Ismert emberekkel, politikusokkal, színészekkel szembeni megkülönböztetett bánásmódról a rendőrség, hivatalok, orvosok, stb. részéről. Régi beidegződés? Mennyire lehet szubjektív, az megszeppent/rajongó hivatalnok saját hatáskörében hozott döntésétől függő egy eljárás kimenetele ? Hol súrolja ez a hivatali megvesztegetés határát ?
még annyit ez esethez: pont egy külföldi fiatalember (ránézésre angolszász) következett volna a sorszám szerint, (ő nem ismerte meg nyilván a 'hírességet' ) rá is kérdezett a biztonsági őrtől, hogy akkor most mi van...
Az őr zsigerből tudta a megfelelő választ: (persze csak magyarul) : 'Meg volt beszélve'. 'It was agreed' fordította le neki egy másik külföldi. Én szégyelltem magam.
Félreértesz. Semmi bajom az jószándékű, emberi, kreatív eljárással. Sőt kedvenc történeteim az ilyenek. Magam is szinte ki vagyok éhezve az ilyesmire, hogy segítsek valakinek (multkor egy lengyel kamionosnak mutattam meg egy raktárhoz az utat, úgy hogy 4-5 km-t mentem előtte kocsival, pedig nem is arra mentem volna) Ha rendőr lennék, valszeg ebből űznék sportot, hogy segítsek embereken.
A bajom azzal van, hogy ez a határvonal miért van ilyen élesen a közismert emberekkel és a mezei állampolgárokkal szembeni eljárásnál.
Miért van olyankor is, amikor hivatalos ügyről van szó: BM Bevándorlási hivatalnál ülök sorba (órákig sorszámmal, volt vagy ezer ember) meghívót csináltatni egy külföldi barátomnak.
Bejött egy ismert színésznő: tessék művésznő, leülni. 2 percet ült kb. , az egyik ügyintéző befejezte az előző ügyfelet (még jó hogy nem zavarta el) és máris a 'művésznő' következett.
A kéztöréses Nógrádit (a közlekedési minisztert, ugyebár) helikopter vitte Budapestre (a Balatonról), az életveszélyesen sérült mezei állampolgár lányt (később meghalt a kórházban), akin átgázolt a miniszter, pedig egy mezei állampolgárok szállítására való esetkocsi vitte a szomszéd - lepukkant - kórházba.
Persze semmi törvénytelen nincs benne, hiszen orvosilag biztos, hogy így volt indokolt*, és nem is hiszem, hogy felsőbb utasításra történik az ilyesmi, ez is csak egy olyan eset, ahol a kiérkező mentőorvos - hiszen ez az ő hatásköre (még a Hippokratészi esküjét is félretéve) rögtön elvtelen hajbókolásba kezdett meglátva a 'híres' embert.
*ha esetleg vmi vizsgálat indult volna, nagyon szolidárisak tudnak lenni ebben az orvosok. De szó se volt még arról se, hogy ezt vki számonkérje.
MIért kell alapból feltételezni hogy az ember rossz és minden mögött szándékosságot sejteni?! Ez az én fő problémám! KIfejezetten örülök, hogy Csepregi Évával is pontosan olyan jószándékú ember módjára bántak, mint velem. Adtak egy lehetőséget, hogy bizonyítsam én is meg ő is a jószándékomat. Ezt inkább propagálni kellene, mint azon vitázni, hogy a határőr mint ember, jószándékú volt, pedig mint intézménynek alapból a szándékosságot és a rosszindulatot kellett volna feltételeznie, a te elvárásod szerint.
A konyakosüveg pldádnál maradva pedig, ha a rendőr utánamegy valakinek akinek a táskájában két üveg konyak van, és a delikvens nekem a rendőrnek, azt mondja, hogy elfeledkezett mert mobiltelefonnal a fülén kisétált az üvegekkel és senki nem állította meg, akkor én mint rendőr felajánlanám neki, hogy visszeviszem a boltba fizetni, ahelyett hogy bilincset veszek elő.
De ennyi erővel azon is moroghatnál, hogy a rendőr miért engedi el nagyobb százalékban a nagymellű szőke húszéveseket figyelmeztetéssel, és birságolja nagyobb százalékban az 50-es kopaszodó köpcös figurákat.
Még igazad is lenne, de hát azt nem tudod kiküszöbölni (és talán a kisebbik rossz elve alapján nem is kell) hogy a rendőr is ember.
látva a külföldi rendszámomat, azonnal megállította a forgalmat hogy meg tudjak fordulni, majd elém jött és kivezetett az autópályára.
ez rendben is van, valszeg minden külföldivel ezt csinálta volna. A külföldi rendszám volt az, ami arra utalt, hogy nem szándékosan csinálod, hanem hülye voltál.
Itt én arról beszélek, amikor egy ember közismertsége semmilyen logikával nézve sem enyhítő körülmény.
Mániám, hogy ha a jogrendszer egy kicsit visszább vonulna, és hagyná hogy az emberek maguk oldják meg a hétköznapi érintkezéseik közben felmerülő problémákat, az élet is nyugodtabb lenne.
Ugyanezt gondolom a dologról. Sőt, a válóperekről is, fele ennyi nem lenne, ha nem lenne kényelmesebb ügyvédhez rohanni, mint a másik emberrel megbeszélni a konfliktust.
Megállítod a rendőrautót azzal, hogy itt van nálad ez a két üveg konyak, most loptad a boltból (hoztad el fizetés nélkül), vigyék már be a pénzt, mert most nem érsz rá, sietned kell, vár a barátnőd.
Sőt, nem is te állítod meg őket, hanem ők szólnak neked, hogy felhívta őket a boltos, hogy állítsanak meg. (hogy teljesen analóg legyen a történet)
Van valahol egy topic arról, hogy a modern társadalmakban a jogrendszer egyre mélyebben és egyre fölöslegesebben hatol be az emberek közti viszonyok szabályozásába. Holott mint látjuk az ameber alapvetően kompromisszum kész, és egy vállveregetésért is, egy dicsérő szóért is hajlandó emberséget tanúsítani. Mániám, hogy ha a jogrendszer egy kicsit visszább vonulna, és hagyná hogy az emberek maguk oldják meg a hétköznapi érintkezéseik közben felmerülő problémákat, az élet is nyugodtabb lenne.
Éveket éltem Líbiában, akkor amikor hirtelen meggazdagodtak az olajból, és mindenki a tevéről szállt át az autókba. TRipoli közlekedséében, a lámpáknak és a felfestett sávoknak csak esztétikai jelentősége volt. Mégsem törték össze egymást halálosan, habár minden autónak horpadt volt a karosszériája. És egy egy problémásabb helyzetnél azonnal kommunikálni kezdtek egymással, hogy gyorsan feloldják a problémát és mindenki mehessen tovább. Sziciliában pedig mikor bementem az egyirányú többsávos útra, egy rendőrautó látva a külföldi rendszámomat, azonnal megállította a forgalmat hogy meg tudjak fordulni, majd elém jött és kivezetett az autópályára.
Mint már írták Selmeczi Gabriella a dolog szereplője, aki elkezdett eszegetni a boltban bellül egy kiflit, amiről nem tett említést a kasszánál. A baj ott kezdődött, hogy amikor a biztonsági őr szólt neki, hogy vissza kellene menni, és a kiflit is ki kellene fizetni, elkezdett balhézni, meg a képviselőségére és a mentelmi jogára apellálni...
Vannak olyan szituációk, ahol elvárható, hogy az illető fokozottan figyeljen oda az adott dologra. Ezekben az esetekben van un. "gondatlan" alakzata is a bűntettnek. Pl. a "visszaélés hivatallal"-nak is van, ha a hivatalnok "elfelejti" intézni az ügyedet és ebből károd keletkezik, az is lehet bűntett.
Miért, szerinted a rendőrtől az állampolgár nem kérhet szivességet? Alapértelmezésben a rendőr (határőr) is ember. Én is megcsináltam már, hogy leintettem éjjel egy rendőrkocsit, hogy nem vinnének-e le a János hegyről a buszhoz, ha már úgyis lefele mennek. Mondták üljek be, levittek. Megköszöntem, oszt ennyi.
Dehogy, ezekkel maga a nyomozás is megtagadható. Pl - mint olvtársunk rámutatott - lopni csak szándékosan lehet, ha valaki elfelejt fizetni, az nem lopás, nem bűncselekmény. Hogy lehet a kettőt megkülönböztetni? Legegyszerűbben úgy, hogy aki elfelejtette, az - amikor szólnak neki - elgondolkodik, elnézést kér, és fizet. Ha ez történt, akkor nem történt bűncselekmény.
A másik, hogy az, hogy pl a BSA nevű kiemelkedően közhasznú civil szervezet kétmilliárd értékű szoftverrel vett egy Rendőrséget magának, az qrva gáz, a rendszer szégyene, hogy ilyet lehet. Az, hogy van a határörségnél egy haverod, és befűzöd, hogy kapnak a kollegáival 2 liter házipáleszt, ha a sógort felsorakozva, tisztelegve köszöntik, az meg egy történet. Semmiképp nem bűn, mert senkit nem ér kár, a sógornak a mája hízik, a határőrök szert tettek némi páleszre, te meg röhöghetsz kedvedre. Lehet, hogy beleütközik valami szolgálati szabályzati pontba, de azt meg ki nem szarja le, ha a dolog se a köznek, se magánszemélynek nem okoz kárt.
Ha az én (Gipsz Jakab mezei állampolgár) ügyeimet is így - 'normálisan' - intéznék mindenhol, akkor valszeg nem írkálnék ide. ...bár ugyanúgy törvénytelen lenne akkor az összes. Ha meg ez a normális szerinted, akkor vegyük bele a törvénybe:
5418. §Ha vki benzinkútról lop, akkor a Magyar Köztársaság fegyveres alakulatainak (Rendőrség, Határőrség) a feladata a pénzt visszavinni a sértetthez, ilyenkor az elkövető nem vonható felelősségre.
Tulajdonképpen igazad van. De azért nagyon jó, hogy nem te vagy az igazságügyminiszter, vagy a beügyminiszter. A Magyar Bálintot is hamarabb kellett volna elzavarni (ha érted, hogy mire célzok ezzel)
Azzal egyetértek, hogy ne rohangáljunk minden piszlicsáré ügyben a hatósághoz. (főleg, ha ennek az előnyeit mindenki híres - nem híres egyformán élvezhetné)
Abben már kevésbé értek egyet veled: hogy a híres embereknek jár egy kis emberi megértés, egy zűrös hatósági eljárás kezdeményezése helyett. (pl. egy nem közismert arcú, de amúgy világhírű Nobel-díjas kutatónak miért nem jár ugyanaz a megértés, mint egy haknizó sztárocskának ?)
De amit igazán nehezményezek, az a hatóságok előtti egyenlőtlenség. Amikor megállít a határőr, akkor ő hivatalos személyként jár el velem szemben. Amikor egy civil felhívja a Határőrség őrhelyét egy kéréssel, akkor szolgálati szabályt sért a határőr, ha a civil ember utasításait követi.
Én is felhívhatom őket ? Pl. azzal, hogy 'Idefigyeljetek, most jön haza a barátom, ez-meg-az a rendszáma, és azzal szeretnék kedveskedni neki, hogy az egész határőr-század tisztelegve köszöntse, Ok Fiúk?'
Azért mert zamárdiban hülyén viselkedett a rendőrség, nem kéne követendő példának állítani. Szvsz a Csepregi Éva ügy elintézése a normális. Szomorú viszont, hogy a zamárdi féle meg a szokásos.
Így van. Kiflicsücskös Gabikából is csak azért lett ügy, mert amikor normálisan szóltak neki, hogy azt a kiflit ki kellene fizetni, neki állt feljebb. Ha azt mondja, hogy "ja, bocs", és odamegy egy huszassal a kasszához, ma szegényebbek lennénk egy történettel...
