Frissensült történelem : Érdekes beszédtéma a barátaimmal Bush és az USA mostani tettei. A háborúkon kívül ide tartozik persze hozzátartozik az amerikai média önkéntes tasszosodása, az amerikai oktatási rendszer leépülése, az amerikai vállalatok féktelenkedése, a szórakoztatóipar iqirtása, a szerzőijogi maffia nemzetközi ténykedése, amely ráadásul nap mint nap, akár tetszik, akár nem, ránk is kihat. Melyik Bokor mutat utat a zsidóknak, melyik Rizs keményebb Albrightnél, keveri vagy nem keveri-e még a Csókinger, etc. No és van-e párhuzam a Bushrendszer és a Gyurcsányrendszer között?
Idézet egy ÉS beli cikkből: ----------------------------- A huszadik század egyik nagy, agyonidézett bölcsessége volt, hogy a demokrácia minden problémája ellenére még mindig a legjobb politikai rendszer. A liberálisok és a demokraták tizenkilencedik századi kompromisszuma nem a legerkölcsösebb emberek uralmára, hanem a legmélyebbre süllyedo vezetok cselekedeteivel szemben nyújt hathatós garanciákat. Ennek a felfedezésnek az érvényét korábban nemzetállamokra értelmezték. Véleményem szerint a hidegháború után azért emelkedhetett hivatalos rangra a neokonzervatív biztonságpolitika, mert a globalizált világban a demokratikus nemzetállamok csak akkor lesznek biztonságban, ha az egész Földön demokráciák lesznek. Azok az amerikai ideológusok, akik "neokonzervatívnak" bélyegezve emberi jogokat és demokráciát, "neoliberálisnak" bélyegezve piacgazdaságot akarnak létrehozni az eroszak logikájára épülo diktatúrák helyén, pontosan errol gyozték meg az amerikai elnököt. Abból a tapasztalati ténybol indulnak ki, hogy a piacgazdaságra és demokráciára épülo társadalmak nem háborúznak egymással, és egyszerre képesek szabadságot és jólétet teremteni polgáraiknak................Lássuk az alternatívát. Az ENSZ "diplomáciai erofeszítései" és a Clinton-kormányzat passzív, halogató politikája alatt negyedmillió bosnyák civil halt meg, és végül az ENSZ csak a kivonulás opcióját tudta felmutatni. Az Egyesült Államok katonai beavatkozása (amelyrol kétpárti egyetértés bontakozott ki, a neokonzervatívok is támogatták) megállította a tömeggyilkosságokat és békét hozott. Koszovóban a gyilkos Milosevics-rendszer már ásatta a tömegsírokat és egy új holokausztra készült, amikor az amerikai hadsereg beavatkozott, megmentve egy népet a kiirtástól Európában. Afganisztánban a nemzetközi közösség a hidegháború vége óta nem jutott semmire, az ENSZ minden alapelvével szemben álló tálib rendszer amerikai katonai megdöntése óta több mint másfél millió menekült tért vissza...........Egy biztos, az ENSZ válságkezelo mechanizmusaihoz képest mind eredmények, mind áldozatok minimalizálása tekintetében ez a politika eredményesnek mondható. Azért írtam ezt a cikket, mert kifejezetten károsnak érzem szövetségesünk, az Egyesült Államok külpolitikája ellen folytatott megalapozatlan értelmiségi hadjáratot.
Antal Dániel ------------------------------ Aki kíváncsi a teljes cikkre, keresse meg.
Egy idézet az Empiria magazin egyik cikkéből (2003):
----------------------------- Amit ezzel kapcsolatban az alternatív média több zsurnalisztája, de Leonard Pitts, a Miami Herald kommentátora is hiányol, az a Fehér Ház szándékos hazugság dömpingje iránti kollektív felháborodás. Miért nincsenek leleplező vezércikkek, spontán tüntetések, vádemelési javaslatok, hivatali lemondatások? Miért nincs felelősségre vonás? Kormányválság?
Őszintén szólva ami engem magánál a fegyverarzenál keresésénél is jobban foglalkoztat az az a tény, hogy mi, a nép úgy látszik nem törődünk túl sokat vele, hogy megtalálják-e vagy sem. . . . Két hónappal azután, hogy a (tömegpusztító) fegyverek még mindig nem kerültek elő, a Gallup felmérés szerint 56 százalékunk azt mondta, a háború végül is jogos volt, akár találnak tömegirtó fegyvereket, akár nem. írja Pitts, majd felháborodottan folytatja:
Ez az eredmény egyfajta morális képlékenységre vall, ami páratlanul visszataszító. Lényegileg azt a felháborító tényt bizonyítja, hogy hajlandók vagyunk racionalizálni az eseményt, mintha azt mondanánk, ez most már egy fait accompli és tovább nem számít, miért is csináltuk. És ha az eredeti ok már nem érvényes, teljesen OK behelyettesíteni egy újjal. Az embernek az az érzése, képtelenek vagyunk szembenézni a ténnyel, hogy becsaptak a háborúhoz vivő úton. Hogy az indok, amit felhoztak, valószínűleg nem volt igaz. A válaszunk erre a lehetőségre egy kollektív vállrándítás. És ez obszcén.
Ez a birka szellem egy évszázadok óta félrevezetett, agyát a feltétlen hit kötelezősége miatt rendszeresen megerőszakoló, hipokrizmusra és engedelmes beletörődésre nevelt, kulturálisan izolált, tekintélytiszteletre szoktatott nép nem egészen váratlan reakciója. Obszcén, mint Pitt mondta, de nem teljesen váratlan. -----------------
Ezt szerintem leírhatta volna -sőt jobban megállna- a rendszerváltás(?) utáni Magyarországról is. De honnan ez az apátia a XX. század végi , XXI. eleji Amerikában (és talán nyugat-európában) ? A Szovjetunió kimúlásával a Nyugat "leeresztett"?
Érdekes az 1. Öböl-háború egyik hatása: ---------------------------------------------------------- Amikor Irak lerohanja Kuvaitot, néhány hónap alatt több milliós népesség lendül mozgásba. Másfélmillióra becsülik azoknak az egyiptomiaknak a számát, akiknek katasztrofális körülmények közt kell elhagyniuk Kuvaitot és Irakot. Ebben az időszakban Szaúd-Arábia is közel 800 000 jemenit és több mint 100 000 palesztint utasít ki. Kuvait is elküld 350 000 embert, miután az amerikaiak vezette koalíció felszabadítja az országot. Az egyiptomiak, jemeniek, palesztinok kiutasítása azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy arab invázió indul meg a nyugati országokba. Ebből semmi sem valósult meg: ez a következmény legalábbis elhanyagolható maradt, és csak azokat érintette, akik tudtak idegen nyelveket, s olyan szaktudást szereztek, amely kiemelte őket a tömegből. Paradox módon ez a kényszerű hazatérés erősíti majd meg az egyiptomi, jemeni és jordán államot, amelynek vissza kell fogadnia saját állampolgárait. Ezek az arab menekültek ugyanis rendelkeztek valamiféle szaktudással, mobilitással és az átlagnál magasabb anyagi tartalékokkal. Vonzódásuk a nyugati modell iránt megerősíti a modernizáció alapjait, amely a mezőgazdaság vagy a szolgáltatások beruházásaiban testesül meg. Az arab világbeli népességmozgást is tartósan érintik ezek a hatások, amennyiben az Öböl-országok és az Arab-félsziget a háború következtében ázsiai munkaerőt keresnek, mert úgy vélik, ezt kevésbé érintik a belső vagy regionális konfliktusok. Egy évtized múltán megállapítható, hogy ez az új iránykeresés olyannyira erőteljes volt, hogy ma az ázsiai munkaerő alkotja a legnagyobb népességcsoportot, megelőzve a saját állampolgárokat, elsősorban Abu Dhabiban és az Emirátusokban. Az egész gazdasági fejlődés - az olajipartól eltekintve - a nagyrészt ázsiai bevándorlókból álló munkaerőre épül, amelyet ugyanakkor gyanakvással fogadnak a helyi hatalmak, hiszen tartós letelepedőnek számítanak. Ezek az országok természetesen igényt tartanak a régebbi arab bevándorlóknak egy töredékére is, ez a tendencia azonban korlátozott. A Nyugatra induló keleti bevándorlók inkább a már mobilizált és meggyengített csoportokból (lásd kurdok) vagy később a balkáni országokból kerülnek ki.
Ez talan elkerulte a figyelmedet. Frissensült történelem...
"Érdekes beszédtéma a barátaimmal Bush és az USA mostani tettei. A háborúkon kívül ide tartozik persze hozzátartozik az amerikai média önkéntes tasszosodása, az amerikai oktatási rendszer leépülése, az amerikai vállalatok féktelenkedése, a szórakoztatóipar iqirtása, a szerzőijogi maffia nemzetközi ténykedése, amely ráadásul nap mint nap, akár tetszik, akár nem, ránk is kihat. Melyik Bokor mutat utat a zsidóknak, melyik Rizs keményebb Albrightnél, keveri vagy nem keveri-e még a Csókinger, etc. No és van-e párhuzam a Bushrendszer és a Gyurcsányrendszer között?"
Állítólag a Milicista halála is beállított kép volt....
Van egy másik cikk is a témában: -------------------------------- In the Middle Ages, armies were accompanied by large numbers of prostitutes. In the Iraq war, the American and British armies are accompanied by large numbers of journalists.
I coined the Hebrew equivalent of "presstitution" when I was the editor of an Israeli newsmagazine, to denote the journalists who turn the media into whores. Physicians are bound by the Hippocratic oath to save life as far as possible. Journalists are bound by professional honor to tell the truth, as they see it.
Never before have so many journalists betrayed their duty as in this war. Their original sin was their agreement to be "embedded" in army units. This American term sounds like being put to bed, and that is what it amounts to in practice. A journalist who lies down in the bed of an army unit becomes a voluntary slave. He is attached to the commander's staff, led to the places the commander is interested in, sees what the commander wants him or her to see, is turned away from the places the commanders does not want him to see, hears what the my wants him to hear and does not hear what the army does not want him to hear. He is worse than an official army spokesman, because he pretends to be an independent reporter.
The problem is not that he only sees a small piece of the grand mosaic of the war, but that he transmits a mendacious view of that piece.
In the Falklands and the first Gulf wars, journalists were simply not allowed to reach the campaign area. It seems that a bright fellow at the Pentagon had an idea: "Why keep them out? Let's allow them in, they'll be told what to write and broadcast and eat out of our hands like puppies."
OFF Eccerű: valaki megkérdezte, és válaszoltam. A tekintetén látszik, hogy valami nincs rendben az elméjével. Caracalla mellszobrán is látszik, úgy 1800 év távlatából is, hogy egy brutális, kegyetlenkedő ember.
Na, akkor egy kicsikét nézz utána a haditudósítók (civil) szerepének Vietnam, Panama, Falkland, Grenada környékén. Egészen meglepő dolgokat fogsz találni... Ez az idézet, így ahogy van, nem fedi a valóságot:)
De tudod, hogy mire gondolok, az első iraki háború volt, amit az emberek végigkísérhettek a kanapén ülve, mint egy olimpiai közvetítést. ------------------------------------------- Venik: War in Iraq: Random Thoughts (www.aeronautics.ru)
A civil riporterek beágyazása az arcvonalbeli harci egységekbe remek ötlet volt. Nem mintha nem próbálták volna ki régebb is, de ez az első háború, amikor a háborús tudósítók a hadsereg de facto szószólói lettek. A hadsereg felügyelt minden információáramlást: a videófelvételeket és magyarázó szövegeket a közvetítés előtt újra átnézték, és a hadsereg követelései szerint vágták össze. A beágyzott tudósítókkal két legyet öltek meg egy csapással: a hírtelevíziók nézettsége megnőtt az ťélőŤ arcvonalbeli felvételek közvetítése miatt, és a hadseregnek is lett egy hatásos propagandaeszköze.
Ezt a feladatot régebb haditudósítók látták el és háborús propagandának hívták. Most ugyanazt a munkát a világ vezető hírtelevízióinak civil riporterei végzik, és szabad és elfogulatlan közvetítésnek nevezik. A néző pedig mindkét esetben ugyanazt látja, mégpedig azt, amit a hadsereg akar vele láttatni. Ráadásul ilyen körülmények között a tudósító biztonsága és élete a csapattól függ. Oda megy, ahova azok, és ugyanannak a veszélynek van kitéve. Nem kell sok idő ahhoz, hogy azonosuljon a körülötte levő katonákkal, és ne legyen többé egy tárgyilagos és józan riporter, hanem csupán egy katona mikrofonnal és kamerával. Ezt a figyelemre méltó ötletet valószínűleg a jövőben is fogják alkalmazni, így a következő háborúkban is fogunk látni ťbeágyazott propagandátŤ.
A médiaháború fogalom létrejötte? Nézz utána jobban a haditudósítások történetének... Mellékesen megjegyzem: médiaháborúnak - a rendszerváltás után - a médiumok felosztási és megszállási kísérletét nevezik:)
Annak alapján, ami ma Irakban történik, számodra nem nyilvánvaló?
Nekem nem.
Miért erőlteted ezt a nyilvánvaló aktuálpolitikai topikot itt a töriben?
Mert nem érdekelnek a következmények, jövőre levonható tanulságok, nem akarok meggyőzni senkit, hogy erre vagy arra az oldalra álljon, csak a megtörtént eseményeket szeretném megismerni jobban, azért nyitottam a topikot.
Szerintem az iraki háborúk, a médiaháború fogalom létrejötte, a "megelőző háború" deklarálása, a háborúindítási jog átadása az elnök kezébe történelmi esemény. És teljesen függetlenül attól, hogy most amerikapárti vagy amerikaellenes vagyok, én az amerikai alkotmány megszületését éppoly nagy történelmi eseményként (mérföldkőként, csúcspontként) értékelem, mint az athéni demokráciáét.
Eléggé egyoldalú a cikk, amikor az iraki helyzetet csak ifjabb Bush nyakába varrja. Azért is mert mai napig érthetetlen, hogy id. Bush miért nem döntötte meg Szaddám Husszeint, amikor lehetősége, joga, támogatása lett volna rá, továbbá a Clintoni kormányzat humanitárius katasztrófát okozó megoldása is rátett a problémára egy lapáttal. Ha Amerika kivonul a olaj/földgáz játszmából, akkor csak átengedi a terepet a nagyhatalmi álmokat dédelgető Putyinnak, és az egyre olajéhesebb KÍnának.
Ez az, amit nem értek teljesen: miért nem darabolják fel Irakot három államra (kurd, siíta, szunnita) oszt hagyják ott a fenébe, olcsóbb lenne megvesztegetni a mindenkori kis kormányokat, mint háborúzni. Vagy pedig valamit nem tudunk a háborúzás gazdaságra gyakorolt hatásáról.
Hát csak nem értem, hogy lehetett egy ilyen fénytelen, mélyenülő disznószemű embert megválasztani, mint a Bush. Ordít róla, hogy lelki-szellemi sérült. Bár Kuliffay Hanna szerint ő a lenini hasznos idióta, azaz aki tényleg hisz a szájába adott demagógiában.
No, igen, ez az amit a (18)-as hozzászólásomban magam is szóvá tettem (nem mintha hasonlítani akarnám magam az említett filozófusokhoz), miszerint a "demokrácia-export" néven ismertté vált elképzelés nem passzol a realista konzervatív-republikánus elképzelésekhez, ez a wilson-i lilaködös ideológia folytatása lenne, ha igaz lenne. De Irakban akkor lesz demokrácia, ha piros hó esik....
Érdekes válasz egy birt konzervatívtól (prof. Kenneth Minogue): ---------------------------------------------------------------------------- -És hogy látja a mai amerikai politikát? Nincsenek a kasztíliaihoz hasonló törekvéseik az amerikaiaknak külhonban?
Persze szkeptikus vagyok az amerikai külpolitikát illetően is. Szerintem minden politika alapelve az kell legyen, hogy biztosítsa az emberek energiáinak gazdaságos kihasználását. Nem az emberek tevékenységének ellenőrzésére hivatott tehát. Amerika most e kényes határvonalat látszik megközelíteni. A neokonzervatívok szerint biztosabban működik egy demokrácia, ha a világ is demokratikus. Én e tekintetben mérsékelt pozíciót foglalok el: sem az intervenciót, sem az izolacionizmust, Amerika befelé fordulását nem tartom helyesnek. Szerintem Amerika ma túlságosan is agresszívan lép fel az emberi jogok és a demokrácia nevében.
Ugyanez a téma egy amerikai konzervatív filozófus megközelítésében (John Kekes): -------------------------------------------------------------------------------- -Mit gondol az amerikaiak iraki háborújáról egy konzervatív gondolkodású filozófus?
A beavatkozás okos dolog volt. És tökéletesen igazságos és jogos is. Ám amikor azt mondom, a beavatkozás indokolt volt, ez nem jelenti azt, hogy helyeslem az amerikaiak további ott-tartózkodását is. Ha pedig az a szándékuk, hogy Irakból demokratikus államot faragjanak, ez tömören szólva ostobaság. Egy ilyen kísérlet soha nem járhat sikerrel, legfeljebb csak nagyon hosszú távon.
-Miért támogatja az amerikaiak iraki háborúját, és miért nem fogadja el az általuk kigondolt békét? Nincs itt valami ellentmondás?
Szaddám Huszein rendszere rettenetes volt. Olyan bűnös, amilyen a náciké és a kommunistáké korábban. Persze, tudjuk, nem minden gonosz hatalommal szemben lép fel az USA. Ám cselekvésre késztette az amerikaiakat az a nyilvánvaló tény, hogy Irak igen közeli kapcsolatokat ápolt a nemzetközi terrorizmus képviselőivel. Másrészt az amerikai fellépés példát mutatott a világban. Azóta bebizonyosodott, a fellépés hatása megkerülhetetlen. Elég csak Líbia és Észak-Korea visszafogottabb politizálására utalnunk, hogy belássuk, érdemes volt elindítani az akciót. A demokratizálás pedig azért lehetetlen, mert - a konzervatívok meggyőződése szerint - egyetlen országra sem lehet felülről rákényszeríteni a demokráciát. A demokráciának szokássá kell válnia, nem lehet kierőszakolni. Ilyesmit a hadsereg nem tud megoldani. A demokráciát az állam és az emberek csinálják, Irakban viszont nincs erre alkalmas állam, az emberek pedig mit sem tudnak a demokráciáról.
"Biztos vagyok benne, hogy az ámerikai kampánytanácsadók hatásra szélkakasviktorozott a gyurcsány, mert a Bush alapozta pont ugyanerre a kifejezésre a Kerry elleni kampányát."
Idetzartozik egy cikk magyarul: --- A következetlen vélemények, a változó állásfoglalások, a kiszámíthatatlanság ostorozása John F. Kennedytől Bill Clintonig mindig fontos kampányfogása volt az amerikai elnökválasztási hadjáratnak. Ami újdonság: 2004-ben a republikánus George W. Bush tanácsadói egyenesen erre építették kampányukat, amikor az ellenfelet, a demokrata John Kerryt kiszámíthatatlan széllovasként (szélkakasként) tüntették fel. A tanácsadók szeretik a hosszú politikai múlttal rendelkező ellenfelet, mert megnyilvánulásaiban mindig lehet utólag kivetnivalót találni, míg egy újonnan érkező jelöltnél kevesebb a dokumentált anyag. Kerry szenátusi felszólalásai, szavazásai aranybányának bizonyultak, igaz, a szenátor kampánycsapata is szinte tálcán kínálta a támadási felületeket, amikor az egykori vietnami harcosból békeaktivistává, majd liberális politikussá előlépett Kerryből erős kezű főparancsnokot akartak faragni.
Kerry megszavazta például az iraki háborút, pontosabban felhatalmazást adott az elnöknek a háború megindítására. Később azonban a 87 milliárdos háborús támogatási csomagterv ellen voksolt, mondván, nem teljesen ért egyet az összeg nagyságával és a pénz elosztásával. A magyarázat persze nem volt fontos, a "mellébeszélő", "pálforduló", "szélkakas" jelzőket már ráaggatták. A sikeren felbuzdulva szélkakaslistát is készítettek John Kerryről: ütköztették többek között a közel-keleti háborúról, Izrael biztonságáról, a nyugdíjalap kezeléséről, az oktatási reformról, a világkereskedelemről, a halálbüntetésről, a pozitív diszkriminációról különböző időpontokban elejtett mondatait. A lista megjelent a republikánus párt hivatalos honlapján, több más weboldalon, illetve fizetett hirdetések formájában bekerült a televíziókba, rádiókba, újságokba. A szavazó sohasem tudta meg, hogy a mondatok milyen közegben, összefüggésben hangozhattak el, de a szélkakas jelző beléjük ivódott.
A kampány legsikeresebb reklámja John Kerryt széllovasként ábrázolta, miközben Strauss Kék Duna keringője szólt a háttérben, s felhangzott a költői kérdés: milyen irányba vezetne bennünket Kerry? Majd jött a felsorolás: "Kerry megszavazta az iraki háborút, majd ellenezte, majd támogatta, most megint ellenzi. Azzal dicsekedett, hogy először támogatta a 87 milliárdos katonai segélyt, mielőtt ellene szavazott volna. Az oktatási reformra voksolt, most pedig ellenzi."
Milyen irányba vezetne bennünket John Kerry? "Ahonnan a szél fúj" - vonta le a következtetést a film. A reklám olyan hatásos volt, hogy rögtön felkapták az éjszakai humoros műsorok, és számtalan vicc forrása lett. Az interneten pedig szélkakasversenyt indítottak, ahol ki kellett találni, vajon John Kerry mit mondhatott egy-egy szituációban.
A hírcsatornák meghívott republikánus vendégei ezt a motívumot sulykolták, akármi volt a téma. A Busht támogató Fox televízió egyik műsora pedig Kerry szélkakasságára szakosodott. Mire a republikánus konvenció ideje elérkezett, a szélkakas fogalom lett, a nézők beintésre hullámmozgást imitáltak, és flip-floppernek (pálforduló) bélyegezték a szenátort.
Az amerikai kampányban a piszkos munkát sohasem a jelölt végzi. Bush legutóbb nyugodtan beszélhetett biztonságról, békéről, nagy ívű jövőképről, bátor nemzeti vízióiról. A kampányszakemberek addigra elintézték a kihívó "szélkakast".
"Egyébként például a hazai kampányok durvuló, rágalmazó hangneme szintén az amerikai politika "kihatása". Biztos vagyok benne, hogy az ámerikai kampánytanácsadók hatásra szélkakasviktorozott a gyurcsány, mert a Bush alapozta pont ugyanerre a kifejezésre a Kerry elleni kampányát."
Ez ismét egy vaskos tévedés, sõt, ha tudsz angolul, konnyen meggyõzõdhetsz arról, hogy a magyar típusú politikai mocskolódás az USA-ra nem jellemzõ.
Lehet, hogy csak időleges a jobb eredményt. Hozzájárulhat például a háburúk gazdaságélénkítő hatása is, ami csak rövid távon hoz javulást, hosszú távon pedig kiszámíthatatlan (pláne, ha meg sem nyerik :)) Kicsit off, de talán idevág, hogy sokan ítélik jónak a Bokros-csomagot, de közép és hossztávú eredményeit tekintve vannak súlyos következményei: a külföldi vállalatok adózás és kötelezettség nélküli becibálása ugyan javította az exportmérlegünket, de eredményként csak az ide kifizetett munkabérek maradtak meg amikor leléptek, cserébe viszont nem támogatták a hazai beruházásokat, sem a termelést. A költségvetést pedig a kétségbeesett, fejetlen (és korrupt) privatizációkkal tömték be, amik szintén súlyos következményekkel jártak. De talán ez volt az ára, hogy egyáltalán fizetőképesek maradjunk.
No mindegy, visszatérve a témához, a Bush például a kiotói egyezményt sem írta alá, (a gazdasági növekedés miatt), amivel szintén nem népszerűsítette Amerikát.
Off Csak kontrasztnak akartam neki beállítani, amikor ő úgy leszólta a topikbevezetőmet, amit ráadásul ironikusnak szántam, és még megjegyzést is tettem alá, hogy nehogy félreértse valaki... On Egyébként például a hazai kampányok durvuló, rágalmazó hangneme szintén az amerikai politika "kihatása". Biztos vagyok benne, hogy az ámerikai kampánytanácsadók hatásra szélkakasviktorozott a gyurcsány, mert a Bush alapozta pont ugyanerre a kifejezésre a Kerry elleni kampányát.
off Ha valaki fidesznácizik a nickjén, az ne csodálkozzon, ha elkopik. Bár valóban kár itt ezzel "érvelni"... Ezzel kapcsolatban: jót röhögtem, amikor egyszer egy radikális jobbos nicket "leplezett le" geszthi a polfórumon; az illető ugyanis keményen homoszexuális volt :) Elég hülyén jött ki a dolog. on
Ha valaki dedós sárdobálást akar másra kenni, az nem turkál lázasan a múltamban, hogy találjon valami diszkriminálót, amit aztán olcsó poénkodásként ki is pakol ide. Mellesleg még a legnagyobb ellenségeimben is van annyi tartás, hogy nem plakátoljk ki ezt az 1999-ben pár órát élt topikot, de az index publikus, ha ettõl jobban érzed magad - lelked rajta. Arra azért felhívnám a figyelmedet, hogy ez a kis szösszenet téged minõsít, nem pedig engem, bármennyire is ez volt a célod vele.
A sértegetést te kezdted, az egyetlen ominózus kijelentés, amire ugrottál, az az "uncsi vagy". Ezenkivul csupan a velemenyemet fejtettem ki, te ezt nem tudod elviselni. Suit yourself. Sajnos túl sok olyan embert ismertem meg ezen a topikon, mint te, ezért nem is ragozom tovább, mert anyyira nem érdekelsz, mint ahogy ez a topik se. Részemrõl befejeztem.
Kedves a "Hogyan lett a Fideszből náci párt" című topik szerzője!
Bár kicsit szarkasztikus a humorom, de könnyen meg lehetett (volna) érteni a válaszomból, hogy a lényege az vala, miszerint a dedós sárdobálást abba kell(ene) hagyni.
Ha sértegetni és legfőképp sértődni jársz a fórumra, a te dolgod, igazad van, megteheted, én nem szólok bele.
Én csak szeretnék más nézőpontokat megismerni és felszedni (lenyúlni, ellesni, magamévá tenni, ellopni...) mások tudását. Megsérteni senkit sem akarok, Téged sem. No minden jót.
"Amerika nagy része elég jól él, és tisztában van vele, ezért konzervatív, viszont lusta (gondolkodni is), ezért terjednek a vallást egyszerűen tálaló eszmék."
Akinek fogalma sincs Amerikarol, ne nyisson rola topikot. Uff...
