisabb, itt senkit nem vesznek föl, akiből nincs közvetlen és azonnali haszon. Debizony. Az említettem eset is a kapitalizmusban történt. Amúgy is csak három-négy évet dolgoztam a szocializmusban, többnyire betanított munkásként.
De én kinek írjak? Valami ismerősnek. Voltam már én is így nemegyszer, fölhívtam embereket, oszt valaki csak ajánlott valamit. Árukihordás, kulimunkák, de éhenhalás ellen jó.
Jó, nekem tulképpen mindegy ám, hogyan nem jutsz egyről a kettőre.
Vannak nekem olyan haverjaim, akikben sosem felfedezett zseniket tisztelhetek ájult csendesen. Csak az a baj velük, hogy főként elméletben és ideológiában erősek. Abbéli meggyőződésükben pedig, hogy ez a világ nem érti meg őket, atomstabil. Persze nyilván ez nem áll összefüggésben azzal a szomorú ténnyel, hogy ha neki is állnak valaminek, nem bírják se befejezni, se tisztességesen megcsinálni soha. Nem tudom, hogyan számolnak majd el az elherdált tehetségükkel, meg az elcseszett életükkel, már ha sor kerül rá egyáltalán.
Minden okom megvan az elkeseredésre, és olyan jó tobzódni benne. :-)
na ja, neked szerencséd volt. De a kapitalizmus az már jóval racionálisabb, itt senkit nem vesznek föl, akiből nincs közvetlen és azonnali haszon.
Persze, apámnak sem volt könnyű, de írt egy levelet a Kádár Titkárságának, hogy itt áll szovjet diplomával és nem tud elhelyezkedni - és kiajánlották a könnyüipari minisztériumba, kapott moszkvai kiküldetést fejedelmi fizetéssel, és sínen volt. De én kinek írjak? Gyurcsánynak?
Nem feltétlenül. Egyszer felhívtam egy személyzetist valami fontos ügyben, és megkérdeztem, hogy egyáltalán beérkezett-e az anyagom. Nagyon kedves, nagyon kulturált csaj volt, és azt mondta, hogy ne haragudjak, nagyon szívesen megmondaná, de többszáz életrajzot kaptak, és sajnos nbem emlékszik. Ezek után nem is lepődtem meg, hogy sosem hallottam róluk többet. Gondolom a többszáz között volt legalább egy "szupermen", akinek volt tíz év gyakorlata meg egy jókora publikációs jegyzéke a szaklaokban, és ő pont meg is felelt, a többi életrajzot már el sem kellett olvasni.
Ami a második felét illeti: bizony már az is megfordult a fejemben, hoy a kinézett melóhelyem előtt megállok, várok valakit, aki magányosan távozik, és elütöm a nagypolákkal, elásom valahol a pilisi parkerdőben, és másnap jelentkezek, hogy "úgy hallottam, van itt üresedés..." :-) De végülis mégsem tettem ilyet.
Ne legyen már annyira elkeseredve, fiatalember. Én KMK-val kezdtem, ahhoz képest már egész jól állok. Egyébként a fogadott szakmámba úgy csöppentem bele, hogy elmentem egy híres helyre álláshirdetésre. Kérdezték, hogy értek-e hozzá, mondok nem, de nagyon érdekel. Fölvettek. Vagy tíz évig csináltam a szakmát, a végére már elég sok ajánlatot kaptam.
"Jajj, öregem, én ezt az alulról kell kezdeni dumát már mennyiszer hallottam... de a realitás az, hogy nem nyílnak meg a kapuk."
Hm. Mint lózung valóban kellemetlen, dejjazér valami alapja még lehet, nem?
Az álláskereső tapasznyalatos topicban valszeg el fogják mondani neked (is): nézz ki egy jó melóhelyet magadnak (nem, nem csak úgy találomra, hanem némi ambíció-önfeltárás és mérlegelés után), aztán sakkozz úgy, hogy egy bizonyos idő után alkalmass lehess az ottani dolgozásra. Ez mint alant már írtam akár évekig eltartható folyamat lehet. Illetve ez a folyamat elkezdődhet/alakulhat úgy is, hogy valami hóttökteljesen másik vágányra kanyarodsz, és annyival is szélesebb gyakorlati tapasztalatokkal csapsz vissza némi idő után. Közbe keresel egy kis pézet, esetleg költözköcc a nagyvilágban jobbra balra, neadjisten jólérzed magadat...
Ja, és miközben valami érdekes melód van valahol, a hobbidat se felejtsd el. Azt a kurvasok rengeteget. Volt már példa rá, hogy utolsó körben valaki ezzel nyert állásinterjún...
Jajj, öregem, én ezt az alulról kell kezdeni dumát már mennyiszer hallottam...
nézd, szerintem nem hülyeség.
de te kézzel- lábbal ellenkezel, hogy valami más területen dolgozz, jó neked úgy, hogy havi 25öt kapsz.
jó neked nyakig a szarban, igaz, hogy kicsit büdös, de meleg van.
eszedbe se jut megpróbálni kimászni belőle.
munka mellett ugyanúgy tudnál másik munkahelyet keresni, aztán ha az összejön, pattanni arról a helyről, ami ugyan kurvára nem tetszik neked, de legalább fizetnek.
harminc éves életerős munkaképes ember létedre én tartalak el, meg a yenoee meg azok akik járulékot fizetnek a munkabérük után.
úgyhogy ne nyafogj, mert egyszer még megmérgesedek és el talállak küldeni a picsába úgy, hogy talán még magam is megbánom.