Az országúti kerékpározás a hosszú ideig tartó nagy igénybevétel miatt természetes módon vált a dopping melegágyává.
Ennek okai, az alkalmazott doppinmódszerek, ellenőrzési módszerek, versenyzési és jogi korlátozások és a konkrét lebukások a témája ennek a topicnak, hogy ne az egyes versenytopoicokban kelljen ezeket megvitatni,
nem egészen, itt is ketten vannak a csúcson, mint aktív éveikben voltak. Jan Ullrichot ugyanúgy számkivetettként kezeli a sportbürokrácia Németországban, mint Armstrongot otthon.
/Kicsit más párhuzam, de nézd meg a többi dópost: Virenque, AC, Pantani, Jan, stb... most csak pár nevet említettem, de mind ahazája büszkesége, a Tour kegyeltjei továbbra is. Csak egy számkiszervezett van./
eszembe jutott, hogy a 2009-es tour down underen, amikor visszatért, azzal fogadták, hogy ő a mezőny veteránja, amire felháborodva közölte, hogy nem igaz, mert Jens Voigt is indult, és ő egy nappal idősebb nála. Ma nem Arsmtrongot ünnepeljük, hanem a nála egy nappal idősebb Jens Voigtot, aki kevesebb idő alatt felkészült az egyórás világrekordra, mint ameddig egy kutya vemhes. És persze Jensie ártatlan. Igaz ugyan,hogy a pályáját egy francia csapatban kezdte, a Festina botrány idején. Volt a telekomban, és a CSC-ben, amelyek nem éppen makulátlan hírnévvel kerültek ki az epo korszakból. Ennek ellenére a világ ma Jens Voigt lábai előtt hever, Armstrongról pedig azt tartja a közvélemény, hogy nem létezett. Persze nem akarok ünneprontó lenni, éjjen Jens és a céklalé!
Azt hiszem, ha versenyt hirdetnének, hogy ki volt a sportág legellentmondásosabb alakja, dobogós helyet érne el. De hogy Coppi és Merckx mellett vajon hányadik fokra állhatna föl, az más kérdés:-)
Mindenestre isten éltesse 43. születésnapján az embert, akit kitöröltek a történelemből.
Speciel én például szeretek hinni benne, hogy a nyájas mosolyú pocakos öregúr a rózsaszín robogójával nem adagol semmi olyat Nibalinak és Arunak, amivel jogosulatlanelőnyhöz jutnának az ellennel szemben.
Martinellinek már megvolt az az élmény, hogy rózsát dobhatott a legjobb tanítványa koporsójára. Aligha hiszem, hogy nagyon szeretné átélni még egyszer. Szóval ők már csak a medence homályos sarkában, titokban becsurrantanak egy kicsit, úgy mint mindenki más a mezőnyben. Legalábbis nagyon remélem, hogy így van. Különben nem engedték volna, hogy egy éve egy idős déli mezőgazdasági munkás lefőzze Nibalit. :-)
Az írás valóban nagyon német, keresi a racionalitást, akár ott van akár nincs.
A németek ilyenek. Ők konkrétan egy nagyon is valós Gazdasági Csoda kellős közepén ülnek, és ennél különb csodára nincs is szükségük.
De az emberek többsége valamilyen valós-, vélt- vagy legalább is relatív nyomorban ücsörög, és nagyon szereti látni a Csodát valódi vagy sem. Szeretik látni, ahogy egy tudós kétméteres zöld szörnyé változik, egy playboy milliárdos pedig szuperpáncélt készít aztán megmentik a világot. Ha pedig nincs Hulk és Vasember, akkor jöhetnek a gladiátorok. Akik sebezhetetlenek, vagy ha megsebződnek akkor gombnyomásra gyógyulnak.
Persze tudat alatt mindenki tisztában van vele, hogy nemcsak a Gladiátorok küzdelmét látja, hanem a mögöttük álló agytröszt, meg a szerelők, gyúrók, csontkovácsok, szakácsok, akupunktúrások, sámánok, vudu boszorkányok és valódi- meg zugorvosok és/vagy gyógyszerészek harcát is.
De amíg nem borul a bili, szeret hinni benne, hogy amit lát az csak a sportolók versengése.
Aztán mikor borul a bili felháborodik, mert elvették tőle a Csodát.
Pedig nem is volt ott, csak ő szeretett hinni benne.
Speciel én például szeretek hinni benne, hogy a nyájas mosolyú pocakos öregúr a rózsaszín robogójával nem adagol semmi olyat Nibalinak és Arunak, amivel jogosulatlanelőnyhöz jutnának az ellennel szemben.
Ezzel kapcsolatos véleményemet egy másik topikban már leírtam.
Nem lehet törés/repedés után így menni, legalábbis szerintem. A csodákban/mesékben Én sem hiszek.
Azt már tudjuk, hogy az orvosa azt nyilatkozta, CSAK repedés volt. Csak, köszönöm szépen. Azért fájdalmai lehettek tekerés közben.
És igen gyorsabban regenerálódnak, mint egy "utcai" ember, a fájdalomtűrő képességük is nagyobb, de sztem vannak olyan dolgok, amik ugyanúgy kell, hogy hassanak egy emberre.
Én sem hiszem azt, hogy csak úgy, szimpla rehabilitációval és tapaszokkal így lehet menni egy GT-n.
De lehet, hogy Én vagyok naív, és jobban kellene hinnem.
Egy klasszikust idézve: "Az igazság odaát van!" :-)
Bocsánat, elnézést kérek. Teljesen természtesen, hogy egy embernek eltörtik mindkét keze, egy másiknak a sípcsontja, és két hónappal ezután elsők lesznek egy háromhetes körversenyen. Ez tökéletesen rendben van, megfelel a tásdalmi tapasztalatoknak. Javasolni fogom Unzuénak, hogy gyorsan menjen Quitana után, és törje el mind a négy végtagját. Az biztos, ami fix.
