Csodaszépek Nekem is van egy cserép csilipaprikám, még van rajta néhány virág, és jó pár termés. Nem szeretem a erőset, de magában a növényben szívesen gyönyörködöm.
Ami a gyönyörködést illeti, ma elmentem az orchideakiállításra, és jól kinézelődtem magam
Nekem egy fehér és egy piros karácsonyi kaktuszom van. Érdekes módon a pirosnál nagyobbak a bimbók, a fehérnél kisebbek, ezért sokáig gyönyörködhetek bennük.
Ma behordtam az erkélyről a virágokat, és felfedeztem, hogy egy nem tudom, milyen nevű kaktsuzon is csinos kis bimbó van. Figyelni fogom, mi lesz vele.
Az egyik nekünk már virágzik, mindig ilyen korán kezdni. Ennek hegyesen cakkosak a hajtásai és lilás-fehéres a virága. A másik, amit még nagyanyámtól örököltem, sokkal később virágzik, még januárban is szokott lenni rajta virág. Annak legömbölyítettek a cakkjai és pirosasabb árnyalatú a virága. Pici bimbó már látszik azon is, de messze van még a virágzás.
Péntek 13-a van! Az örök fekete cicó kérdés ilyenkor mindig előjön :) Annak, aki babonás és annak, akinek ugyanolyan nap ez is, mint a többi hoztam egy érdekes cikket: https://kutyaham.hu/aggodjunk-vagy-ne-a-pentek-13-miatt
Tegnap kinéztem az erkélyre, egy feketerigó ült a korláton. ezen nem csodálkoztam, azt hitem, inni jött, de nem! A malabári spenóton lévő fekete bogyókat csipegette. Egészségére, nem sajnálom tőle.
További botanikai téma, hogy egy kedvelt, de nem ismert nevű növényem ezt az időpontot választotta ki, hogy virágozni kezdjen. Örülök neki!
Büszke vagyok magamra, és ez csöppet sem indokolatlan! Családi hagyomány lett belőlem! Szombaton kiálltam az erkélyre, és már három légykapó szidott versenyben. Alighanem ott volt a gyerekek közül is legalább egy. Igaz, azóta nem hallottam őket, már nem a közel lévő fán folytatják a repülőgyakorlatokat. Hajrá, madárkák!
Úgy veszem észre, kezd jó hírem lenni madárkörökben. Egy órával ezelőtt két cinke járt az erkélyen. Ittak, majd a muskátli földjéből csipegettek egy sort. Sebaj, részint még sok maradt, részint meg utánatöltöm, ha kell. Viszont többször beültek az üresen hagyott fészekbe. Vajon?...
Ez évben az utolsó helyzetjelentés légykapó ügyben. Reggel kimentem az erkélyre locsolni, rögtön szidtak-átkoztak, de ezt már megszoktam. Viszont két fióka is szárnyra kelt, amikor kimentem, nem tudni, melyikünk ijedt meg jobban a másiktól. Az egyik kissé rosszul navigált, elvégre még tapasztalatlan, és nekiütközött az erkély korlátjának, de gyorsan korrigált. Dél körül egy kicsit láttam a fészek szélén ülni, csivogott, és a szárnyait rebegtette. Fél órával ezelőtt már nem kiabáltak rám, megnéztem a fészket, üres. Sok szerencsét, és jó repülést, légykapók!
Egyébként az előbb kinéztem, valamelyik szülő éppen visszatért egy-két üdítő kortyra.
Légykapó ügyben csodás ötletem támadt: lakáson belül az ablak elé húztam a létrát, felálltam rá, és a legfelső fokról beláttam a fészekbe.Szerintem mind az öt fióka megvan, remélem, így is marad. Már szépen kitollasodtak. Egyébként lesifotós tevékenységem nem maradt észrevétlen, sértődötten csivogott rám az egyik madárszülő. Igyekszem minél kevésbé zavarni őket, de időnként ki kell mennem az erkélyre virágot locsolni, próbálok gyors és tapintatos lenni egyszerre, de nem túl jól sikerül.
A légykapó pár még mindig roppant szorgalmas, olykor szinte egymásnak ütköznek a fészek szélén. Nem tudom megnézni, hány fiókájuk van, mert ahogy kilépek az erkélyre, egy kisebb zuhanóbombázó húz el az orrom előtt, majd a szemközti fára telepedve óva int a további háborgatástól. Próbálok alkalmazkodni, de azért még mindig kiváncsi vagyok.
Újabb jó hír: Mind az öt tojás kikelt, egyelőre csöpp kis fiókákat látok, de nem sokáig nézhetem őket. A szülők szorgosan etetnek, alig-alig tudtam két percet találni, amikor megnézhettem a kicsiket.
Reggel hatkor ébredtem, és kellemes meglepetés ért: kinyílt a kedvenc kaktuszom. Féltenyérnyi fehér virága van, és sajna, csak egy, illetve inkább fél napot nyílik, ezért igyekszem magam jól kigyönyörködni. A másik (ez nem olyan fajta) már négy virágot is nyitott, és ez még így is lesz egy darabig. Ez viszont késő délután van teljes virágjában, ezért aztán nem tudom a kettőt együtt látni.
Kihasználva a ritka óvatlan pillanatok egyikét, bekukkantottam a fészekbe. megint öt csinos kis tojás van benne, szurkolok, hogy ne csak kikeljenek a fiókák, hanem meg is erősödjenek a nagy út előtt.
Valamelyik madár szinte mindig a fészkén ül, sűrűn váltják egymást. Már annyira megszoktak, hogy ha nem megyek tapintatlanul közel hozzájuk, nem repülnek el. Persze igyekszem minél ritkábban zavarni őket, de a meleg miatt jólesik az erkélyen szellőzködni.
Örömmel közlöm, hogy a légykapók újra családalapításra szánták rá magukat. A fészekben három csinos kis tojás van, és az egyik madárka az előbb elzavart egy galambot, holott az csak inni akart volna.