"Szintén Farkas Roland megfigyelése, aki egy év kanadai tartózkodás után látogatott haza, hogy az utcákról eltûntek az olcsó kocsik. Alig látni Suzukit, Ladát, Marutit és más szakadt autókat, szinte csak középkategóriás verdák járnak Budapest utcáin. A csóróbbak már nem autóznak. Azt mondja, megdöbbentõen kevés a kocsi, egész jól lehet már közlekedni csúcsidõben is. Egyébként tényleg: a dugószint meg sem közelíti a tavaly ilyenkor tapasztaltat, pedig a fél város le van zárva. Mi történt?"
Pol-Pot értelmiségellenessége nem újdonság. Kun Béláék kész listával érkeztek (egy Himmler nevű aktivista előtte évekig bújta a könyvtárakat, hogy kik a "vezetők"), és amit nem tudtak bevégezni, azt 1946-47 után bevégezték. Elég volt az internáláshoz, hogy valaki kormánytisztviselő, katona, rendőr volt. Önmagában az is gyanús volt, aki az "előző" rendszerben szerzett magasabb végzettséget (főmérnök, főorvos volt). A Szu ennél nyilvánvalóbban dolgozott: a balti államok (és Lengyelorszszág) megszállásakor elővették pl. a középiskolai bizonyítványokat, és már a kiválóan eredmény ok volt a kivégzésre. Ott is módszeresen irtották az értelmiséget.
Ennek a tendenciának a folytatása amit kontraszelekciónak hívunk: a sok hülye kiközösíti maga közül azt, aki értelmesen megszólal. Gyakorlati példa, mai államigazgatásból: nem ismeri a másol-beilleszt lehetőséget, két ablak nyitva, egyikből másikba gépel át. Egész nap elvan vele, igyekszik, majd beszarik, még benn is kell maradnia, hogy végezzen. Másik dolgozó persze ért hozzá, és gyorsan végez. Eredmény: 1. aki ért hozzá, annak kb. hatszor annyi "ügyet" adnak 2. prémiumot az kap, aki állandóan bent marad, mert "szorgalmas" 3. létszámcsökkentéskor a hozzáértőt rúgják ki, mert őrá "nem lehet számítani" hétvégéken, plusz munkában.
Kóka orvosi egyetemen végzett. Ettől még nem orvos. Orvos az, aki megfelelő tudás, gyakorlat birtokában gyógyit. (Nem pedig lehülyéz egy országot, hogy nem ért a pénzügyekhez, majd másnap az ÁSZ jelentésében azt láthatjuk, hogy a Kóka minisztériumában a gazdálkodás botrányos, követhetetlen.) Kóka egy orvosi egyetemet végzett sarlatán. Ha majd egyszer valaki megkérdezi évfolyamtársait, és azt leadják az MTVben, megírják a Blikkben - az lenne a szép.
Már megint a nicket ítéled, és nem azt, amit írt. Mi a baj ezzel? Hiszen igaz! Vagy nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem az, hogy ki mondja?
Talán egy lényeges momentum maradt ki belőle: a Pol-Pot rezsim kimondottan fiatalokkal "dolgozott", tizen- huszonéves suhancok irtották az értelmiség mellett az idősebb, tapasztaltabb, kevesebb forradalmi lendülettel bíró korosztályokat is.
A csóróbbak már nem autóznak. Azt mondja, megdöbbentõen kevés a kocsi, egész jól lehet már közlekedni csúcsidõben is.
Bár így lenne. Miért kéne mindenkinek autózni, hova menjen az sok ember ?
Ha mind a 6 milliárd embernek lenne autója a földön, akkor minden aszfaltozott úton 3 rétegben egymáson állnának az autók.
Egy normális európai belvárosban főleg tömegközlekedést és taxikat látsz, ma már az a balkán, ha minden kocsiban ül egy ember és dudálva szitkozódik a dugóban.
Évek óta beszél róla mindenki, akinek egy csöpp esze van, hogy el kellene húzni ebbõl az országból, amíg nem késõ. Cui prodest? Most már húznak. Egyre több haverrõl, ismerõsrõl hallom, hogy dobbantott: ez Kanadába ment, az Sanghajba, amaz Angliában talált állást, mások meg se álltak Új-Zélandig. Nyomdászunk panaszkodik, hogy sorra tûnnek el az ügyfelei, és mostanában szinte csak "Üzlethelyiség kiadó" meg "A bolt megszûnt" feliratú táblákat rendelnek nála. És kik mennek el? Azok, akikbõl egy országnak élnie kellene: a vállalkozó szellemû, munkaképes fiatalok, akik belátták, hogy ez az ország csak tönkretenni fogja õket. Most már nem csak dumálnak, tényleg mennek. De hát ez a hosszú távú kormányzati cél, ugyebár.
Szintén Farkas Roland megfigyelése, aki egy év kanadai tartózkodás után látogatott haza, hogy az utcákról eltûntek az olcsó kocsik. Alig látni Suzukit, Ladát, Marutit és más szakadt autókat, szinte csak középkategóriás verdák járnak Budapest utcáin. A csóróbbak már nem autóznak. Azt mondja, megdöbbentõen kevés a kocsi, egész jól lehet már közlekedni csúcsidõben is. Egyébként tényleg: a dugószint meg sem közelíti a tavaly ilyenkor tapasztaltat, pedig a fél város le van zárva. Mi történt?
Holnap lép életbe a Gyurcsány-csomag, örvendjünk, véreim. Menjünk mi is Kanadába.
"Minél korruptabb egy állam, annál több törvénye van." Ezt a nagy igazságot Tacitus mondta, kétezer évvel ezelõtt.
Talán mindenki hallott a Pol-Pot rezsimről, arról hogyan omlott össze a hetvenes években az amerikabarát, egyébként teljesen korrupt Lon-Nol rendszer, és hogyan özönlöttek be a parasztokból lett vörös khmerek a fővárosba. A vörös khmerek annyit tanultak meg a történelemből, hogy a városban levő szemüveges emberek korruptak és a nép ellenségei. Úgy gondolták tehát, hogy a városlakók és egyáltalán a tanult emberek mindig a kisemberek ellenségei, ezért a problémákat, a bajokat úgy lehet legjobban orvosolni, hogy kiirtjuk a gondolkodókat.
A történelemben eddig is voltak tömeges népirtások, a törökök az örményeket, a németek a zsidókat, az oroszok a tatárokat irtották módszeresen. Ám a Pol-Pot rezsim célja a gondolkodó értelmiségi réteg teljes megsemmisítése volt. Uralmuk első napjaiban mindenkit lepuffantottak, aki szemüveget viselt. Utána jöttek a kopaszok, azután azok, akiről megtudták, hogy valaha valamiféle diplomát szerzett. Az orvoslás területén maximum azt engedték meg, hogy egy félig írástudatlan paraszt négyórás akupunktúrás kiképzést kapjon. Ez lett az orvosi ismeretek csúcsa.
Tudatlanságuknak, brutalitásuknak, ostobaságuknak igen gyorsan meglett a következménye. A valaha jó életszínvonalon élő kb. tízmilliós ország néhány éven belül három-négymilliósra apadt. Az értelmiség irtásának eredményeként orvos nem maradt, tanár talán néhány tucat, de az ország tánchagyományait még őrző táncosnőkből is mindössze egy maradt élve – véletlenül. Ennek megfelelően kambodzsai értelmiségről ma egyáltalán nem beszélhetünk, a tudás netovábbja az, ha a hibás autóbuszokban egyáltalán képesek kicserélni az alkatrészeket. Ha a tudás valaha is lábra kaphat és elterjedhet, akkor talán egy-két generáció múlva kizárólag külföldről érkezhet be ebbe az országba. Az ország ma koldusok, örömlányok, rablók és a bámészkodó turisták földje, ipar és tudomány egyáltalán nem maradt. Az ország jóformán csak nemzetközi segélyekből él, a világ koldusa lett. Ez az a lecke, ami minden történelemkönyvben szerepelhetne, de sehol nem találkoztam vele. Pedig ha a tudástársadalomnak igazi reklám kellene, akkor ellenpólusként Kambodzsát lehetne megmutatni.
Milyen is ma a tudatlanság alapú társadalom? Kambodzsában nemhogy utat nem tudnak építeni, de azt is elfelejtették, hogyan kell a még megmaradt utakat kijavítani. Amikor összeomlott a római civilizáció, Európában mintegy ezerötszáz éven át nem épült új út, senki nem tudta, hogyan kell csinálni. Az 1800-as évek elején találták ki újra a franciák azt, amit a rómaiak már régen tudtak – csak kicsit jobban. Kambodzsában, ha esni kezd az eső, megszűnik a közlekedés, ugyanis a földutak föláznak, hidak pedig alig vannak. Ha vannak utak, azokat a japánok építették – ajándékként.
Vezetékes telefonhálózat egyáltalán nem maradt, úgyhogy a nagyobb turistahelyeken ma csak mobiltelefon ‘fülkék’ léteznek. Ezek a telefonfülkék sajátos helyi látványosságok. Általában egy tizenéves lányka ül vagy guggol egy kis asztalka mellett az út szélén, előtte három mobiltelefon, mindegyik szolgáltatóhoz tartozik egy-egy készülék. A telefonálni kívánó ember pedig kiválasztja a megfelelő mobiltelefont, fölhívja ismerősét, aztán fizet a kislánynak.
Ez egy olyan ország, ahol postai szolgáltatás sincs, igaz minek is, hiszen írni, olvasni is alig tudnak az emberek – mindenkit megöltek, aki taníthatná őket. A tudás hiánya miatt olyan alacsony a nemzeti jövedelem, hogy nem is lennének képesek eltartani a tanárokat. Minden együtt van tehát, ami a nyomor stabilizációjához szükséges. Ezek a tudatlanság alapú társadalom ‘eredményei’. Politikusainknak látniuk, tudniuk kellene, hogy igen, van utolsó állomás – a kambodzsai példa a tudatlanság útjának végállomása.
Mondd el,hogy a munkájuk ér annyit,mint egy víz-gáz szerelőé,mondd el,hogy érdemelnek annyi pihenést,mint egy más,átlagos,normális ember.Ha ezt elmondod,akkor abból látni,hogy utálod őket,de csak annyira,mint akinek kétszer megmentették az életét.Akkor már nem éltél hiába...
HA mindkét válaszod igen, akkor sajnos, azt kell mondanom, hogy a társadalom (állam) jobban várt volna, ha nem éled túl. A temetés is adózik, meg a sírhelybérlet is. Érted, ugye?
Miért utálod az orvosokat? Ilyen alapon én meg a kéményseprőket utálom, de 2szer mentettek meg attól, h a füst a házba áradjon.... Válaszhatok, fulladok vagy lélegzek. Szal ilyen értelmes topic meg hozzászólás szórakoztat minket, király:)
