A mai délelőttöt (vagy legalábbis jó részét) a kutyakiállításon töltöttem, bár eléggé kicsi volt a hely, és nem volt túl sok kutya. Ennek jó oldala is volt, legalább most nem nyafoghattam a zsúfoltság és a levegőhiány miatt.
Fura mód inkább nagytermetű jószágokat állítottak ki, bernáthegyit, újfundlandit, berni pásztort, német juhászt, dán dogot, de a másik véget is elég sokan képviselték. Akkorka kutyusok, hogy Silver nagyobb náluk, bár igaz, nem sokkal.
Ehhez képest felüdülés volt látni a magyar vizslát, ő legalábbis számomra a megfelelő középarányt képviselte.
Próbáltam egy kicsit haverkodni az egyik bernáthegyivel, de ő csak a fél szemét nyitotta ki, végigmért, úgy döntött, érdektelen vagyok, és visszaaludt. Nem is nagyon bántam, hogy nem áldozott rám több figyelmet, mert eléggé nyáladzott.
Elgondolkodtam, tulajdonképpen furcsa látni, hogy a munkakutyának kitenyésztett álaltokat milyen csinosra fésülik-kefélik. Csöppet sem esett nehezemre elképzelni, amint a berni egy csinos kis tejeskocsit húz maga után, rajta két-három, megtöltött kanna. Egy leonbergivel elég jól összehaverkodtunk, tíz év körüli fiú vezette, és megengedte, hogy egy kicsit megsimogassam, az ebállat sem bánta.
Végül is nem baj, hogy ott jártam, még akkor sem, ha elég sokat kellett utazni hozzá.
Tegnap meglátogattam egy kedves ismerősömet, és sok, szép nyúlánk, sötétzöld paradicsompalántát láttam nála. Megdicsértem, mire az illető azt mondta, hogy egy csipetre való keserűsót tesz a földbe, rögtön adott is kanálra valót. Ma éppen átültetést terveztem, meg is tettem, és követtem az utasítást. Kissé aggódom, mi lesz ebből, de majd beszámolok az eredményről.
Ma bezzeg nem szép tavaszi nap van! Az előbb kinéztem az ablakon, és alig hittem a szememnek, mert havas eső esett. Igaz, nem sokáig, 15-20 másodpercig, aztán maradt az eső. Ez megismétlődött párszor, de remélem, majd csak abbamarad. Aggódom a kaktuszaimért, remélem, nem lesz bajuk!
Megértem, mostanában én is nehezen szánom rá magam a kimozdulásra. Arról nem is beszélve, hogy ezen a napon közlekedési káosz volt. Már tíz órakor, azaz nyitáskor jó páran megjelentek, és ennek örülök.
A terrarisztikai kiállításról viszont a macskakiállításon értesültem.
Nem láttam. Mostanában nehezen szánom rá magam, hogy bemenjek Pestre, de erről nem is tudtam. A macskakiállításon vívódtam, de annyi dolgom volt a kertben, hogy kihagytam azt is. Ilyenkor nem érem utol magam, annyi a munka.
Tegnap meglátogattam a terrarisztikai kiállítást, érdeklődve nézegettem, bőven volt mit. Venni nem vettem semmit, holott egy-két kaktuszt nézve erős volt a kísértés. Viszont erdetileg mást is meg akartam nézni, csak akkora közlekedési káoszt volt, hogy csüggedten feladtam és inkább hazamentem.
Nóra, sokszor eswzembe jutottál, ha te is megnézted a kiállítást, gyanítom, hogy neked is tetszett.
Határozottan reményteli látnivaló, van mi t őrizni!
Sajnos, nálam kiszáradt a meggyfa. igaz, tavaly-tavalyelőtt csak kevés termést hozott, de az is valami! Igaz, van egy-két, eléggé életunt bimbó rajta, de nem bízom ezek jövőjében.
Iga, úgy nagyjából negyvenéves lehet, na de az nem kor!
Rémlik, hogy ma délelőtt is láttam kedvenc madárkámat. Úgy veszem észre, helyesli, hogy kihelyeztem a növényeket az erkélyre. Először is le tud szállni a polc szélére, (ezeken tartom a kis cserepeket) másodszor pedig a kavicsos földből ő is szemelgethet aprócska köveket. Előrelátóan beszerezem egy zacskóra való kaktuszföldet és időnként megnézem, kell-e utánpótlás.
Pár perce valami mozgást vettem észre az erkélyen,kinéztem, és egy kecses szürke madarat láttam, amint a fészket vizsgálja. Alig akarom elhinni, de lehet, hogy visszatért a szürke légykapóm! Általában április végén szoktak megjönni, de ez a madárka nagyon otthonosan viselkedett. Még csak egyet láttam, nem tudom, itt van-e a párja, de reménykedem.
mardosó lelkifurdalással ugyan, de lezártam a gázt, olyan meleg van, hogy nem szükséges fűteni. Ha minden jól megy, a növényeimet, vagy legalábbis jó részüket, a héten kihordom az erkélyre.
Ma délelőtt egy nagyáruházban voltam vásárolni, és mit láttam? Két kis verebet, amint a fészekrakás körül szorgoskodtak. Ez abból állt, hogy a kirakott gyökeres növényekről aprócska ágat törtek le, és szép egyetértésben távoztak. Alighanem egy pár voltak, mert mindig egymás közelében ugráltak. Láttam egy magános verebet is, ő alaigahem még párt keresett.
