"Harmadik szem, hatodik érzék, vagy valami más?
Az emberek gyakran összetévesztik képzeletüket szívük vágyával. (Pascal)
Sokan és sokat kutatták, miként lehetséges az, hogy egy élőlény átvegye a másik élőlény fizikai állapotát, az ember megérezze, felfogja a másik ember lelki rezdüléseit. Milyen érzékekkel vagyunk képesek erre? Vajon van egy általunk még nem ismert lelki energia-mező, amely több száz vagy több ezer kilométerre is közvetíteni tudja aktuális lelki és fizikai állapotunkat, sőt, egyesek szerint a vágyainkat is? S ha ez igaz, hogyan, miként megy végbe? Az ember hogyan fogja fel a távoli üzeneteket?
Azon ma már senki nem csodálkozik, hogy az időjárás hatására megváltoznak lelki működéseink, hangulatunk és fizikai állapotunk. E jelenséggel a pszichológia külön ága foglalkozik. Jogosságát senki nem kérdőjelezi meg. Az időjárás változásaira nincs külön érzékszervünk, mégis egyesek napokkal előbb "megérzik", ha hideg- vagy melegfront közeleg.
Vajon valóban létezik egy érzékszerveken kívüli észlelés, egy "lelki szem"? A művészek hisznek abban, hogy ilyen van. Már Goethe is beszél a "szellemi szemről", ami a "test szemének" látását tökéletesíti. Hogy is mondja Antoine de Saint-Exupéry a Kis hercegben? "Az ember csak a szívével lát jól. A lényeges a szemnek láthatatlan".
De mit mond a tudomány, a pszichológia? Néhány - e témához is köthető - megfigyelésen és kísérleten kívül szinte semmit. A gyermeklélektani kutatások bizonyították, hogy az anya és csecsemő között létezik egy "rejtett" kapcsolat. Az élet kezdeti szakaszában, amikor a gyermek még képtelen megérteni az anyai szót, létezik egyfajta közlés mindkét irányba. Az anya nyugtalanságát a gyermek megérzi, még akkor is, ha nem közvetlen közelében, hanem a harmadik szobában van. No, de hova tűnik ez az érzékenység később, a gyermek fejlődésével? Azt feltételezik, hogy a beszéd, a metakommunikáció elsajátításával ez a képesség visszafejlődik, a használat hiányában elsorvad. Feltételezik azt is, hogy az emberiség fejlődésének egy adott szakaszában megvolt, és kitűnően működött egy belső, ösztönös érzékelés. A természeti népeknél, ahol a gondolkodásnak nincs olyan széles ismereti alapja, ma is tág tere van az ösztönös megismerésnek. Náluk ezt az érzékeken kívüli észlelést még nem szorította háttérbe a ráció, a mindent ésszel, logikával, tudással való megismerés. Viszont nálunk a mindent uraló ésszerűség és tudományosság elfojtotta ezt a sajátos érzékenységet. Mindez visszakerült a személyiség ösztönszférájába, s onnan csak akkor tud kitörni, ha sikerül kijátszania a tudat és a tudattalan határán őrködő gondolkodás éberségét. Ma mindent az ésszel, a rációval, a tudomány útján akarunk megismerni. A lélek mélyéről feltörő képeket, érzéseket elhessegetjük, visszafojtjuk, holott lehetséges, hogy éppen ezek segítenének minket önnön létünk és embertársaink jobb megismeréséhez.
A kísérleti vizsgálatok csak megsokszorozták a kérdőjeleket. A múlt század hatvanas éveiben az egyik cseh kutató laboratóriumában leültetett egymástól néhány méterre két kísérleti személyt. Hogy közöttük semminemű kommunikáció ne legyen, egymásnak háttal ültek. Mindkettő kezének ereiben mérték a vérnyomást és annak ingadozásait.
Tudott dolog, hogy ha intenzív szellemi munkát végez az ember, a test vérellátása csökken, ám ugyanakkor megnő az agyi erek vérbősége. A cseh kutató azt tapasztalta, hogy ha az egyik kísérleti személy gondolatban számtani műveleteket végzett, kezének vérellátása csökkent. Ám ugyanez következett be a másik, neki háttal ülő és semmiféle munkát nem végző személynél. Mindez arra a jogos következtetésre vezette a kutatót, hogy az egyik személy szervezetének változásai továbbítódnak és a másik személy szervezetében is felléphetnek. De ennek mikéntjére nem találtak magyarázatot. Pillanatnyilag úgy gondolják, nem egy érzékeken kívüli érzékeléshez köthetők a telepátiás jelenségek, hanem az emberben érzékelési rendszerek működnek, ezek teszik lehetővé, hogy létrejöjjön a kapcsolat az "adó" és a "vevő" között.
Schneider N. Antal
"
Ja ,háromszorosan bandzsitunk a semmi közepére igy aztán hiába vesznek körül minket kétszemű társaink ,nem látjuk őket sem hisz nekünk csak a semmi közepe az érdekes....
Ez tényleg jó. Rudolf Steiner "alapmű", bár nem könnyű. De hasznosabb, mint sok mai "termék" az ezo-piacon. Jellemző módon valahol nem is kapni, csak a szokásos
Nézzük a klasszikus példát: hogy lehet, hogy a szent iratokat (Biblia, Bhagavad Gítá, Corpus Hermeticum, stb.) egyesek évszázadok óta ízekre szednek, kivesézik a szavaikat, és mégse mond nekik semmit...? Értelmezik, 12 nyelven összevetik a fordításokat, disszertációk születnek, könyvtárnyi iromány, és mégsem találnak semmit... Néznek, de nem látnak...
Pedig a szavakat értik... nyilván kell legyen valami, a SZÓKÉPEN TÚL, ami szükséges
a spirituális irodalom megértéséhez. Ha ez nincs, ezt nem lehet "pótolni" az intellektuális kutakodással... Ezeknek a megértése "belül" történik, mélyebben, mint
amire a pőre ész, logika, stb. képes.
A 71.hsz-ben a spirituális korlátokról, törvényszerűségről írtam. Nos, hát ilyen szellemi "korlát" az is, amikor a tudati állapotunk (tisztaságunk, stb.) nem teszi lehetővé, hogy úgy értsük pl. a Bibliát, ahogyan azt "lehetne". Olvassuk a betűket,
nézzük... de nem látjuk. Nem értjük. Az ilyen irodalomra belülről kell ránemesedni.
Azt értjük csak meg, ami hozzánk szól.
A 3. szemmel kapcsolatban: mindenki a saját spirituális, tudati szintjének megfelelően "lát", ha lát a finomfizikai síkon. Ott így jelentkezik ez a "korlát".
"Amire képes vagy, azt tudod": igaz ez ott is. Üdv!
Csak úgy tudok fogalmazni, ahogy már egyszer megtettem - és még új szótári szavakat sem gyártottam :) Kívülállóként pedig nehéz lenne olvasnom magamat:
honnan tudja az ember, mi nem világos a másiknak?
Dorien beletrafált: a spiritualitás valóban a lélek területe, ami sokszor intuíciószerűen nyilvánul meg... Tehát nem tudatos, nem megfogalmazott,
agyongondolt, stb.
Kérhetjük azt egy költőtől, hogy "fogalmazd már át légyszives ezt a versed, mert ez most nekem nem mond semmit...?" Általában azt értjük meg, ami nekünk szól.
"A bölcsesség ajkai mindaddig zárva maradnak, míg értő fülekre nem találnak."
(Kybalion) Egy régi mű, melyet Hermésznek, a Háromszorosan nagynak tulajdonítanak.
Szívesen e-maileznék Veled kishenceg (jó a neved), ott bővebben kibontakozhatnánk...:) Üdv, Minden jót!
"Konkrét fogalmak", "pontos értelmezés"... de mi a TE kérdésed, a konkrét kérdésed? Katintka is írta, hogy meg se tudja magyarázni, de van ez a képessége, stb. Gondolkodtál már azon, hogy léteznek olyan tapasztalatai az embernek, amikről beszélni tud, de hogy "honnan" vette, azt nem tudja? :)
Bizony vannak olyan tapasztalataink, élményeink, amik nem tudatosak, amikre nem ült rá az elménk, nem csaptuk agyon az aggyal, nem definiáltuk, viszonyítottuk,
nem dobozoltuk be, nem akartuk mindenáron "megérteni". A lélek "érti", és az a lényeg. Belülről tudjuk.
Intuíciószerűen, ahogy Dorien is írta, Ez a legjobb szó rá. Üdv!
Olvasom a másik oldalon is, a tuloldalon, ahova nem mengyek, mert ugy ahogy mondod, mig itt ewilági törvényeket kicsibe félre lehet tenni, absziulti nem az ezen a wilágon kivüli létezés allapfeltételeit, vagyis azt is mondhatnám, ewilágnak nincs alapja, vagy al - lapja, ami egy közös tudat - eredet lehetne?
Na, nagyon jók a mistirások (misdrádok) amiket gnosztikusnak is hivnak, ténleg hiányzik, s nem is tudjuk? nem tudhatjuk? amiről nem tudhatunk, nincs? Szem?
Ezekre egy idő után intuíció révén jön rá az ember. Nem lehet intellektuálisan megmagyarázni, hogy mivel több ez, mint szimpla fantázia. Van valami rejtélyes egybecsengés, harmónia, igazságérzet, amivel az ember rezonál ezekre a gondolatokra. Legalábbis nálam így van. :)
Vannak spiritulis törvényszerűségek, akár tetszik nekünk, akár nem, és akár születtünk képességekkel, akár nem. Mindenki azt látja, "odaát", amilyen szinten
áll, amire méltó. Sajnos. És hálistennek. Képzeljük el, micsoda tragédia lenne, ha bizonyos beállítottságú emberek a képességeiket BÁRMIRE fel tudnák használni,
korlátlanul. Szerencsére a korlátok adva vannak: szellemi korlátok, törvények.
Igy igaz amúgy a munkámban használom azóta amióta néhány baleset meggyőzőtt még a kezdettekkor hogy nem szabad félvállról venni az úgynevezett megérzéseket.
:) Ki mondta, hogy értsél velem, egyet...:) Senki nem akar meggyőzni senkit... Azonkívül, hogy soronként nem osztod a véleményemet, van valami KONKRÉTUM, amit a témában elmondanál? :) Kiváncsian várom. Üdv!
Alapvető dolog e témában: szellemi szempontból mindenki azt látja, láthatja, ami az Ő MINŐSÉGÉNEK megfelel!
Annyiban "kívánságműsor", hogy az illető szellemi irányulására vall, hogy MIT szeretne látni! Általában ami őt érdekli, azt szeretné asztrálsíkon (finomfizikai síkon)is megjeleníteni.
Egyébként nem nagy "adomány" ez a képesség, nem nagyobb, mint kanalat hajlítani, vagy lebegni...:) Pláne, hogy fejleszthető. Akkor pedig tényleg csak az illető szellemi tisztaságán múlik MIT, és HOGYAN lát. Marad tehát a kiindulopont:
Nem kellett kinyitnom s nem voltam rossz gyermek (5éves).Majd később megtanultam becsukni bár gőzőm sem volt akkor az egész mibenlétéről szüleimet hiába kérdeztem ők csak katolikus vallási magyarázatokat próbáltak adni és az nagyon nem stimmelt, mindenesetre utána már csak szülői szeretetből jártam templomba mert tudtam hogy nem tudnak a valóságról igazából semmit ...
