Ha te megéled, akkor tedd azt. Váljék egészségedre.
De nem gondolnám, hogy meg tudtad volna állapítani, hogy mikor léptem át mibe, vagy mikor fogok bármibe is átlépni. Azt pedig pláne nem, hogy van-e dilemmám valamiben.
Te állítólag lektor vagy (szakmád). Ehhez képest nem tudsz értelmezni olyan egyszerű mondatot, miszerint "nem ellentmondtam", meg hogy ezen én már túljutottam 14-15 éve. Tudom, neked ez most igazi dilemma, hogy a hívőből ideje lenne átlépned a tanítvány kategóriájába, de én ezen már jóval előtted túlvoltam és nincs kedvem ennek definiálásával foglalkozni. Én megélem.
14-15 éve én is tudom. De nem ez a kérdés, hanem az, hogy definiálunk valamit, vagy megpróbáljuk megélni? Pontosabban: ha valamit definiáltunk, akkor képessé válunk-e annak megélésére, vagy előbb kell megélni és utána definiálni az élményt.
Jaj ne már! Én nem ellentmondtam, csak közöltem, hogy ezt kb 14-15 éve is tudtam már, meg a fórumon is volt már róla szó elégszer. Számomra evidencia, a keresztény kifejezést is így használom.
A kulcsszó a tanítvány, a kulcsige ebben pedig az Ézs 8:16: "Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!" (lim-mu-d, ל ִמּוּד)
A tanítványnak más a viszonya a Mesterhez, mint a Mesterben hívőknek. A tanítványi kapcsolat sokkal szorosabb és közvetlenebb. Az ÚSZ is különbséget tesz Jézus követői, ill. a Benne hívők és a tanítványai között.
Ezért minden korban és időben Jézus tanítványai azok, akik ténylegesen az Úrban vannak, akiknek az Úr nem példázatokban, mint a sokaságnak, hanem direktben mondja el a dolgokat. Ez nem az összes hívő, hanem egy szűkebb csoport - de mondhatjuk úgy is, hogy egy kisebbség az Egyházon belül.
Jó, akkor lovagoljunk a szavakon. Az az egység, amit Jézus a tanítványok számára kért megvan, meg is volt mindig, ennél nagyobb egység nem várható. Mert a tanítványok az Atyában és Fiúban egyek. Ez egy transzcendens egység, ami meg is valósult és megvalósul mindig, valahányszor újjászületik egy ember Szent Szellemtől.
Valóban, az Ige nem az egész kereszténységnek ad egységet, hanem csak azoknak, akik ténylegesen az Úrban vannak. Jézus a tanítványok részére kérte az egységet, nem a hívők számára, ami szerintem nagy különbség. Hívő sok van, tanítvány ennél kevesebb, mint ahogy azok száma is kevesebb a hívők számánál, akiknek el lett téve a dicsőség koronája, ld. II.Tim.4:8
A Bibliából az derül ki, hogy ahogy Izraelnek is csak a maradéka tartatik meg, az Egyházban is lesz egy ilyen "maradék", amely megtartatik. Lehet, hogy ezek kis gyülekezetek tagjai, de én inkább arra hajlok, hogy nem ettől függ, hanem az Úrral való személyes közösségtől, pontosabban attól, hogy valaki tanítvány-e, vagy sem.
A globális keresztény egység szerintem is vágyálom. A tanítványok egysége pedig tényleg olyan, mint egy zenekar egyes zenészeié: mindenki fújja a magáét, de a hallgató egy összhangban előadott zeneművet hall.
Szerintem pedig ez az idézet alapvetően kis közösségről szól. Nem tudok róla, hogy különösebb egység lenne ígérve globálisan a kereszténység számára. Helyi, gyülekezeti szinten nem csak ígéret van erre, hanem kifejezett parancs is a törekvésre, de hogy globálisan kellene ilyenre törekedni, hát én nem gondolnám. Tudom, Jézus úgy imádkozott, hogy "egyek legyenek a tanítványai". De látható, hogy ez sem igen volt nagyobb egység, mint ma, már akkor. A külső szemlélő pedig - attól függően milyen messziről nézi - ma is egységben látja a kereszténységet. Kezdve a római katolikusoktól egészen talán a jehovistákig.
Én nem szeretnék foglalkozni a globális keresztény egység problematikájával. Engem az érdekel, hogy akikkel közösséget gyakorlok, azokkal legyek egységben. De azokkal sem feltétlenül tételes egységben, hanem inkább összhangban. Olyasmiben, mint egy szimfónia. Akár külön dallamot játszik egy hangszeren annak mestere, mégis összeáll zenei egésszé a többi hangszerrel együtt.
Ja, csak tudtommal a lábjegyzetek jelzik is a forrást, hogy a legrégibb kézíratokban egyöntetűen hiányzik. A mondanivalódra meg valóban nem is reagáltam semmit.
Sajnos ez az ige még ha helytálló is, mégis tudjuk róla, hogy igen valószínűen utólagos betoldás a szövegbe. Az 1 János 5 ezen része valahogy így szól helyesen:
Csia 6. Ő az, aki vízen és véren át jött, a Felkent Jézus. Nemcsak vízzel, hanem hanem vízzel és vérrel. És Szelleme az, aki tanúságot tesz, mert a Szellem az igazság. 7. Mert hárman vannak, akik tanúságot tesznek, 8. a Szellem, a víz és a vér, és a három ugyanazért az egyért van.
Vida 6. Ő az, aki jött vizen és véren, Jézus Krisztus, nemcsak vízben, hanem vízben és vérben, és a Szellem a tanú(bizony)ságtevő, 7. hiszen a Szellem a valóság, mivelhogy hárman vannak a tanú(bizony)ságtevők: 8. a Szellem, és a víz, és a vér, és ez a három egybetorkollik,
Mindennek a gyökere az szerintem, hogy: 1Ján 5:7 "Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy."
A mennyei hármasság - ami valójában egymást kiegészítő egység - az alapja minden emberi-hitbeli egységnek, de ez ma úgy gondolom sok tekintetben még hiányos, ugyanis az Egyházban ez legföljebb részlegesen és ideiglenesen volt képes létrejönni. A valódi egység akkor valósul meg, amikor nem valamiféle felemelt tekintély ajándéka következtében lesznek képesek a hívők összességükben Isten céljait beteljesíteni, hanem mindenki a saját belső bizonyossága szerint jár, ám egy őket vizsgáló külső szemlélő azt látja, hogy a hívők tömege mégis egy láthatatlan vezetésnek engedelmeskedve - átvitt értelemben - ugyanarra tart.
Köszönöm a kiegészítést! Valóban így volt, elsiklott a kötőszavak között. :-)
"A "pragma" valóban lehet tárgy, dolog és ügy is, de szerintem az általános használata színtelenebb, mint azt a magyar "pragmatikus" szó sugallná."
Igen. Úgy tűnik, inkább így van.
Számomra igazából a szümfóneó volt meglepő. Ez egy sokkal lazább, inkább az összképet tekintve létező egységet sugall, mint az általam ismert eddigi magyarázatok.
A Jóel 2-ben inkább egy ítéletet végrehajtó sereg van, ami aligha az egyház, legalábbis nem az egyház földi küldetése. Az meglehet, hogy ekkor teljesedik be, hogy "visszajön az Úr sok ezer szentjével" (Júd. 1,14), de ez legfeljebb a kegyelem időszakának lezárása után képzelhető el az egyház szerepével.
Ellenben a házasság szempontját felvetve igazad van, valamint abban is, hogy az egymás kiegészítésére való képességről beszélsz. Bár szerintem ez csak része annak, amiről szó van a Mátéban. A Mátéban nem csak egymás kiegészítéséről van szó, hanem (szerintem) egy előremutatásról is.
Amúgy valóban éppen a házasságom kapcsán is gondolkodtam el ezen az idézeten. Álmomban nem gondoltam volna, hogy létezik olyan összhang, amit megélünk.
Ott van a görögben is az "a földön", csak a "föld" görögül "gé", és távolról nézve a ragozott alakjában is valami pici kötőszónak látszik.
MATT-18-19 palin [amhn] legw umin oti ean duo sumfwnhswsin ec umwn epi ths ghs peri pantos pragmatos ou ean aithswntai, genhsetai autois para tou patros mou tou en ouranois.
A "pragma" valóban lehet tárgy, dolog és ügy is, de szerintem az általános használata színtelenebb, mint azt a magyar "pragmatikus" szó sugallná.
A "szümfóneó"-t viszont éppen úgy látom, mint te: összhangzat, egyesség, egybehangzás.
Érdemes rákeresni a Nestle-szövegben a megfelelő szógyökökre: pragma, sumfwn. Gondolom, te ezzel kezdted.
Csak néha nézek ide be, tehát ne lepődj meg, ha sokáig nem kapsz választ tőlem.
Ajánlom figyelmedbe a Jóel 2:1-11-et. Ott is egységben vannak, de mégis mindegyik a maga útján halad. A bibliai "egy akarat" ugyanis valójában egymás kiegészítésének a képessége, amire az Egyház mint Krisztus Teste is utal: sok tag, de egy test, vagyis minden tag (sejt és atom) a saját rendeltetése szerint működik, de az egész test mégis harmóniában működik úgy, hogy a Fej, a Krisztus "sznkronizálja" az egyes sejtek egymáshoz való viszonyát.
De lehet még jobban leásni: a férfi és a nő kapcsolata is egymást kiegészítő - persze ha jól működik, és főleg nem a mai világi normák, hanem bibliai mérce szerint. A házasságban az egység ráadásul pontosan az egymás kiegészítésére való képességből fakad.
Mát. 18,19 Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
Többféle magyarázatát hallottam már ennek. A minap megnéztem a rendelkezésemre álló görög szövegben. Noha mind a magyar fordítások (már ami van nekem is), mind angol, mind német nyelven szerepel a föld szó például. De a görögben én ezt nem látom. Úgy egyébként is hiányos ógörög tudásommal azt találtam, hogy "egy akarat" sincs benne, meg az, hogy "minden dolog felől". Az "egy akarattal" helyén szümfónészószin, a "minden dolog felől" helyén pedig "pántosz prágmátosz". A szümfónészoszinra talán rávilágít, hogy ebből származik a szimfónia kifejezés. Szóval én úgy látom, hogyha két tanítvány összhangot tud teremteni a különféle célkitűzések között, s így kérnek valamit, azt megadja nekik a mannyei Atya. Azaz ebből a szempontból szerintem három kulcsszó változik:
1. egy akarat helyett összhang (távolról sem ugyanaz, és sokkal szimpatikusabb is nekem az utóbbi) 2. minden helyett különféle (Asszem van olyan értelme is a szónak, hogy minden, mégis éppen a szimfónia szó itt léte sarkall engem arra, hogy a különféle kifejezéssel helyettesítsem. Lásd éppen a szimfóniában szó sincs mindenről, hanem különféle hangszerek, akár különféle - de illeszkedő - dallamot játszanak.) Igaz, a különféle, mindenféle inkább pantoiosz lenne. 3. dolgok helyett célkitűzések, törekvés Igaz, itt is kiütközik a hiányos ógörög ismeretem. Mégis azt hiszem, hogy a pragmatos és a pragmateia nem áll olyan távol egymástól. Tény viszont, hogy a pragma, egy sokkal átfogóbb értelmű kifejezés, így ebből a szempontból a "dolog" is jó
A nagy "felfedezés" számomra igazából az 1-es pontban van.
