A tegnapi nap jó része a kaktuszkiállításon telt el, szép és érdekes volt, mint mindig. Ahogy említettem, az egyik saját növényem virágzik, na ezen a helyen láttam néhány testvérkéjét, de más színű virággal. Ahogy a kiállítót elmondta, az elmúlt harminc év alatt legalább ugyanannyi színárnalatot sikerült létrehozni,a fényképen mutatottat is ilyeneket. gratuláltam a munkájához, igazán megérdemli.
Azt hiszem, idén senki nem fog leszidni, ha kilépek az erkélyre, nem jött meg a szürke légykapó pár. Remélem, csak jobb helyet találtak, a környéken elég sűrűn előfordul egy-két szarka, és ők hírhedt fészekrablók.
A kaktuszaim egyike féltenyérnyi, piros virágokat hozott, a mellette lévő, ugyanilyen fajtájú is készülődik. Jó bwemelegítés a hétvégén esedékes kaktuszkiállításra!
Én tegnap voltam. Féltem, hogy nehezen fogom hazacipelni vonattal a növényeket, de nem is kellett nagy önuralom, összesen 3 növény volt, amit megkívántam, abból az egyik csak egy kis gumó (Oxalis tuberosa). Vettem még egy tenyeres rebarbarát és egy fahéjillatú szamócát. Van már egy ilyen szamócám, amit erdőszélen gyűjtöttem. Nagyon erős növény, ott nagy szemű volt a termése, csak éppen önmeddőnek bizonyult. Talán ez az új jó lesz porzónak.
Régen valamivel több növény volt, de azért nem volt rossz a kiállítás. Mindig élmény a virágzó orgonákat végigszagolni, és szokás szerint nyílik a Rosa hugonis.
Ezeket még megcsodálhatod a nátha elmúltával is, az arborétum ingyen látogatható. Ilyenkor gyönyörű.
Egy alapos nátha miatt nem jutottam el a kiállításra, a könyvkiállításra sem. Némi vigaszt jelent számomra, hogy nyílni kezd a húsvéti kaktuszom, gyönyörködhetek benne.
A nagy rakosgatás után elhatároztam, hogy nem megyek el a tavaszi kaktuszkiállításra. Vagy lehet, hogy ott leszek, de nem veszek semmit. Ha mégis, akkor csak egyet. Na jó, maximum kettőt. Ha hármat, akkor csak nagyon-nagyon kicsiket. Hiába no, a következetesség a legjobb tulajdonságom.
Mára az összes kaktuszt kivittem az erkélyre, egyiket-másikat át is ültettem. Aki már csinált ilyesmit, az tudja, hogy a hosszú tövisekkel rendelkező példánnyal nincs baj, megszúr, visszahúzódik és kész. Viszont az aprócska tüskék hajlamosak arra, hogy a bőr alatt eltörjenek. Ezért javallott a nyugodt, megfontolt viselkedés, ezt is tettem. Silver asszisztált, de csak messziről. Úgy látszik, vannak botanikai ismeretei.
Most viszont annyira jó időt jövendölnek, hogy kedden-szerdán minden létező növényemet kiviszem az erkélyre. Biztos, hogy jól fogják érezni magukat! Én is, amikor elnézegetem őket.
Tegnap mintha egy madár erősen érdeklődött volna a légykapó-fészek iránt. Lehet, hogy visszajöttek?
Az időjárásjelzésre való tekintettel behoztam a növényeket az erkélyről. Ne tessék a kaktuszokra gondolni, csak van egy-két virágláda hagymás növényem, pl. a fürtös gyöngyike, ami már szépen kihajtott, már-már virágozni kezdett. Nem akartam, hogy elfagyjanak, benn mégis biztosabb. Miután behoztam, Silver felugrott az asztalra, hosszan és alaposan megszaglászta őket, majd távozott.
A madaraknak kitett ivóvíz két óra alatt megfagy. Igaz, nem az edény aljáig, de a felszínen képződő jégdugó is meggátolja az ivást. Ezért kétóránként cserélem, és meleg vizet öntök hozzá, hogy ne fagyjon meg ilyen könnyen. A cinkéimnek meg kitettem egy adag finom, kalóriadús diót.
Megnéztem a Jégtörő Mátyás napi előrejelzést, és azt a pár növényt, ami még kint volt az erkélyen, sürgősen behoztam. Persze, nem a meleg szobába, hanem a konyhába, ott nem fűtök.
A kiállításon megnéztem a nyulakat és a törpesünöket is. A nyulak közül a kedvenceim azok voltak, amik a fehér alapszínük mellé csinosan, feketével árnyal szemük volt.
Láttam egy olyan tengerimalacot, aminek olyan hosszú szőre volt, hogy a földet söpörte, eleinte azt sem tudtam eldönteni, melyik az eleje, melyik a vége. Aztán elindult, és ezzel tisztázódott a helyzet.
A törpesünöket is figyelmesen nézegettem. A tenyésztőknek az a szerény kérésük volt, hogy az alvó állatkákat ne háborgassák, az ébren lévőket viszont meg lehetett simogatni.
Volt jó néhány madárpók. Elismerem, számos előnyük van, például nem kell sétáltatni, nem hullik tolla-szőre, nem rikácsol, kevés helyet foglal, és nyugodtan ott lehet hagyni egy hétre. Ezzel együtt nem hinném, hogy beszerzek egyet
Ma délelőtt ellátogattam egy kisállat kiállításra. Nem tudom, van-e ennek a főnévnek kicsinyítő alakja, de inkább kiállításka volt, alig egy átlag szoba méretű. Sok újdonságot nem láttam, ráadásul jó néhány osztály is járt arra. Azért kinézelődtem magam, ezúttal a három kiállított teknős tetszett nagyon. Ezek egyike a kígyónyakú új-guineai volt, a másik cafrangos, a harmadik lágypáncélú teknős volt. Főleg az első tetszett nagyon, nemcsak a valóban hosszú nyaka miatt, de az állán két csöpp tüske, a szája oldalán pedig fekete cikk-cakk volt. Elég jellegzetesen mutatott.
Nemrégiben diót törtem, és egy tanácsra hallgatva a törmeléket kiraktam az erkélyre. Két napig ott volt, de aztán eltűnt. Most aztán kénytelen vagyok folyamatos utánpótlásról gondoskodni.
A nyugdíjasklub, aminek tagja vagyok, az utóbbi három évben rendszeres látogatója volt ennek a kiállításnak. Remélem, idén is ez lesz. Ha nem, fogom magma és elmegyek.
Tegnap jártam a Skála piacon (is), és ott olyan karácsonyi kaktuszt láttam, aminek sárga volt a virága. Tetszett, de hősiesen ellenálltam a kísértésnek.
Tegnapelőtt -5,7°C volt a ház előtt, a kertben nyilván hidegebb. Még tegnap is több mm vastag jég volt az esővizes hordócskákban.
Van még 6 cseréppel a feketéből, azokat nem fogom átteleltetni, egyelőre a kaktusz teleltetőben vannak. Az nekik túl hideg, de csak addig kibírniuk, míg el tudom ajándékozni róluk a termést. Mi nem esszük meg.
Csodaszépek Nekem is van egy cserép csilipaprikám, még van rajta néhány virág, és jó pár termés. Nem szeretem a erőset, de magában a növényben szívesen gyönyörködöm.
Ami a gyönyörködést illeti, ma elmentem az orchideakiállításra, és jól kinézelődtem magam
Nekem egy fehér és egy piros karácsonyi kaktuszom van. Érdekes módon a pirosnál nagyobbak a bimbók, a fehérnél kisebbek, ezért sokáig gyönyörködhetek bennük.
Ma behordtam az erkélyről a virágokat, és felfedeztem, hogy egy nem tudom, milyen nevű kaktsuzon is csinos kis bimbó van. Figyelni fogom, mi lesz vele.
Az egyik nekünk már virágzik, mindig ilyen korán kezdni. Ennek hegyesen cakkosak a hajtásai és lilás-fehéres a virága. A másik, amit még nagyanyámtól örököltem, sokkal később virágzik, még januárban is szokott lenni rajta virág. Annak legömbölyítettek a cakkjai és pirosasabb árnyalatú a virága. Pici bimbó már látszik azon is, de messze van még a virágzás.
