Ma délelőtt ellátogattam egy kisállat kiállításra. Nem tudom, van-e ennek a főnévnek kicsinyítő alakja, de inkább kiállításka volt, alig egy átlag szoba méretű. Sok újdonságot nem láttam, ráadásul jó néhány osztály is járt arra. Azért kinézelődtem magam, ezúttal a három kiállított teknős tetszett nagyon. Ezek egyike a kígyónyakú új-guineai volt, a másik cafrangos, a harmadik lágypáncélú teknős volt. Főleg az első tetszett nagyon, nemcsak a valóban hosszú nyaka miatt, de az állán két csöpp tüske, a szája oldalán pedig fekete cikk-cakk volt. Elég jellegzetesen mutatott.
Nemrégiben diót törtem, és egy tanácsra hallgatva a törmeléket kiraktam az erkélyre. Két napig ott volt, de aztán eltűnt. Most aztán kénytelen vagyok folyamatos utánpótlásról gondoskodni.
A nyugdíjasklub, aminek tagja vagyok, az utóbbi három évben rendszeres látogatója volt ennek a kiállításnak. Remélem, idén is ez lesz. Ha nem, fogom magma és elmegyek.
Tegnap jártam a Skála piacon (is), és ott olyan karácsonyi kaktuszt láttam, aminek sárga volt a virága. Tetszett, de hősiesen ellenálltam a kísértésnek.
Tegnapelőtt -5,7°C volt a ház előtt, a kertben nyilván hidegebb. Még tegnap is több mm vastag jég volt az esővizes hordócskákban.
Van még 6 cseréppel a feketéből, azokat nem fogom átteleltetni, egyelőre a kaktusz teleltetőben vannak. Az nekik túl hideg, de csak addig kibírniuk, míg el tudom ajándékozni róluk a termést. Mi nem esszük meg.
Csodaszépek Nekem is van egy cserép csilipaprikám, még van rajta néhány virág, és jó pár termés. Nem szeretem a erőset, de magában a növényben szívesen gyönyörködöm.
Ami a gyönyörködést illeti, ma elmentem az orchideakiállításra, és jól kinézelődtem magam
Nekem egy fehér és egy piros karácsonyi kaktuszom van. Érdekes módon a pirosnál nagyobbak a bimbók, a fehérnél kisebbek, ezért sokáig gyönyörködhetek bennük.
Ma behordtam az erkélyről a virágokat, és felfedeztem, hogy egy nem tudom, milyen nevű kaktsuzon is csinos kis bimbó van. Figyelni fogom, mi lesz vele.
Az egyik nekünk már virágzik, mindig ilyen korán kezdni. Ennek hegyesen cakkosak a hajtásai és lilás-fehéres a virága. A másik, amit még nagyanyámtól örököltem, sokkal később virágzik, még januárban is szokott lenni rajta virág. Annak legömbölyítettek a cakkjai és pirosasabb árnyalatú a virága. Pici bimbó már látszik azon is, de messze van még a virágzás.
Péntek 13-a van! Az örök fekete cicó kérdés ilyenkor mindig előjön :) Annak, aki babonás és annak, akinek ugyanolyan nap ez is, mint a többi hoztam egy érdekes cikket: https://kutyaham.hu/aggodjunk-vagy-ne-a-pentek-13-miatt
Tegnap kinéztem az erkélyre, egy feketerigó ült a korláton. ezen nem csodálkoztam, azt hitem, inni jött, de nem! A malabári spenóton lévő fekete bogyókat csipegette. Egészségére, nem sajnálom tőle.
További botanikai téma, hogy egy kedvelt, de nem ismert nevű növényem ezt az időpontot választotta ki, hogy virágozni kezdjen. Örülök neki!
Büszke vagyok magamra, és ez csöppet sem indokolatlan! Családi hagyomány lett belőlem! Szombaton kiálltam az erkélyre, és már három légykapó szidott versenyben. Alighanem ott volt a gyerekek közül is legalább egy. Igaz, azóta nem hallottam őket, már nem a közel lévő fán folytatják a repülőgyakorlatokat. Hajrá, madárkák!
Úgy veszem észre, kezd jó hírem lenni madárkörökben. Egy órával ezelőtt két cinke járt az erkélyen. Ittak, majd a muskátli földjéből csipegettek egy sort. Sebaj, részint még sok maradt, részint meg utánatöltöm, ha kell. Viszont többször beültek az üresen hagyott fészekbe. Vajon?...
Ez évben az utolsó helyzetjelentés légykapó ügyben. Reggel kimentem az erkélyre locsolni, rögtön szidtak-átkoztak, de ezt már megszoktam. Viszont két fióka is szárnyra kelt, amikor kimentem, nem tudni, melyikünk ijedt meg jobban a másiktól. Az egyik kissé rosszul navigált, elvégre még tapasztalatlan, és nekiütközött az erkély korlátjának, de gyorsan korrigált. Dél körül egy kicsit láttam a fészek szélén ülni, csivogott, és a szárnyait rebegtette. Fél órával ezelőtt már nem kiabáltak rám, megnéztem a fészket, üres. Sok szerencsét, és jó repülést, légykapók!
Egyébként az előbb kinéztem, valamelyik szülő éppen visszatért egy-két üdítő kortyra.
Légykapó ügyben csodás ötletem támadt: lakáson belül az ablak elé húztam a létrát, felálltam rá, és a legfelső fokról beláttam a fészekbe.Szerintem mind az öt fióka megvan, remélem, így is marad. Már szépen kitollasodtak. Egyébként lesifotós tevékenységem nem maradt észrevétlen, sértődötten csivogott rám az egyik madárszülő. Igyekszem minél kevésbé zavarni őket, de időnként ki kell mennem az erkélyre virágot locsolni, próbálok gyors és tapintatos lenni egyszerre, de nem túl jól sikerül.
A légykapó pár még mindig roppant szorgalmas, olykor szinte egymásnak ütköznek a fészek szélén. Nem tudom megnézni, hány fiókájuk van, mert ahogy kilépek az erkélyre, egy kisebb zuhanóbombázó húz el az orrom előtt, majd a szemközti fára telepedve óva int a további háborgatástól. Próbálok alkalmazkodni, de azért még mindig kiváncsi vagyok.
