Nacionalizmus és kompenzáció
A beteges nacionalizmus szerintem kompenzáció. Az egyén azonosítja magát egy nemtettel és ezzel létrehoz egy felfuvalkott "nemzeti" egot. Önamgát képzeletben milliószorosra növeli, hogy ezzel saját "alsóbbrendű" egóját kompenzálja.
Szerintem mi egyetértünk. (Lehet, hogy nem az "etnikai" szót kellett volna használnom).
Arra gondoltam, hogy a középkori országok, köztük a Magyar királyság is inkább soknemzetiségű (multietnikumú, multikultúrális) birodalmak voltak, semmiképpen sem nemzetállamok. A nemzet egyszerűen az ország nemességét jelentette. Az, hogy ki milyen etnikumhoz tartozott, milyen nyelven beszélt, az teljesen lényegtelen magánügy volt. Senkinek meg nem fordult a fejében, hogy az azonos nyelvűeknek saját külön ország kellene. A horvát Zrínyiek, vagy a félig román Hunyadiak is a magyar (hungarus) nemzethez tartoztak. És a lényeg, hogy nyilván érzelmileg is kötődtek a Magyar királysághoz, tehát valóban magyarnak (hungarusnak) tartották, magukat, senki sem gondolta azt, hogy csak akkor lehetnek a nemzet tagjai, ha magyarul beszélnk. Amikor eljött a polgári korszak, a szabadság, egyenlőség, testvériség korszaka, az lett volna a normális, hogy megmarad ez a nemzetfelfogás, csak kiterjesztődik az ország egész lakosságára.
Sajnos nem ez történt. A XIX. században kialakult egy olyan felfogás, hogy "egy állam, egy nemzet, egy nép, egy nyelv, egy kultúra". Magyarországból egy etnikai alapú magyar nemzetállamot akartak csinálni, természetes, hogy ezek után a nem magyarok már nemigazán érezték a hazájuknak a Magyar királyságot. Radnóti ennek a felfogásnak az áldozata.
A nacionalisták elfelejtik, hogy nincs olyan, hogy egységes nemzet, egységes kultúra, egységes nyelv. Valójában egy országban nagyon sokféle kultúra és nyelvváltozat él egymás mellett amelyek állandó változásban vannak. Erre politikát alapozni teljesen őrültség, a sokszínűség kiirtását jelenti. Pl. az a kifejezés, hogy "magyar nyelv", csak egy gyűjtőfogalom, sokszáz egymáshoz hasonló nyelvváltozat halmazát jelenti.
Azért én sok embert ismerek, akik hazájuknak tekintik Magyarországot (minimum anyaországnak), bár nem ott élnek. Én is szűkebb hazámként tartok számon egy olyen helyet, ahol vagy harminc éve csak látogatóba járok. Nem csak politikai fogalom a haza.
Nem, nem, nem... A nyelvi, kulturális közösség mint nemzet felfogása semmi esetre sem azonos a faji (szebben fogalmazva etnikai) alapúval. Kedvenc példám Zrínyi Miklós. A faji nemzet meghatározás szerint ez a nagy formátumú személyiség, a magyarság dísze-virága, nem lehetne magyar. De közelebbi időkből mondhatjuk Radnótit vagy Szerb Antalt, akit ezen a sötét alapon kitaszítottak a nemzetből, és megöltek.
Én úgy látom, hogy legalább kétféle nemzetfelfogás létezik. 1. Nemzet = ugyanahhoz az államhoz tartozó emberek közössége 2. Nemzet = ugyanahhoz az etnikumhoz tartozó emberek közössége
Az 1.-t nevezhetnénk úgyis, hogy birodalmi gondolkodás, területi alapú, vagy középkori nemzetfelfogás, persze modernizált formában. Ebben az esetben a nacionalizmus és a hazafiság között nincs ellentét.
A 2.-at nevezhetjük etnikai, vagy nyelvi/kultúra alapú nemzeti gondolkodásnak. Ebben az esetben a nacionalizmus és a hazafiság szembekerülhet egymással.
A Magyar királyság szétesését sok minden egyéb mellett pont az okozta, hogy az 1. helyett a 2. lett az uralkodó felfogás. És az a vicces, hogy azok akik ma trianon miatt keseregnek, majdnem mind pont ezt a felfogást képviselik. Tehát olyan hozzáállással akarják visszacsinálni a régi birodalmat, ami éppen szétbomlasztotta azt. Inkább gondolkodjanak egy olyan országban, ahol az etnikum, nyelv, kultúra mindenkinek a magánügye, nem poltitikai kérdés. Minden magyar, cigány, német, román, zsidó, szerb, szlovák, stb a hungarus nemzet részének tartja magát és a birodalmat mindenki a sajátjának tekinti. Minden nyelv/nyelvváltozat egyenrangú, a hivatalos nyelv legyen mondjuk a latin. :-) Úgy tudom Svájcban is hasonló a helyzet (a latint leszámítva).
De. Nagyon jó példa Jugoszlávia. Ha szigorúan vesszük, akkor szinte minden ország "mesterségesen kreált". De a délszláv háború iszonyú ember és anyagi áldozatokkal járt, visszavetett egy európai országot a metaforikusan vett Balkánra, és az a nemzet - jelesül a szerb -, amelyik a legtöbbet remélt nyerni vele, mindent elveszített. A nagyszerb álom helyett egy legatyásodott törpeállam lett, Európa páriája. Montenegro már elhúzott a süllyedő hajóról, hamarosan követi Koszovo... Vér nélkül, népszavazással. Talán mégse a véresszájú nacionalizmus és a (polgár)háború a legjobb megoldás.
Közösségi érzés már ősidők óta létezik, de - mint tudjuk - a nacionalizmus, nemzeti gondolkodás csak kb. 200 éve jelent meg. A közösségi érzés nem nacionalizmus, a nemzet szerintem nem teljesen természetes közösség. A nacionalizmus akár ellensége is lehet a közösségnek. Gondoljunk pl. egy soknemzetiségű baráti társaságra (természetes közösség), vagy egy vegyesházasságra és a különböző nemzetiségű rokonokra.
A közösségi érzést talán úgy lehetne nevezni, hogy perszonalizmus. A nacionalizmus ezzel legtöbbször ellentétben áll.
Vannak országok ahol a nacionalizmus egységet hozott: Németország, Olaszország, Franciaország, stb.
És vannak országok ahol a nacionalizmus rombolt: Magyar királyság, Jugoszlávia, stb.
Az emberek többsége nem szereti a magányt. Azt szereti, ha más emberekkel lehet együtt. Akkor boldog, ha tagja egy közösségnek. Ez a közösség lehet a család, a horgászegyesület, a vallási közösség, a Star Trek Club, egy párt, egy ultra csoport.
S az normális dolog, ha az egyén szereti azt a közösséget, amelynek tagja.
Ha a családját szereti-akkor családszerető.
Aki a Tubes hegyet szereti-az környezetvédő.
Aki a saját "nációját" szereti-az "nacionalista".
Mindegyik káros, ha túlzásba viszik, hasznos, ha mértékkel csinálják.
Ezért "egészséges" nacionalizmus is hasznos s követendő dolog.
Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk. Isa pur és homu vogymuk. Es mend paradisumben mundá néki élnie. Heon tilutoá őt egy fa gyimilsétől. Gye mundoá neki meret nüm eneyc. Isa kis napon emdül az gyimilstől halálnek halálával holsz. Hallá holtát, terümtevé istentül gye feledévé. Engede ürdüng intetüinek es evék az tilvutt gyimilstül. És az gyimilsben halálut evék. Es oz gyimilsnek olye keserü volá vize, hogy turkukat migé szokosztja volá. Nüm heon mugánek gye mend ü fojánek halálut evék. Horoguvék Isten es vetévé őt ez munkás világbele, es leün halálnak es pukulnek fésze es mend ü nemének. Kik ozuk? Miü vogymuk. Isa mend ozhuz járók vogymuk. Látjátok. Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk. Isa pur es homu vogymuk, es keáltsátok Uromukhoz hármul: kyrie eleison.
Ha nem lettek volna hazánkban az olvasatod szerinti "nacionalisták" akkor ma nem beszélnénk magyarul. Ez a hazafiasság tartotta életben a mi, és más országok nemzeteit. Túléltük a Tatárjárást, a Török hódoltságot, a Trianont, a fasizmust, és a kommunizmust. Ez nem rossz eredmény...
A kisebbségi komplexusban szenvedő személy nem más, esetleg távoli országra csapódik gyülölete, és nem is saját országának lakosságának "másik" felére.
Az öngyülölete saját magára, és közvetlen családtagjaira csapódik, vagy önsorsrontó életstílusban valósul meg. Ennek következménye az évi 3.000 magyarországi öngyilkos, a többszázezer alkoholista, és a családokon belüli erőszak nagy száma hazánkban.
te hülye antimagyar, annyi tolerancia nincs benned, hogy a szövegből kimaradt a magyar szó és már lovagolsz is rajta. nos mindegy. a magyar nemzettudat ápolása a felsorolt népek számára betegség! helyesbítés gyanánt.
Te mit kompenzálsz azzal, hogy topicot indítottál az Indexen?
Szerintem azt, hogy egy papucsférj vagy, akinek otthon nem lehet saját véleménye, mert az asszony szava a döntő. Te otthon maximum a konyhában csinálhatod azt, amit akarsz, s nem mersz szembenézni azzal a ténnyel, hogy ott is csak azért élvezel önállóságot, mert a feleséged elvárja, hogy te végezz el mindent házimunkát, a főzést is. Itt próbálod kiélni magad, s saját megnyugtatásásodra a szendvicskészítést művészetként s önmegvalósításként éled meg, erre próbálsz utalni a "SÉF" szóval.
a NAGYMAGYARORSZÁG nem hit kérdése, hanem történelmileg igazolható tény!
kettő: a szlovákok, románok, ukránok, szerbek és az ószövetségiek számára a nemzettudat és annak ápolása természetszerüen betegség! mert ezt így láthatják ha jól látnak. képzeld el ha egy szlovák azt mondaná, hogy nem az enyém felvidék adjuk vissza a nagyaroknak. mi lenne? őt azonnal diliházba zárnák. és a többi estben is. ha ez így van maradok" beteges nemzettudatú! és gratulálok éles eszedhez!
