Szeretnék valami jót is írni, és ezzel a hírrel a kaktuszaim szolgálnak. Mindhárom húsvéti kaktuszom virágzik, egy oszlopkaktusz-féleségemen már kisujjnyiak a bimbók, egyszóval, ha a paradicsompalánták némi csalódást okoztak is, ők legalább elgyönyörködtetnek.
Tegnap áttűzdeltem a paradicsompalántákat, már kiheverték a megpróbáltatást. Nem magamnak szánom, mert itt az erkélyen nem akaróznak nőni, de kiviszem egy barátnőmhöz, ott bezzeg nekierednek! Rút hálátlanság. Viszont a fejlődésüket nézni így is érdekes.
Néhányszor elcikázott egy kismadár az erkélyablak előtt, de olyan gyors volt, hogy nem tudtam eldönteni, kiféle-miféle. Remélem, hogy légykapó, de azt már nem, hogy fészket is rak nálam. Elvégre tavaly rútul bántam vele, még ha kényszerből is.
Kezd nekem kicsit gyanús lenni az egyszem aranyhalam! Valahogy fáradt, kedvetlen, egy sarokban gubbaszt, nem nagyon akar enni. Lehet, hogy hamarosan elbúcsúzhatok tőle? Állítólag négy-öt évet élhet, a mostani példányom három éve van nálam, és ki tudja, meddig volt az állatkereskedésben?
Befejeztem a Nagy Növényköltöztetést! Silver ezt nagoyn helyesli. Ha nem lenne ilyen tapintatos, már éreztette volna, hogy kissé túlzásba viszem a fura dolgaimat. Ezt-azt-amazt kimozdítok a helyéről, büdös leveket csorgatok mindenfelé, ajtó-ablak nyitva, bezzeg a jó meleg helye nincs már sehol! Megígértem, hogy fél évig nem lesz ekkora felfordulás, de nem biztos, hogy hisz nekem. Majd meggyőzöm!
Jó néhány növényt kivittem az erkélyre, a többire holnap kerül sor. Közben reménykedve figyelem, hátha megjönnek a légykapók! Talán elfelejtették, hogy tavaly milyen méltánytalan helyzetbe hoztam őket, Azóta is bánt a lelkiismeret, de nem tehettem mást.
Hallgattam az időjósokra, és behoztam az erkélyről a kissé korán kivitt növényeket. Silver rögtön érdeklődve megszaglászta őket, érdekes híreket hozhattak számára a külvilágból. ma viszont behoztam a tartóikat is, mert a szél miatt idegesítően zörögtek, a falat ütögették, és ezt nem hagyhattam annyiban.
A kaktuszok "nyaraltatásával" még várnom kell, legalább egy hetet. Sebaj.
Egy aprócska madár rendszeresen röpköd az erkélyre, nem hinném, hogy a légykapó lenne, még korai hozzá az idő. Talán egy cinke, aki fészek alapanyagot keres.
Az etetésükkel kénytelen voltam felhagyni, mert cinkék helyett jó sok galamb és balkángerle jelent meg, jókora nyomokat hagyva maguk után.
A cinkecsárda még mindig üzemel, de ma nem nagyon járnak. Érthető, ebben az erős szélben nem lehet könnyű egy pár dekás madárnak röpködnie. Örülök, hogy ki sem kell mozdulnom otthonról!
Jelentem, a cinkecsárda már jó ideje megnyílt, de most van rajta a legnagyobb forgalom! Nem csak cinkék, de balkángerlék és egy feketerigó is jár ide, gyorsan elfogy a kitett, maréknyi napraforgómag. Ez hámozott, mert nem szeretném, ha az alattam lévő erkélyt összeszemetelnék. A vizet időnként meleggel öntöm fel, hogy ne fagyjon be, azt is használják.
Ilyen állapotban szomorúnak és sivárnak tűnik az erkélyem., pedig egy perccel sem siettem el a növényke biztonságba helyezését. Sebaj, részint megszokom, részint nem mindig lesz így.
Tegnap rászántam magam, és behoztam a kaktuszaimat a lépcsőházba teleltetni. Az időjóslást nézve, éppen ideje volt. A cinkecsárdában viszont már hidegkonyha is működik, lassan kezd kialakulni a törzsvendégek köre.
Jelentem, újra működik a cinke-csárdám, bár több madár is jár az itatóra, de sok a széncinke, akad egy-két balkángerle is. Ők nagyszerűen elszórakoztatják Silvert, kész házimozi!
Ma reggel kávézás közben a kaktuszaimat vizsgálgattam az erkélyen. Ürömmel vettem észre, hogy a karácsonyi kaktuszomon aprócska bimbók sorakoznak. Úgy emlékeztem, két fehér és egy piros virágú van, de ez mintha mindhárom fehér lenne. Sebaj, így is szeretem őket, esetleg beszerzek egy pirosat, hogy ne legyen egyhangú.
Megnéztem az időjárás-előrejelzést, úgy veszem észre, jó darabig nem kell behoznom a növényeimet az erkélyről.
A virágok csodaszépek, elgyönyörködtem bennük.Ami a balkonkertészetet illeti, kipróbáltam. A saját nevelésű palántáim nem nőttek túl nagyra, elvittem egy barátnőmhöz, nála bezzeg nekieredt! A piacon vett palántán termett 8, azaz nyolc darab miniatűr paradicsom, szebb volt, mint amennyire praktikus. egy palántán véletlenül maradt meg, növésnek indult, várom mi lesz belőle.
Pár napja az erkélyen igyekeztem segíteni az elázott kaktuszaimnak, amikor észrevettem, hogy egy széncinke csipegeti a kimosott virágföldet. Nem sajnáltam tőle, inkább gyönyörködtem benne!Furcsa volt, hogy alig egy méterre volt tőlem, de nem rebbent fel. Azt gondolhatta, hogy mire ez az idétlen alak ideér, addigra én már a harmadik fán leszek.
Jelentem, most már biztos, hogy megjöttek, csak nem keresték fel a régi fészküket az erkélyen. Ma reggel szellőztettem, Silver az ablakban nézelődött. Egyszer csak megjelent egy aprócska, tollas helikopter, az orra előtt lebegett, és hangosan, figyelmeztetően csirregett. Cicus egy darabig értetlenül szemlélte, kicsoda-micsoda ez a tollas okvetlenkedő, aztán elunta. leugrott az ablakpárkányról, és otthagyta a zajossá vált idillt.
Érdekes, hogy ha én kimegyek az erkélyre, vagy virágot locsolok az ablakban (bár mostanában nem nagyon kellett) akkor azt simán tudomásul veszi vagy veszik a madarak. Alighanem a szemközti fán élnek. Sok sikert nekik a fiókaneveléshez!
Na, most már tényleg virágzik a húsvéti kaktuszom, igaz, csak a piros, de a fehér is hamarosan követni fogja, alig várom. Mindenesetre reggel gyorsan beljebb húztam a virágládájukat, nem akartam, hogy meg kelljen tanulniuk úszni.
Pénteken megnéztem a botanikuiskertben lévő kiállítást. Találtam egy pavilont, amiben a Madártani társaság két tagja árult fészekodúkat, és beszélgetett a látogatókkal. Éppen valami madár dalolt, és az egyikük azonnal tudta, melyik volt. Megragadtam az alkalmat, hogy érdeklődjem bérlőtársaim, a szürke légykapók iránt. A napokban mintha láttam volna őket, de alighanem tévedtem. Várom a látogatásukat, már ötödik éve lesz, hogy itt költenek az erkélyemen. Számomra egyértelműen ők az ország legcsodásabb madarai! Mint kiderült, legföljebb négy-öt évig élnek, ezért aztán lehet, hogy nem ugyanaz a pár látogat meg, hanem a leszármazottaik. Akárhogy is, alig várom, hogy megjöjjenek!
Pár napja látok egy, esetleg két madárkát, amint gyorsan röpködnek fel-alá az erkély környékén. Lehet. hogy újra itt vannak a légykapók? A fészek körül még nem láttam őket, de érthető, ha előbb ki akarják pihenni a nagy utazást. Mindenesetre gondoskodom számukra friss vízről, és várom a továbbiakat.
Örömmel vettem észre, hogy mindkét húsvéti kaktuszomon szépek a bimbók, lehet, hogy tényleg húsvétra nyílik ki belőlük egy-kettő.
Ami a csilipaprikát illeti, fura a helyzet. A régi virágzik, és semmi jelét nem mutatja, hogy el akarna száradni. Lehet, hogy feltaláltam az évelő paprikát? Viszont a magjaiból lett sötétzöld, izmos, zömök palánták nem bírták ki azt, hogy cserépbe ültettem át őket. Elég baj, de remélem, a piacon, a múltkori árustól sikerül egy újabb, szép reményekre jogosító példányt beszerezni.
