Nem tudom tudod-e használni valamire.
Teodolittal való szögmérés:
A teodolitot pont fölé kell állítanunk. A pontra állás elvileg azt jelenti, hogy a teodolit állótengelyét függőlegessé téve a kérdéses pont fölé helyezzük el. Az egyik lábát letapossuk, míg a másik kettővel a geodéziai pont képét megkeressük. Ezután ha sikerült megtalálni a jelet az állvány másik két lábát is letapossuk a földbe. A három talpcsavar segítségével a geodéziai pont képét és az optikai vetítő jelét összeillesztjük. Az állótengely függőlegesítését elvégzem, mégpedig a könyvben megadottak alapján.
Ha az optikai jel képe nem a geodéziai jelre esik, akkor a kötőcsavarokat fellazítom és elcsúsztatom a műszert, amíg a két jel ismét egyező lesz.
A függőlegesítést és a pontraállást addig ismétlem, amíg teljesen nem sikerül Minden szögmérés előtt az indexlibellát beállítom. Irányzáshoz minden kötő csavart kioldunk, a szálkereszttel megirányozzuk a kívánni mért pontot, majd ha megtaláltuk a képet, a kötő csavarokat rögzítem. A szálkereszttel pontra állok.
Ezután limbuszkört 0-ra forgatom, majd megirányzom a mérendő pontokat, és miután végeztem az első távcsőállással visszafelé haladva a második távcsőállást is lemérem. A kívánalmaknak megfelelően több sorozatot mérek végig, más-más limbuszkör állásnál ezekből számolva a szögmérés eredményét, amelyet jegyzőkönyvben rögzítek.
Teodolit főbb részei:
1. Állványok és műszeralátétek:
- állványok (statívok):
a, merevlábú
b, összetolható
(a mérés feltétele, hogy az állvány lába mindvégig merev legyen)
- állványfejek:
a, lapos állványfej (összekötő csavarral rögzítjük a műszertalpat)
b, gömbcsuklós állványfej
2. Műszertalp:
A műszertalp biztosítja a műszer függőlegessé tételét, biztosítja a mérés alatt a tengelyrendszer állékonyságát. A lapos állványfejekhez csatlakozó műszertalpak három, egymástól 120° elhelyezkedő talpcsavarral vannak ellátva. A talpcsavarok teszik lehetővé, hogy a műszer állótengelyét függőlegessé tudjuk tenni.
A másik elterjedt rendszer az ún. tányéros kényszerközpontosítás.
3. A teodolit állótengelye:
A teodolit felső részének el kell fordulnia, és bizonyos esetekben a limbuszkör is elfordítható legyen. Emiatt hamar elkopnak és csak utáncsiszolás után lehet ismét használni. A korszerű műszerekben tehát mind a limbusznak, mind az alhidádénak egymástól független tengelye van. Az alhidádé tengely gólyós csapággyal alátámasztott. Állótengelyének ingadozása nem haladhatja meg a 2”-et.
4. A teodolit középső része:
Legfontosabb a limbusz. Üvegből készült. Az osztásokat belekarcolják a limbuszkörbe. Az osztások 5’, 10’, 20’ szögértéknyire helyezkednek el egymástól. A nagyobb átmérőjű kör nagyobb pontosságot biztosít.
5. A teodolit felső része:
a, A felsőrészház és a távcsőtartó oszlopok
Az állótengely csatlakozik a felsőrészházhoz. Rajta találjuk az alhidádé libellát és a kötő- és irányító csavarok külső részeit. Az alhidádé bal oldalán a magassági kör, az indexlibella vagy kompenzátor, és a magassági kör leolvasó berendezése található.
b, Teodoliton található libellák
-alhidádé libella
-indexlibella
-szelencés libella
-nyereglibella
A libellák egyenesek függőlegessé és vizszintessé tételére, valamint a függőlegessel vagy vizszintessel bezárt kis szögek mérésére szolgálnak. Ennek megfelelően a libellák lehetnek beállító- vagy mérőlibellák. Alakjuk szerint beszélünk csöves, illetve szelencés libelllákról.
Csöves libella:
A libella egy üvegcső, mely a fémfoglalatban helyezkedik el. A foglalat megóvja a libellát a töréstől és az egyébb rongálódástól. A libella homlokfelületén az újjabb szabványok szerint 2 mm-es osztásokat készítenek. Az osztás lehet teljes vagy részleges. A libella érzékenysége függ: felületi csiszoltság minőségétől, a töltőanyag viszkozításától, a hőmérséklet-változás következdtében előálló deformációtól és a buborék nagyságától. A libella középre állítása nagyobb pontossággal végezhető, ha ugynevezett koincidenciás vetítő berendezést használunk. A libellát akkor nevezzük igazítottnak, ha tengelye párhuzamos vagy merőleges valamely kijelőlt egyenesre. A libella igazítását a libellaigazító csavarok segítségével végezhetjük el.
Szelencés libella:
Körhenger alakú üvegedény, mely felülről gömbsüveg határól. A gömbfelületen koncentrikus köröket helyeznek el, ezek központja a szelencés libella főpontja. Általában a műszerek közelítő felállításra, illetva síkok vizszintessé tételére használatosak.
6. A távcsövek:
A távcsőnek az a szerepe, hogy méréskor a megirányzott távoli pontjel felnagyítva jól láthatóvá és irányzottá tegye. Két gyüjzőlencséből áll: az objektívból és az okulárisból.
Az objektív valós kicsinyitett és fordított képet állít elő a szemlélő felőli gyújtópontnak közelében. Az okuláris azt a célt szolgálja, hogy az így kapott valós képet, mint egyszerű nagyító megnagyítsa. A távcsővet a szállkereszt-rendszerrel kell ellátni. A szállkeresztet az objektív álltal előállított kép síkjában kell elhelyezni. A szállkereszt kijelőli a távcső irányvonalát. A külső képállítású távcsőveknél a távcső fő csövében mozgathatóan egy ujjabb távcsővet helyeznek el. Belső képállítás az objektív gyújtótávolságát változtatjuk meg egy szórólencse segítségével.
A belső képállító-lencse előnye:
a, azonos nagyítás mellett a távcső hossza rövidebb
b, a belső képállító-lencse kisebb irányvonal ingadozást idéz elő a szálcső szükséges mozgatása hatására létrejövő irányvonal ingadozásánál
c, a távcsővet zártabban lehet kialakítani és szerkezetileg egyszerűbben megoldható a belső optikai elemek védelme a portól és a nedvességtől.
d, a távcső hossza állandó
A geodéziai távcső beállítása:
a, A távcső beállítása az észlelő szeméhez: a távcsővet a világosság elé fordítva, úgy mozgatjuk az okulárist az okuláris csőben, hogy aszálkereszt képét élesen lássuk.
b, A tárgy élesre állítása a távcsőben
7. Leolvasóberendezések:
Az állótengely körül olyan, az alhidádéhoz mereven kapcsolt indexet kell alkalmaznunk, melynek helyzetét az ösztott körhöz képest meg tudjuk határozni, azaz le tudjuk olvasni. A körök beosztásának számozása az óramutató járásával megegyező. A leolvasást két részből kapjuk meg. Az első részt főleolvasónak hívjuk, közvetlenül megkapjuk, ha megszámoljuk a beosztás kezdővonásától az indexig terjedő teljes osztásközöket. A második a csonka leolvasásnak nevezzük.
Ha a mikroszkóp képsíkjában üveglemezkét helyezünk, mely a képsíkban leképzett beosztásvonásokkal párhuzamos szál (indexszál) találahtó, akkor becslőmikroszkópról beszélünk. Ebben az esetben is két részről beszélünk: teljes leolvasás melyet a limbuszbeosztásról olvasunk le és a csonka leolvasásról melyet, megbecsüljük.
8. Kötő- és beállító szerkezet:
A teodolit használata során az alhidádét rögziteni kell. A rögzítést a kötőcsavarral végezzük. Finomítást a paránycsavarok teszik lehetővé.
9. Központosító eszközök:
A teodolit a műszerállványon a fizikai pont felett meghatározott magasságban végzi a mérést. A szabados zenit- és nadírvetítőkkel, melyek a függővonal érintője mentén nagyobb távolságra (3-50 m) tudnak vetíteni. A modern műszerek általában optikai vetítővel vannak felszerelve. Az optikai vetítő lényegében egy tört távcső. Törése egy teljes belső visszaverődésű prizma segítségével történik. Az optikai vetítők lehetnek önállóak, vagy műszerbe beépítettek. Követelmény, hogy az állótengely körül körbe lehessen forgatni. A műszert úgy helyezzük el, hogy a körnek a középpontjába kerüljön a kiszemelt pont. A függő kialakításánál ügyelni kell arra, hogy csúcsban végződjék, mely a tulajdon-képpeni pontra hivatott mutatni. Célszerű kiképezni, hogy a széllel szemben kis ellenállással rendelkezzen. A függőt vékony zsinórra függesztik fel. Egyes műszerek rudas vetítővel vagy vetítőbottal rendelkeznek. A vetítőbot egy teleszkopikus könnyűfém cső, melyen a cső tengelye körül forgathatóan, egy cső tengelyéhez igazított szelencés libella helyezkedik el. Ha a csúcsa a ponton van, a libella buborékja, pedig középen, akkor a rúd tengelye egybe esik a pont függőlegesével.
Szabályos hibák:
1, Az alhidádé libella tengelye legyen merőleges az állótengelyre
Kényelmi okot szolgál, a teodolit állótengelyét egyszerűbb függőlegessé tenni.
2, Az iránysík legyen merőleges a fekvőtengelyre
Kielégítetlensége eredményezi az úgynevezett kollimációs hibát.
3, Fekvőtengely legyen merőleges az állótengelyre
Ki nem elégítése eredményezi a fekvőtengely merőlegességi hibáit.
4, A távcső iránysíkja menjen át a műszer állótengelyén
Szerelési hiba következménye.
5, Az alhidádé tengely a limbusz középpontján menjen keresztül
Az alhidádé tengely külpontossági hibája bizonyos feltételek fennállása esetén a vízszintes szögmérés jelentős hibaforrásává válhat.
6, A limbusz síkja legyen merőleges az alhidádétengelyre
Ha a feltétel nem teljesül, akkor fellép a limbusz ferdeségi hibája.
7, A limbuszkör osztásainak egyenletesnek, nominális értékükkel megegyezőnek kell lenniük
A pontosság növekedés csökkenti a hibák amplitúdóját, jellegük azonban megmarad.
8, A leolvasó berendezés képsíkjában egy körosztás képe egyezzen meg a beosztás méreteivel, illetve az optikai mikrométerrel végezhető sugáreltolás egyezzen meg két szomszédos körosztás távolságával
A leolvasó berendezés nagyítási hibája, az ugynevezett run hiba. Mérési módszerekkel nem küszöbőlhető ki, a műszer használata közben értéke megváltozhat. A rázkódástól a műszer elemei elmozdulhatnak.
A teodolit és a pontjel felállításából eredő hibák
külső körülmények, okozta hibák
Méréskor a teodolit állótengelyének az álláspont függőlegesében kell elhelyezkednie.
1, Műszer felállításának hibái:
- az állótengely függőlegessé tételének hibáját
-a pontraállás hibáját
2, Külső körülmények, okozta hibák
Ha a levegőben por vagy pára van, az irányzott jel képe elmosódik, a kép élessége csökken és az irányzás pontatlanná, válik. A levegő felmelegedése következdtében létrejövő konvekciós áramlások idézik elő a kép lebegését, mely lényegében a légrezgéshez hasonlít.
|
