Akiknek éles kritikájuk van a Dream Theaterrel és az őket kedvelő zenehallgatókkal kapcsolatban, itt szívesen olvassuk ezeket, aztán majd kiválogatjuk.
Sztem két dolog miatt érezzük azt hogy "napjainkban" már nem jó a DT.Az egyik Jordan Rudess ötlettelen játéka ,a másik pedig az hogy John Myungot véleményem szerint szinte teljesen kihagyják a számok írásából.Neki ki van adva:"tessék itt a gitártéma,játsz el mindent ugyanúgy basszusgitáron!"Ja mégegy............pihenniük kéne vagy 2 évet.
A korábbi albumokért azért lehet szeretni a bandát,azokon még hallani azt a fajta muzsikálást,amit mostanában is várnék tőlük.Remélem egyszer visszatérnek ahhoz az egyedi hangzáshoz,ami régen jellemezte őket.Ha valaki,akkor ők tudnak csinálni olyan prog zenét,amilyet senki más....
Mike Portnoy azt mondta néhány éve, hogy Ők elsősorban sajátmaguknak zenélnek és hogyha ez összetalálkozik a rajongók ízlésével akkor az a beteljesült állapot. Ez nyilván így volt a Scenes From Memory-val, de nem működött a 6 Degrees of Inner Turbulence és az Octavariummal. A Train of Thought határeset. Bár nekem mindegyik tetszett kivétel nélkül, de az Octavarium néhány számát a mai napig nem tudom befogadni. Talán túl lassúak... Bár az Octavarium lemezt tisztelgésnek szánták a Yes, a Beatles, a Kansas, a U2 (what a fuck????), illetve a Pink Floyd előtt.
A Train Of Thought azért támadták merthogy gyors. Az 8vum pedig lassú. Nem lehet igazságot tenni. A napokban hallgattam meg a SCORE c. kiadványuk felét. (Sajnos ennyi van egyelőre.) Halálprofi hangzás, félelmetes technika....stb. Ami a durranás az az hogy az egyik korongon szinfónikus zenekkarral nyomják a 6 DOIT és az 8vum-ot. A ráadás a Metropolis Pt. 1.!!! Na ezek közül a Metropolist hallottam még csak. Semmi extra. A szinfónikus zenekar "csak" egy szőnyyeget tesz a már amúgy is komplex témák alá. Talán ez nem durrant akkorát.
De úgy gondolom, ezen kívül nincs semmi gond a Dreammel. Vérprofi zenészek, akik most egy kicsit belassúltak, illetve kiszámíthatóak lettek. Biztos vagyok benne, hogy még fognak előrukkolni maradandóval. Sok zenekart de jure kiadott stúdióalbumok alapján ítélnek meg, de nem szabad elfeldkezni a rock, metal műfaj sajátosságáról, arról hogy ez élő hangzással teljesedik ki, koncert feelinggel. Azzal pedig nincs gond a Dreamnél. Ez tanúsítom.
"Minnél többféle zenét hallgat valaki, annál inkább fejlődhet ki az egyéni stílusa." - Jordan Ruddes
Ezt érdemes megfogadni és akinek pillanatnyilag nem jön be a DT az tegye félre és hallgason mást amíg elő nem jönnek valami új témával, merthogy előjönnek az BIZTOS!
Én is nyitottam már "hirtelen felindulásból" topikot.
Azt gondolom, ezt a témát süllyesszük el.
Az "anyatopik" szóljon csak arról is nyugodtan, mint eddig - hiszen mindenki mást szeret(het) vagy épp nem szeret(het) a zenekarban. Ettől még nem kell összeugrani, és tiszteletben lehet tartani a többiek ízlését, véleményét. Mindezt kultúrált stílusban, a topiktársak fikázása nélkül...
