Sajna, mostanában nem láttam a szürke légykapókat, pedig jó darabig buzgón rendezték a fészküket. Remélem, csak annyi történt, hogy jobb helyet találtak.
Pár perccel ezelőtt győződtem meg arról, hogy a "szereti, mint galamb a tiszta búzát" kitétel csöppet sem megalapozatlan. Egy lapos dobozkába búzát ültettem, mert ha kissé megnőtt, abból szoktam adni a csincsillának. Kinézek az ablakon, és azt látom, hogy két balkángerle javában szedegeti a frissen csírázott magokat. Tulajdonképpen nem sajnálom tőlük, csak az a baj, hogy nem csak csőrük van, hanem egy másik végük is. Ezért aztán gyorsan behoztam a tálcát. Bezzeg a légykapók erkélytiszták!
Tegnap megnéztem a madárfészket, még nem volt benne tojás, de szépen kicsinosították. Egyébként már gyanús volt, hogy az erkélyen tartózkodásomat nem követte egy - esetleg két - figyelő szempár.
Az erkéllyel szemben van egy , majdnem vízszintes faág, a bérlőim onnan szokták figyelni a környéket. Most nem látom egyiküket sme, de bízom abban, hogy előbb-utóbb gyönyörködhetem bennük.
Ezelőtt íz perccel hangos és lelkes csivogásra lettem figyelmes. Igen, megjöttek a szürke légykapók! Igaz, csak egyet láttam, alighanem a párját hívogatta, és javaslatokat tett a lakberendezésre. Hajrá, madárkák! Nagyon örülök nektek. Remélem, jobb lesz a gyerekáldás, mit tavaly, akkor négy tojást raktak, de csak egy fióka érte meg a kamaszkort. Nem én voltam, engem már alaposan megneveltek
Nagyon szépen nő a zöldbabom, gyönyörködtem benne, és érdekes felfedezésre jutottam. Ugyanabban az időben, ugyanabból a zacskóból szórtam el a magokat, esőt, nepot is egyformán kaptak, mégis, az egyik sor csak az orra hegyét dugta ki a földből, a másik kettő pedig már négycentis. Lehet, hogy az egyik lusta, a másik pedig szorgalmas? Na de hogy osztják be egymás között? Bizony-bizony, ilyen filozofikus dolgokra gondol az, aki szorgosan gyomlál.
Kissé aggódom, mert a szürke légykapóim még nem érkeztek meg, pedig tavaly-tavalyelőtt ilyenkorra már itt voltak. Remélem, még megjönnek. Ha viszont biztosabb és nyugodtabb lakóhelyet találtak maguknak, akkor minden rendben.
Kissé aggódtam, mi lett a kiültetett palántáimmal, de viruló egészségben élték túl a hűvös éjjeleket. Örülök nekik, no meg annak is, hogy a zöldbab kezd kibújni a földből. Ennek örömére ültettem egy újabb adagot.
Egyébként szerencséltetett egy teknőctarka és fehér macska, alighanem családi örömök elé néz. Remélem, nem nálam lesz a szülőszobája. Egyébként elég barátságos, de nem akarom odaszoktatni.
Tegnap is erős szél volt, és levert néhány olyan cserepet, amiben palánták voltak. Úgy döntöttem, nem át, hanem kiültetem őket, boldoguljanak, ahogy tudnak.
Minden évben megfogadom, hogy nem fogok palántázni, mert a piacon sokkal szebbeket kapni, de minden évben elcsábulok. Hogy kedvenc házi prófétámat, Feleki Lászlót idézzem, hiába okos az ember, ha nem hallgat magára.
Ma délelőtt ellátogattam a Skála piacra (tudom, Fehárvári úti piac, csak megszoktam a régi nevét) és kissé körbenéztem. Csodás paradicsompalánták voltak, de számomra az árak nagyon eltúlzottnak tűntek. Bevallom, a sajátjaim is szépek, de ennyire azért nem. Viszont hamarosan megnézem itt, Csepelen, részint bízom benne, hogy olcsóbb, részint könnyebb szállítani. Némi további erősödés után az enyéim is sorra fognak kerülni.
