Pénteken elmentem a Gardenexpo kertészeti kiállításra, jól kigyönyörködtem magam, de csak egyvalamit vettem. Igaz, a tavalyival ellentétben most nem túl sok növényt lehetett vásárolni, de ez nem is baj, mert már így is sok van. Viszont egy japán gömbalgának nem tudtam ellenállni. Egy palackban lakik, és azt mondták, hogy jól elvan csapvízbe is, ezt kéthetenként ajánlott cserélni. Eleve egy csinos kis palackban árusították, aminek az alján némi homok van. Gondolkodom egy nagyobb hidegvizes akváriumon, azt hiszem, ott jó helye lesz. Addig is marad a palack.
Hazahoztam néhány takarosan méretre vágott mogyoróágat, a csincsillám nagyon megörült neki, legott nekilátott lerágni a rügyeket róla. Biztos jót tesz neki a vitamin. Egészségére!
Méghozzá nagy számban, ami szép jövővel biztat. Nálam már szépen mutatkoznak a paradicsompalánták. Ültettem metélőhagymát és metélő fokhagymát is, ezek kint vannak az erkélyen. Egy nagy eső lemosta róluk a címkét, úgyhogy majd találgatok, melyik melyik. Legalább nem lesz unalmas.
Találtam egy-két zacskó paradicsommagot, és elültettem. Az egyik felirata szerint már két éve lejárt a szavatossága. Azért elültettem, mert ugyan mit veszthettem? Nos, ez az elszánt növény csírázott ki elsőnek, és most is ő nőtt a legnagyobbra. Csak egy logikus magyarázatom van: lévén ő a zacskó belsejében aludt, nem olvashatta el, mi volt ráírva. Persze az is lehet, hogy nem is tud olvasni.
Akkor még nem kell sietned a kerti munkával. Én tegnap találtam néhány üres cserepet, egy-két tasak vetőmagot, és nekiálltam a szobakertészetnek. Metélőpetrezselyem és hagyma, no meg egy kis chilipaprika. Vagy lesz belőle valami, vagy se, de mit veszthetek? Legközelebb jön a paradicsompalánta, de csak a balkonparadicsomé, mert a piacon sokkal nagyobb a választék, no meg a palánták is szebbek.
Igen, lassacskán itt az ideje. Egy idő óta én is tervezem, de olyan szörnyen náthás lettem, hogy ez egy kicsit elhalasztottam. Remélem, pár napon belül egy kjcisit jobbra fordul a helyzet, és akkor hajrá!
A kiállításon néhány érdekes dolgot is árusítottak, amire a legjobban odafigyeltem, az megint a nosztalgia kategóriába tartozik, mert kivágható öltöztetőbabákat árultak. A kortársaim talán emlékeznek rá. Ez viszont olyan volt, hogy a babákat – mind a fiút, mind a lányt - magyar népviseletekbe lehetett öltöztetni. Nem is volt eltúlozva, túlszínezve vagy rajzolva a viselet, legalábbis amennyire megítélhetem.
Viszont sokféle macskatáp volt, a száraztápból kétfélét is vettem Silvernek, valamelyik majdcsak elnyeri a tetszését.
Ma reggel kinéztem az erkélyre, és csodálkozva láttam, hogy a kitett madáritatón békésen ücsörög egy balkángerle. Mondjuk, az nem túl meglepő, mert belefagyott a víz. Azon lepődtem meg, hogy amikor kimentem megnézni, mi a helyzet, alig akart elrepülni. Attól féltem, hogy megsérült, de szerencsére nem. Behoztam az itatót, kiütöttem belőle a jeget, megtöltöttem friss vízzel, de figyeltem arra, hogy némi meleget is öntsek hozzá, hogy nem fagyjon meg rögtön. Azt azért remélem, hogy a gerle nem azt fontolgatja, hogy fészket rak a virágládában. Decemberben?!