Nem, nem, dehogy esett rosszul, én magam is szoktam viccelődni a nevemmel, nemhogy mások, csak hirtelen jött ötlet volt, hogy elmerengtem a távolkeleti meditáció és a harcművészet kapcsolatán. Nem is teljesen becsületesen, hiszen a jóga, ha jól tudom, sose volt harcművészet. (hacsak önmagunk legyőzését nem tekintjük annak).
Az viccel aki komolyan gondolja az egymillát ilyesmiért. Soha nem adná oda. Vicc az egész. Ezrével akadnak paraképességű emberek. Mind kap egymilló dollárt mi? Hehe. Hacsak úgy nem. Hehe.
Bocsánatot kell kérjek, ha ez téged bántott! Pusztán a szó, és a fogalom egybeesését fedeztem fel. És azt azt is csak a te jóvoltadból. Ha nem írod oda a családneved, nem fedezem fel. Egyébként is egy off dolog volt. Ezer bocs.
Elnézést, hogy most off-topic leszek, de amit a nevemmel kapcsolatos - teljesen jogos - poénod eszembe juttatott, talán megérdemli, hogy leírjam.
Elvben nem vagyok pacifista, elismerem, hogy önvédelmi háborúra szükség lehet. De ezt leszámítva "harciasan" ellenzek minden katonai megoldást. Most viszont egy olyan szempont jutott eszembe, amiről eddig nem halottam másokat beszélni.
Azt tudjuk, hogy a fegyverkezési verseny sokat javított a békés életkörülményeinken is, meg a tudomány is hasznát vette, pl. az űrhajókat pályára küldő matematikai apparátust eredetileg az ágyúgolyók pontosabb célbajuttatására dolgozták ki, de már Julius Caesar idejében is halálos pontossággal tudtak lőni a ballistákkal. De az egészen döbbenetes, hogy a távolkeleti személyiségfejlesztő, meditációs technikák, amelyek segítségével a nagy, belső Béke eléréséért "harcolnak", tudomásom szerint mind valamilyen harcművészeti ágra vezethetők vissza. Javítsatok ki, ha tévedek.
Meg. Mért is ne? Azt mondta Randit is szívesen látja a millió dollárjával. De ő nem megy sehová. Ismerősnek ingyen produkálja magát. Az idegenek fizessenek. Hát nem igaza van a leányzónak?
Kutatták. Egy része publikus, egy része nem publikus. Nekem is van ismerősöm aki méterekről képes forgatni az ilyesmit. Méghozzá abba az irányba amibe mondom neki. És jó gyorsan. De ezt az oldalát hiába is kutatja a tudomány, nem hallatszik ki a kísérletek eredménye. Nem így a felmelegített ólomkesztyű kontra egelykerék dolgai. Azt bezzeg harsogták. Csak hát a fenét sem érdekli hogy öngyújtóval is melegíthető a hőmérő. Attól a tél még hideg marad...
"mint mindig, katonai célból"
nekem meg az a gyanúm, hogy ezeken a kísérleteken már a nácik is túl voltak a világháború csodafegyver keresésének lázában.
"Üdv
Katona Laci"
Na, most legalább értem miért érdekelnek téged ennyire a katonai kísérletek. ;-)
Pont ez az, amit kutatni kellene. Én tapasztaltam olyan szerű jelenségeket, mintha a konentrációnak lenne hatása a jelenségre, ezekről írtam is itt korábban, de azt nem, hogy "ha akarom, jobban forog". Szerintem felkészült emberek megfelelően "tiszta" (pl. áramvezetékektől, stb. mentes) környezetben sok dolgot kideríthetnének arról, hogy az emberi szervezet hogyan hat az elektrosztatikus térre. Hogy van-e szerepe az "alfa-hullámoknak", és még sok minden másnak. Én erre alkalmatlan vagyok, de ami ennél sokkal szomorúbb, az a gyanúm, hogy a világ több pontján léteznek laboratóriumok, ahol ilyesmivel foglalkoznak, és természetesen, mint mindig, katonai célból.
Én azt is most tudtam meg, hogy az IQ mérést is katonai célból találták ki. Persze nem rossz az...
Számomra megoldódott a rejtély, de persze innen érdekes a dolog. Amit Alto és Mungo írt, elvezetett a megoldáshoz.
Ettől függetlenül, mindenkinek javaslom, hogy végezze el a kísérleteket.
A korongot a sztatikus elektromosság mozgatja. Mindegy neki, hogy papírból, alumíniumból, teflonból vagy vörösrézből van (bár ez utóbbinak nagyobb a fajsúlya, úgyhogy csak egészen vékony korongnál viselkedik ugyanúgy) a forgórész.
Van azonban egy óriási különbség aközött, ahogy a megdörzsölt fésű, és az emberi kéz mozgatja a korongokat (az Egely korongot is). A fésű esetében az történik, hogy amikor közelítjük a fésűt, kilendíti a korongot. Ám nem forgatja körbe, hanem szinte mindjárt meglendíti ellenkező irányban is, és szemmel láthatóan csökkenő mértékben, egyfajta ingamozgást végezve, 2-3 másodperc alatt beáll az egyensúly, és a korong nem mozog tovább.
Ha viszont a kezünket tesszük oda, határozott forgómozgás keletkezik, méghozzá percekig folyamatosan egyirányban. Vagyis az emberi test másképp befolyásolja az sztatikus elektromos teret, mint a feltöltött tárgyak. Hogy ez mitől van, az már valószínűleg inkább az orvostudomány, vagy méginkább a biokémia körébe tartozik, mint a fizikáéba, ehhez meg aztán pláne nem értek.
Szia Alto és (na bocs, máris elfelejtettem! még alig múlt Szilveszter...)
Hát én pont ezért foglalkozom ezzel. Persze távol áll tőlem, hogy par excellence (így kell-e írni. nem tudom) mesének tekintsek minden parajelenséget, csak nem érdekelnek. Majd akkor jöjjenek elő az "életenergiával", meg hasonlókkal, ha van rá matematikai képletük is (bár érteni nem fogom, de legalább elhiszem).
Amiért foglalkoztat a dolog, az pont az, amit Alto írt: a tudomány sokszor észrevehetetlen lépésekben fejlődik, és sokszor véletlenül. Fleming, ha jól tudom, nem direkt hagyta megpenészedni a baci telepeket.
Nomost, kis kiegészítésre azért rászorul az, amiket eddig írtam. A papír és a mágnes közötti kölcsönhatás nagyon gyenge. Most éjjel hosszasan kísérleteztem vele, és "rossz volt a statisztika". De még mindig nem vagyok biztos benne, hogy puszta hallucináció a dolog. A sztatikus feltöltődés (mármint ami pl. a testemet illeti) nem teljesen meggyőző abban, hogy végleg elvessem a kísérleteket. Egyrészt azért, mert az én testem legközelebbi pontja a mágnest tartó kezem, de ez a mágnes egy papír gömbre van erősítve, vagyis a kezem magától a mágnestől 12 cm-re van. De ki fogom próbálni egy farúdra erősítve.
Ami a papír kézzel történő forgatását illeti, (vagyis amikor az odatartott kéz hatására pörög), itt is sok magyarázat létezhet, de nekem se a szatikus elektromosság, se a hőáramlás nem ad elég indokot arra, hogy a korong NAGY SZABÁLYOSSÁGOT muatva az ujjak irányában forog, vagyis más a forgás iránya bal kéz és jobb kéz esetében.
Másik: rézkorong esetében kipróbáltam azt, hogy üvegbúra alatt van a "szerkezet", a mágnes meg a búrán kívül. Magát az acéltűt magához vonzotta a mágnes, de a korongot nem mozgatta meg. Viszont üvegbúra nélkül igen, az előző levelemben írt jellegzetességeket mutatva. Mondom, nem zárom ki, hogy én vagyok a hülye, de arra gondolok, hogy a mágnes ilyenkor nem indukál örvényáramot a rézben. De az acélt vonzza. Persze lehet, hogy valami kevés örvényáramot indukál, csak az olyan kicsi, hogy nem lép fel mozgás.
Mindesetre nagy szolgálatot tennétek, ha megpróbálnátok elvégezni a kísérleteket. Ez is egy tudományos kritérium: a kísérlet - megfelelő felkészültség mellett - bárki által elvégezhető. Gyanítom, hogy nem jutunk semmire, de szerintem ennyit megér a tudomány.
Éppen most végeztem el egy számomra is meglepő eredményű kísérletet. Gömbostű helyett vörösréz tűre (én csináltam) tettem az alumíniumot, és a mágnes mégis ugyanolyan határozottan képes elmozdítani, mint amikor acél tűn forgott. A kezem is. Ami azért érdekes, mert maga a korong nem tapad hozzá a megneshez!!! Ha hiszitek, ha nem, a mágnes nem vonzza az alumíniumot. Mégis követi a mágnes mozgását, ha fent van a tűn.
Tudok még érdekes kísérleti elrendezést. Fügessz fel cérnaszálra csokipapirból (alufóliából) készített kb 5 cm átmérőjű gyűrűt és próbálj rúdmágnessel közelíteni hozzá, a gyűrű közepe tájékán. Ha gyorsan akarod beledugni a mágnest, akkor erős taszítást tapasztalhatsz. Ha ha szép lassan közelíted, akkor bele tudod dugni, viszont ha hirtelen ki akarod húzni, akkor meg utánna jön a gyűrű, vonzást tapasztalsz. Ha a gyűrűt valahol elvágod a jelenség megszűnik. :o))
A papirból, vagy más szigetelő anyagból készített "csodakütyük" meg jól modellezhetőek az elektrosztatikus játékokkal. Kevesen szokták észrevenni, hogy ezek másképp működnek, ha lecseréljük a papucsunkat, vagy antisztatizáló öblitőszerre tér át az asszony a mosásnál. :o))
Én csak arra adtam magyarázatot, amit valahol korábban írtál, hogy odaközelítetted a csavarhúzó hegyét a tárcsához és az elmozdult. Megadtam az elmozdulás okát.
Papírban természetesen nem jön létre örvényáram, mert a papír nem fém. A papírtárcsa mozgása a kéz hatására egészen más magyarázatot igényelne - már ha egyáltalán létezik a jelenség.
Abban biztos lehetsz, hogy ha létezik is, semmiféle parajelenség, semmiféle misztikus erőtér és energia nem játszik itt semmiféle szerepet. Attól, hogy egy jelenségre pillanatnyilag nem ismerjük a magyarázatot még nem kell azonnal feltételezni ismeretlen hatóerőket. Van egy alapelve a tudománynak, amit nem szabad áthágni: a jelenségeket a meglevő ismeretek alapján kell megpróbálni megmagyarázni (az Occam borotva elvének hívják ezt).
Ha nem így járnák el, a tudomány a terméketlen fantáziálgatásba és üres elméletgyártásba fulladna (ez az ún. "paratudomány" nevű téveszmehalmaz módszere), mert minden új és ismeretlen jelenségre azonnal új fogalmakat vezetnénk be. A tudomány előrehaladása építőkockánként halad előre, ritkán vannak áttörés jellegű lépések, amikor a korábbi ismeretek alapján megmagyarázhatatlan jelenségeket a kutatás új megvilágításba helyezi és ehhez új fogalmakat használ. De még ezek az ugrások sem előzmény nélküliek, soha nem a semmiből pattannak elő, soha nem egyetlen kivételes ember produktumai.
Igen, ez teljesen jó, a villanyórás magyarázatról már hallottam, én az örvényáramot nem értem. Mitől keletkezik papírban? Egyébként a vörösréz és az alumínium elmozdulásánál kifejezetten az álatalad leírt jelenségnek ellentmondani látszó(...) mozgás lépett fel: a tárcsa, ami négy él mentén enyhén le van hajlítgatva (pontosabban két egymásra merőleges él van fölfelé), szóval ez nem kitért a mágnes elől, hanem utána mozdult, és ott állt meg, ahol a mágnes megállt. Ha a mágnest elég gyorsan, egy egyenes mentén elhúztam a korong mellett, akkor az nem ált meg, hanem körbe fordult. (mint a villanyórában, csak hát ott áramkör által generált mágneses tér van.)
Rendkívül sajnálom, több okból, hogy én ennyire járatlan vagyok az elektrotechnikában, de ennél a jelenségnél félek, nem is lenne elég.
Főleg azért, mert az emberi kéz, mágnes és áram nélkül is létrehozza ezeket a bizonyos örvényáramokat.
Bocsi, de ha egy mágnest közelítesz egy alumínium tárcsához, akkor a tárcsára ható mágneses tér időben változik. Ez pedig a Lenz törvény értelmében az alutárcsában olyan irányú örvényáramot indukál, ami az őt létrehozó okot csökkenteni igyekszik. A gyakorlatban ez úgy jelentkezik, hogy a csavarhúzó mágneses tere és az örvényáram által gerjesztett mágneses tér egymásra hatása révén az alutárcsa távolodni igyekszik a csavarhúzótól.
(Azt már csak a részlet kedvéért teszem hozzá, hogy annál nagyobb az örvényáram, minél gyorsabb a mágneses tér változása, azaz minél gyorsabban közelíted a csavarhúzót a tárcsához. Minél gyorsabban közelíted, a tárcsának annál erősebben kell kitérnie.)
Ha a csavarhúzót már nem közelíted az alutárcsához, hanem csak ott tartod a közelében, nincs változó mágneses tér, tehát nincs indukált örvényáram sem, tehát nincs erőhatás sem a két mágneses tér között, tehát a tárcsa visszatér a kitérítés előtti helyzetébe.
Ugyanez a jelenség forgatja a villanyórában az alutárcsát, csak ott a mágneses tér változása a tekercsekben folyó váltakozó áram miatt áll elő, nem pedig a mágnes helyzetének változása miatt. az alutárcsa valóban nem ferromágneses anyag, de nem is kell annak lennie, mert a lényeg, hogy örvényáram létrejöhessen benne. Ez pedig a fémekben létrejön. Rézzel is működik, csak a réz jóval nehezebb az alumíniumnál, ezért nagyobb erő kell a kitérítéséhez.
Vaslemezzel nem működne a dolog, mert azt a csavarhúzó hegye rögtön magához rántaná.
Ez egyébként alapfokú elektrotechnika, aki ebben a tudományban kicsit elmerül, a legelején megtanítják neki a jelenséget. Nincs benne semmi különös, ezen alapul az említett villanyóra és bizonyos típusú villanymotorok működése is.
aha értem, pár napja én is rézdrót+alufólia gúla kombinációval kísérletezem , néha összejön, téglalap alapú piramis , csokipapírból hajtogatva Az a "belépek a szobába és forogni kezd" dolog nem értem hogy lehet, nekem nem kezd forogni
Hát, ez nem olyan egyszerű. Olyan kör alakú lemezt rátennia tűre, ami teljesen sík, és mégis hajlandó vízszintesen maradni, gyakorlatilag lehetetlen. Ezért aztán én egyfajta gúla alkra hajtogatom a mécses tartó alumínium alját, vagyis így már nem szabályos kör alak. De kifejezetten négyzet alaprajzú elemmel még nem próbáltam.
A papírt kézzel nem tudtam forgásra serkenteni, de a mágnes képes kimozdítani, ha csak nagyon kis mértékben is. Ennek, bárhogy csóválják fejüket a szkeptikusok, nagy valószínűséggel az az oka, hogy a papírnál a szerkezeti sajátosságok miatt többszöröse a surlódás a fém korongénak.
Éppen most végeztem el egy számomra is meglepő eredményű kísérletet. Gömbostű helyett vörösréz tűre (én csináltam) tettem az alumíniumot, és a mágnes mégis ugyanolyan határozottan képes elmozdítani, mint amikor acél tűn forgott. A kezem is. Ami azért érdekes, mert maga a korong nem tapad hozzá a megneshez!!! Ha hiszitek, ha nem, a mágnes nem vonzza az alumíniumot. Mégis követi a mágnes mozgását, ha fent van a tűn.
Kicsit szomorú a szkeptikusok értetlensége, mert arra mutat, hogy egyáltalán nem érdekli őket a technika. Különben tudnák, hogy épp nemrég csináltak olyan mikroszkópikus villanymotort, amit a fotonok SÚLYA működtet. Vagy olyan drótnélküli interfészt, amivel az ideg impulzusok hatásával lehet irányítani protézist. Vagyis tévedés azt hinni, hogy csak Egely jár valamiféle tilos területen, bár az igaz, hogy ő hajlamos átesni a "túloldalra".
De ezzel kapcsolatban érdemes meggondolni azt, hogy alig több mint 200 éve rándult össze először egy döglött béka combja úgy, hogy ezen valaki elcsodálkozott. Ezután száz év kellett, mire használni is lehetett valami értelmesre a jelenséget, és megfelelően egzakt tudományos elmélet is született hozzá, ma meg már élni sem tudnánk nélküle, nemhogy itt levelezni.
Az Egely-kerék által bemutatott jelenség tudományos tény. Ezt az bizonyítja, hogy eleget tesz a legalapvetőbb tudományos kritériumnak: a kísérlet leírása alapján bárki, bárhol és bármikor megismételheti a jelenség előidézését, ha betartja a tudományosság elemi szabályait (és van némi kézügyessége, meg tütelme). Ez nem mágia, nem is ezoterika. Ettől persze még létezhet mágia is, meg ezoterika is, de azokkal én nem foglalkozom.
Valamikor régen, mikor könyvben olvastam róla, kipróbáltam a vízforgatást, de már nem emlékszem az eredményre. Majd újra kipróbálom. Ennek az az előnye, hogy a test és kéz hőáramlása nem befolyásolja. A korongforgatás ugyan az, mint az E-kerék, csak az utóbbi fel van szerelve egy fotocellás fordulatszámmérővel. Mindenesetre a kísérleti eredmények kiértékelésekor nagyon lényeges a fordulatszám nagysága, hiszen tudjuk, hogy sok zavaró tényező is hozzájárul a kerék mozgatásához.
Ezért, mikor látom, hogy az E-kerék a légáramlásoktól 3-4 f/perccel vagy a meleg vasalótól 6 f/perccel forog (l. szkeptikusok!), akkor azt mondom, hogy valami más erő gyorsítja fel mondjuk 23 f/percre. Persze, ezt már többször említettem, egy jól felszerelt laboratórium hitelesen meg tudná vizsgálni a jelenséget.
A mágneshez, meg az alumíniumhoz nem tudok hozzászólni. De ne csüggedj!
Az a helyzet, hogy elbizonytalanodtam. Tegnap, vagy tegnapelőtt egészen jól körbeforgott néha, de csak a balkezemmel. Csináltam egy sárgaréz korongot is, de mivel az nem akart megállni rajta, kicsit sátorszerűen lehajlítgattam, három egyenes mentén. Akkor már a rézkorong is forgott. Erre egy alumínium korongot is lehajtogattam ugyanígy, az is rendesen forgott, de minkét kezemnél azonos irányba.
Végül azt hiszem, kifárdatam, és ahogy még szórakoztam vele, kezembe akadt egy mágnes. Egy mágneses végű csavarhúzó. És bizony atóól is megmozdult. Hosszan tartó forgás nem jött létre, de bizony volt hatása a mágnesnek az alumínium korongra. Nomost ez azért érdekes, mert az alumínium nem mágnesezhető. De a gombostű, amin forog, igen. Viszont én nem emlékszem arra, hogy tanultam volna olyan fizikai jelenségről, hogy van egy vasrúd (gombostű), ami nyilván egy picit mágneses, mert minden vas tárgy felvesz valamit a mágneses térből, ami körül tehát van egy elképesztően gyenge mágneses térgörbület, és ha odatartok hozzá 4-8 mm távolságra (nem tudtam lemérni) egy mágnest, aminek nyilván csak az egyik pólusa"irányul" a korong felé, ebben a gyenge mégneses térben olyan mozgás jön létre, ami forgást indukál egy nem mágneses anyagra. Hogy van ez?
Na aztán felatam, mondván én ezt sose fogom megfejteni. De azért még írok, ha valami érdekeset tapasztalok.
Megnézem az új topikodat.
Üdv
Laci
Mégis folytatom, mert persze közben kísérleteztem. Idegesítő foglalkozás, mert olyan, mintha "kimerülne" a tér, egy idő után nem akar működni, mire a szkeptikusok jót röhöghetnek.
A sima mágnessel az volt a tapasztalatom, hogy az is hat a mozgásra, de magától nem forgatja meg a korongot, viszont ha mozgatom körülötte, a korong követi a mozgását. Főleg, ha úgy helyezem mellé a mágnest, hogy a pólus síkja megegyezik a korongéval. Ámde a csavarhúzó mágnese arréb löki. Erre eszembe jutott, hogy a feleségem kapott valakitől egy úgynevezett multipólusú mágnes korongot (gyógyászati célból), az van ráírva, hogy NIKKEN, ez megtalálható a neten is. Ez viszont úgy működik, mint a kezem. Igaz, csak kétszer sikerült rendesen megforgatni. Ráadásul a mágnest a kezemben fogtam! Erre aztán kipróbáltam, hogy mi van akkor, ha a balkezemben tartva a mágnest, megpörgetem a korongot (a "rendes" irányba forgott), majd a mágnest letámasztva, még forgás közben átadom a jobbkezemnek, vagyis azzal támasztom az asztalra. Ez csak egyszer sikerült, de a korong megállt. Igyekeztem közben nem kelteni légáramlatot, de persze ki tudja. Ám a korong is "kifáradt" (vagy én), úgyhogy mára megint abbahagytam.
A vízforgatás, korongforgatás, E-kerék feltételezhetően ugyanannak a jelenségnek a megnyilvánulásai.
Sajnos maga Egely csak a vízforgatásra végzett tudományos kísérleteket (és ő maga, nem egy független társaság), és ezt extrapolálta a kerékre is, így a szkeptikusok joggal, kételkedhetnek a tényleges működésében (l. hőáramlás). A cáfolatok sajnos figyelmen kívül hagyják a fordulatszám nagyságát (nem mindegy, hogy 4 vagy 24 f/perc), és az egyéntől való függést.
A forgási nálam is szinte mindig az ujjak irányába történik. Azt hiszem, a tudatállapotom változtatásával (koncentrálással) tudom növelni a fordulatszámot. Lehet (dopping)szerekkel is növelni a teljesítményt, pl. kevés alkohol fogyasztása növeli, a használati utasítás is említi ezt. Leírások szerint egyesek a forgásirányt is tudják változtatni. A másik tendencia viszont az, hogy a teljesítményemben rendkívül szélsőséges változások álnak be.
Ami a kerék működését illeti, meggyőződésem, hogy a tudomány által még nem ismert jelenségről van szó, egy parajelenségről. A parajelenségek mindegyikénél az emberi tudat aktív részvétele szükséges, ezért is nehéz objektíve mérni ezeket.
Ez a kis tárcsa elvben ugyanazon az elven működik, mint az Egely féle készülék, csak magát az elvet egyelőre nem ismerjük.
Az én tapasztalataima következők:
1. a korong akkor forog, "amikor akar", vagyis nem én irányítom, az akaratommal. Viszont, mivel nagyon sokszor fordul elő, hogy percekig semmilyen mozdulatot nem végez, a "meleg levegős elmélet" nem működik. Próbáltam még a "lejtős elméletet" (lehet, hogy ilyen nincs is), de a térbeli elhelyezése sem változtat a jelenségen.
2. a bal és jobbkéz ellentétes irányba fordítja a korongot. k.b. 150 esetből kétszer fordult elő, hogy nem a "jó irányba" fordult el, de ilyenkor hamar le is állt. Amikor több perces nyugalom után, egyszer csak szép lassan fordul egyet, mindig a megfelelő irányba fordult. Ezt nem magyarázza a "kéz elhidegülése az ujjak felé", mert a meleg levegő áramlásának nincs mozgató hatása a korongra (ahogy az a fentiekből is kiderült).
3. különbség van a két kéz által gerjesztett forgás között abból a szempontból, hogy nálam a bal kéz hatására gyakrabban indul be, mint a jobbkézre. De mostanában például egyikre se nagyon működik. (elég ingadozó most az egészségem).
4. próbáltam lámpával, öngyújtóval, ezekre nem forgott.
5. még a kesztyűt nem próbáltam, de ennek akkor lesz értelme, ha egyébként megint könnyen mozgásba tudom hozni a korongot. A kérdés az: leárnyékolja-e a hatást valami élettelen anyag.
Nem zárható ki olyan környezeti, természeti jelenség részvétele, ami valamiképpen az emberi agyon keresztül fejtik ki hatásukat. Pl. lehet az úgynevezett "frontérzékenység", vagy akár a napkitörések hatása is belejátszhat, de - úgy tűnik - csak akkor, ha ez az agyon keresztül hoz létre valamiféle kölcsönhatást.
A baj csak az, hogy mivel a tárcsa anyaga homogénnek tekinthető, (ugyanis elég véletlenszerűnek látszik, hogy mikor forog, mikor nem), nehezen tudok elképzelni "erőteret". Hiszen ahhoz nem elég, hogy maga az erőtér létezzen és valamiféle irányba változzon, ahhoz a tárcsában is kellene lennie "irányultságnak", hogy forogjon is. (Ahogy mondjuk a villanymotoroknál a forgó elektromágneses tekercsek.)
De ennyit a találgatásokról, most elolvasom a küldött cikkeket, aztán megyek, menézem, hogy pörög.
Valamikor fél évvel ezelőtt vettem egy Egely-féle vitalitásmérőt. Meggyőződésem, hogy valami, a tudomány által ismeretlen jelenséggel van dolgunk. Persze felfogás kérdése, hogy természetfelettinek vagy nem természetfelettinek tartjuk ezt. (A magam részéről nem.)
Az én megközelítésem kizárásos alapon az lenne, hogy mi nem forgatja a kereket. Általában a szkeptikusok azt állítják, hogy a kéz illetve a test hője okozta levegőáram forgatja (ez az Egely-kerékre vonatkozik). Nekem meg meggyőződésem, hogy nem erről van szó. Hogy mire alapozom ezt a véleményt? Arra, hogy a személy és idő függvényében rendkívüli különbségek vannak a fordulatszámban, ezt nem okozhatja a kéz melege. Mondhatnám úgy is, hogy az emberi elme és tudat szükséges kelléke a jelenségnek.
Mérésekkel egy modern laboratóriumban szakemberek tisztázni tudnák a kérdést. De eddig nem tudni ilyenről.
Ezen a topikon már rég óta megy a vita: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9024500 Ezek videók, ha nem láttad még: http://www.youtube.com/results?search_query=telekinesis&search=Search
